Nem
ért véget az egyre aggasztóbb kivándorlás, egy nemrégiben bemutatott
kutatás szerint újabb százezrek tervezik, hogy külföldre költöznek. A
kutatók úgy vélik, ez egy öngerjesztő folyamat, sokszor a kint lévők
húzzák magukkal az itthoni rokonaikat, ismerőseiket. A magyarok lassan
nem látnak más lehetőséget, egyre többen gondolják úgy, csakis Nyugaton
boldogulhatnak. Megnéztük, mi van a számok mögött.
Magyar fiatalok Londonban Megromlott
a családi élete? Úgy látja, rossz irányban megy Magyarország? Pocsék az
anyagi helyzete, nélkülözik? Ha igen a válasz, akkor nagy
valószínűséggel elgondolkodott már azon, hogy itt hagyja az országot.
Mára ugyanis bevetté vált a nehéz helyzetbe került, rosszkedvű magyarok
körében, hogy a kivándorlást választják, vagy legalább terveket szőnek
arról, hogy Nyugatra mennek.
Az
elmúlt években legalább 250-350 ezer ember hagyta el Magyarországot, de
tavaly januárban a nagykövetségek becsléseire alapozva Matolcsy György
akkori nemzetgazdasági miniszter már 500 ezerre tette a külföldön
dolgozók számát.
Egy
friss kutatás arra utal, a folyamat nem torpant meg. A
Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) legfrissebb – Migrációs tervek a
magyarországi 18-40 évesek körében című – kutatása szerint az itthon
maradtak közül is sokan fontolgatják a költözést. A fiatalok és a
középkorúak több mint 32 százaléka gondolkodik rajta, 12 százalékuk
komoly terveket szőtt, esetleg már böngészett álláshirdetéseket,
utánanézett a lakhatási körülményeknek, a külföldön tartózkodás
feltételeinek. Az álmodozók egynegyede egészen biztosnak, egyharmada
nagyon valószínűnek tartja, hogy tervét meg is valósítja.
Nem politika – kiábrándultság, létbizonytalanság
Nem
túl meglepőek a válaszok, amiket az okokról kérdezősködő kutatók
kaptak. A tervezgetők nagy többségét a magas bérek, a jobb
munkalehetőségek vonzzák külföldre, 40 százalékuk mondta azt: azért akar
menni, mert itthon nem talál munkát. Mindössze 21 százalékuk
panaszkodott magánéleti problémákra; politikai, ideológiai okokat pedig
csak egy törpe kisebbség, a megkérdezettek 5 százaléka említett.
Árnyalatnyival
más eredményt kaptak viszont, ha azt nézték meg, hogy kik közül
kerülnek ki a legnagyobb arányban a költözést tervezők. Ez alapján az
elváltak, az ország helyzete miatt panaszkodók, illetve a saját anyagi
helyzetük romlását érzékelők, továbbá a munkanélküliek akarnak a
leginkább menni, tehát azok a csoportok, akiknél a „továbblépés”
kényszere – a jelenlegi élethelyzetükből adódóan – nagy. „Fontos
hozzátenni, hogy az állandó lakhellyel rendelkező 18-40 éves magyar
állampolgárok mintegy 8 százaléka 2012 és 2013 fordulóján becslésünk
szerint már rövidebb-hosszabb ideje külföldön tartózkodott, tehát
esélyük sem volt bekerülni a vizsgálatba” – figyelmeztet egy fontos
tényezőre Gödri Irén, az intézet tudományos főmunkatársa.
Társadalmi csoportok, akik nagyobb arányban akarnak külföldre menni A
kutatók szerint pusztán a tervek alapján nem lehetünk biztosak benne,
hogy a közeljövőben újabb tömegek hagyják el Magyarországot, viszont a
két adat – hányan mentek el és hányan tervezik még – együtt mégiscsak
egy megváltozott trendre utal. Annak fényében, hogy már így is sokan
élnek kint, figyelemre méltó, hogy az itthon lévő 18-40 éves magyarok
közül is minden harmadik azt tervezi, hogy hosszabb-rövidebb időre
külföldre költözik…
A fiatalok a legelszántabbak
Különösen
a fiatalok, a tanulók tervezgetnek. Az NKI szerint a 18-24 éveseknek
majdnem a fele, 47 százaléka szeretne külföldre költözni. Mint arról
korábban a hvg.hu is beszámolt, egyre magasabb azon gimnazisták,
egyetemisták száma is, akik már eleve külföldön szeretnének
továbbtanulni, illetve a diploma átvétele után munkát vállalni. Az NKI
vizsgálata részben alátámasztja ezt: felmérésük szerint a 18 év feletti
tanulók 52 százalékában fordult meg, hogy külföldre mennek – ez igen
magas arány.
Úgy
tűnik, ez a trend évek óta változatlan. Hasonló eredményeket kapott
ugyanis 2012-ben a kormány-közelinek tartott Nézőpont-csoport
kutatóintézete. A Kutatópont ifjúságkutatása szerint a fiatalok több
mint fele (52 százaléka) elhagyná Magyarországot akár tanulás, akár
munka céljából. A 15-29 éves korosztály 15 százaléka akár fél évnél is
hosszabb időt töltene kint, 34 százalékuk viszont csak idehaza tudja
elképzelni az életét.
Gödri
szerint az NKI azért koncentrált pont a 18-40 közötti korosztályra,
mert a korábbi méréseikből már tudták, hogy 40 év felett a migrációt
tervezők aránya jelentősen visszaesik. Viszont azok a
legkiábrándultabbak, akik életkoruk szerint meg kellett volna már
állapodniuk, családot kellett volna alapítaniuk: a 30 és 34 év közöttiek
közel 8 százaléka azon gondolkodik, hogy végleg más országban telepedik
le…
Az európai országokban bevándorlóként lévő magyarok 2012-ben
(HVG)
Kalandvágy? Kitántorgó embereink: aggasztóan nő az országot elhagyók száma
Ha
még nem hallottuk volna eleget, most kezdhetünk még jobban aggódni –
újabb kivándorlási hullám jöhet. Kitántorgott Amerikába másfél millió
emberünk – írta József Attila majd’ nyolcvan éve, s ha ennyien nem is
távoznak, de hamarosan a külföldön boldogulást kereső magyarok száma
meghaladhatja ezt az nagyságot. Friss kutatások szerint nem hogy nem
csökken, de egyre nő azok száma, akik Magyarországon nem, hanem csakis
külföldön tudják elképzelni az életüket.
A
jelenség nem új keletű, a ’90-es évek eleje óta folyamatosan hagyják el
az országot honfitársaink, ám 2007-től egyre nő a számuk, 2011 óta
pedig kifejezetten felgyorsult a folyamat. Ráadásul úgy tűnik, a
kivándorlás öngerjesztő: vagyis a már kint élők „húzzák” maguk után
idehaza maradt rokonaikat, barátaikat, ismerőseiket is. A KSH
Népességtudományi Kutatóintézete január végén tette közzé legújabb
kutatását, amelyben azt vizsgálták, kik, mikor, hova és miért tervezik a
költözést. Kimondható: a Magyarországon tartózkodó 18–40 éves népesség
12 százaléka tervezi, hogy elhagyja hazáját. Persze nem elég álmodozni, a
külföldre vágyakozók ötöde már végleges döntést hozott, egynegyedük
„egészen biztosnak”, harmaduk pedig „valószínűnek” tartja, hogy valóban
elmegy, ráadásul nem is a távoli jövőben, hanem még az idén (25
százalék), vagy egy-két éven belül biztosan (44 százalék).
Az
sem mindegy, kik azok, akik gondolkodnak a távozáson. Aggasztó adat,
hogy a tanulók (de 18 év felettiek) több mint fele tervezi, hogy
elhagyja az országot, ráadásul a diplomások, a szakmunkások, az idegen
nyelveket beszélők közt is kiemelkedően magas azoknak a száma, akik
migrációt fontolgatnak. Az okok nem igazán meglepőek, de beszédesek: a
magasabb külföldi bérezés, a könnyebb elhelyezkedés áll szemben az
idehaza tapasztalható munkanélküliséggel és rossz keresetekkel, sokan
családi okok miatt, például házastársuk költözése, esetleg épp válás
miatt döntenek a lakhelyváltás mellett, de azok is könnyebben választják
a kivándorlást, akiknek nincs családjuk, nőtlenek vagy hajadonok.
Megint másokat a barátaik csábítanak külföldre. Politikai, ideológiai
okok miatt valamivel több mint 5 százalék váltana hazát.
A
legtöbben még mindig (sorrendben) Németország, az Egyesült Királyság és
Ausztria felé veszik az irányt, ám az utóbbi években kifejezetten vonzó
célponttá vált Hollandia is.
„Sok angol nem lelné Magyarországot a térképen. És ez a mi szerencsénk…”
„Többen
kérdezték már, hogy roma vagyok- e” – meséli Florina. A fehér bőrű, kék
szemű lány öt éve él Londonban. Egy Kolozsvár melletti településről
érkezett, anyai ágon magyar származású. Egyaránt vallja magát magyarnak
és románnak, a magyart enyhe akcentussal, de hibátlanul beszéli,
akárcsak az angolt. Florina végzős pszichológiahallgatóként szorong az
előtte álló állásinterjúk tömkelegétől: „Remélem, hogy a szaktudásom és
nem a román útlevelem dönt majd!”
Nagy-Britanniában
ugyanis több kellemetlenséget is tartogatott az évkezdet: az északi
áradások mellett a britek egy Kelet-Európa felől fenyegető
bevándorlóhullámtól is tarthattak. Január elsején járt le a korlátozás,
amely eddig a románok és bolgárok munkavállalási jogait szabályozta az
Egyesült Királyságban. E két országból évi ötvenezer bevándorlóval
számolnak; tömegeket motivál az otthoninál ötször magasabb brit
minimálbér, és a Spanyolországba kivándorolt egymillió román közül is
sokan dönthetnek úgy, hogy a zimankós brit időjárást választják a jobb
kereset reményében. A kormány szigorúbb biztonsági szabályokkal és a
szociális juttatások korlátozásával készül a fogadásukra.
A
beözönlő balkániak rémképét a Daily Mail színezte a leghatásosabbra: a
szenzációhajhász angol sajtótermék „értesülései” szerint hónapokra
elfogytak a repülőjegyek Bukarestből Londonba. Pedig ezen állítást már
az említett légitársaság honlapján tett keresés is megcáfolhatta.
Szintén a Daily Mail „adta hírül”, hogy a tömeget már a reptéren
közvetítők várták, akik a szociális juttatásokat igénylő nyomtatványok
kitöltéséhez kínáltak segítséget. A populista retorika nem csupán az
álhíreket szirénázó bulvárlapok eszköze; a brit jobboldalon is felkapott
a „segélyturizmus” fogalma, amely a szociális rendszert csapoló
élősködőkként látja az emigránsokat. A hírportálokon kommentelők
összeomlásról keseregnek, egyaránt hibáztatva a munkáspárt ballépéseit
és a kormányon lévő konzervatívok politikáját. Habár az ellenzők tábora
bővül, azoké sem elhanyagolható, akiknek továbbra sincs fenntartása a
multikultival szemben. A CreAM (Emigrációkutató- és Elemzőközpont)
jelentése alapján nincs is ok az aggodalomra: az emigránsok kisebb
eséllyel folyamodtak állami segélyekért, mint a britek, míg az európai
gazdasági övezetből érkezők általánosságban többet adóztak, mint
kerestek nagy-britanniai munkavállalóként. A munkanélküliek száma
alacsonyabb, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma kétszer
magasabb a bevándorlók körében.
Londonról
úgy tartják, már a második legnagyobb magyar város. A korlátozások
tehát a százezres nagyságrendben itt élő magyarokat is érintik. Hogyan
befolyásolja mindez a magyarok esélyeit a munkaerőpiacon? Kézenfekvő,
hogy már az újonnan érkezők száma is matematikai esélyromláshoz vezet,
hiszen így is rendkívüli túljelentkezéssel kell számolni bizonyos
szektorokban. A diplomához kötött állásajánlatokra átlagosan
nyolcvanöten jelentkeznek; az elbírálásban fontos szempont, hogy a
jelentkező hol és milyen minősítéssel diplomázott, így hátrányba
kerülhetünk az otthon szerzett, nemzetközileg elismert végzettségünkkel
is. Egy friss diplomás átlagosan egy év után talál munkát. Jobb eséllyel
indul, aki az informatikai szektorban és a komoly munkaerőhiánnyal
küzdő egészségügyben próbálna szerencsét. A helyzet a vendéglátóiparban
sem reménytelen: az angolok a legritkább esetben állnak futárnak vagy
pizzasütőnek. Ami a kelet-európaiak versengését illeti, az újonnan
bevezetett törvények némelyike hasznunkra is válhat. Azon vállalkozóknak
például, akik minimálbér alatt foglalkoztatnak EU-s állampolgárokat,
mostantól akár húszezer fontos (hétmillió forintos) bírsággal is
számolniuk kell. „Korábban rengeteg panaszkodtak, hogy egyik-másik
nemzetiség tagjai minimálbér alatt vállalnak munkát, így szorítva ki a
többieket. Remélhetőleg ennek a gyakorlatnak vége lesz” – mondja
Florina. Szerinte mindenképp lépéselőnyben van az, aki konkrét tervvel
érkezik. „Körülöttem többen kifogytak a félretett pénzből, mire munkához
jutottak volna. Megéri felmérni a munkaerőpiacot, akár előre releváns
szakmát szerezni vagy tanfolyamot elvégezni. Azt visszatetszőnek tartom,
ha valaki a legelemibb angoltudást sem sajátítja el, személy szerint
nem sokat remélnék egy erős középfok nélkül.”
A
lány korábban egy közvetítőcég által vett ki szobát. Tizenhárman laktak
a kertvárosi házban, mindannyian magyarok. Közös életünk nem volt
zökkenőmentes; két fürdőszobán osztoztak, közös konyhán, apró hátsó
udvaron. Este a konyhai kisegítők dorbézoltak, nappal a takarítók
lármázták fel az éjszakai műszakot. Kollégiumi konfliktusok robbantak
ki, a megevett müzlitől az eltűnt zokniig. „Mi, frissen érettségizettek
jól szórakoztunk, lakótársaink zöme azonban rég harmincas-negyvenes
éveit taposta. Munka nemigen akadt, ha mégis, nem tudtuk egymás sikerét
ünnepelni. Hamar felütötte a fejét az áskálódás, később a nyílt
ellenségeskedés. A magyaroknál nem fejlődött ki olyan közösség, nincs
olyan nemzetiségi összetartás, mint a többi kisebbség esetében.” Florina
szerint nem segítjük, támogatjuk egymást, ez pedig fontosabb hátráltató
tényező, mint a többiekkel való versengés.
Kulcskérdés
az is, hogy látnak bennünket az angolok? Vajon egy kalap alá vesznek-e
román, bolgár és egyéb kelet-európai társainkkal? „Aggaszt, mennyire
démonizálja a brit sajtó a románokat – szinte csak bűncselekményekkel
összefüggésben ábrázolja őket. A magyarokról ugyanakkor nem olvastam
hasonlókat” – mondja Florina. „Szép nők, furcsa nyelv, szocializmus” –
összegzi William, mi jut eszébe Magyarországról. És Kelet-Európáról, úgy
általában? „Arról is csak a sztereotípiák. Fogalmam sincs, mi a
különbség a szlovák, ukrán vagy magyar kultúra között. Kelet-Európa
innen elég egységes masszának tűnik” – von vállat angol csoporttársam,
pedig nemzetközi kapcsolatokat hallgat. „A lengyeleket mindenki
megjegyezte magának, mivel rengetegen letelepedtek már itt. A románoktól
szerintem a hozzájuk kapcsolódó negatív asszociációk miatt tartunk.
Róluk ugyanis a cigányság jut az eszünkbe, már csak szemantikai okokból
is: a „romanian” és a „roma” szó hasonlósága folytán rengetegen mossák
össze a két népcsoportot, a cigányok pedig itt is beilleszkedni képtelen
népségként élnek a köztudatban. De a magyarok? Hozzájuk nem kötünk
semmit. Garantálom, hogy az angolok többsége a térképen sem tudná
bejelölni Magyarországot. És ez nektek tiszta szerencse…”
Mindezt
James, egy londoni étterem menedzsere is alátámasztja. Arról faggattam,
befolyásolja-e a nemzetiség, mikor alkalmazottakat keres. Már csak
azért is, mert a legtöbb cégnél előírás a különböző háttérből érkezők
egyenlő arányban történő foglalkoztatása, szigorúan büntetik a
diszkrimináció bármely formáját. James szerint a „fair play” fontos
erény a britek számára. „Nálam a teherbírás, a szorgalom a döntő
szempont. Tapasztalatom szerint a bevándorlók ebben lekörözik a
briteket, akiknek gyakran derogál a kétkezi munka” – mondja
diplomatikusan, majd hozzáteszi: „A magyarokkal szemben nincsenek
általános előítéletek, talán, mert eddig még fel sem tűntek a radaron.”
(Vasárnapi hírek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése