The Globe and Mail
„Őrületes idők járnak. A tegnap pénzügyi óriásai ma nem érnek semmit, a
General Motors pedig a kormánynál könyörög alamizsnáért. A szemünk
előtt alakul át a világ" - írja Timothy Garton Ash angol történész és
publicista hongkongi levelében.
A pénzügyi válság során világossá vált, hogy a keleti nagyhatalmak -
Kína és India - egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, és véget ér
Amerika hegemóniája. Miközben az Egyesült Államok a válsággal küzd, a
nyugati politikusok Pekinget győzködik, hogy töltse fel a Nemzetközi
Valutaalap kasszáját. Kína világossá tette, hogy a segítségért cserébe
nagyobb hatalmat szeretne az IMF-ben. De vajon a nagyhatalmi
átrendeződés ideológiai átalakulásokkal is jár majd? - kérdezi Garton
Ash.
Ha alaposan összevetjük az amerikai és a kínai gazdasági modellt, akkor
kiderül, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem olyan különbözőek, mint azt
elsőre hinnénk. A régi kapitalizmus-kommunizmus szembeállítás értelmét
vesztette. Becslések szerint Peking a kínai GDP mindössze 20 százaléka
fölött rendelkezik - vagyis a nemzeti össztermék kisebb részével, mint
az Egyesült Államok kormánya. „A kapitalista Amerikában nagyobb az
újraelosztás, mint a kommunista Kínában."
Az ideológiai jelszavak persze továbbra is érvényben vannak: „Kína
elnöke nem beszél majd demokratikus kapitalizmusról, a hamarosan
leköszönő Bush elnök pedig nem karolja fel az amerikai szocializmus
eszméjét." Az ideológiai különbségek retorikai szinten továbbra is
megmaradnak - jósolja az angol történész.
http://www.theglobeandmail.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése