Görögország ellenáll

A görög állami villamos művek dolgozói tiltakoznak a vállalat privatizálása ellen. A görög kormány rendezési programja a dolgozók ellen irányul. Leépítés, privatizáció, megszorítás. Görögország azonban ellenáll.

Többet fizetünk az államnak, mint négy éve

Hiába fizetünk kevesebb szja-t, az elmúlt években kirótt új adóterhek elviszik a “nyereséget” – derül ki a Blikk cikkéből. A lap számításai szerint a 2009-es 203 ezer forintos bruttó átlagkeresetből ma már havi 1500 forinttal több kerül a költségvetésbe adók és illetékek formájában, ha a keresőnek nincs gyermeke. Egy átlagkeresetű, kétgyermekes házaspár viszont jobban jár a 20 ezer forintos, gyermekek után járó adókedvezmény miatt: ők több mint 10 ezerrel fizetnek jövedelmük és fogyasztásaik után kevesebbet havonta.
Egy, a lapnak nyilatkozó adószakértő szerint a 16 százalékos adóval a magas keresetűek jártak jól, főleg, ha gyerekek után az adókedvezményt is igénybe vették. Hozzátette, hogy az alacsony keresetűek az adójóváírás kivezetése miatt az szja-n is buktak.  Vigasztalhat minket a tudat, hogy az átlagos adóterhelésünk megfelel az EU-átlagnak, és elkeseríthet az, hogy a szomszédos országokban viszont kevesebbet kell adózni.
Mitől lett több?
Kisebb lett az szja, emelkedett viszont az áfa (25 százalékról 27-re). Így a keresetünk után évi 400 milliárd forinttal fizetünk kevesebbet, de a fogyasztás után fizetett áfa csaknem 800 milliárd forinttal nőtt. Emellett több új, a fogyasztókat sújtó adókat is kivetettek. Új terhet kaptak az egészségtelennek tartott ételek, a távközlési adóra telefonálók fizetnek rá. A bankokra kivetett terhek jelentős részét áthárították az ügyfelekre.
A gazdasági tárca nem ért egyet a lap számításaival, szerintük a gazdaságot terhelő összes adó- és járulékteher 41 százalékról 39 százalékra csökkent.
És hogy mennyit is romlik a morál a “nemmegszoritónak” nevezett fiskális politika miatt, imeg egy adalék: Köztudott, hogy az orvosok azért nem a legrosszabbul keresők közé tartoznak. Ám néhány hónap alatt a praktizálók közül minden huszadik hátat fordított a szakmájának, miközben átlagos fizetésük meghaladta a 460 ezer forintot.
A bérelszámolást tekintve a Magyar Államkincstár alá tartozó, a kórházak és szakrendelők létszámának 55 százalékát foglalkoztató egészségügyi intézményekben 4,8 százalékkal csökkent az orvosok létszáma 2013 harmadik negyedévében az előző év azonos időszakához képest. A nyugdíjas orvosok létszáma egy év alatt több mint harmadával (37 százalékkal) csökkent, a nyugdíjas egészségügyi szakdolgozóknak közel kétharmada (64 százaléka), a nyugdíjas egyéb egészségügyi dolgozóknak pedig a  85 százaléka fordított hátat a szakmájának az utóbbi egy év alatt.

Az említett folyamatok eredményeképpen a 2013 első három negyedévében az orvosok száma 704 fővel 16 240-re csökkent, miközben számuk 2005-ben még 21 178 volt. Az orvosok egy része annak ellenére adta fel munkáját, hogy havi bruttó átlagos kerestük egy év alatt 11,3 százalékkal 463 ezer forintra emelkedett, míg nettójuk ennél nagyobb mértékben 15 százalékkal, 305 ezer forintra nőtt.
És mégis!
Esetleg talán azért, mert a “Magyarország jobban teljesit” szlogen nem is igaz?!
Bizony lehetséges!

  Mára pedig-alig két nappal a “romlás” kezdete óta-
már meg is született egy versike a forint bezuhanásáról, egy “ismert, de neve elhallgatását kérő gazdasági szakember” tollából: “Letolt kamattal állunk,
Férj és fivér dühöngve jő,
Kicsi itt a sansza annak,
Ki későn tölt, és sose lő.
Remeg a láb a mélység felett
Menekülni már nem lehet
Továbbra is köpök rátok
Akkor is kamatot vágok.
A számlálón három,tíz áll
de kötelez a kormány PR
Míg kimondom, már tizenkettő
Szabadulj a szelvényedtő’”

http://balrad.wordpress.com/2014/01/30/tobbet-fizetunk-az-allamnak-mint-negy-eve/

A demokrácia illúziója

Az Országos Bírósági Hivatal nyilvántartása szerint ma 147 párt indulhatna az országgyűlési választásokon, ennyi a hivatalosan bejegyzett, engedélyezett pártok száma. Érdemes elgondolkoznunk azon: ennek ellenére miért csak tucatnyi párt tud általánosan ismertté válni és indulni a választásokon?

Amikor a rendszerváltó kékszalagosok megvezették a népet a demokrácia illúziójával, még nagyon sokan elhitték, hogy a demokrácia tényleg az a politikai rendszer, ami az állampolgároknak a legnagyobb fokú szabadságot adja. Hogy is lehetne másként? Hiszen szabad egyesülni, szabad gyülekezni, bárki alapíthat pártot és indulhat a választásokon, képviselvén azt, amit szabad elhatározásából képviselni akar. Legalábbis látszólag.

"Nemzetközi közösség" - a Kékszalag Bizottság elnevezés a szabadkőműves viseletből ered

Mostanáig ez az illúzió stabilan tartotta magát. 25 év alatt rengeteg párt alakult, rengeteg, különböző társadalmi csoporthoz tartozó ember gondolta úgy, hogy általa vallott értékeket politikai síkon is képviselni fog.

Ennek ellenére, a 2014-es áprilisi országgyűlési választásokon mégis csak tucatnyi pártra lehet szavazni. Miért van ez így?

Mert arra senki nem gondol, hogy a politizáláshoz tőke kell. Százszámra jönnek létre ilyen-olyan pártok, akiket aztán senki nem fog ismerni. Egy-egy radikális párt a nagy nehezen összeszervezett egyszeri botránytörténéssel fel tudja hívni magára a figyelmet, de terjeszkedni ők sem tudnak, mert nincs mögöttük tőke. Pártot alapítani nem politika, hanem befektetés. Olyan befektetés, amit csak a legpénzesebbek engedhetnek meg maguknak: milliárdok befektetésével sok ezer milliós költségvetéshez férnek hozzá. Azt követően négy év van arra, hogy kellő ravaszsággal és merészséggel a befektetés megtérüljön. Ennyi a demokrácia.

Egy párt országos szervezetének kiépítése, ismertté tétele és összesített elsőéves kiadásai meghaladják az 1,2 milliárd forintot. Ez csak az első év. Ha a párt tovább akar működni, az első milliárdon felül is további befektetők kellenek. Emiatt van az, hogy csak tucatnyi pártra szavazhatunk. Mert egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány olyan befektető van, aki magyar pártok alapításával csinál profitot.

Mostanra ezek a befektetők is letisztázták egymás közt az alá-fölérendeltségi viszonyokat. A magyar pártpiacon jókora nagytakarítás következik, a kishalak kihullanak, csak a nagyhalak maradnak benn a játékban. A kétharmados pártot felfuttató befektető ugyanis úgy döntött, hogy nem akar kockáztatni, nem elég jövedelmező a befektetés, ha más kalandvágyó pénzemberek is közbeavatkozhatnak. Ezért a pártok jelöltállításaival kapcsolatban ma már igen szigorú követelmények vannak, alig tucatnyi párt lesz, aki egyáltalán fel tud állítani egy országos listát és indulhat a választásokon. Aki nem tud országos listát felállítani, azt pedig törölni fogják. A következő parlamenti ciklus alkalmából több mint 130 párt fog megszűnni.

Ők azok, akik nem tudták, hogy a pártpolitika csak a nagytőkések játszótere. A pártpolitika olyan lezárt terület, ahova csak milliárdosokkal a háta mögött tud bejutni valaki. Olyan szabadság ez, ami csak a pénzes emberekre vonatkozik, egy olyan társadalomban, ahol egyébként is csak a pénzes embereknek van mozgástere. Ez a demokrácia illúziója. Vajon meddig lehet még fenntartani?

Fenyvesi Áron

A kinálatra nem panaszkodhatunk! Csak silány a minőség…

Száznegyvenhét párt indulhatna az április 6-ai országgyűlési képviselő-választáson, az Országos Bírósági Hivatal nyilvántartásában ennyi párt szerepel. Minden harmadik a legutóbbi parlamenti választások után alakult meg. Az elmúlt évben 23 pártot jegyeztek be a bíróságokon, a következőket: A Válasz Párt; Aquila Párt; Együtt – a Korszakváltók Pártja; Együtt 2014 Párt; Elégedetlenek Pártja; Élhető Magyarországért Párt; Ellenzéki Párt; Határon Túli Magyarok Pártja; Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt; Magyarországért Demokratikus Párt; Magyarországi Cigányok Pártja; Magyarországi Cigánypárt; Modern Magyarországért Mozgalom Párt; Negyedik Köztársaság Párt; Nemzeti Érdekért Párt; Országunkért Közösen; Párbeszéd Magyarországért Párt; Rend, Szabadság, Jólét Párt; Seres Mária Szövetségesei; Sportos és Egészséges Magyarországért Párt; Szabad Magyarok Pártja; Új Független Párt; Új Magyarországért Párt.
Idén is bejegyeztek már négy pártot, ezek a következők: Szabad Választók Pártja, Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártja; Szövetségben, Együtt Magyarországért; valamint Új Dimenzió Párt. A 2010-es országgyűlési választás előtti évben 26 pártot jegyeztek be a bíróságokon. Négy évvel ezelőtt, a parlamenti választás előtt 183 párt volt bejegyezve.
Hasonló pártalapítási hullám az 1990-es évek első felére volt jellemző. Bár sok, az 1990-es évek első felében alakult párt azóta megszűnt, 15 még ma is működik közülük. A mai parlamenti pártok közül a Magyar Szocialista Pártot 1989 novemberében, a Kereszténydemokrata Néppártot 1989 decemberében, a Fiatal Demokraták Szövetségét (mai nevén Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget) 1990 februárjában vették nyilvántartásba a bíróságon.
Az 1995 előtt alakult, és ma is működő pártok közül még 1989-ben alakult meg a Magyar Demokrata Fórum (jelenleg Jólét és Szabadság Demokrata Közösség), a Magyar Környezetvédők Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1990-ben a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt, a Független Magyar Demokrata Párt, a Magyar Munkáspárt, a Szabad Demokraták Szövetsége-a Magyar Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt.
A ma is működő pártok közül 1992-ben jegyezte be a bíróság az 56-os Nemzeti Pártot, 1993-ban a Magyar Igazság és Élet Pártját, 1994-ben pedig a Peches Üldözöttek Szövetségének Pártját és a Függetlenek Választási Együttműködését.
Az országgyűlési választáson induló pártok számára nemcsak a parlamentbe jutás miatt fontos a jelöltállítás, hanem azért is, mert a pártként bejegyzett társadalmi szervezetek csak akkor működhetnek a továbbiakban pártként, ha el tudnak indulni a választáson, tehát ha a jelöltjeik felkerülnek a szavazólapokra. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi törvény ugyanis kimondja: a bíróság az ügyészség indítványára – a párt egyesületként való további működésének érintetlenül hagyásával – megállapítja a párt működésének megszűnését, ha a párt egymást követő két általános országgyűlési képviselői választáson nem állít jelöltet.
(NOL)

Birodalomépítés miatt gyengélkedik a rubel

Immár napok óta az orosz rubel gyengeségével vannak tele az újságok. Egy dolgot azonban elfelejtenek, illetve szándékosan nem beszélnek róla a médiában: az EU és az orosz gazdasági térségbe lépés közötti alapvető különbségekről. Mik is ezek a különbségek?

Az EU alapvetően piacot kínál a belépő országoknak. Hogy ez csak neki piac, az majd évekkel később fog kiderülni. A belépő országok azzal lesznek tele pillanatok alatt, hogy lehet menni külföldre dolgozni, és egész Európára kiterjedő piac várja őket. Ebből annyi következik be, hogy kell a legszakképzettebb munkaerő, amit elszív a nyugati ipar, és dolgoztatja jóval olcsóbban, mint az ottani munkaerőt, valamint az esetek túlnyomó többségében mehetnek lovak után lócitromot sepregetni, kukásnak, mosogatónak és hasonló szintű munkákra. A piacból semmi nem lesz, mert oda a tőkével nem rendelkező cégek betörni képtelenek, és van még egy nagyon erősen fújó szembe szél: az, hogy a német cég csak német céggel dolgoztat, a francia csak franciával. Erre példának felhozható éppen a sokat sztárolt AUDI. Ez a cég kezdetben itthon magyar beszállítókkal dolgoztatott, amelyeket szépen lassan leváltottak a Magyarországra besomfordáló német cégek. Mára javarészt ezek a beszállítók, a magyar kisvállalkozásokat pedig kihajították. Ez a viselkedés vonatkozik az egész EU szabályozásra és működésre.

Az EU nem ad pénzt. A piac és a munkahelyek ígérete mellett nem kínálnak semmit. Főleg anyagi juttatást nem. (Amit adnak, annál jóval többet vesznek vissza.) A csatlakozások feltétele minden esetben - mivel általában a rossz helyzetű országok ácsingóznak állandóan az EU-ba - a súlyos megvonások, megszorítások bevezetése. Olyan szinten képesek elvárni a nép megnyomorítását, hogy azzal már-már a középkorba taszítanak vissza országokat (nézzük csak meg hazánk esetében a kiindulási helyzetet az egyetemek, főiskolák, kórházak terén, ha mást nem is akarok nézni, honnan hová süllyedtünk). Ezen kívül Brüsszel mindent csak célirányosan ad, és ebben a szociális hozzáállás semmilyen szinten sem szerepel. Egyszerűen az EU nem ismeri a szociális szó fogalmát. Egyetlen egy hozzáállást ismert, a haszonét. A pénzügyi egyensúly, profit, a százalékok és a haszonkulcsok világa, más nem fér bele.

Az orosz kapcsolatépítés ezzel szemben teljesen más módon működik. Az orosz piac valóban nyitott, mert az orosz újrafejlesztés alig pár éve indult be. Moszkvának szüksége van a fejlesztő mérnököktől kezdve a zöldségig mindenre, mert a közeljövőben olyan mértékű növekedés fog ott lezajlani. Így valóságos piacot kínál. Iszonyatosan nagy nyersanyagbázisa révén pedig megengedheti magának, hogy sok mindent ebből finanszírozzon, és ne bajlódjon az előállításával, hiszen így is gond a magasan képzett szakemberek hiánya a fiatalok között. Ezért az orosz rendszerhez való csatlakozás egyrészt valós piacot jelent, másrészről Moszkva a hozzá csatlakozó országokat hatalmas kölcsönökkel támogatja a gazdasági talpra állásban. Amennyiben a kölcsön nem párosul valós piaccal, úgy csak visszafizethetetlen teher marad. Amennyiben a kölcsön mellé komoly felvásárló piac társul, úgy a kölcsön már egész más értelmet nyer, egy könnyen letudható és visszafizethető segítség marad.

Oroszország az utóbbi időben nagyon sok országgal bővítette a kapcsolatokat. A megállapodások pedig úgy kezdődtek, hogy Moszkva sok-sok milliárd eurós segítséget vagy hitelt nyújtott. Jelenleg ez nagymértékben beleszól abba, hogy az orosz rubel gyengült, mert emiatt hatalmas mennyiségű eurót vásároltak. Ukrajnába éppen ma érkezik meg a nekik adott hitel második részlete euróban. De komoly összegek mentek Belorussziába, Oszétiába, Ciprusra, Görögországba, és más országokba is. Hazánknak is euró összegben ajánlottak fel hitelt a paksi erőmű felújítására és bővítésére. Meg kell jegyezni, hogy nem hazánk, hanem Moszkva elvárása volt, hogy az összeg 30 százalékában - azaz 3 milliárd euróig - magyar cégeknek kell leszállítani alkatrészeket. Érdekes módon ez a német gyártmányú szélerőművek esetében nem így volt, azzal csak a német munkahelyeket tartjuk fent. A 3 milliárd euróig legyártandó alkatrészek pedig nagyon sok munkahelyet jelentenek. A kettő között alapvetően a hozzáállást kell most figyelni. Vagy vegyünk egy másik példát: Ukrajna esetében mik voltak az együttműködési elvárások? Az EU részéről az, hogy a benzin árát emeljék az EU-s szintre. Oroszország esetében az, hogy csökkentették a gáz beviteli árát egyharmadával. Azt hiszem, egy átlag életet élő ember számára nem kell jobban szemlélteti, milyen hatalmas különbség van a két hozzáállás közt.

Oroszország az utóbbi időben több tíz milliárd eurónyi hitelt illetve támogatást adott ki, illetve Kuba esetében több tíz milliárd hiteltartozás megfizetéséről mondott le. Ezek a lépések lehetetlen, hogy ne jelentkezzenek a rubel árfolyamában, vagy értékében. Csakhogy az oroszok nagyon helyesen nem egy vagy öt évben gondolkodnak. Szoros szövetséget akarnak létrehozni, emiatt jóval hosszabb idő intervallumokban gondolkoznak. Hosszú távon pedig sokszorosan térül meg mindez. Számunkra, a néphez és a munkás osztályba tartozó emberek számára sokkal kedvezőbb lehetőségeket kínál az orosz érdekövezet. Minket hidegen hagy az, hogy a nyugati multiknak lesz-e új piaca, mint ahogy az is, hogy a kapitalista tőke tud-e kibontakozni hazánkban vagy nem. Számunkra az a lényeg, hogy van-e oktatás és egészségügy, vannak-e gyermekeink számára megfelelő feltételek az erkölcsös életre és a megélhetésre, a családalapításra és a több gyermek vállalására. A nyugati világban nincs. És az "alapvető értékei" miatt nem is lesz. Nekünk ez a fontos kérdés, és mi ezek alapján állunk hozzá a kibontakozó óriások csatájához. Mi továbbra is a keleti partnerséget támogatjuk. Mert ez a munkás nép érdeke.

Kemény Gábor

VIDÁM ÉLET VOLT AUSCHWITZBAN

ZENÉVEL SZÓRAKOZTATTÁK AZ SS-EKET

Pontosítjuk a hazug oldalt. Nem megsemmisítő, hanem munkatárbor volt! Gázkamrát senki sem látott közelről, se távolról és semmi ilyen tárgy nem került elő immár 70 éve! Nem lehetett rossz dolog másfél évig muzsikálgatni...Nem írják, hogy a reggeli és esti muzsikálás mellett mivel teltek el napjaik? Vicceket mesélgettek az SS őröknek? Körmeiket pucolgatták? Vagy mivel „szórakoztattak”? A cikk ráadásul ellentmondásban van, hiszen megerősítették, hogy munkával teltek a rabok napjai, szó sem volt megsemmisítésről. Jó példa ez is azokra, akik holoüzleti haszonra használták föl a tábori élményeiket.

1943-ban az auschwitzi megsemmisítő táborba deportálták szüleivel együtt, akiket soha nem látott viszont. Neki úgy sikerült elkerülnie a gázkamrát, hogy hegedűsként tagja lett a létesítmény mintegy negyven nőt számláló zenekarának, amelynek minden nap játszania kellett, amikor a zsidó foglyok elindultak, illetve visszatértek a kiparancsolt munkából. Vasárnap délutánonként a tábor SS-tisztjeit kellett szórakoztatniuk. Silbersteint 1944-ben a bergen-belseni táborba irányították, 1945. április 15-én végül az angol katonáktól kapta vissza szabadságát. A háború után párizsi, majd touloni kabarékban énekelt. 2005-ben Les sanglots longs des violons de la mort (A halál hegedűinek hosszú zokogása) címmel közzétette élete gyerekeknek szóló elbeszélését, amelyből 2009-ben színdarab is készült. Holokauszt-túlélőként rendszeresen beszélt az Auschwitzban töltött időszakról. Violette Jacquet-Silberstein a francia Becsületrend lovagi fokozatának birtokosa volt.(multkor, részlet és kép)

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/vid%C3%A1m-%C3%A9let-volt-auschwitzban

AMERIKA LEPLEZI HOGY GYENGÉLKEDŐ HELYZETBEN VAN

Kép: a kínai nagysebesség járművet valószínűleg az űrbe lövik fel és ott külön irányítja magát, itt nem a szárnya, hanem a két leváló burkolata látható és középen a jármű

AMERIKA LEPLEZI HOGY GYENGÉLKEDŐ HELYZETBEN VAN

Kezdjük a legkönnyebb témával. A képen New York főpolgármestere látható, De Blasio, a PressTV képén. Igen jellemző ez az eset is, amit nálunk elhallgatnak. A Siratófalnál látható főzsidó most letolást kapott 60 vezető amerikai zsidótól, hogy a legbefolyásosabb amerikai zsidó szervezetnek (AIPAC) nem teljesíti a parancsait, miközben hűségesküt tett nekik, hanem megy a maga feje után, hogy a hatalmas várost vezesse.

A második témát is a PressTV hozta fel, de ez már igen komoly. Amerikai katonai szakértők rettegnek a kínai fegyverkezéstől. Most kifejlesztettek egy olyan repülő eszközt (nem rakéta), ami közel 10 ezer km-es sebességgel képes haladni az űrben és bármilyen amerikai célpontra lecsaphat. A baj csak az, hogy amik kijelentették, hogy ezt a járművet az ellenrakétákkal nem tudják kilőni, mert olyan sebesen megy mint egy rakéta....

A harmadik súlyos témát eljelentéktelenítették nálunk a hírekben. Obama éves beszámolójáról van szó, ahol beismerte - magyarra fordítva -, hogy semmi pénzük katonai háborúkat csinálni....Hát igen, a háború sok pénzbe kerül és az most nincs nekik, csak adósságuk. Most jön a lényeg. Obama kijelentette, hogyha a képviselő héják Irán megtámadását vagy a szankciók bevezetését akarják kezdeményezni, akkor ő azt azonnal megvétózza. Erre a hírre Izraelben hidegrázásos gyomorgörcsöt kaptak...

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/amerika-retteg-sok-mindent%C5%91l

Ukrajna a román nacionalisták célkeresztjében

Minden politikai válság az ország meggyengüléséhez vezet, és elkerülhetetlenül ingerli a szomszédos államokban a könnyen felbuzduló elemeket. Az ukrajnai válság mozgásba hozta a román revizionistákat, akik már az „ellopott területek visszatéréséről” beszélnek.

A Traian Basescu elnökhöz közel álló sajtóban és a román Külföldi Hírszerző Hírszerző Szolgálat (SIE) által bőkezűen finanszírozott nacionalista körökben aktívan folyik a vita arról, hogyan használják fel az ukrán krízist Csernovci megye, a Herc körzet és Odessza megye egy részének leválasztására. Ezeket a területeket a román nacionalisták szerint „Sztálin ellopta”, következésképpen akadnak olyan politikai erők, akik a „visszatérést” fontos politikai projektnek tartják.

Elméletileg, nemcsak Romániának lehetnek területi igényei Ukrajnával szemben, de a szomszédos államok vezetői közül csak Basescu román elnök tűnt ki ilyen jellegű kijelentésekkel. Ősszel lejár Basescu felhatalmazása, harmadszorra nem indulhat az elnökválasztáson. De annak érdekében, hogy megtartsa az általa ellenőrzött politikai erők hatalmát, Basescu kész akár a nemzetközi konfliktusra is a „történelmi igazságosság helyreállítása” érdekében. A rendkívüli helyzet vagy a komoly külpolitikai győzelem az elnöki környezet radikálisai szerint elősegítheti a hatalom megőrzését. A megfigyelők nem egyszer szóltak a Basescu és Szaakasvili közötti hasonlóságról. 2008-ban csak a szerencsés véletlen és a racionális európai erők beavatkozása mentette meg Romániát a „grúz katasztrófa” saját verziójától, a Dnyeszter-vidék konfliktusának „felmelegítésétől”.

Most a helyzet megismétlődik. Csernovci megye határán nincsenek orosz békefenntartók, és ez még inkább ösztönözheti a román felet a meggondolatlan lépésekre.

Az első előkészületek már folyamatban vannak, és ha a hatalom idejében nem állítja le, akkor a problémák csak kiéleződhetnek. Az ukrajnai román nemzeti kisebbség szervezeteit teljes mértékben ellenőrzés alatt tartják a romániai különleges szolgálatok. Ezek a szervezetek már követelték, hogy az ukrán parlament egyetlen román nemzetiségű képviselője lépjen ki a Régiók Pártjából. Innen már csak egy lépés az ukrán hatóságok „nem legitimmé” nyilvánítása”, és a kérés Bukaresthez, hogy védje meg polgárait (Ukrajna számos román nemzetiségű lakosának van román útlevele). Nincs kizárva, hogy ezt a lépést alkalmazhatják annak érdekében, hogy a NATO-tagország csapatokat vezényeljen ki Ukrajnába. De reménykedni lehet, hogy a német diplomaták, akik egyszer már élesen visszafogták a román elnök nacionalista hevét, meggátolják az események ilyen alakulását.

Valentin Mandrasescu - Oroszország hangja