Az Országos
Bírósági Hivatal nyilvántartása szerint ma 147 párt indulhatna az
országgyűlési választásokon, ennyi a hivatalosan bejegyzett,
engedélyezett pártok száma. Érdemes elgondolkoznunk azon: ennek ellenére
miért csak tucatnyi párt tud általánosan ismertté válni és indulni a
választásokon?
Amikor
a rendszerváltó kékszalagosok megvezették a népet a demokrácia
illúziójával, még nagyon sokan elhitték, hogy a demokrácia tényleg az a
politikai rendszer, ami az állampolgároknak a legnagyobb fokú
szabadságot adja. Hogy is lehetne másként? Hiszen szabad egyesülni,
szabad gyülekezni, bárki alapíthat pártot és indulhat a választásokon,
képviselvén azt, amit szabad elhatározásából képviselni akar. Legalábbis
látszólag.

"Nemzetközi közösség" - a Kékszalag Bizottság elnevezés a szabadkőműves viseletből ered
Mostanáig
ez az illúzió stabilan tartotta magát. 25 év alatt rengeteg párt
alakult, rengeteg, különböző társadalmi csoporthoz tartozó ember
gondolta úgy, hogy általa vallott értékeket politikai síkon is
képviselni fog.
Ennek ellenére, a 2014-es áprilisi országgyűlési választásokon mégis csak tucatnyi pártra lehet szavazni. Miért van ez így?
Mert
arra senki nem gondol, hogy a politizáláshoz tőke kell. Százszámra
jönnek létre ilyen-olyan pártok, akiket aztán senki nem fog ismerni.
Egy-egy radikális párt a nagy nehezen összeszervezett egyszeri
botránytörténéssel fel tudja hívni magára a figyelmet, de terjeszkedni
ők sem tudnak, mert nincs mögöttük tőke. Pártot alapítani nem politika,
hanem befektetés. Olyan befektetés, amit csak a legpénzesebbek
engedhetnek meg maguknak: milliárdok befektetésével sok ezer milliós
költségvetéshez férnek hozzá. Azt követően négy év van arra, hogy kellő
ravaszsággal és merészséggel a befektetés megtérüljön. Ennyi a
demokrácia.
Egy
párt országos szervezetének kiépítése, ismertté tétele és összesített
elsőéves kiadásai meghaladják az 1,2 milliárd forintot. Ez csak az első
év. Ha a párt tovább akar működni, az első milliárdon felül is további
befektetők kellenek. Emiatt van az, hogy csak tucatnyi pártra
szavazhatunk. Mert egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány olyan
befektető van, aki magyar pártok alapításával csinál profitot.
Mostanra
ezek a befektetők is letisztázták egymás közt az alá-fölérendeltségi
viszonyokat. A magyar pártpiacon jókora nagytakarítás következik, a
kishalak kihullanak, csak a nagyhalak maradnak benn a játékban. A
kétharmados pártot felfuttató befektető ugyanis úgy döntött, hogy nem
akar kockáztatni, nem elég jövedelmező a befektetés, ha más kalandvágyó
pénzemberek is közbeavatkozhatnak. Ezért a pártok jelöltállításaival
kapcsolatban ma már igen szigorú követelmények vannak, alig tucatnyi
párt lesz, aki egyáltalán fel tud állítani egy országos listát és
indulhat a választásokon. Aki nem tud országos listát felállítani, azt
pedig törölni fogják. A következő parlamenti ciklus alkalmából több mint
130 párt fog megszűnni.
Ők
azok, akik nem tudták, hogy a pártpolitika csak a nagytőkések
játszótere. A pártpolitika olyan lezárt terület, ahova csak
milliárdosokkal a háta mögött tud bejutni valaki. Olyan szabadság ez,
ami csak a pénzes emberekre vonatkozik, egy olyan társadalomban, ahol
egyébként is csak a pénzes embereknek van mozgástere. Ez a demokrácia
illúziója. Vajon meddig lehet még fenntartani?
Fenyvesi Áron
A kinálatra nem panaszkodhatunk! Csak silány a minőség…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése