A Portfolio.hu úgy értesült, jelen állás szerint alapvetően kétféle forgatókönyvről tárgyalhatnak a kormány és a bankszövetség képviselői a jövő kedden sorra kerülő találkozójukon. Az egyik elképzelés szerint egyszeri aktussal forintosítják majd a devizaalapú lakáshiteleket, és hogy ezzel rövid távon is jól járjanak az adósok, némi tőke- és/vagy kamatkedvezményt adnak hozzá nekik. A másik elképzelés néhány éven belül, fokozatosan változtatná át forintalapúvá a devizahiteleket. Mindkét megoldás hátránya, hogy nem igazán radikális a devizahiteles probléma kezelésében, előnyük azonban, hogy egy múlt héten napvilágot látott, információink szerint gyorsan elvetett ötlethez képest valamivel kisebb pénzügyi áldozatot követelnének meg a bankszektortól és az államtól.
A devizahitelesek és bankjaik számára is égető kérdés, miként fog
kinézni az a devizahiteles mentőcsomag, amelyet ősszel hoz tető alá a
kormány. Úgy tudjuk, kétféle forgatókönyv versenyez egymással hasonló
eséllyel. Ezek közös tulajdonsága, hogy csak a lakáscélú hiteleket
érintené (ezekből június végén a bankszektorban 223 ezer darab volt, a
teljesítő hitelek volumene 1513 milliárd forint), és az árfolyamgátba
már belépett ügyfelekre is vonatkoznának.
I. forgatókönyv: azonnali forintosítás
Miről szól?
Orbán Gábor államtitkárnak a Heti Válasz eheti számában elhangzott
mondatai alapján az alábbi megoldás tűnik most a leginkább esélyesnek:
1. forintra váltják a devizahiteleket az aktuális piaci árfolyamon, vagyis a háztartások adóssága ettől nem csökken
2. a már forintosított hitelekhez tőke- és/vagy kamatkönnyítést adnak az adósoknak, hogy a forintosítás miatt ne nőjön, sőt csökkenjen a törlesztőrészlet
3. a részvétel automatikus, csak az marad ki belőle a jogosultak közül, aki ezt kéri
4. az MNB a devizatartalékából biztosít devizát a bankoknak devizaforrásaik lecseréléséhez és egy, az akció miatti jelentős forintgyengülés megelőzéséhez
5. a tőke és/vagy kamatkönnyítésben az állam is részt vesz, a bankokkal megosztva a terheket.
6. a programról ősszel döntés születik, és még idén elindul.
2. a már forintosított hitelekhez tőke- és/vagy kamatkönnyítést adnak az adósoknak, hogy a forintosítás miatt ne nőjön, sőt csökkenjen a törlesztőrészlet
3. a részvétel automatikus, csak az marad ki belőle a jogosultak közül, aki ezt kéri
4. az MNB a devizatartalékából biztosít devizát a bankoknak devizaforrásaik lecseréléséhez és egy, az akció miatti jelentős forintgyengülés megelőzéséhez
5. a tőke és/vagy kamatkönnyítésben az állam is részt vesz, a bankokkal megosztva a terheket.
6. a programról ősszel döntés születik, és még idén elindul.
Előnyei
1. megszabadítja a devizaalapú lakáshiteles háztartásokat az
árfolyamkockázattól (zárul a lakosság ezen részének nyitott
devizapozíciója), és a forintosítást követően más szereplők sem futnak a
program miatt újabb árfolyamkockázatot.
2. a bankszektor számára alapesetben nem jár a forintosítás értékvesztéssel, szemben a 2011 szeptembere és 2012 februárja között futó kedvezményes végtörlesztéssel
3. amennyiben az MNB biztosítja a (döntően külföldi) devizaforrások visszafizetéséhez szükséges devizát a bankok számára, a közel 5 milliárd eurós devizatartalék-csökkenés és ezzel egyidejű kéthetes kötvényállomány-csökkenés becslésünk szerint 2%-os, vagyis évi közel 30 milliárd forintos kamatmegtakarítást hoz a jegybank számára
4. nem egy előre meghatározott összeg, hanem a bankszektor és az állam közös döntésének függvénye, mekkora könnyítést adnak ezt követően az adósoknak.
2. a bankszektor számára alapesetben nem jár a forintosítás értékvesztéssel, szemben a 2011 szeptembere és 2012 februárja között futó kedvezményes végtörlesztéssel
3. amennyiben az MNB biztosítja a (döntően külföldi) devizaforrások visszafizetéséhez szükséges devizát a bankok számára, a közel 5 milliárd eurós devizatartalék-csökkenés és ezzel egyidejű kéthetes kötvényállomány-csökkenés becslésünk szerint 2%-os, vagyis évi közel 30 milliárd forintos kamatmegtakarítást hoz a jegybank számára
4. nem egy előre meghatározott összeg, hanem a bankszektor és az állam közös döntésének függvénye, mekkora könnyítést adnak ezt követően az adósoknak.
Hátrányai
1. a lakáscélú hitelek forintosítása után is “bent maradnak a
rendszerben” a devizaalapú szabad felhasználású jelzáloghitelek, a
háztartások nyitott devizapozíciója csak kisebb részben záródik, a
megoldás nem túl radikális a törlesztőrészletek csökkentése
szempontjából.
2. adminisztrációs nehézséget és költségeket okozhat a teljes érintett szerződésállomány forintosítása (nem tudni, milyen jogi megoldást alkalmaznának)
3. az MNB devizatartaléka közel 5 milliárd euróval csökkenhet, igaz, cserébe egy belföldi szektor (magyar bankszektor) külföldi devizatartozása is ugyanennyivel zsugorodhat
4. a forintosítás után csak úgy csökkenhet az adósok törlesztési terhe, ha akár kamat-, akár tőkekönnyítéssel kompenzálja őket a piaci kamatnövekedésért (a forinthitelek kamata magasabb a frankhitelekénél!) az állam vagy a bankszektor. A programnak ezért elhúzódó költségei is vannak.
5. nem csökken a lakosság adóssága.
2. adminisztrációs nehézséget és költségeket okozhat a teljes érintett szerződésállomány forintosítása (nem tudni, milyen jogi megoldást alkalmaznának)
3. az MNB devizatartaléka közel 5 milliárd euróval csökkenhet, igaz, cserébe egy belföldi szektor (magyar bankszektor) külföldi devizatartozása is ugyanennyivel zsugorodhat
4. a forintosítás után csak úgy csökkenhet az adósok törlesztési terhe, ha akár kamat-, akár tőkekönnyítéssel kompenzálja őket a piaci kamatnövekedésért (a forinthitelek kamata magasabb a frankhitelekénél!) az állam vagy a bankszektor. A programnak ezért elhúzódó költségei is vannak.
5. nem csökken a lakosság adóssága.
Költségei
Ahogy a fenti táblázatban látható, számításaink szerint jelenleg
mintegy 189 milliárd forint a teljesítő devizaalapú lakáshitelek éves
törlesztőrészlete az árfolyamgátat figyelembe nem véve. Jelenleg az MNB
adatain alapuló becsléseink szerint 7,8% lehet a frankhitelek átlagos
rendszeres hitelköltsége, ezzel szemben a piaci kamatozású forinthitelek
9,6%-os THM mellett érhetők el. A kamatváltozások törlesztőrészletre
gyakorolt hatását mutatja az alábbi ábra egy tipikus, 8 millió forintos
fennálló tartozású, 11 éves hátralévő futamidővel rendelkező frankhitel
esetében, amelynek a kamata más költségekkel együtt 8%. 240 forintos
frankárfolyam mellett 91 ezer forint a törlesztőrészlet, ez 10%-os
kamatszint mellett 100 ezer forint fölé emelkedne, vagyis mintha a
frankárfolyam 260 forintra nőtt volna.
Számításaink szerint a lakáscélú devizahitelek törlesztőrészlete társadalmi szinten évi 189 milliárd forintról 209 milliárd forintra nőne, ha piaci árfolyam és kamatszint mellett zajlana a forintosítás. Az állam és/vagy a bankszektor számára tehát évi 20 milliárd forintba kerülne kompenzálni a devizahiteleseket a forintosítás miatt bekövetkezett törlesztőrészlet-emelkedés miatt.
Ehhez jönne hozzá az a teher, amit akkor kellene kifizetnie
valamelyik félnek (bank vagy állam), amennyiben a törlesztőrészletek
csökkentése is cél, nem csupán annak szinten tartása. 10%-os
törlesztőrészlet-csökkentéshez nagyjából évi 18,9 milliárd forintért
kellene az államnak és/vagy a bankszektornak a zsebébe nyúlnia.
Összességében tehát 10%-os törlesztőrészlet-csökkentést feltételezve e
megoldás költsége a költségvetés és/vagy a bankszektor számára évi 39
milliárd forint lenne. Ehhez kis jóindulattal érdemes hozzátenni az
MNB-nél általunk évi 30 milliárd forintra becsült kamatmegtakarítást,
ami akkor jöhet ki, ha a jegybank a bankok teljes devizaforrás-igényét
(közel 5 milliárd euró) kielégíti.
Így jönnek ki különböző “törlesztőrészlet-kedvezmények” mellett az
alábbi számok az egyes szereplők közvetlen tehervállalására/hasznára
vonatkozóan, a közvetett hatások figyelembe vétele nélkül. Nem vettük
figyelembe például azt az egyszeri nyereséget, amit az MNB akkor
könyvelhet el, ha a bekerülési árfolyamnál magasabb árfolyamon
értékesíti a bankoknak a devizát, és azt sem, ha ebből esetleg
“kedvezményt” nyújt nekik. Nincs benne továbbá a bankszektor
forrásállományának esetleges átrendeződése és átárazása miatti közvetett
pénzügyi hatás sem.
II. forgatókönyv: fokozatos forintosítás
Úgy tudjuk, a lehetséges megoldások között a fentihez hasonló
eséllyel szerepel az is, hogy a devizaalapú lakáshiteleket ne azonnal,
hanem több év alatt fokozatosan vezessék ki. Erről azonban közelebbit
egyelőre nem tudni. E változat leginkább megvalósítható módja talán az
lenne, ha a devizahitelek futamidejét úgy csökkentenék, hogy az emiatt
bekövetkező többlet törlesztőrészletet ne most, csak egy későbbi
időszakban, forinthitel formájában fizessék ki a hitelesek. Ez a
megoldás az árfolyamgát egy “továbbfejlesztett változata” lenne,
amellyel kétségtelenül teljesítenék azt a politikusi elvárást, hogy fél
évtized múlva már ne legyen lakáscélú devizahitel Magyarországon, ennek
kommunikációs hozadékán kívül azonban legfeljebb annyi előnye lehet,
hogy az akcióban részt vevő szereplők (állam, bankszektor,
devizahitelesek) árfolyamkockázata nem több mint egy évtized, hanem
közel fél évtized múlva csökkenne nulla közelébe.
(portfolio)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése