A zemútt 8 + 4 év + még 12 év = -!

Az ellentábor bűneire koncentráló emlékeztető kampányra készül a Fidesz, illetve az ellenzéki Összefogás. A választók mozgósításában várhatóan fontos szerepet játszó témákat és az érveléshez használandó verbális fegyvereket vettük számba.

A következő kormányzati ciklusra vonatkozó ígéretek helyett várhatóan azok a témakörök uralják majd a 2014-es parlamenti választási kampányt, amelyeken keresztül a Fidesz, illetve a múlt hét végén az Összefogás nevű formációba tömörült balliberális tábor (MSZP, Együtt–PM, DK, Liberálisok) illusztrálni tudja a választóknak, miért hiteltelen, szószegő a másik oldal.
Rezsicsökkentés: Mivel a tömegek életét pillanatnyilag könnyítő intézkedéssorozat a párt tartós előnyére is magyarázatul szolgál, a korábbi és az idénre tervezett három további tarifacsökkentés reklámozása a kormányzati kampány legmeghatározóbb eleme. A Fidesz kommunikációs „csodafegyvere” egyszerű elven működik: a tarifáikat az energiahordozók árának csökkenése idején is folyamatosan emelő szolgáltatóktól csak „visszavesszük” az extraprofitot. Ellenzéki ellenérv: igazságtalan helyzetet teremt, hogy a gazdagabbak, „a medencéjüket fűtők” többet spórolnak. Az ésszerűtlenségig fokozott díjcsökkentések miatt a fejlesztések elmaradnak, ez az üzembiztonságot veszélyezteti. Differenciált tarifacsökkentésre lenne szükség.
Paks: Az atomerőmű bővítéséről kötött államközi szerződés mint előre nem tervezett kampánytéma váratlanul hullott az ellenzék ölébe. Könnyen kijátszható kártya, hogy a Fidesz korábban a „Keletről semmi jó nem jöhet” jegyében az orosz érdekszférától való függetlenséget tűzte zászlajára, nemcsak politikai, hanem gazdasági, energiaellátási értelemben is. A fordulat a Fidesz-szavazókat is meglepte, így a kormányzati kampányban nem csak az ellenzéket kell „leszerelni”. A Fidesz érvelése: az évtizedes politikai ellenérzéseket hiba kivetíteni a szakmai szempontból legjobb (orosz) ajánlatra. Magyarországnak továbbá geopolitikai érdeke, hogy minden nagyhatalomnak teret adjon valamilyen stratégiailag fontos ágazatban (USA: high-tech; Kína: logisztika; Németország: telekommunikáció, autóipar). Kormányon az MSZP is támogatta az orosz részvételt
Trafik- és földpályázatok: Az utóbbi négy év legjelentősebb botrányainak felidézése az ellenzéki kampányban elsősorban annak az illusztrálására szolgál majd, miként él vissza befolyásával a kormány. A „mutyi” és az új „oligarchák” hívószavakkal érzékletessé tett téma az ellenzék számára könnyen kommunikálható, ám mivel a nyertesek tömegeinek kormányzati kötődése, a strómanok helyzetbe hozása már többszörösen bizonyított, a téma mozgósító ereje megkopott (már a legújabb Ángyán-jelentésnek sem volt komoly utóélete). Kormányzati ellenérv: a dohánykereskedelem haszna a multik helyett magyar cégekhez, családokhoz kerül. Az árusítóhelyek megtizedelése – hasonlóan a füstöléstilalom szigorításához – népegészségügyi célokat szolgál. A földek új gazdáinak kiválasztása a magyar föld, a hazai áruk védelmének garanciája; felkészülés a termőföldpiac uniós megnyitására. Azt ugyanakkor a Fideszben is tudják, hogy ezek az ügyek „túlságosan mélyre mentek”, és nagyfokú kormánypárti elköteleződés kell ahhoz, hogy a kormányzati magyarázattal a választó azonosulni tudjon; ezért e területen várhatóan a „terelés” a kormányzati taktika.
Kivételező NAV: Az ellenzék szerint az adóhivatal kormányzati asszisztálás mellett ezermilliárdos áfacsalásokat nézett el. Az érvelést gyengíti, hogy konkrét cégek konkrét csalásait eddig nem tárták fel. A balliberális Összefogás nem csak nyerhet, veszíthet is a téma erőltetésén: a kiskapuk bezárására tett intézkedésekkel a kormány az adókikerülések terén régóta létező gyakorlat elleni fellépés pozitív szereplőjeként tüntetheti fel magát, kontraproduktívvá téve az MSZP által például a parlamentben kezdetben nem támogatott múltfeltárást.

Hol vannak az új munkahelyek? Az ellenzéki érvelés kulcseleme, hogy érdemi eredmények a foglalkoztatáspolitikában nem történtek, a versenyszféra helyett a közmunkások, valamint a külföldön munkát vállalók szépítik a statisztikát. A kormányzati kommunikáció a közmunkásokkal kapcsolatos kritikákra váddal válaszol: az ellenzék „újra segélyalapú társadalmat” építene. A kormányzati sikerpropaganda legfontosabb üzenete: 21 éves csúcson a foglalkoztatás, és a reálbérek is emelkedtek. A közmunkások kapcsán mindkét fél részéről óvatos megközelítésre lehet számítani: a téma túlzott reflektorfénybe állítása a „cigányozó” Jobbiknak kedvezhet.
A rasszista, antiszemita kártya: A Fidesz-kampány szerint a rasszista indítékú bűncselekmények 2010 óta visszaszorultak, a holokauszt-emlékévvel kapcsolatos megemlékezések pedig a megbékélést szolgálják. Ellenzéki kontra: hatalma megtartása érdekében a Fidesz folyamatosan gesztusokat tesz a radikálisoknak, „a Horthy-korszakot restauráló törekvések” bátorítása hiteltelenné teszi a kormány szavakban hirdetett elkötelezettségét. A rasszista kártya ellenzéki kijátszásának veszélye, hogy felerősítheti a zsidó szervezetekkel szembeni ellenérzéseket; ezt érzékelve az utóbbi napokban például a Mazsihisz már visszakozott attól a tervtől, hogy nem venne részt a holokauszt-emlékév rendezvényein.
Átpolitizált oktatás és kultúra: Az iskolák állami kézbe vétele, az intézményi, szakmai központosítás poroszos útra terelte és versenyképtelenné tette az oktatást, tartalmi kérdésekben a kormány ideológiai szempontokat preferál – hangzik az ellenzék érve. A nemzetközi viszonylatban is megmutatkozó teljesítményromlás (PISA-vizsgálat) a kormány szerint a liberális oktatáspolitika kudarcát mutatja, amikor a „gyeplőt a lovak közé dobták”. A Nemzeti alaptanterv ebben a megközelítésben csupán a „nemzeti tudásminimumot” garantálja, a tankönyvpiac egységesítése pedig a takarékosságot és az intézmények közötti átjárhatóságot szolgálja. A művészeti intézmények, díjak reformjára az egyensúly helyreállítása érdekében volt szükség, a „nemzeti elkötelezettségű” alkotók csak behozták évtizedes hátrányukat. A kötelező erkölcstan- vagy hitoktatás Összefogás által tervbe vett megszüntetésének gondolata az ellenzéki szavazók és bizonytalanok körében kedvező fogadtatásra találhat, amire a Fidesz-kampány várhatóan az erkölcsi-etikai tartópillérek nélkül felnövekvő ifjúság víziójával „válaszol”, ecsetelve annak minden káros társadalmi következményét (bűnözés, széteső családok).
Család- és népesedéspolitika: A kormányzati kommunikáció szerint hatalomra kerülve az ellenzék eltörölné azokat a 2010 óta bevezetett, gyermekvállalást segítő intézkedéseket (gyed extra, ismét 3 éves, munkavállalás mellett is igénybe vehető gyes), amelyek hosszabb távon megállíthatnák a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. Az ellenzék számára e téma kapcsán jelentős kihívás annak az elmagyarázása, miért jobb az anyának, ha nem esik ki több évre a munkaerőpiacról, miért eredményesebb az olyan népesedéspolitika (például Franciaországban), amely a munka és a család összeegyeztethetőségét inkább a rugalmas munkavállalással ösztönzi. Az ellenzéki érvelés szerint a kormány családpolitikája nem hatékony, kirekesztő bizonyos családtípusokkal (szegények, élettársi kapcsolatokban élők) szemben, és növeli a kisgyermekes szülők kiszolgáltatottságát a munkapiacon. Túlzott kormányzati optimizmusnak bizonyult, hogy „a kisbabáknak kedvük támad megszületni”.
Orbán vs. Gyurcsány: Az ellenfél vezetőinek démonizálása, hiteltelenítése mindkét tábor számára a legfontosabb kampánystratégia. A Fidesz az őszödi beszéd kiszivárogtatásával kapcsolatos rendőrségi és titkosszolgálati információk kampányidőszakra tervezett nyilvánosságra hozatalával készül a „hazudós baloldal igazi arcának” bemutatására. Ebben a fő támadási pont és hivatkozási alap Gyurcsány Ferenc. A közös baloldali miniszterelnök-jelölt, Mesterházy Attila csak az ő visszatérését készíti elő – sulykolja a Fidesz-üzenet. Az ellenzéknek e területen van a legkevesebb muníciója a visszavágásra, részéről így – a meggyőző és világos válasz helyett – a visszatámadás a legvalószínűbb taktika. A fő érv, hogy a Fideszre szabott választójogi szabályok kényszerítették ki az összefogást. Orbán leváltása pedig az ország érdeke, és minden más szempontot felülír. A programok összehangolása nem a kampány, hanem egy majdani kormányalakítás feladata. Az Orbánra, illetve Gyurcsányra kihegyezett karaktergyilkossági kísérletek hátulütője, hogy egysíkúvá, unalmassá teheti a pártok üzeneteit; a bizonytalanok megnyerésére pedig garantáltan alkalmatlan.
(HVG)

25 éve fiatalok voltunk. Ma öregek vagyunk.
25 éve szocializmus volt. Ma kapitalizmus van.
25 éve a Szovjetunió volt a szövetségesünk, ma Kínát szeretnénk szövetségesnek.
25 éve Szűrös és Pozsgai elvtársak az emelvényen Kádár mögött ültek.
Ma Szűrös és Pozsgai urak az emelvényen Orbán mögött ülnek.
25 éve Martonyi és Járai elvtárs jó MSZMP káder (miniszterhelyettes, stb.) volt. Ma Martonyi és Járai urak a Fidesznél jó káderek (miniszter, jegybank elnök, stb.).
25 éve Kövér Laci az MSZMP KB Politikai Tudományok Intézetének politikai munkatársa volt. Ma komcsi gyűlölő házelnök.
25 éve a politikusok kommunista naplopók voltak. Ma a politikusok jól fizetett naplopók.
(Orbán első tétele: Csak az én komcsim a jó komcsi.) 25 éve hangulatjelentést készített az MSZMP.
Ma Kubatov listát a FIDESZ.
25 éve volt május elsejei felvonulás.
Ma van márciusi, októberi tömeggyűlés az Astoriánál, a Kossuth téren.
25 éve Kádár a sakkozott.
Ma Orbán a focit támogatja százmilliárdokkal.
25 éve reform kommunisták voltak.
Ma fülkeforradalmárok vannak.
25 éve senki sem lehetett milliárdos, de mindenkinek szerény elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt.
Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd. 25 éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a MI jólétünkre. Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát. 25 éve megbecsülték a tisztességes munkát. Ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.
25 éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van. A Magyar gyárakat bezárták, vagy privatizálták, jellemzően a külföldi külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették.
25 évvel ezelőtt volt nemzeti ipar.
Ma multik vannak.
Volt Ganz Hajó gyár, Láng Gépgyár Tungsram, Rico, Pannónia Szőrme.
Ma bankok és bevásárlóközpontok vannak a Váci uton. 25 éve volt Magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM, a Gamma. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába, a FÉG, a Danuvia.
Ma van fegyver a feketepiacon.
25 éve a Magyar ruházati iparnak olyan gyárai voltak, mint a Goldberger, a Panyova, a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg, a Keltex.
Ma ruházati ipar nincs, de van kínai termék.
25 éve volt Magyar cipőipar. A martfűi termék nemzetközileg elismert volt.
Ma nem gyártunk Magyar cipőt.
25 éve a Magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt a Szovjetuniótól, USA-ig Ma nincs, felszámolták, hogy helyébe a német, svéd és más használt buszok jöjjenek.
25 éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának.
Ma kínai piac van a helyén.
25 éve Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát.
Ma kínai piac van a helyén.
25 éve Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát.
Ma kis kft-k vannak a helyén.
25 éve az ország vezetése a Magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki.
25 éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt, vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni.
Ma a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: hiába a rezsicsökkentés-sok magyar családnál nincs mit csökkenteni, mert már kikapcsolták a szolgáltatást.
25 éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát.
Ma alig százezren dolgoznak ITT. 25 évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek most csak egyharmadát termeljük. Ma alig százezren dolgoznak ITT.
25 éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádudvar.
Ma ez már a múlt.
25 évvel ezelőtt Magyarországon kilencmillió sertés tenyészett.
Mára ebből csak 4,1 millió maradt.
25 évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű.
Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.
25 évvel ezelőtt majdnem háromszor annyi húst ettünk, mint ma.
Nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá, bár ma azzal riogatnak, hogy ez egészségtelen.
Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű külföldi húst eszünk. Fogyókúrázunk, mert nincs pénz kajára. Magyarországon félmillió gyermek éhezik.
25 éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma-ha van munkád-sokszor 12-15 óra is kevés.
25 éve miénk volt Magyarország.
Ma a külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban. 25 éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak.
Ma 130 milliárddal tartozunk.
25 éve, gazdálkodtak a hitelekből.
Ma ellopják.
25 éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma az számít, hogy mennyi pénzed van.
25 éve a beteg minden körülmények között kapott ellátást. 25 éve nem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást.
25 éve az emberek többsége nyaralni ment. Gyári üdülőkbe. Ma a családok 79 százaléka nem megy nyaralni.
A gyári üdülőket privatizálták.
25 éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett.
25 éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül. Ma Magyarországon 150-200 ezer hajléktalan él, és csak bankhitel miatt 140 000 lakás van árverezés alatt.
A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is. 25 éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett!
Ma szociális segélyért áll sorba, dolgozni meg már elfelejtett.
25 éve több mint tíz millióan voltunk.
Ma 10 millió alá süllyedt Magyarország lélekszáma. 25 éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott.
Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni. 25 éve volt társadalmi ösztöndíj, és a diplomásokra munkahely várt.
Ma van diákhitel, amivel a jövő eladósodik. És várja a diplomásokat a munkanélküliség.
25 éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.
25 éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba. Ma nem kell vízum, de csak az tud utazni, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?
25 évvel ezelőtt rend volt. Éjjel bátran sétálhattál.
Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam.
Ma félsz éjjel kimenni az utcára, félted vagyonkádat. A rendőr
nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama!!! 25 éve mindenki tartott a rendőrtől.
Ma rendőr tart a bűnözőktől.
25 éve akadtak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek.
Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik. 25 éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte. Ma a munkaadót védi.
25 éve a szakszervezeteknek véleményezési jogaik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében. 25 éve kádári diktatúra volt és népi demokráciát adtak mindenkinek.
Ma polgári demokrácia van és orbáni diktatúra.
25 éve Aczél elvtárs osztotta a pénzt, a státuszt és az észt a kultúrában.
Ma Kerényi és Tarlós urak.
25 éve lehetett politikai viccet mesélni.
Ma még talán lehet!
25 éve a demokráciában élünk-meg is látszik!
Ma a diktatúra vár ránk.

MEGÉRTE? EZT AKARTAD? EZT AKAROD?

https://balrad.wordpress.com/2014/02/02/a-zemutt-8-4-ev-meg-12-ev/