Pár odavetett szó,
egy-egy sokféleképpen értelmezhető mondat, - de mindig így
kezdődik. Martonyi a magyar vezetésben a szabadkőművesség első számú
képviselője. Lassan csak volt, mert nemsokára menni fog a posztjáról.
Majd lesz helyette másik. Martonyi utóbbi időben adott riportjaiban
élesen bírálta Putyint és Moszkva politikáját. Szavai páholyának
szándékait tükrözik, de ez történelmi folyamatokba illesztve már a
fenyegetés határát súrolja. Egyrészről hosszú távú gazdasági
fenyegetőzéssel próbálkozik, másrészről már érzékelteti, hogy
Oroszország visszaél a helyzetével. A történelem ismétli önmagát, -
annak idején a nyugat ugyanígy kezdte meg Németország fenyegetését. Azt
is tudjuk, mi lett a történtek vége; Németországot provokációkkal
belekényszerítették egy világháborúba.
Martonyi
kifejti, hogy Magyarországnak (de ezzel együtt Európának is) a
stabilitáshoz szüksége van az orosz gázra. Voltak már felvetések arra,
hogy a nyersanyagokat a világ nyilvánítsa közkincsekké, és abból
egyformán részesüljenek az országok. Éppen időben veti ezt fel a nyugat,
miután már felélt minden nyersanyagforrást a saját területein. Bármit
hajlandóak kitalálni, hogy nyersanyagokhoz jussanak, - és bármibe
hajlandóak lennének belemenni, akár egy világháborúba is beleprovokálnák
Oroszországot, hogy megszerezhessék nyersanyagait. Martonyi mondókája
már pontosan ebbe a témakörbe illeszkedik. Előkészíti a közvélemény
számára, miért is kell Oroszországgal háborúzni. "Moszkva agresszívan
terjeszkedik Európa felé", ráadásul "veszélyezteti a békés, demokratikus
országok stabilitását". Martonyi szerint ez elég jogalap arra, hogy
csendes, vagy tevőleges háborút folytasson a nyugat Moszkvával szemben.
Mi magyarok nem, mi nem akarunk, mi kimaradunk mindenből persze, csak és
kizárólag az EU és a NATO kötelezettségeinknek teszünk eleget, de ezt
Moszkvának el kell nézni - gondolja Martonyi.
A
nyugat technikai fölénye nem egyértelmű, emberanyaga pedig teljességgel
alkalmatlan egy komoly háborúra. Martonyi és cionista bandája pont úgy
jár, mint ahogy Hitler a háború végén, amikor a terepasztalon nem létező
alakulatokat tologattak. A világ úgy hiszi, a nyugat elegendő erővel
rendelkezik egy nagy háború megvívásához. A meglepetések csak akkor
kezdődnének, amikor megindulnának a harcok, - de ez lenne a cionista
hatalmasok utolsó meglepetése. Birodalmuk kártyavárként dőlne össze.
Marad a fogatlan vén oroszlán fenyegetőzése, - jó messziről, ahonnan még
nagy és erős oroszlánnak néz ki. Ennek ellenére kiszámíthatatlanok,
mert nekik nem gond, ha fehér fiatalokkal irtatják egymást önös cionista
érdekekért. Ha vesztenek, akkor is nyertek, - mert millió számra
hullana a fehér ember. A kérdés már csak egy; ők túlélnék-e a csalódott
és fellázadt fehér ember haragját.
Kemény Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése