Válság az olajáresés nyomában

The Guardian

Néhány hónap alatt harmadára, 50 dollár alá esett az Brent hordónkénti jegyzési ára. Jó hír a Nyugatnak és Kínának, de súlyos válságot okozhat az olajexportőr államokban - derül ki a brit napilap összeállításából.

A jelentős árcsökkenés ellenére Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy az orosz gazdaságot továbbra sem fenyegeti a visszaesés. Az Egyesült Oroszország Párt vezetőivel folytatott tanácskozáson Putyin az Egyesült Államokat okolta a gazdasági válságért, amelyet szerinte Oroszország át fog vészelni. Ígéretett tett rá, hogy a kormányt mindent megtesz annak érdekében, hogy az 1998-as összeomláshoz hasonló helyzet ne álljon ismét elő. Szakértők szerint azonban a csökkenő olajárak miatt fogytán az orosz devizatartalékok, és ha nem áll meg az olaj iránti kereslet csökkenése, akkor Oroszország sem kerülheti el a súlyos válságot.

A recesszió jelei Iránban is mutatkoznak. Az infláció 30 százalékra gyorsult. Az IMF számításai szerint a költségvetés - amelynek bevételei 80 százaléka az olajexportból származik - finanszírozhatatlanná válik, ha a Brent ára 95 dollár alá esik. A gazdasági válság eldöntheti a jövő júniusban esedékes elnökválasztást, és hosszú távon Irán térségbeli szerepének gyengüléséhez vezethet - írja a The Guardian. Szaúd-Arábiában és Kuvaitban valamivel jobb a helyzet, de ezekben az országokban is hiánnyal zárhat a költségvetés, amire hosszú évek óta nem volt példa, hála a magas olajáraknak.

Hugo Chávez venezuelai elnök is kénytelen volt megszorításokat életbe léptetni. Csökkentette a szociális kiadásokat, a hadsereg költségvétését, és a baráti országoknak nyújtott segélyeket is. A venezuelai állam bevételeinek 95 százaléka az olajexportból származik, és a költségvetési egyensúlyhoz legalább 80 dolláros világpiaci árak szükségesek. A brit lap emlékeztet rá, hogy több venezuelai kormány is az olajárak csökkenése miatt bukott meg.

http://www.guardian.co.uk/business/2008/nov/21/oilandgascompanies-globaleconomy

Mese a repülőtéri biztonságról

„A terrorizmus elleni reptéri biztonsági szabályokat csak azért hozzák, hogy az emberek jobban érezzék magukat”

 

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az amerikai kormány megszigorította a repülőtéri biztonsági előírásokat, és milliókat költött a légi közlekedés biztonságosabbá tételére. De vajon mennyire hatékonyak a szigorú, az utasokat bosszantó szabályok? Vajon egy profi terrorista át tudna-e siklani az ellenőrzésen?

Jeffrey Goldberg, a The Atlantic magazin publicistája utánajárt a dolognak. Kiderült, hogy nem is kell hivatásos terroristának lenni ahhoz, hogy hamis beszállókártyát használva folyadékot, bicskát és tapétavágó kést csempésszünk a gép fedélzetére.

Goldberg gyakran és sokat utazik, így módjában állt számos amerikai repülőtér biztonsági rendszerét tesztelni. Rendszeresen al-Kaida relikviákkal, Oszama bin Ladent ábrázoló trikókkal, Hezbollah-videókkal, dzsihadista zászlókkal és Jasszer Arafatról mintázott babákkal felszerelkezve ment poggyászvizsgálatra. A biztonsági személyzet néha ugyan összeráncolta néha a homlokát, miközben beletúrt a bőröndjébe, de soha nem gyanakodott arra, hogy Goldberg terrorcselekményre készülne. Minden bizonnyal a neve és a bőrszíne győzte meg a biztonságiakat, hogy nem veszélyes figura. Több tucatnyi útja során mindössze egyszer motozták meg.

Az al-Kaida szuvenírek természetesen nincsenek tiltólistán, és egy Hezbollah-zászlóval nem is lehet eltéríteni vagy felrobbantani a repülőgépet. Goldbergnek azonban rendszerint fennakadás nélkül sikerült gyufát, bicskát, tapétavágót és folyadékot csempésznie a gép fedélzetére, bár egyszer elvették a körömvágó ollóját, és multifunkciós bicskáját is elkobozták végül.

Hogy milyen módszerrel játszotta ki a publicista a biztonságiakat? A lehető legegyszerűbb taktikával: egyszerűen zsebre tette vagy táskájába dugta a tiltólistán szereplő tárgyakat. Az esetek többségében minden gond nélkül átment az ellenőrzésen. A testére erősített speciális zacskóban pedig jelentős mennyiségű folyadékot is fel tudott vinni a gépre.

Barátja, Bruce Schneider biztonsági szakértő hamis beszállókártyákat gyártott neki. Schneider korábban többször bírálta a repülésbiztonsági szabályokat, azt állítva, hogy azok csak az utasok bosszantására, és a teljesen dilettáns terroristák kiszűrésére alkalmasak. Goldberg egyetlen egyszer sem bukott le a hamis kártyákkal. Ezzel a módszerrel egy igazi terrorista is bármikor feljuthatna a gépre. A repülőtársaságok ugyanis csak a jegyvásárláskor ellenőrzik a terrorista szervezetekkel álló személyek listáját. Egy kicsit is dörzsölt terrorista lopott hitelkártyával vált jegyet, így nem akad fenn az első ellenőrzésen. A reptéren viszont már nem ellenőrzik újra a listát, így itt saját papírjaival és egy házilag hamisított beszállókártyával minden további nélkül feljuthat a fedélzetre. Valószínűleg nem kockáztatná a lebukást azzal, hogy Godlberghez hasonlóan tapétavágót visz magával. De nincs is rá semmi szükség, hiszen a háztartási boltban kapható kétkomponensű ragasztóval egy a fedélzeten elcsent kanálból negyed óra alatt kést fabrikálhat. Vagy kontaktlencse-folyadéknak álcázott robbanóanyagból készíthet bombát - a szabályok értelmében ugyanis a kontaktlencse-folyadék egészségügyi terméknek számít, így felvihető a fedélzetre. Természetesen az üveg tartalmát nem ellenőrzik. Amikor Goldbergéket egy biztonsági őr megkérdezte, hogy miért kell nekik két nagy üvegnyi folyadék az útra, azt válaszolták, hogy azért, mert két szemük van. A reptéri alkalmazott ebbe a válaszba bele is nyugodott.

„A terrorizmus elleni reptéri biztonsági szabályokat csak azért hozzák, hogy az emberek jobban érezzék magukat - vélekedett Schneider. - Biztonsági szempontból kizárólag a pilótafülkék ajtajának megerősítése ér valamit, és az, hogy az utasok ma már tudják, hogy szembe kell szállniuk a géprablókkal." Schneider szerint a többi intézkedést nyugodtan el lehetne törölni, és a megspórolt pénzből a titkosszolgálat munkáját kellene támogatni.

Goldberg a tisztesség kedvéért ellátogatott a biztonsági szolgálathoz is. Itt megtudta, hogy a terrorizmus elleni küzdelem jegyében a reptéri alkalmazottakat felkészítik, hogy kiszúrják a gyanús utasokat. A biztonsági szolgálat számít az utasokra is: ha valami gyanúsat észlelnek, biztosan jelenteni fogják a személyzetnél - magyarázta a szolgálat egyik vezetője.

Az amerikai publicista tapasztalatai nem erősítik meg a biztonságiak feltételezését. Golberg egyszer a reptéri mosdóban, több utas szeme láttára válogatta a hamis beszállókártyákat. Senki sem tette szóvá a biztonságiaknál, hogy valami furcsát észlelt. Beszálláskor igyekezet a lehető leggyanúsabban viselkedni: Oszama bin Ladent ábrázoló trikót vett fel a kabát alá kánikulában, amitől izzadt, mint a ló. Beszálláskor azt mondta, hogy elvesztette a jogosítványát, és semmilyen fényképes igazolványt sem tudott felmutatni. A személyzet némi tanakodás után a hitelkártyája, egy könyvtári belépő és TAJ-kártyájának felmutatása után felengedte Goldberget a gépre, miután megdorgálták, és megkérték, hogy máskor hozzon magával fényképes igazolványt.

http://www.theatlantic.com/doc/200811/airport-security

Érdemi amerikai–francia nézetkülönbség a G20 csúcson

Le Monde

A világ legjelentősebb gazdasági hatalmainak vezetői szombaton megegyeztek egy olyan harci terv fő vonalaiban, amelynek célja fellépni az utóbbi évtizedek legsúlyosabb válságát előidéző súlyos torzulások ellen. A G20 országainak állam- és kormányfői megmaradtak az elvi nyilatkozatoknál, a pénzügyminiszterekre bízták, hogy március 31-ig dolgozzák ki a konkrét részleteket, ezt pedig újabb G20 csúcs követi, valószínűleg Londonban.

A résztvevők egy sor „azonnali intézkedést" javasoltak annak megakadályozására, hogy tartós recesszió alakuljon ki: többek között a belső keresletet növelő költségvetési lépéseket, illetve egyes országokban adócsökkentést. Öt területet is kijelöltek a változtatásra: a szabályozásoknak a válságot élező részeit ki kell igazítani, az elszámolási módszereket harmonizálni, a pénzügyi termékek piacának átláthatóságát javítani kell, felül kell vizsgálni a bankvezetők javadalmazásának gyakorlatát, megakadályozandó, hogy túl nagy kockázatokat vállaljanak, és végül a nemzetközi pénzügyi intézmények mandátumának, irányításának és tőkeigényének felülvizsgálatát is kezdeményezték.

A washingtoni csúcsértekezletről kiadott közös közlemény ugyanakkor a gazdaságról és a pénzügyekről alkotott két erősen különböző nézetet rejt magában. A G20 a gazdaság fellendítésére, a világ pénzügyi felügyeletének és a nemzetközi intézményeknek a reformjára hívott fel, de  a tanácskozásra rányomta bélyegét a Franciaországot az Egyesült Államoktól elválasztó távolság is. 

Az első nézeteltérés a világgazdasági modell. Nicolas Sarkozy hetek óta a kapitalizmus újraalkotására (réfondation) hív fel, az amerikaiak erről hallani sem akarnak. „Ez a válság nem a piacgazdaság kudarca. És a válasz nem a rendszer újra feltalálásában keresendő" - jelentette ki Bush elnök a találkozó előestéjén. Pénteken aztán még világosabban beszélt: „Országainknak el kell vetniük a protekcionizmusra, a kollektivizmusra szólító felhívásokat és a defetizmust a mai kihívásokkal szemben." Bush azt kívánta, hogy a közleményben említsék meg azt a célt, hogy az év végéig le kellene zárni a nemzetközi kereskedelem liberalizálásáról folyó tárgyalások dohai fordulóját, a francia vonakodás ellenére is.

A második vitapont a felelősségre vonatkozott. Sarkozy az EU soros elnökeként november 7-én Brüsszelben kifejtette: „Világválságról van szó, de tudjuk, honnan indult el." Ez Elysée-palota egyik tanácsadója megerősítette, hogy az amerikaiak nem örültek Nicolas Sarkozy okfejtésének, miszerint a csúcsértekezletre azért kerül sor Washingtonban, mert náluk kezdődött a krízis. Henry Paulson azzal válaszolt, hogy a tartós egyensúlyhiányok és „túlzások", amelyek a válságra vezettek, „nem tulajdoníthatók egyetlen nemzetnek." E vita nyomán Kína pénteken elutasította, hogy az egyensúlyhiányokról említést tegyen a záróközlemény, Peking a maga alulértékelt jüanjával és kereskedelmi többletével nem volt hajlandó vállalni a bűnbak szerepét.

A harmadik francia-amerikai vitapont a politikai tálalás volt. Az ötoldalas záróközlemény a pénzügyi szakértők nyelvén fogalmazódott. Pozitívuma egy útiterv kijelölése március 31-ig és egy globális egyetértés kialakítása a G20 országai között olyan témákban, amelyekben - emlékeztetnek elégedetten Párizsban - évek óta nem volt konszenzus. Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy azonban sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a szöveg nem politikai jellegű, nehéz kiolvasni a pénzügyi paradicsomokban működő kockázati befektetési alapok spekulációjának bírálatát a „a nem kooperáló entitásoknak"  címzett kritikus szavakból. „Inkább egy éretlen pudingra emlékeztet, mint egy detektívregényre" - jegyezte meg az Elysée a tervezetről.

Maga Bush a minimális szolgáltatásra korlátozta a részvételét. Nem tartott nagy sajtóértekezletét a világ minden részéről érkezett vezetőkkel, az utóbbiakat a szállodáikba küldték. Barack Obama, a megválasztott elnök pedig előre jelezte - Nicolas Sarkozy sajnálatára, aki remélte, hogy az EU elnökeként elsőként találkozhat a megválasztott új amerikai elnökkel -, hogy január 20-i beiktatása előtt nem találkozik egyetlen külföldi vezetővel sem.

Világtörténelmi csúcstalálkozó, érdemi előrelépés nélkül

The International Herald Tribune, The New York Times, The Washington Post, The Wall Street Journal

Miközben az európai vezetők optimistán nyilatkoztak, és történelmi megállapodásként értékelték a G-20-ak csúcstalálkozóját, a világ vezető gazdaságainak szinte semmilyen érdemi kérdésben nem sikerült megállapodásra jutni - értékeli a The International Herald Tribune a hétvégi washingtoni csúcstalálkozót. A francia pénzügyminiszter saját győzelmeként tálalta a közös megállapodást. Gordon Brown szerint a G-20-ak találkozóján megszületett a válság megoldásának forgatókönyve, amely milliók életét könnyíti meg.

Sarkozy elnök egyenesen arra utalt, hogy sikerült meggyőznie az amerikai vezetést a pénzpiacok nemzetközi szabályozásának szükségességéről. A csúcstalálkozón elfogadott megállapodás azonban nem tartalmaz konkrétumokat: az érdemi kérdések megvitatására az áprilisi újabb tárgyalásokon kerülhet sor. A lap által megkérdezett pénzügyi elemzők meglehetősen hűvösen értékelték a csúcstalálkozót. 'Legalább nem fogadtak el meggondolatlan javaslatokat, amelyek tovább mélyítették volna a válságot' - nyilatkozta Julian Jessop, a Capital Economist igazgatója. 'Ezért a megállapodásért teljesen fölösleges volt csúcstalálkozót tartani' - vélte Simon Johnson, az IMF korábbi vezető közgazdásza.

Bár a világ vezető országai egyetértettek abban, hogy összehangolják a gazdasági válság megfékezésével kapcsolatos intézkedéseket, konkrét lépésekről nem esett szó: az érdemi döntéseket jövő áprilisra, Barack Obama amerikai elnök beiktatása utánra halasztották - összegzi a The New York Times a G-20-ak washingtoni csúcstalálkozóját. George W. Bush leköszönő amerikai elnök a találkozón elfogadott közös nyilatkozattal kapcsolatban kiemelte, hogy megállapodás született a pénzügyi szektor nagyobb átláthatóságáról, de hozzátette, hogy a válság megoldását nem remélhetjük egy csúcstalálkozótól. Míg európai politikusok lényeges előrelépésként értékelték a megállapodást, amerikai szakértők csalódottságukat fejezték ki, és megjegyezték, hogy semmilyen konkrét együttműködésről nem született döntés: sem globális gazdaságélénkítő csomagról nem sikerült megállapodni, sem pedig a nemzetközi pénzpiacokat ellenőrző szervezet működésének részleteiről. Az IMF megerősítésében ugyan egyetértés volt, pénzt - 100 milliárd dollárt - csak Japán ajánlott.

Bár érdemi döntés nem született, legalább abban egyetértés volt, hogy tovább kell folytatni a tárgyalásokat, és keresni kell a közös fellépést - írja szerkesztőségi cikkében a The Washington Post. A lap kiemeli, hogy már az is nagy előrelépés, hogy a washingtoni csúcs zárónyilatkozata értelmében a jövőben a nemzetközi hitelminősítők és a derivatív eszközökkel kereskedő befektetési alapok működését átláthatóbbá teszik. A legfontosabb azonban az, hogy a résztvevők ígéretet tettek rá, hogy legalább a jövő év közepéig nem hoznak protekcionista intézkedéseket, amelyek tovább súlyosbítanák a nemzetközi gazdasági válságot. A washingtoni lap szerint még érdemi döntések nélkül is történelmi jelentőségű volt a csúcstalálkozó, hiszen végre sikerült egy asztalhoz ültetni a világgazdaság vezetőit. A The Washington Post egy másik cikkében kitér rá, hogy Kínát nem sikerült rávenni, hogy elkötelezze magát 1900 milliárd dollárnyi devizatartalékának megnyitására. „A kínai vezetők megígérték, hogy együttműködnek a Világbankkal, de hozzátették, hogy Peking elsődleges feladata a kínai gazdaság támogatása."

A The Wall Street Journal szerint a találkozó után aligha enyhül a feltörekvő piacokkal szembeni bizalmatlanság. A konzervatív napilap valószínűsíti, hogy konkrét megállapodások híján tovább folytatódik a feltörekvő országok devizáinak mélyrepülése, illetve a jen és a dollár erősödése. A New York-i lap egy másik írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy elemzők szerint a pénzpiacok ellenőrzésnek szigorítása tovább csökkentheti a hitelezési hajlandóságot, és ezzel a válság elmélyüléséhez vezethet. A lap reggeli számában arról is beszámol, hogy az ázsiai tőzsdék hétfőn eséssel nyitottak, ami szintén arra utal, hogy a hétvégi washingtoni csúcstalálkozón nem sikerült visszaállítani a befektetők bizalmát.

Timothy Garton Ash: „A kapitalista Amerikában nagyobb az újraelosztás, mint a kommunista Kínában”

The Globe and Mail

„Őrületes idők járnak. A tegnap pénzügyi óriásai ma nem érnek semmit, a General Motors pedig a kormánynál könyörög alamizsnáért. A szemünk előtt alakul át a világ" - írja Timothy Garton Ash angol történész és publicista hongkongi levelében.

A pénzügyi válság során világossá vált, hogy a keleti nagyhatalmak - Kína és India - egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, és véget ér Amerika hegemóniája. Miközben az Egyesült Államok a válsággal küzd, a nyugati politikusok Pekinget győzködik, hogy töltse fel a Nemzetközi Valutaalap kasszáját. Kína világossá tette, hogy a segítségért cserébe nagyobb hatalmat szeretne az IMF-ben. De vajon a nagyhatalmi átrendeződés ideológiai átalakulásokkal is jár majd? - kérdezi Garton Ash.

Ha alaposan összevetjük az amerikai és a kínai gazdasági modellt, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem olyan különbözőek, mint azt elsőre hinnénk. A régi kapitalizmus-kommunizmus szembeállítás értelmét vesztette. Becslések szerint Peking a kínai GDP mindössze 20 százaléka fölött rendelkezik - vagyis a nemzeti össztermék kisebb részével, mint az Egyesült Államok kormánya. „A kapitalista Amerikában nagyobb  az újraelosztás, mint a kommunista Kínában."

Az ideológiai jelszavak persze továbbra is érvényben vannak: „Kína elnöke nem beszél majd demokratikus kapitalizmusról, a hamarosan leköszönő Bush elnök pedig nem karolja fel az amerikai szocializmus eszméjét." Az ideológiai különbségek retorikai szinten továbbra is megmaradnak - jósolja az angol történész.

http://www.theglobeandmail.com/servlet/Page/document/v5/content/subscribe?user_URL=http://www.theglobeandmail.com%2Fservlet%2Fstory%2FRTGAM.20081120.wcoecon20%2FBNStory%2FspecialComment%2Fhome&ord=55353598&brand=theglobeandmail&force_login=true

Kadarkúti Hétfő üzenetek - 5- A Szentlélek Isten beszél a megbocsátásról

  Szentlélek Isten a megbocsátásról Én: Édes megszentelő Lélek! Lelkem Vigasztalója, lelkem művelője. Ó, mennyire szeretlek! Köszönöm, hogy ma Te fogsz tanítani minket. Lobbantsd lángra a szívemet, hogy méltóképpen tudjam közvetíteni drága szavaidat.

Szentlélek: Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy. Én ültetem lelketekbe az erényeket, ezért most Én foglak tanítani benneteket az egyik legszebb erényből: a MEGBOCSÁTÁSRÓL.

Mi miatt haragudhatnak egymásra az emberek?

1. A pletyka miatt. Ketten beszélgetnek egy harmadikról, futótűzként továbbterjed, megtudja a harmadik felnagyítva, eltorzítva és kész a harag.
2. Félreértés miatt. Félreértik valakinek a cselekedeteit vagy szavait, rosszindulatot tételeznek fel róla, megharagszanak rá.
3. Valódi sértés miatt: Valaki olyat tesz, vagy mond, hogy szándékosan megbántja a másikat.

Most párhuzamba állítom a HARAGOT és a MEGBOCSÁTÁST. Nézzük, ki indítja a haragot?! A Sátán, aki egymás ellen uszít két embert, akik elkezdenek vitatkozni, veszekedni és megharagudnak egymásra. Táplálja is a haragukat, gyűlöletté alakítja. Ki indítja a lélekben a megbocsátást? Isten, aki lelkiismeretfurdalást és bűnbánatot kelt és szeretetet ébreszt a haragvó emberben.

Figyeljétek meg, mit vált ki a lelkekben a harag, és mit a megbocsátás. A harag rossz hangulatot, nyugtalanságot, békétlenséget vált ki és eltávolít Istentől. A megbocsátás lelki békét, nyugalmat, szeretetet ad a léleknek és közelebb visz Istenhez.

Hová vezet a harag és hová a megbocsátás.

A harag a tisztítótűz és a pokol felé vezet. Vannak olyan választottjaink, akiket látogatnak a tisztuló lelkek. Ilyen Maria Simma. Egyszer megkérdezte az egyiket, hogy kik szenvednek legtöbbet a tisztítóhelyen. Az így válaszolt: nem a gyilkosok, paráznák, rablók, hanem akik haraggal és gyűlölettel a szívükben haltak meg. A megbocsátás viszont lelki kincs, kedves erény Isten előtt, ezért a Mennyországba vezet.

Vannak olyan emberek, akik nem tudnak maguknak megbocsátani. Ha Isten megbocsát nektek, akkor ti is bocsássatok meg magatoknak. Ha Isten értékesnek talál titeket, akkor higgyétek el, van bennetek érték.

A „Miatyánk”-ban van egy kérés: … bocsásd meg a vétkeinket, miként mi is megbocsátjuk az ellenünk vétkezőknek… Ez azt jelenti, hogy Isten csak akkor bocsássa meg bűneiteket, ha ti is mindenkinek megbocsátotok. Ezért nagyon ügyeljetek, hogy ne legyen harag bennetek!

Vizsgáljuk meg, hogyan dolgozza fel a haragot a hitetlen és közömbös ember és hogyan a mélyen hívő. Két példával világítom meg. Egy fiatalasszony boldog, harmonikus házasságban él, három hónapja ment férjhez, nagy a szerelem. Sajnos csak polgári esküvőjük volt: nem hívők, nem vallásosak. Egyik nap egy munkatársával, egy fiatalemberrel megy haza a munkahelyéről vidáman beszélgetve. Találkozik barátnőjével, köszönnek és továbbmennek. A barátnő féltékeny és irigy rá, mert ő szeretett volna ahhoz a fiúhoz hozzámenni. Elhatározza, hogy bosszút áll. Fűnek-fának mondogatja, hogy az ő régi barátnője milyen csapodár, máris csalja a férjét. Hamar elterjed a hír faluban, a férj fülébe jut. Felháborodva faggatja a feleségét. Az asszony csodálkozik, sírva védekezik. A férj nem hisz neki, válással fenyegetőzik. A fiatalasszony hamar megtudja, hogy a barátnője rágalmazta meg. Bosszút akar állni rajta. Elhíreszteli, hogy a barátnője kéthetenként váltja a szeretőket. Tele van gyűlölettel iránta. Férje elhagyja, ő pedig egyre jobban elmerül a gyűlöletben és fájdalomban.

A másik történet egy középkorú asszonyról szól, aki vásárol az ÁBC-ben, majd a pénztárnál fizet. Kipakkolja az árukat a kosárból, a végén egy tábla csokoládét is, és fizetés után beteszi a szatyrába. Mögötte áll egy rosszakarója, aki valamiért neheztel rá. Másnap újra megy vásárolni az asszony, és míg a polcokon válogat, megszólítja a tegnapi ismerős: Magának már annyi pénze sincs, hogy egy tábla csokoládét kifizessen? Láttam, mikor fizetés nélkül berakta a szatyrába. Sokan voltak, mindenki odanézett. Hiába védekezett, hogy ő kifizette, hiába kereste a tegnapi pénztárost, nem volt ott, hogy megvédje. Sírva ment ki a boltból, megalázva. Otthon elmesélte a férjének, de az hiába vigasztalta. Bement a szobájába és elöntötte szívét a harag. Hirtelen rápillantott a feszületre, a falon és elkezdett imádkozni. Jézus megaláztatásaiból erőt merített magának, és megnyugodott. Lám a hitetlen nem szabadult meg a haragtól, a hívőben a harag helyett béke és szeretet költözött.

Nektek, akiknek erős a hitetek, van kiről példát venni: Itt van Jézus, Szűz Mária és a Szentek. Jézus nyilvános szereplésétől kezdve mennyi megaláztatáson, igazságtalanságon ment keresztül. Eszem-iszom embernek, borisszának nevezték, aki a bűnösökkel és vámosokkal barátkozik, az ördöggel cimborál. Mikor elítélték hamis tanúk segítségével, sok igazságtalan váddal illeték. A töviskoronázáskor leköpdösték, kicsúfolták. A kereszten haldokolva nevetve kiáltozak felé: ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről, menekítsd meg magad. Ő nem szólt vissza, csak imádkozott a csúfolódókért, rágalmazókért. Tudta, hogy a megváltás eszközei.

Tanuljatok Tőle megbocsátó szeretetet. A másik példaképetek Szűz Mária. Egy földi asszony, hogy tud haragudni, ha gyermekéről valami rosszat mondanak. Hát még mekkora gyűlölet gyullad benne, ha egy orvosi műhiba miatt meghal a fia. Feljelenti az orvost, pereskedik. Szűzanyátok, noha emberek ölték meg Szent Fiát, mégsem utált meg titeket, hanem szeret és gyermekeivé fogadott.

A szentek közül csak egyet említek: Szent István vértanút megkövezték, haldoklásra közben megnyílt fölötte az ég, látta a Szentháromságot és így szólt: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.

Drága, engesztelő Gyermekeim most elmondom nektek, mit tegyetek, ha valaki igazságtalanul, mélyen megbánt, megaláz: Mikor a sértés után háborog a lelketek első gondolatotok, hogy csak kerüljön a szemetek elé, majd jól beolvastok neki, helyreteszitek. Ilyenkor mondjátok el a lelkileg hozzátok legközelebb eső embernek, hogy egy kicsit megkönnyebbüljetek!

Ne keressétek az igazságot, mert az csak a Mennyben van! Ne törődjetek vele mit mondanak mások, csak Isten véleménye érdekeljen. Azután hívjátok Jézus uratokat, hogy csillapítsa le haragotokat. Kérjetek az Ő megbocsátó ellenségszeretetéből. Harag helyett inkább sajnáljátok megbántótokat, mert rossz úton jár. Kérjetek helyette is bocsánatot Istentől. Ajánljátok fel érte azt a lelki sebet, amit nektek okozott. Imádkozzatok érte és harag helyett szívetek meg fog telni szeretettel.

Megáldalak benneteket a megbocsátó szeretet és az ellenségszeretet lelkületével.

Jobboldal a költségvetési szigor mellett

The Guardian

Gordon Brown saját elveinek mond ellent, amikor az államadósság terhére történő adócsökkentés szükségességéről beszél - írja David Cameron, az ellenzéki Konzervatív Párt vezére a baloldali lap véleményrovatában.

A brit miniszterelnök korábban többször megígérte, hogy felhagy az adócsökkentést és az állami kiadások növelését egyszerre ígérő felelőtlen retorikával. Leszögezte, hogy a költségvetési szigorból nem enged, és nem a kiadások növelésével akar úrrá lenni a recesszión, hiszen az az ország gazdaságának hosszú távú stabilitását veszélyeztetné. Most mégis adócsöketési tervekkel és az állami kiadások növelésével állt elő, pedig a gazdaság teljesítménye aligha teszi megalapozottá a terhek enyhítését és a kiadási oldal növelését.

Cameron elismeri, hogy kivételes esetben egy politikus rákényszerülhet, hogy korábbi elveivel ellentétesen cselekedjen. A jelenlegi helyzetben azonban rossz döntés a költségvetési szigor lazítása. A miniszterelnök által beígért adócsökkentés és kiadásnövelés a költségvetési egyensúly romlásával, és az államadósság növekedésével járna. Pedig az államadósság már most is 2400 milliárd font, az újabb kölcsönnel járó magasabb terhek miatt a gazdaság csak tovább lassulna. Ráadásul - jegyzi meg a tory ellenzéki vezér -, az adócsökkentéssel nem lehet úrrá lenni a válságon. Japán is ezzel próbálkozott a '90-es években, de hiába.

A konzervatív politikus arra is felhívja a figyelmet, hogy Gordon Brown gazdaságélénkítő programtervezete akár még a válság fokozását is előidézheti. A költségvetési egyensúly romlásával és az adósság növekedésével csökkenhet a befektetők bizalma, amit az alapkamat emelésével lehetne ellensúlyozni. Így viszont nehezebb lenne hitelhez jutni, márpedig a pénzügyi válság legfőbb oka éppen a hitelek elapadása, illetve a túlzott eladósodottság volt.

Cameron szerint a kormány akkor járna el helyesen, ha befagyasztaná az állami kiadásokat, ideiglenesen eltörölné a helyi adókat és csökkentené az általános forgalmi adót. Ezek a lépések nem terhelnék meg a költségvetést, és segítenék a munkahelyteremtést.

http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2008/nov/18/comment-labour-conservatives-tax-cuts