Micsoda hétvége! Miközben idén július 4-én szomorú szívvel emlékeztem
meg szeretett hazám haláláról és a világ egyik legnagyszerűbb
gazdaságának elpusztításáról, elképesztett, hogy milyen sebességgel
rohan vesztébe az amerikai és tulajdonképpen az egész tőzsde.
Hihetetlen mértékű kötvényeladásokat tapasztalunk és erre már
hónapokkal ezelőtt figyelmeztettem olvasóimat. A ravaszt az alapkezelők
húzták meg, miközben a dollár nevű adósságbombától próbáltak
megszabadulni.
Az elmúlt hónapban közel 100 milliárd dollár értékben adtak el
kötvényeket a nagyfiúk, a PIMCO-val az élen. A bukáshoz túl nagy bankok
alapkezelői idegesen figyelik a fejleményeket. Érzik, hogy süllyed egy
hajó, miközben a cápák már gyülekeznek, hogy az árutőzsde jelentette
part biztonsága felé úszókra lecsaphassanak. Egyesek talán arra
számítanak, hogy a Fed a megmentésükre siet egy újabb kötvényvásárlási
szteroiddal. A kötvénypiacot egyetlen hajszál választja el a teljes
összeomlástól és jelen esetben a Japán zsenik az elsőszámú vesztes
jelöltek.
Könnyen lehet, hogy a központi bankok közötti legújabb együttműködés
eredményeként mind elkezdenek őrült tempóban amerikai kötvényeket
vásárolni. Végtére is a tőzsde kétszeresét képviselő kötvénypiac
összeomlása az egész világgazdaság összeomlását hozná.
Érdekes jelenség a fennálló ezüst és aranyhiány is. Bár a
papírnemesfémek piacát mesterségesen lenyomták, a fizikai piacok
továbbra is jól teljesítenek. Már senki sem hisz a nyugati bankok
színjátékának, bűneik egyre nyilvánvalóbban látszanak. Olyan hírek is
érkeztek az utóbbi napokban, hogy a Londoni Aranyrúd-piac Szövetségnél
(LMBA) is hiány van, azonkívül a szállítások is késnek. A beszámolók
szerint a várakozási idő akár a 100 napot is elérheti, amire nem volt
még példa.
Az átverést keleten is kezdik felismerni, és ezt a piacokon lehet
leginkább megfigyelni, a toxikus adósságban fuldokló Japán kivételével.
Néhány napja bizonyos piacok, mint a SENSEX és Shanghi például 300
pontot estek, miközben Japánban szinte változás nélkül zártak az
árfolyamok. Ez teljesen értelmetlen, kivéve, ha tudjuk, hogy az adott
gazdaságot a központi bank tartja életben, a kormánnyal és a bennfentes
pénzintézetekkel együttműködve. Ezt nemcsak Japánban figyelhetjük meg.
Ugyanezt a modellt követi Nagy-Britannia, az USA és az EU is.
Hol találunk egy szabadpiacot ebben a szabad világban?
Pontosan. Sehol. A részrehajlás világában élünk, ahol az átlagpolgár maximum arra jó, hogy bakot tartson.
Elmondok még valamit. Ma hajnalban volt egy látomásom. Fekete
belbiztonsági páncélozott járműveket láttam, az utcákon káoszt,
lázongást, bezárt benzinkutakat, a néhány nyitva tartó kútnál pedig 15
dolláros benzinárakat (900 Ft/liter). Keselyűket és varjakat láttam és
tömegeket, mintha egész New York útra kelt volna. Majd egy hang azt
kérdezte: „Mit gondolsz, mikorra vonatkozik mindez?” – az előtte
látottakra utalva. Majd a válasz (ami tudom, hogy Istentől jött): „90
nap”.
Egész nap máshol jártak a gondolataim. Érkeztek a tőzsdei adatok, de
amikor az ember tudja, hogy a számok már semmit sem jelentenek, mert
manipulálják őket és az egésznek hamarosan vége, mit számít mindez?
Imádkoznunk kell.
Figyeljük a kötvénypiacot. A dollár vagy a japán Nikkei mozgása
semmit sem jelent. Hogyan is nyűgözhet le valakit egy bűvészmutatvány,
miután megismerte a trükköt? Szomorú szívvel írom ezeket a sorokat. Az
olcsó kis bűvészek kifogytak a trükkökből és a műsornak hamarosan vége. A
nyári forróság lesz az utolsó emlék a történelem következő zűrzavara
előtt.
Imádkozzunk, hogy Isten adjon még egy kis időt a felkészülésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése