2010-hez képest hiába nőtt a bruttó minimálbér 33,3 százalékkal, a dolgozó csak 6,6 százalékkal vihet haza többet. Az állami viszont 80 százalékkal több bevételhez jut dolgozónként az adórendszer elmúlt évekbeli átalakítása miatt. Az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése óta radikális változtatásokat eszközölt az adórendszerben, aminek mára egy tisztán egykulcsos, “egyszerű” rendszer lett az eredménye: nincs progresszivitás semmilyen szinten és tételben. Ez azonban a minimálbéresek esetében csak minimális előnyöket hozott, hiszen, ahogy azt korábban megírtuk, miközben 2010-hez képest a bruttó 33,3 százalékkal növekedett, a nettó bér mindössze 6,6 százalékkal. Emögött egyértelműen az adójóváírás kivezetése áll, mely pont az alacsony keresetűek, így a minimálbéresek számára jelentett sokat. Bár egyidejűleg az egykulcsos adó bevezetésével esetükben is mérséklődött valamennyit a személyi jövedelemadó kulcsa, összességében nem nyertek annyit a vámon, mint amennyit veszítettek a réven.
Ez a fentebb említett, bruttó és nettó minimálbér eltérő növekedése mellett más téren is szembeszökő változás történt. Ha nagyon sarkosan szeretnénk fogalmazni, akkor azt mondhatnánk, a kötelező minimálbér-emelések szinte csak az államnak hoznak pluszbevételt. Pedig a legújabb kormányzati kommunikáció egyik pontja szintén a minimálbér változásával van összefüggésben, mellyel alátámasztják: Magyarország jobban teljesít. A kormányzati propaganda szerint “Magyarországon a kormányváltás óta 24 500 forinttal nőtt a minimálbér”, amivel nem is nagyon lehet vitatkozni, hiszen 2010-ben 73 500 forint volt a legkisebb kötelező bér, idén pedig már 98 ezer. Az viszont jócskán árnyalja a képet, hogy a 2012-ben elrendelt majdnem 20 százalékos minimálbér-emelésre az adórendszer átalakítása (adójóváírás kivezetése) miatt volt szükség.

Utóbbi pedig azzal is együtt járt, hogy jóval többet kénytelen a minimálbérért foglalkoztatott az állam kasszájába fizetni a munkabéréből. Míg ugyanis 2010-ben a 73 500 forintos bruttóból 13 264 forint ment az államnak, vagyis 18 százalék, idén ez az összeg már 33 810 forint, ami azt jelenti, hogy a bruttó 34,5 százalékát vonja el az állam adó és járulék formájában. A változás: 155 százalékos növekedés. Munkaadói oldalon ugyanakkor ennyire drasztikus változások nem történtek: egy minimálbéres foglalkoztatása nominálisan “csak” 33,3 százalékkal kerül többe idén, mint 2010-ben, a bruttó béren felül jelentkező költség pedig változatlanul 28,5 százalék 2010 óta.
Ha összeadjuk az állam kasszájába kerülő munkaadói és munkavállalói járulékokat, és a bruttó bérhez viszonyítjuk, akkor az látható, hogy a minimálbéresek esetében a teljes állami elvonás aránya (adóék) a 2010-es 36,2 százalékról 49 százalékra emelkedett. Ennél viszont érdekesebb, hogy míg az Orbán-kormány hatalomra kerülése évében még 34 212 forintot került az állami kasszába egy minimálbéres dolgozó után, idén ez az összeg már 61 740 forint. Vagyis 80,5 százalékos a növekedés mértéke – miközben a dolgozó csupán 6,6 százalékkal visz haza többet, hiába emelkedett drasztikusan a bruttó minimálbér.

Bár a 2014-es minimálbérről egyelőre még a konkrét bértárgyalások sem kezdődtek meg, ha feltételezzük, hogy az MSZOSZ által javasolt 104 ezer forintról születik megállapodás, akkor 2010-es bázishoz viszonyítva 13,1 százalékos lesz a nettó növekedése, az állami elvonások esetében pedig 91,5 százalékos lehet az emelkedés mértéke.
(mfor)

A magyar gázolaj a legdrágább

A régió országai közül továbbra is Magyarországon jutnak a legdrágábban gázolajhoz az autósok – számítható ki az autóklub friss ártáblázatából. Igaz, az augusztusi adatokhoz képest előnyünk minimálisra csökkent.

Üzemanyagárak a régióban

Most egy liter gázolajért nálunk 420 forintot kell fizetni, ami csak pár fillérrel haladja meg a szlovén és a szlovák átlagtarifát. Augusztusban e két ország tarifája még 10 forinttal alacsonyabb volt. Ma Ausztriában tankolva takaríthatunk meg ennyit. Jelenleg Szerbia és Horvátország körülbelül 20, Románia 40, Ukrajna pedig még mindig literenként 150 forinttal olcsóbb. A 399 forintos magyar benzinátlagár (a szerbekével együtt) a térség középmezőnyébe tartozik.
Szlovákia szokatlanul nagy, körülbelül 50 forintos különbséggel vezet. Szlovénia mintegy 40, Ausztria és Horvátország 10-15 forinttal drágább nálunk. Romániában mintegy 20, Ukrajnában körülbelül 100 forinttal olcsóbb a termék. Eközben az év első háromnegyedére már háromszázalékos gázolajforgalom-növekedést mért a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ). Ez 1127 millió liter normál gázolajat jelent, amihez 48millió liter prémiumtermék adódott.
A nagy hazai olajcégek adatait összefogó szervezet ugyanakkor a benzinértékesítésben még mindig kétszázalékos visszaesést tapasztalt. Ez 859 millió liter 95-ösből, 4,7 millió liter 98-asból és 21 millió liter prémiumtermékekből áll össze. Utóbbiak közel tízszázalékos emelkedése 1,7 százalékra javítja az összes benzin forgalmának csökkenési adatát.
Üzemanyagokból összesen az első háromnegyed év során 2,06 milliárd liter fogyott, ami 0,9 százalékos emelkedés az előző év hasonló időszakához képest. A MÁSZ-adatok alapján végzett számításaink szerint a harmadik negyedévben fogyott 314 millió liter benzin 0,3 százalékos emelkedést mutat a tavalyi év harmadik negyedéhez képest. A 434 millió liter gázolaj pedig majdnem hat százalékkal több, mint a 2012. harmadik negyedévi adat. Igaz, hasonlóan kiugró eredményt mutatott már ez év második negyedéve is. Az üzemanyag-eladások 2009 óta csökkennek, még a 2013. első félévi adatok is enyhe visszaesést mutattak 2012-höz képest. Wilde György főtitkár véleménye szerint remélhetően „megtörik az átok”.
A forgalmazóknak nagy örömre azonban egyelőre nincsen különösebb okuk, hiszen 2009 első kilenc hónapjában még 2,45 milliárd liter üzemanyag fogyott a tagvállalatok kútjainál, míg a mostani szint ennél 20 százalékkal alacsonyabb. A héten egyébként a benzin négy, a gázolaj két forinttal lett olcsóbb. Utóbbi átlagára még mindig viszonylag magas tartományban jár. Ám a benzin – az autóklub számításai szerint 400 forint alatti, lapunk kimutatásai alapján pár forinttal még 400 forint feletti – átlagára adataink szerint 2012. január 2. óta ennél csak magasabb volt.
(NOL)

Phenjan: Totális háború fenyegethet

Phenjan válaszolni fog mindenfajta ellenséges lépésre és provokációra, mely totális háborúba, az Egyesült Államokkal való konfliktusba torkollhat - figyelmeztet az észak-koreai kormány mellett működő Állami Védelmi Bizottság.

Csak az atomfegyver birtokában lévő észak-koreai forradalmi erők szavatolhatják a békét a Koreai-félszigeten - szögezte le szombati közleményében az észak-koreai kormány mellett működő Állami Védelmi Bizottság, amely ismételten óva intette Washingtont a "nukleáris zsarolástól", figyelmeztetve a totális háború veszélyére.

A Kim Dzsong Un vezette befolyásos testület egyrészt a csütörtökön kezdődött amerikai-japán-dél-koreai haditengerészeti gyakorlatra, másrészt pedig John Kerry egyik nyilatkozatára reagált. Az amerikai diplomácia vezetője ugyanis - az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség által idézettek szerint - jelezte: Washington kész meg nem támadási szerződésről tárgyalni Észak-Koreával, ha az egyértelmű jelét adja annak, hogy hozzálátott nukleáris potenciáljának felszámolásához.

Dél-koreai páncélozott harcjárművek kelnek át egy hídon a Szöultól 118 km-re északkeletre fekvő Hwacheon tartományban 2013. április elsején. Észak-Korea március 30-án kihirdette a hadiállapotot Dél-Koreával szemben. (MTI/EPA/Yonhap)

A bizottság közleményében leszögezte: a Koreai-félszigeten csakis az atomfegyverrel rendelkező észak-koreai forradalmi erők szavatolhatják a békét és biztonságot, nem pedig valamiféle meg nem támadási szerződés. Washingtonnak fel kellene hagynia az Észak-Koreával szembeni ellenséges magatartásával, ha valóban békét akar a Koreai-félszigeten és Amerika földjén - állapítja meg a testület.

A bizottság utalt a hadgyakorlatra is, amelyen az Egyesült Államok a George Washington nevű atommeghajtású repülőgép-hordozóval vesz részt. A hordozón legalább 100 atomfegyver van hadrendbe állítva. A védelmi bizottság hangsúlyozta, hogy Phenjan válaszolni fog mindenfajta ellenséges lépésre és provokációra, amely - mint a közlemény fogalmaz - totális háborúba, az Egyesült Államokkal való konfliktusba torkollhat.

A KCNA észak-koreai hírügynökség által 2012. március 20-án készített kép egy hadgyakorlaton kilőtt légvédelmi rakétáról valahol Észak-Koreában. (MTI/EPA/KCNA)

"A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság már nem az a kicsi és gyenge állam, amelyet meg lehet ijeszteni" - olvasható a közleményben, amely szerint Washington nem kötheti bármifajta előfeltételekhez a tárgyalásokat és a párbeszédet.

http://www.uzenetek.eu/news/phenjan-totalis-haboru-fenyegethet/

Csak békés úton ne!

Abban a pillanatban, amint lankad Washington figyelme, azonnal békés útra terelődnek a javaslatok. A békés megoldásoknak csak egy ország áll útjában, a Tel-Aviv rángatta USA. Amint a figyelem elterelődik, vagy lankad valamely demokrácia-hiányosnak kikiáltott ország vagy terület kapcsán, azonnal megindulnak a békés folyamatok.

Észak- és Dél-Korea már többször indult el a békés rendezés útján. Minden esetben az Egyesült Államok húzta keresztbe a számításokat. Színlelt támadásokkal, provokatív hadgyakorlatokkal, kiegyezést támogató politikusok gyors leváltásával. Az USA nem akarja kiengedni markából pincsikutyáit, sem Koreát, sem Japánt.

A KNDK felajánlotta Dél-Koreának, hogy egyesítsék a két országot egy föderális államban. Észak-Korea egyetlen megoldást lát, amely szerint teljes politikai függetlenség mellett még egy ideig mindkét állam megtartaná a jelenlegi politikai berendezkedését, de már nem ellenségesen állnának egymáshoz, közös programokat dolgoznának ki, közös honvédelmet, és folyamatosan egyre szorosabbra fonnák a gazdasági kapcsolatokat. Eközben megkezdődnének a valószínűleg évekig tartó egyeztető tárgyalások, amelyben kidolgoznák a két rendszer összegyúrását. Lehetőleg megtartva mindkettő vívmányait, és szanálva azokat a pontokat, melyeknek kivonásában meg tudnak egyezni. Ez gyakorlatilag két ellentétes ideológia összekapcsolása lenne, amely rendkívül nehéz feladat, ezzel mindét állam tisztában van, de az évtizedek óta húzódó háborús állapotot mindkét fél unja már.

Ez az ötlet nem új keletű, már 1980-ban felvetésre került, és azóta minden egyes közeledő lépést az USA húz keresztbe, mert tudja, hogy a közeledés egyik következménye az USA haderejének eltűnése a környékről. Jelen esetben is azonnal diplomáciai támadásba kezdett Washington. Tárgyalásokat javasolt Észak-Koreának, arról, hogy számolja fel atom fegyvereit. Ezt Phenjan sem most, sem később nem fogadhatja el, mert állama biztonságát kizárólag atom ereje biztosítja. Így ezek a tárgyalások azonnal kudarcba is fulladtak. Az USA megnemtámadási szerződést akart aláírni Phenjannal, de a történelem már számtalanszor bizonyította, hogy az ilyen egyezség rendszerint egyenlő a hadüzenettel. De miért is javasolja ezt Washington Phenjan számára? Mert tökéletesen tisztában van vele, hogy visszautasítja, és így azonnal Észak-Koreát lehet kikiáltani a békefolyamatok megakasztójának. Miközben az ajánlat már eleve ezzel a hátsó szándékkal hangzott el. Jellemző a cionisták előröl hátba módszereire.

Mindazonáltal a felajánlott föderáció megoldás lehetne a két ország számára. A kérdés csak az, megérett-e a két koreai társadalom arra, hogy átlásson az atlantista méregkeverők álcáján, és nagyobb erő legyen a testvérnép egyesítési akaratában, mint a megosztó szándékban.

Kemény Gábor

Mondd, te kit választanál?

Parlamenti nagytakarítás
Némely maszatoló tudálékosok úgy vélik, vagy legalábbis szeretnék elhitetni a nem gondolkodókkal a népképviseletről, hogy a jelenleg működő képviseleti demokrácia (sic!) megfelelő, vagyis a lényegét tekintve jól betölti a szerepét. Mert valakit lehet jól vagy rosszul képviselni, attól még az a valaki képviselve van. Ez tipikusan az a hiba, amikor a kevésbé rosszat választva összekeverik a jó és a rossz fogalmát. Nézetünk szerint, akiket úgymond rosszul képviselnek, azaz érdekeik ellen, azoknak az érdekeit lényegében egyáltalán nem képviselik, épp ellenkezőleg!
Ugyanilyen típusos maszatolás azt állítani, hogy ez valódi legitim képviselet, különösen arra hivatkozva, hogy „megválasztottak, tehát én vagyok képviselőjük”.
Ebben a „megfelelően működő demokráciában” igencsak sántít ez a „megválasztottak” fogalom.

Elméletileg a nép a maga választotta képviselők útján gyakorolja a hatalmat, az ország irányítását. Elméletileg!
Ám a valóságban pont fordítva működik a dolog. Ennek a „megfelelően működő demokráciának” épp ez az egyik legnagyobb „vívmánya”, ugyanis a többségre, – mondjuk a választók, (a hazai lakosság – merjünk nagyok lenni) 2/3-adára – hivatkozva érvényesítik a kisebbség érdekeit a többség rovására.

A kétharmados hazugságot már néhány korábbi cikkünkben számokkal cáfoltuk, sőt érintőlegesen szóvá tettük az úgynevezett megválasztott képviselet hamisságát is.
Ezúttal nem csupán érintőlegesen, hanem a számok nyelvén és a természetes elvárásoknak megfelelően is foglalkozunk a témával.

A tények
A legutóbbi, a 2010-es választások eredményeként a választópolgárok, egyéni választókerületben úgynevezett kétfordulós rendszerben, egyéni képviselőket választottak közvetlenül. Ők voltak azok, akik képesek voltak legalább 750 ajánló szelvényt összegyűjteni, és valójában megmérették magukat, kiálltak a választóik elé különböző ígéretetekkel, melyeket aztán vagy betartottak, vagy magasról tettek rá.

A többi, az úgynevezett töredék illetve pártra történő szavazás alapján a pártok által állított területi- és országos listán, pártérdekeket szolgáló „képviselőként” juthatott be a parlamentbe. Nekik a szavazókhoz a világon semmi közük, felelősségük sincs feléjük. De miért is lenne? Hiszen politikai elvbarátaiknak köszönhetik képviselővé válásukat.
Nos, a 368 úgynevezett képviselőből a választók a mindössze 176-ot választottak saját maguk. A többi 210-et meg egyszerűen lenyomták a torkukon.

Az csupán szerencse kérdése, hogy kerül közéjük néhány tisztességes, gerinces ember is, bár csak ideig-óráig, míg ki nem golyózzák őket.
A honi képviselők közel 45%-a semmiért és senkiért nem vállal felelősséget, ergo semmi szükség nincsen rájuk.

Érdekességként szólunk a függetlenekről is. A parlament.hu honlapon ezt találjuk:
A 2010. évi Országgyűlési képviselő-választáson öt párt képviselői szereztek mandátumot:
Az Országgyűlésnek jelenleg 5 frakciója van.
A számok persze eltérnek imitt-amott, különösen, ha a Wikipédia által közölt képviselői névsort is figyelembe vesszük. (Feltehetően az időközi mozgások miatt van a képviselők számában nem kis eltérés. 386 helyett 402)
Mindenesetre mi ebből a névsorból dolgoztunk, mert az pár név ide-vagy oda a trenden lényegében változtat.
De Lássuk a 27 úgynevezett Független képviselőt.
Közülük mindössze két képviselő akad, aki nem a pártok hátszelével és kiszolgálójaként, hanem egyéni képviselőként mérettette meg magát.
Balogh József (Bács-Kiskun megye 4. vk.) és Molnár Oszkár (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 8. vk.)

A többi úgynevezett független között 12 területi- és 13 országos pártlistán jelölt képviselőt találunk. (közülük 11 fő emeszpés, 9 fő elempés és 4fő jobbikos 1 fő fideszes listán, illetve támogatással vált képviselővé.
Íme, az úgynevezett függetlenek névsora:

A választók természetes elvárásai
A választó
Feltételezve, hogy az igen tisztelt választó komolyan gondolja, hogy számít a voksa, és veszi magának a fáradtságot és körülnéz, hogy a lakókörzetében az addigi tevékenysége alapján kit tisztel meg a bizalmával, netán nem rejti véka alá jó vagy rossz tapasztalatait, hogy a lehetséges jelöltek közül kit miért, illetve miért nem választana. Igaz ez egyúttal azt is jelenti, hogy el kell mennie, meghallgatni, melyik jelölt mit állít magáról, vagy ígér cserében a voksáért.
Nos, ha a választó valóban felelős döntést szeretne hozni, nem rest tájékozódni és az elvárásait megfogalmazni, akkor már csak meg kell találnia a lehetséges jelöltek közül, hogy kit válasszon, ki az, aki tetteivel már bizonyította, hogy szívén viseli a választói és az ország érdekeit, vagy sosem tett ez ellen.
Ha pedig nem talál ilyet, akkor a lábával szavaz, azaz nem választ senkit az alkalmatlanok közül.

Eddigi tapasztalataink szerint pártra szavazni egyenlő az öngyilkossággal. Nem csupán azért mert személytelen, arctalan, hanem azért mert, rendszerint nem a választók, hanem valamely más érdekkörök el- vagy lekötelezettje.

A képviselő jelölt
A képviselőnek nem lenne elég hallomásból, vagy az évi egy-két alkalommal megejtett lakossági fórum alkalmával beszerzett információk alapján ismerni a körzetét. A képviselőnek életvitelszerűen ott kellene élnie a választókörzetében, napi kapcsolatot tartva a választóival.
A képviselőnek tisztában kéne lennie az általános elvárásokkal, a helyi és az országos érdekekkel, amúgy hogyan is tehetne bármit ezek előmozdításáért, illetve, hogyan akadályozhatná meg, hazája, választói körzete hátrányba hozását.
Csak és kizárólag magyar képviselőtől várható a magyar érdekek előmozdítása.
A képviselő jelöltnek erkölcsileg feddhetetlennek és elkötelezettnek kellene lennie, nem különben felelősnek is, percig sem felejtkezve meg arról, hogy a többség érdekeit kéne képviselnie, még ha nem is rá szavaztak.
A képviselőnek rendre számot kéne adnia tetteiről, és döntéseit a közösség érdekeinek szem előtt tartásával kellene meghoznia, ezért lenne elengedhetetlen a rendszeres párbeszéd a lakossággal.
Ha a képviselő érdemtelenné válik a többség bizalmára, ígéreteit megszegi, önként le kéne mondania, vagy a közösségnek visszahívnia. Mentességre nincsen szüksége, ha tisztességesen él és dolgozik a szűkebb és tágabb közösségért.
A képviselő, ha vállalja a tisztet mellyet a közösség bizalmából kapott, nem vállalhatna más munkát vagy kötelezettséget mandátuma idején.

Minden magyar képviselőnek kötelességének kellene tekintenie a régóta megígért, de soha be nem váltott ígéretek számonkérését, és megvalósítását. Ilyen a bűnözés és korrupció felszámolása, az elszámoltatás, az ország szétrablott vagyonának visszaszerzése, az ország élhetőségének az emberek létbiztonságának, erkölcsi és hagyományos értékeinek visszaállítása. (kiemelten a magyar gazdaság – munkahelyteremtés -, oktatás, egészségügy és szociális ellátás, rendfenntartás, honvédelem és külkapcsolatok, s nem utolsó sorban a magyar lakosság fogyásának megállítása területén).

Ezen területeken való munkálkodása során bizton számíthatna a választók és a magyar lakosság bizalmára, hatékony támogatására.
Ezek az elvárások nem valami különleges igényt fogalmaznak meg, természetes elvárások, hogy ne mondjuk magától értetődő követelménynek kéne lennie.

Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító iroda

Elszabadult a pokol a devizahiteles perek körül - Óriási a tét

Négy, devizahitelekkel kapcsolatos bírósági ítélet is napvilágot látott a múlt héten, többnyire a kamatemelések jogszerűtlenségével kapcsolatban. A Portfolio.hu becslései szerint közel 339 milliárd, vagyis fejenként 674 ezer forint járna vissza a devizahiteleseknek, ha kiderülne, jogtalanul változtatgatják hiteleik kamatát a bankok. A jövőben pedig évi 81 milliárddal, vagyis átlagosan havi több mint 13 ezer forinttal kisebb lenne a törlesztőrészlet a mostaninál. Nagyon kicsi azonban az esélye, hogy ez így lesz: mindössze néhány esetben mondta ki eddig bíróság az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességtelenségét, ráadásul anélkül, hogy konkrét összeget visszafizettettek volna az adós számára. Kérdéses, hogy a készülő devizahiteles csomag megszünteti-e az egyre nagyobb pénzügyi káoszt okozó jogi bizonytalanságot.

Tudomásunk szerint négy devizahiteles ügyben derült ki a múlt héten, hogy valamiképp az adós javára döntött a bíróság a közelmúltban. Az esetekben közös, hogy a bíróság az egyoldalú szerződésmódosításokba, azon belül is a kamatok megváltoztatásába kötött bele. Többnyire nem az egész szerződést, hanem a kamatok megváltoztatásával kapcsolatos szerződési feltételt semmisítik meg ilyenkor.

Ítéletek
1. A Szegedi Ítélőtábla nem jogerős szeptember 4-ei ítélete szerint a kamat Raiffeisen általi egyoldalú módosításának nem átlátható feltételrendszere volt. Ezért, szól az ítélet, az erről szóló rendelkezés érvénytelen. Viszont az egész pert újra kell kezdeni első fokon, mivel a kezelési költséggel kapcsolatos problémákat nem bizonyította elég meggyőzően a felperes - számolt be az Index.
2. A Fővárosi Törvényszék nem jogerős ítélete szerint egy fővárosi devizahiteles pert nyert az Axa ellen - számolt be az mno.hu anélkül, hogy az ügy tartalmi részleteit bemutatta volna.
3. Ismét semmissé nyilvánította az elsőfokú bíróság azt a devizahitel szerződést, amibe a Kúria nyáron belenyúlt, és ezzel érvényessé tette - írta pénteken az azenpenzem.hu. A várakozással szemben nem arról döntött a Pesti Központi Kerületi Bíróság az OTP hitele esetében, hogy a Kúria szerint jogszerűtlenül tágított árfolyamréssel kapcsolatban hogyan kell elszámolni a feleknek, hanem első fokon érvénytelennek nyilvánította a hitelszerződést, mivel szerinte nem elég részletes a hiteldíj megváltoztathatóságának feltételrendszere.
4. A négy ítélet közül egy jogerős csak: a másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábláé, amely érvénytelennek nyilvánította a kamat és kezelési költség egyoldalú megváltoztathatóságát az OTP által nyújtott egyik devizahitel esetében.

A Pécsi Ítélőtábla jogerős ítéletének indoklása dióhéjban
Az adós 2007-ben lakáscélú kölcsönszerződést kötött, amely az OTP érvelésével ellentétben a bíróság szerint fogyasztói szerződésnek minősül. Az OTP hivatkozott arra, hogy egy későbbi, 275/2010 (XII. 15) számú kormányrendelet lehetővé teszi az egyoldalú szerződésmódosítást az OTP által is alapul vett esetekben (pl. forrásköltség, hitelezési kockázatok növekedése), ezért azok nem lehetnek tisztességtelenek, emellett igaz, hogy a Hpt. 210. paragrafusa alapján sem tisztességtelen önmagában a szerződés egyoldalú módosítása. A bíróság szerint azonban más jogszabályok (Ptk. 209. paragrafusa, 18/1999. kormányrendelet 2. paragrafusa) alapján vizsgálható a tisztességtelenség. Bár a hitelszerződés tartalmazta, mely esetekben emelhet kamatot az OTP, a bíróság szerint ez nem lett átlátható módon megállapítva. "A szerződési feltétel akkor minősül átláthatónak (transzparensnek), ha rendelkezései rögzítik, a kikötéssel élő fél milyen feltételek esetén és milyen mértékben háríthat át további terheket a fogyasztóra. Ez közvetlenül a Ptk. 209. paragrafusán nyugszik: "a jóhiszeműség és a tisztesség követelménye megkívánja, hogy a feltétel alkalmazója ne követeljen a maga számára a módosításra megfelelő korlátok nélkül okot adó felhatalmazást." Az egyoldalú szerződésmódosítás adott formája az adóst a bíróság szerint "teljes bizonytalanságban, egyúttal kiszolgáltatottságban" hagyja, és felette "kontroll nélküli egyoldalú hatalmasságot biztosít.", ráadásul a szerződésmódosítási oklista kedvező környezeti változás esetén nem kötelezte a bankot az adós számára kedvező feltételmódosításra. A bíróság kimondta a szerződési feltétel semmisségét.

A bankok általában a hitelszerződésben lefektetett oklista alapján változtatták meg a hitelek kamatát a kezdeti kamathoz képest. A Pécsi Ítéletőtábla jogerős ítélete alapján azonban (értelmezésünk szerint) úgy kellett volna megtenniük ezt, hogy részletesen lefektetik, az egyes feltételek (pl. banki forrásköltségek, hitelezési kockázatok) milyen mértékű és irányú megváltoztatása milyen mértékű és irányú kamatváltozást tesz szükségessé/lehetővé a bank számára. Valószínűnek tűnik, hogy ezt a devizahitel-szerződések többségében nem határozták meg pontosan a felek, például referenciakamatozású devizahitelek sem nagyon léteztek. Mégsem számíthatunk arra, hogy az összes devizahitel esetében ripsz-ropsz helyreáll majd az eredeti kamatszint szerinti törlesztés, vagyis csak a jogilag kevésbé kifogásolható árfolyamveszteséget kell majd állniuk az ügyfeleknek. Ugyanis:

Bizonytalanságok
1.A Pécsi Ítélőtábla jogerős döntése után várhatóan a Kúriához fordul felülvizsgálatért az OTP, ezért még bármilyen végkimenetele lehet e konkrét ügynek is.
2. A bíróság a perköltségek, eljárási illetékek megfizetésére kötelezte a feleket, de nem kötelezte az OTP-t a jogtalanul beszedett kamat visszafizetésére. Kérdés, a visszajáró összeget egy újabb bírósági eljárás, vagy egy bank-adós megegyezés fogja-e meghatározni.
3. A Kúria idővel sok, egymásnak ellentmondó ítéletet látva hozhat jogegységi döntést, de nincs precedensjog Magyarországon.
4. Bekerülhet az ügy a Bírósági Határozatok Tárába. Bár ennek komoly súlya van a bírósági ítéleteknél, nem kötelező érvényű.
5. Indulhat közérdekű kereset is a devizahitelek (egy részének) egyoldalú szerződésmódosításai ügyében, de az ez alapján indított eljárás évekig is eltarthat.
6. Ráadásul valószínűleg messze nem minden devizahiteles érintett, hiszen a szerződéses feltételek meghatározása bankonként, időszakonként és ügyfélcsoportonként jelentősen eltérhetett.

A fentiek ellenére az alábbiakban mégis előreszaladunk, hogy lássuk, mekkora is a tét. Megvizsgáljuk egy gondolatkísérlet erejéig, mi lenne, ha kiderülne, hogy az összes kamatváltoztatás miatti törlesztőrészlet-változás visszajár. A kamatcsökkenésből fakadó törlesztőrészlet-változás a banknak, a kamatemelkedésből származó pedig a jelzáloghiteles adósnak (a válság miatt ez utóbbi sokkal jellemzőbb). Emellett azt is megnézzük, mekkorát bukna ezen túl a bankszektor az adósok javára, ha csak az eredeti kamatot kérhetné a jövőben is a jelzáloghitelesektől.

Egy példa
A devizahitelek törlesztőrészlete jellemzően két okból: a kamatváltozások és az árfolyamváltozások miatt csökkent vagy emelkedett a folyósítást követően. Egy átlagos kamatozású (és 1,5%-os rendszeres költséggel rendelkező), 2007 szeptemberében felvett 10 millió forintos frankhitel tényleges és kamatváltozások nélküli törlesztőrészletét mutatja az alábbi ábra. Látható, hogy a devizaárfolyamváltozás miatt így is jelentősen megnőtt a törlesztőrészlet. Ha azonban nem lett volna a kamatnövekedés, akkor ma nem 82%-kal, hanem "csak" 58%-kal lenne magasabb a törlesztőrészlet az eredetinél. Csak a kamatváltozások miatt eddig összesen (nominálisan) 922 ezer forinttal nagyobb törlesztőrészletet fizetett az ügyfél, mint ahogy az a kezdeti kamatból következett volna.

Márpedig a devizaalapú jelzáloghitelek döntő többsége esetében jelentősen megemelték a bankok a kamatot a folyósítás óta. Az MNB adatai szerint 2005 januárja óta a lakáshitelek esetében 2,16, a szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében pedig 2,53 százalékpontos volt a kamatemelkedés. Ennek egy nagyobb (válság kitörése) és egy kisebb (végtörlesztés + európai adósságválság) hulláma volt.

Megvizsgáltuk, nemzetgazdasági szinten mekkora lehetett a negatív és pozitív kamatváltozásokból fakadó törlesztőrészletváltozás, és ma mennyivel nagyobb a bankok kamatbevétele annál, mintha minden egyes hitelnél a folyósításkori átlagszinten maradt volna a kamat. Figyelembe vettük, mikor milyen összegben folyósítottak devizaalapú jelzáloghitelt a bankok, azóta milyen árfolyamváltozások következtek be, és eszerint súlyoztuk a folyósítás óta bekövetkezett kamatváltozások hatását. Az árfolyamváltozások a tőkeösszeg mellett természetesen a hitelek kamatösszegét is növelték, vagyis a kamatnövekedések törlesztőrészlet-növelő hatása felerősödve jelentkezett.

Feltételezéseink számításaink során
1. A jelzálogfedezetű frankhitelek jellemzőivel számolunk (arányuk 88%), majd ezt vetítjük a teljes jelzálogfedezetű devizahitel-állományra.
2. A jelzálogfedezetű frankhitelek átlagos kamatszintje a lakáscélú és szabad felhasználású hitelek állományarányos átlagkamatának átlaga
3. A devizahitelesek mindvégig az MNB adatai szerinti átlagkamat felett 1,5 százalékpontos rendszeres költséget fizetnek.
4. A jövőben is a jelenlegivel egyező ügyleti kamatot és költséget számolnának fel a bankok az ügyfeleknek.
5. A devizaalapú jelzáloghitelek teljes futamideje egységesen 18 év.
6. Minden devizahitel annuitásos (nem ismerjük a pontos arányt, de a döntő többség ide tartozik).
7. A 2011-2012-ben kedvezményesen végtörlesztett ügyfelek aránya 24%, őket levonjuk a számokból.
8. Mivel az MNB statisztikáiban csak a 2005 eleje óta felvett devizahitelek szerepelnek, a korábban felvett (kis részt képviselő) hitelekkel nem számolunk. Feltételezzük, hogy ez utóbbiak összege nagyjából megegyezik a már lejárt és előtörlesztett hitelek összegével, így a kettő úgyis kioltaná egymást.

Eredmények
Számításaink szerint idén összesen 81,4 milliárd forinttal alacsonyabb lenne a hitelesek törlesztőrészlete (és kisebb a bankok bevétele), ha mindenki a kezdeti kamatszint alapján fizetné a hitelét. Ez fejenként átlagosan közel 13 500 forintot jelent havonta. 2005 eleje óta (az azóta végtörlesztőket nem számítva) becsléseink szerint 339,0 milliárd forinttal nagyobb összegű törlesztőrészletet fizetett a magyar lakosság annál, mintha a kezdetinek megfelelő maradt volna a kamatszint. Vagyis ha a kamatváltozások jogszerűtlenek lettek volna, és az összeg vissza is járna, átlagosan 674 ezer forintot kapna vissza egy devizahiteles. E számokat egy 10 millió forint összegű, más tekintetben átlagos lakáshitel esetében az alábbi ábra mutatja a hitelfelvétel időpontjának függvényében.

A folyósításkori kamatviszonyok teljes helyreállításával a bankszektor azonnal 339 milliárdot, majd évi 81,4 milliárd forintot bukna a devizaalapú jelzáloghitelek esetében - derül ki közelítő számításainkból. A kamatváltozásoknak természetesen számos jogszerű oka is lehetett, és még egy bíróság sem mondta ki, hogy a szerződések eredeti állapotát vissza kellene állítani, így a fenti számok messzemenően hipotetikusak.

Forrás: www.portfolio.hu

Ahogy arról kedden írtunk http://index.hu/belfold/2013/10/08/feloszlattak_a_devizahitelesek_tunteteset/ , a rendőrség október 3-án, csütörtök hajnalban hirtelen feloszlatta a devizahitelesek Orbán Viktor háza előtt már egy hónapja tartó sátorozós demonstrációját. Az intézkedés a Terrorelhárítási Központ döntésére hivatkoztak, mely területlezárást rendelt el csütörtöktől a miniszterelnök házának környékére az izraeli nagykövet és "más védett személyek" látogatására hivatkozva. A biztonsági szempontokra hivatkozó területlezárást "szükséges ideig, de legkésőbb 2013. december 31-én 24.00 óráig" tartják fent.

A felháborodott hitelkárosultak az intézkedés hallatára "demokratikus jogaik csorbítása" miatt bejelentették, hogy október 17-én az izraeli nagykövetségnél is demonstrálnak egyet.

De a több furcsasággal - melyekről cikkünkben olvashat - tarkított történet egy újabb, radikális fordulatot vett: a devizahitelesek elbeszélése szerint Ilan Mor izraeli nagykövet személyesen tájékoztatta egyik szervezőjüket arról, hogy ő nem is járt a miniszterelnöknél.

Póka László, a hitelkárosultak nevében fellépő "Nem adom a házamat" mozgalom vezetője ugyanis szerkesztőségünknek is eljuttatott levele szerint feleségével együtt október 9-én a tüntetések előtti szokásának megfelelően területbejárást tartott a követség Rózsadombon található épületénél, amikor a személyzet megállította és igazoltatta őket. Majd amikor kiderült, mi járatban vannak, maga a nagykövet, Ilan Mor fogadta őket, és tolmács segítségével közel egy órán keresztül beszélgettek.

Az egyébként a Jobbik devizaügyi kerekasztalában is résztvevő Póka elmondása alapján a nagykövet egyetértett törekvéseikkel, és megemlítette, hogy Izraelben egymillió ember vonult az utcára hasonló ügyben. A szólásszabadságot is fontos értéknek nevezte, és kifejezte megdöbbenését amiatt, hogy rá hivatkozva távolíttatták el őket az Orbán-rezidencia közeléből - mivel ő akkor nem is tartózkodott a miniszterelnöknél. Ilan Mor Póka szerint azt is szorgalmazta, hogy a felelősöknek nyilatkozniuk kéne arról, "miért keverték bele Őt ebbe a belpolitikai vitába".

A meredek állítások igazságtartalmáról természetesen megkérdeztük Izrael Állam Nagykövetségét is, ahonnan azt megerősítették, hogy Póka László és felesége valóban ott jártak, és az Ilan Morral zajlott találkozó "barátságos és nyitott hangulatban" zajlott. Azt az állítást azonban nem kívánták kommentálni, miszerint a nagykövet tagadta az Orbán Viktornál való vendégeskedést, mivel "nem nyilatkozhatnak a követségen zajló találkozók tartalmáról".

Index/

Balog István: Orbán Viktor moratóriumot ígért? Csak ma öt kilakoltatás van Budapesten. (2013.10.15)

Mennyivel csökkent a rezsije? Kis számoló propaganda helyett

Számítások szerint a három rezsicsökkentéssel egy átlagos család akár 100-120 ezer forintot is megtakaríthat évente – közölte a Magyar Televízió híradója a minap. E közlés több olvasónknak is szöget ütött a fejébe. Kérdéseket fogalmaztak meg: átlagos családnak mondható-e, akinek a rezsije évente 100-120 ezer forinttal tud csökkenni? Ehhez ugyanis valahol 800 ezer és egymillió forint között kell közszolgáltatásokra költenie. Valójában mennyit is lehet egy átlagos család rezsije, és ezzel együtt a rezsi-megtakarítása?

A rezsicsökkentés ma sok tekintetben politikai kérdés, az embereknek mégis érdemes volna pénzügyi kérdésként tekinteni rá. Nyilván sokan a politikai meggyőződésüktől függően meg is teszik ezt. Kiszámolják, mennyi megtakarításuk származik a díjcsökkenések után, és a döntések mélyebb rétegeit nem nézik. Mi is ezt tettük szakértőink segítségével, akik éppen a téma kényessége miatt név nélkül beszéltek. Így tették a közszolgáltatók képviseletében is, amikor elmondták, nincsenek számításaik arra nézve, hogy a szolgáltatási területükön mennyi a díjak átlagos csökkenése. Ez ugyanis könnyen kiszámolható volna: ha a számlákon narancssárga mezőben szereplő számok (díjcsökkenések) összegét elosztanánk a háztartásokkal, átlagos díjtételcsökkenést kapnánk. Ha minden egyes közszolgáltatóval ugyanígy járnánk el (de ez már csak erősen elvi lehetőség), akkor kapnánk átlagos csökkenés-mértéket. Ilyen szám ma Magyarországon nincs.
Ez év elején kaptak először csökkentett számlát a fogyasztók: 10 százalékkal lett olcsóbb a földgáz, az áram és a távhő. Ezekben még csak-csak számolható volna átlag, bár elég sok szolgálgatótól kellene adat hozzá. A júliusi második lépcső már problémásabb, akkor a víz, a csatorna, a szemétszállítás, a szennyvízszippantás, a PB-gáz és a kéményseprés díja mérséklődött ugyancsak 10 százalékkal. A következő hónaptól ismét a gáz, az áram és a távhő ára lesz alacsonyabb, további 11,1 százalékkal azért, hogy az évi 20 százalékot kiadja. Ennek inkább kommunikációs jelentősége van, hiszen a rezsicsökkenés ténylege mértékét többen vitatják, a 19 százalékos olcsósítás kevésbé volna hangzatos.
Nem létezik tehát objektívnek tekinthető, valamely gazdaságkutató tollából kimutatott adat arra nézve, hogy a három díjmérséklés átlagosan mennyivel több pénzt hagy a családoknál (merthogy többet hagy, ezt így önmagában nem is érdemes vitatni). Az átlagszámítás amúgy is több aggályt vethet föl, amire a jelzett MTV-közlés olvasói visszhangja is rámutatott. Az átlagban a nagyon gazdag és a nagyon szegény családok is összeadódnak, és miután az olló közöttük soha nem látott távolságra nyílt a 2000-es évekre, kicsit komolytalannak tűnik az átlagszámítás. A területi különbségek szintén torzítanak, hiszen a nyugat- és a közép-magyarországi térségben több a jómód, mint az észak-kelet-magyarországi vagy a dél-dunántúli régióban.
A családok átlagos rezsiköltésére léteznek becslések. Az OTP Lakástakarék egy éve ismertetett felméréséből az derült ki, évente 420-600 ezer forintot költ az átlag magyar család rezsire. A családok több mint fele a teljes éves háztartási kiadás 25-50 százalékát fizeti közszolgáltatásra, csaknem ötödüknél a kiadások több mint fele megy el ilyen célra. A 420-600 ezer forint közötti sávba a családok fele tartozik, 420 ezer forint alatti rezsiterhet 27 százalékuk, 600 ezer forint felettit 23 százalékuk fizet. Egy év alatt kevésbé valószínű, hogy a magyar átlagcsalád elkezdett 800 ezer és egymillió forint közötti rezsit fizetni. A Pénzcentrum egy átlagos társasházi lakásnál 1150 köbméteres gáz- és 2200 kWh-s villanyfogyasztás után 50 ezer, míg egy átlagos családi háznál 3000 köbméteres gáz és 2500 kWh-s villanyfogyasztásnál 100 ezer 605 forintos díjcsökkentést számolt. Kérdés, mennyire átlagos a családi házak totális gázfűtése?
Mindezek után – és mert a közszolgáltatók is ezt javasolták – konkrét háztartásokat vettük górcső alá. Egy 90 négyzetméteres kaposvári belvárosi téglalakás tulajdonosa durván éves 150 ezres gáz-, 60 ezres víz- és 84 ezres villanyszámlái után 30 ezer forintos megtakarítást mutatott ki. Egy 70 négyzetméteres panelben 24 ezer forint marad a lakónál, a villanyból havi 400, a hidegvízből 301, a gázból 193, fűtés-melegvízből 1150 forint maradt neki másra a 10 százalékok után. Értelemszerűen a novemberi csökkenések ezekben még nincsenek benne, amint a PB-gáz, a szippantás vagy a szemétdíj sem.
Hasonló nagyságrendű összegeket mutatott ki júliusban közölt tanulmányában Cinkotai János, a jegybank Monetáris Tanács tagja. Azt írta, összesen 161 milliárddal több marad a lakosság pénztárcájában idén és jövőre a 2013 januárjától, illetve július elsejétől megvalósult rezsicsökkentéseknek köszönhetően. Az árcsökkentések hatásaként idén 130, míg 2014-ben 31 milliárd forinttal csökken az adott termékekre fordított kiadásaink összege. A nem egész tízmillió lakosra fejenként (a novemberi csökkentést nem számítva) 13 ezres megtakarítás jött ki. Átlagos családra számítva ez legfeljebb 50 ezer forint körüli összeg. Kevésbé a kormányzati kommunikáció főáramát erősítette egy év eleji írásában Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője, aki szerint a rezsicsökkentés szociálisan igazságtalan, mert a legmagasabb jövedelmű 20 százalék élvezi a 100-120 milliárd forintra becsülhető tehercsökkentés kétharmadát.

A megkérdezett olvasóink közül sokan hozzátették: a rezsicsökkentést bőven megfizetik a banki tranzakciós illetékekben. Nem ért egyet velük egy kormánypárti szóvivő, aki szerint a tranzakciós illeték terhei – melyet egy átlagkereső esetében néhány száz forintra becsült –, semmiképp nem vethetők össze a rezsicsökkentéssel, ami tízezer forintos megtakarítást jelent a családoknak havonta.
Erre mondta egy olvasónk, szeretne ő annyi rezsit fizetni, hogy ennyi megtakarítása legyen, és akkor a tranzakciós illeték sem nyomasztaná annyira, még az úszómedencéje új színre burkolására is úgy utalná a pénzt az iparosnak…
(sonline )