Az USA csődhelyzete

A már hosszú évek óta lebegtetett csődhelyzet és a kiszivárogtatott adatok alapján megindult mendemondák alapján az USA megint belekezdett a rendes színjátékába az állam fizetésképtelenségéről. Vehető ez komolyan? Nem igazán, ha arra gondolunk, hogy úgyis annyi pénzt nyomtatnak, amennyit akarnak, és ebből a tőzsdeárfolyamokat is bármeddig fenn lehet tartani, és bármekkora pénzügyi felvásárlásokat lehet csinálni. A trükkökkel persze többszörösen is lehet variálni, hiszen a mesterségesen kialakított pánikhelyzetben az eső részvényeket olcsón fel lehet vásárolni, azután pedig a "végül is semmi baj sincs" jellegű nyilatkozatok és a szükséges intézkedések megtétele után többszörös áron el lehet adni. És máris százmilliárdok áramlottak az USA-ba, és mégsem történt valójában semmi. Lehet trükközni a többi pénz árfolyamával is, nem ez lenne az első eset, hogy mellékesen majdnem becsődöl egy-két ország a spekulánsok játékai miatt. Lehetnek "elhibázott" monetáris és egyéb gazdaságpolitikai döntések is (egy ilyen nagy varázslat készül például Japánban is, de a görög példa is előttünk van a rövidtávú, méregdrága hitelekkel, ami mindenkinek jó, csak a görögöknek nem) bizonyos országokban, csődközeli állapotokat hozva létre, ahol valahogy megint az USA fog jól járni. Nos, a lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen. Esetleg még egy multi is csődbe mehet, és egy országnak megfelelő méretű költségvetése egyszerűen csak eltűnik valahol. 

No de mi eredményezhet valóban csődhelyzetet és okozhat csődöt az USA-ban?

Ugyanaz, ami a Szovjetunió esetében. Az okok közt elsősorban az árulás, a titkosszolgálati manipulációk, a központi irányítás gyengesége, az eszmeiség hanyatlása jöhet szóba. A Szovjetunióban bőségesen voltak demokrácia-párti neoliberális hajlamú (buzi és erkölcstelen) zsidók és a hozzájuk hasonuló és őket majmoló követőik. Magukat briliánsan előadó gondolkodók (szociológusok, közgazdászok, politikusok), akik meg tudták magyarázni, hogy ami mindenkinek rossz, az valójában milyen jó - vagyis a hazudozás nagymesterei voltak. A CIA különféle emberjogi aktivistákon, szabadkőműveseken keresztül nagyon sok munkatársat, szövetségest szerzett, akiknek bőven érdeke volt szolgálni egy hazug propagandát. Elég jól meg kellett szervezni az átmenetet, hogy egycsapásra gördülékenyen menjen minden, majdhogynem puskalövés nélkül induljon a keleti blokk kifosztása. A központi irányítás gyengeségét jól jelezte, hogy pont Gorbacsov volt a bomlasztás egyik legfőbb létrehozója, végrehajtója. Az úgynevezett diktatúrákban, köztük hazánkban is, a pártok első embere nem volt elég erős ahhoz, hogy ezeket a szerveződéseket leverje, a liberális szellemiséget megfékezze, kiszorítsa, és egy erős szociális politikát biztosítson a jövőnek, vagy nemzetérdekű tevékenységbe kezdjen.

Ezek közül milyen tényezők jellemezhetik az USA-t most? Árulásról tulajdonképpen nem beszélhetünk, mert az USA egész léte egy árulás minden isteni és emberi érték és az egész emberiség ellen. Az árulás a vérükben, a szellemiségükben, a viselkedésükben, a tetteikben, a hazugságaikban, mindenütt ott van, még a szeretetükben, a barátságukban és a jóindulatukban is. Az árulók általában ártanak valakinek, de az árulók elárulói csak az igazságért tehetnek ilyet, mert különben jó barátságban megmaradnának a többi áruló között. Titkosszolgálati manipulációk szóba jöhetnek, mivel az USA gazdaságilag, katonailag már kisebbségben van egy jóval nagyobb hatalmú tömörülés mellett. Régebben talán azt mondhattuk volna, hogy sok lúd disznót győz, de a hasonlatban már csak az USA nevezhető disznónak, a ludak helyét egy medve, egy sárkány és egy griffmadár vette át. A disznónak nem sok esélye maradt.

A központi irányítás gyengeségét a néger törzsfőnök és a mellette vinnyogó őszhajú majom személye jól jellemzi. Bizonytalanok, tétováznak, hibákat követnek el. A fosztogatás mellett komolyabb dolgokra mintha nem futná az erejükből. Hiába na, az USA igazi csődje a romlás szellemiségének gyengülése. Ez a szellemiség a csúcsra jutott a szabadkőműves álomban, a neoliberális új világrendben, az amerikai demokratikus mocsokban. A cionista, holokausztos terrorban. A hitbéli elfajzások világában, a fogyasztói társadalomnak nevezett állatias vágyak zsarnokságában, a buzeránsok vonulgatásában, nők és gyermekek mészárlásában. A csúcsra jutott, és ezzel lerombolt már mindent, amit tudott. Mivel a rombolásból erő nem származik, ezért minden rombolásnak vége szakad egyszer.

Mivel az USA minden téren csődben van, a problémák pénzügyi megoldása látszatmegoldás. Valószínűleg már csak azért is tétováznak a legegyszerűbb döntés meghozatalával, mert már külföldről is odaszóltak nekik a hitelezőik, hogy nem kellene tovább feszíteni a húrt, és még többet lopni, sikkasztani a világ többi részétől. Aztán lehet, hogy mégis megengedik nekik. A nagyobb befektetők is lehet, hogy már inkább az USA-n kívül keresnek helyet a pénzüknek. Miért is ne tennék? Ha egyszer másutt már az üzleti lehetőségek is jobbak, miért ne mennének máshová? A szabadkőműves csodaállamot meg egye meg a fene, ahol van. A cionistáknak, ha dönteniük kell az álmaik és a pénzük közt, a pénzüket fogják választani. Alkalmazkodni fognak, mert ezt kell tenniük.

Tamási Attila