Az orosz kapcsolat Rákócziújfaluban
Vajon
van-e összefüggés egy, a II. világháborúban elhunyt katona és egy
tervezett rákócziújfalui sertéstelep között? Úgy tűnik, nagyon sok! A
történet még valamikor három esztendeje kezdődött… – … amikor megcsörrent az irodámban a telefon – kezd a meglehetősen furcsa sztoriba Papp János, Rákócziújfalu polgármestere.
– A vonal végén az orosz nagykövetség titkára mutatkozott be.
A polgármestert arról faggatták, létezik-e a település környékén egy bizonyos Silas-major.
– Gondolkodtam… Silas-major? Olyan nincsen, de Csillagmajor van – válaszoltam a titkárnak.
Kiderült, egy orosz hölgy, Vera keresi a hozzátartozóját, bizonyos
Pavlin Petrovics Rublint, aki a II. világháború idején, 1944-ben esett
el, valószínűleg Rákócziújfalu környékén.
A településvezetőnek
semmit nem mondott a név, de megkérdezve a község „öregjeit”, kiderült,
valóban meghalt a környéken egy orosz katona. Bár hogy tényleg ő volt-e
Pavlin, kétséget kizáróan nem lehetett bizonyítani. Mint ahogy azt sem,
pontosan hol veszítette életét.
–
Ennek ellenére hamarosan érkezett Oroszországból egy küldöttség, hogy
alaposan körülnézzen a községben. Fotóztak, beszélgettek a helyiekkel.
Miután meggyőződtek arról, hogy jó helyen keresgélnek, az elhunyt katona
tehetős családja megbízott egy helyi vállalkozót, építsen fel egy
emlékművet Pavlin Petrovics Rublin emlékére – meséli tovább a
polgármester.
Hogy ez az építmény pontosan hová is kerüljön, erről
sokáig folyt az értekezés. Végül Újfalu külterületén, egy mezőgazdasági
út mellé húzták fel, ami viszonylag könnyen megközelíthető és nincsen
messze a központtól.
– Amikor elkészült, hatalmas csinnadratta
mellett avatták fel az oroszok az emlékművet. Erre az alkalomra
leutazott községünkbe egy ortodox pap, egy orosz katonai attasé, a
nagykövetség néhány munkatársa és persze Vera, az elhunyt katona rokona.
Mi is kitettünk magunkért: műsort adott a nőklub, és az iskolások is.
Nagyon megható volt az ünnepség, az oroszok még egy nyírfát is ültettek.
Közben persze egyre-másra ment a találgatás Rákócziújfaluban, pontosan ki is lehetett ez a Pavlin katona?
Pár
hónappal később egy meghívó érkezett Volgarecsenszkből, Vera
szülővárosából. Az önkormányzat munkatársait invitálták az orosz
településre, ezzel köszönve meg mindazt a figyelmességet, melyet irántuk
és az ismeretlen-ismerős orosz egyenruhás iránt tanúsítottak. A magyar
küldöttség szinte tejben-vajban fürdött, a vendéglátók igazán jó
házigazdának bizonyultak. Még arra is odafigyeltek, hogy a helyi erőmű
tetejére magyar zászló kerüljön a látogatás idejére.
– Mivel úgy
gondoltam, sikerült remek viszonyt kialakítani az oroszokkal,
felvetettem, mi lenne, ha a két település testvérvárosi kapcsolatot
alakítana ki egymással és egy kulturális-gazdasági együttműködéssel
fűznénk még szorosabbra a barátságunkat – teszi hozzá Papp János.
Hogy
a részleteket megbeszéljék, pár hete újra ideutaztak az elhunyt hős
katona rokonai és a velük érkező üzletemberek, városvezetők. Akik
(megszeretve megyénket) már azzal a céllal jöttek hazánkba, hogy remek
befektetéseket találjanak és esetleg üssenek nyélbe a környéken.
–
Orosz barátainkat kifejezetten érdekli az ártézi víz palackozása, a
gyógyturizmus fejlesztése és… egy sertéstelep felépítése. Mely utóbbit
remélhetőleg éppen Rákócziújfalu határában húzzák fel, több helyi
lakosnak biztosítva munkalehetőséget. Ha ez megtörténne, talán egy még
nagyobb emlékművet is építenénk Pavlin Petrovics Rublinnak.
A paprikás szalámi ízlett a legjobban
Az
orosz delegáció öt napot töltött Magyarországon még októberben. Ez idő
alatt ellátogattak a Paksi Atomerőműbe, Kalocsára, Cserkeszőlőre és
megnézték a Parlamentet. Az orosz vendégek kíváncsiak voltak arra is,
milyen egy igazi magyar borospince és egy húsüzem – ez sem maradhatott
ki a programokból.
– Látogatóinknak nagyon ízlett a paprikás szalámi
és a kolbász, no meg a jóféle magyar borok – mondja Bartus Gábor, aki
az öttagú társaság kísérője volt a majd’ egy hét alatt.
– Ebbe az öt
napba még egy Bunyós Pityu koncert is belefért, ahol az orosz barátaink
együtt dalolták az énekessel a mindenki által ismert Kalinkát. Azt
hiszem, vendégeknek és vendéglátóknak egyaránt felejthetetlen marad ez a
pár nap.
(szoljon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése