Szavazni az EP-választásokon?

Alig egy hónap maradt hátra az EP-választásokig, és újra eljön annak az ideje, hogy a magyar társadalom egy kikényszerített igent mondjon az Európai Unióra, a Fenevadra.

Miért kikényszerített? Elsősorban azért, mert mostanra a nyugatbarát politikusok holdudvarához tartozó közvéleménykutató-intézetek is beismerik, hogy Magyarország EU-csatlakozása óta eddig példátlan szintre emelkedett hazánkban az "euroszkeptikusok" száma. Emellett arra is egyértelmű jelek mutatkoznak, hogy az emberek teljesen közömbösek az Európai Unióval szemben. Hazánk EU-csatlakozása azért valósult meg, mert a jobb jövőben reménykedő emberek azt az ígéretet kapták, hogy itt éveken belül nyugati fizetések lesznek és nyugati életszínvonalon élünk majd. Azóta eltelt tíz év, és az Európai Unióból annyit láttunk, hogy a kvótarendszer miatt fel kellett számolni a hazai ipar utolsó maradványait is, a brüsszeli pénzeket pedig félretette magának az a politikai elit, aki még az előző rendszerből maradt a nyakunkon. Eközben sétálóutcák, szökőkutak épülnek olyan falvakban, ahol a munkanélküliek és a nyugdíjasok száma összesen kiteszi a település lakosságának 90%-át. Plakátokat látunk, amire rá van írva, hány tízmilliót fizetett nekünk Brüsszel olyan dolgokra, aminek köze nincs a létbiztonság megteremtéséhez és a nyugati életszínvonal kialakításához. Azt hozzá kell tenni ugye, hogy a projektekre kiadott pénzek nagy részét félúton elsikkasztják.

Miért is jó nekünk az Európai Unió? Miért is megyünk el az EP-választásokon szavazni? Mi nem megyünk el, de az, aki elmegy, miért megy el?

Ha nem mennek el az emberek újra igent mondani az Európai Unióra, annak lassan nem az életszínvonalunkat, hanem a fizikai létünket fenyegető tétje van. Az EP-választásoknak gyakorlatilag annyi a tétje, hogy dönthetünk arról, radikális atlantista, vagy mérsékelt atlantista képviselőket küldünk az Európai Parlamentbe. Ha az emberek nem mennek el és nem szavaznak a mérsékelt atlantistákra, bejutnak a radikálisok, akik igent mondanak a magyar államiság felszámolására, igent mondanak az Európai Egyesült Államokra, és igent mondanak arra, hogy Brüsszel az ország egészét rövid időn belül GMO-fertőzötté tegye.

A kvótarendszerrel felszámolták a magyar ipart. A gazdaság tönkretételével, a liberalizmus behozásával előidéztek egy mostanra robbanásközeli állapotban lévő demográfiai katasztrófát. Mindezek azonban eltörpülnek amellett, amit az ország genetikailag módosított növényekkel fertőzése okozhat. Az ipart újjá lehet építeni. A demográfiát radikális módszerekkel ugyan, de helyre lehet billenteni. Ha minden termőföldet megfertőznek génmódosított takarmánynövényekkel, attól utólag már lehetetlen megszabadulni. Semmi akadálya annak, hogy egyik földről a másikra átkerüljön a GMO-s örökítő anyag. Ha a szomszéd mezőn GMO-kukorica van, a kisebb, háztáji gazdaságok is fertőződnek. Utólag pedig lehetetlen mindettől megszabadulni, bárhogyan is változzon a politikai helyzet vagy a tudományos vélekedés. Ha bejutnak a Gyurcsányok, Bajnaik az Európai Parlamentbe, az ország termőföldje, az újjászületés egyetlen lehetősége fog véglegesen szennyeződni. Eltüntetnék az újjászületés utolsó reményét is. Ezért mennek el ez emberek részt venni az EP választásokon. Nem azért, hogy jobb legyen, hanem, hogy ne legyen mégrosszabb.

Pontosan ez az, ami miatt nekünk nincs keresnivalónk az Európai Unióban. Ha Magyarország a világpolitikai helyzet miatt egy nemzetközi államszervezet része kell legyen, akkor olyan államszervezet része legyen, amiben nem azért kell véleményt mondanunk, hogy ne legyen még a rosszabbnál is rosszabb. Olyan nemzetközi szerveződés felé kell fordulnunk, ahol több jó alternatíva is van az ország számára, és a választópolgároknak azt kell eldönteniük, hogy melyik jó alternatívát akarják inkább, nem pedig azt, hogy a "rosszabbat", vagy a "mégrosszabbat". Ezért az Európai Unióban Magyarországnak nincs keresnivalója. Ha bármi előnyünk is lehetne az EU-tagságból, tíz év alatt azt már látni lehetett volna.

Fenyvesi Áron