Szíria a Kelet és a Nyugat ütközőállama

Jordániai jelentések szerint francia csapatok támogatják a terrorista csoportok kormány és Asszad elnök elleni harcát. Egy hivatalos francia közlemény szerint a katonák csak a menekültek segélyezését hivatottak megoldani. Hétfőn a Szíriai Nemzeti Taanács szóvivője, Bassma Kodmani megemlítette Szaúd-Arábiát és Katart, mint olyan országokat, amelyek fegyverrel támogatják a felkelőket. A nyugati támogatottsággal működő "humanitárius" szervezeteket is nyugati támogatásnak lehet számítani.

Szíriában már korábban is fogtak el francia katonákat. Márciusban helyi jelentések szerint több, mint 120-an estek fogságba. Az országban azonban komoly erőkkel van jelen az Iráni Forradalmi Gárda is, az orosz katonai tanácsadók pedig a legfelsőbb szinteken dolgoznak.

A harctérihez hasonló hévvel megy a harc a nemzetközi diplomáciában, és az ENSz-ben is. Az USA és szövetségeseinek szankciókra és blokádokra vonatkozó javaslatai rendre elbuknak az orosz ellenálláson, így egyelőre nem sikerült eredményeket elérnie a nyugati imperialistáknak.

Szíria ütközőpont, így mindkét fél minden eszközét be fogja vetni az országban, hogy a saját akaratát juttassa érvényre. És nem csak az ország sorsa fog itt eldőlni, hanem a jelenlegi, és jelenleg is éleződő Kelet, és Nyugat közötti konfliktusok forgatókönyvét is komolyan befolyásolni fogja.

Kiss András

Aleppo kiszabadult a Nyugat-bérenc terrorista csoportok fogságából

 

A hivatalos jelentések szerint a szíriai kormányzati csapatok kiűzték a Nyugatról támogatott terrorista zsoldosokat az ország gazdasági központjából, Aleppoból, és visszavették az irányítást a városban.

Az úgynevezett "Szabad szíriai hadsereg" (PAS) fegyveresei (értsd: NATO patkányok) is elismerték, hogy kénytelenek voltak visszavonulni.

A városért folytatott csata létfontosságú volt Bashar el-Asszad, valamint a fegyveres ellenzék számára is. A patkányok győzelme esetén képesek lettek volna átvenni az irányítást egy másik nyugatra található a város, Idlib felett is, így lehetővé vált volna számukra, hogy az észak-nyugati török ​​határ mentén kiépítsenek egy "biztonsági zónát", amelyet mint egy ugródeszkát lehetne használni a további harchoz.

Aleppo lakosai megkönnyebbülten sóhajtottak fel a kormányzati csapatok érkezésekor, ám a város maga siralmas állapotban van. Rengeteg épület megsemmisült annak ellenére, hogy a légierő gépei körültekintően támadták a terroristák állásait, akik hordozható légvédelmi rakétákkal is föl voltak szerelve és a legmodernebb nyugati fegyverzetet és kommunikációs eszközöket biztosították számukra megbízóik.

Kun András

Franciaországban zsoldosokat toboroznak szíriai bevetésre

 

Szerkesztőségünk olyan információ birtokába jutott, miszerint Franciaországban intenzív toborzás kezdődött, melynek célja a fegyveres csoportok Szíriába küldése.

A művelet jellegzetessége, hogy nem egyesével keresnek meg katonai múlttal és harctéri tapasztalattal rendelkező személyeket, hanem olyan összeszokott csoportokat próbálnak beszervezni, amelyek tagjai korábban is együtt tevékenykedtek különböző háborús helyszíneken. Több olyan csoportról is tudomásunk van, melyek tagjai között magyarok is vannak, és akik négyszemközt, de nevüket nem vállalva sok érdekes információt megosztanak. Ennyit a hír forrásáról...

Egyik ilyen informátorunk elmondta, megkeresték őket, hogy lenne számukra munka. Dollárban kapnák a fizetésüket (ez általános gyakorlat, akárhol is vannak). Kiderült, hogy Szíriába kellene menniük Törökországon keresztül, és minimum 3 hónapról lenne szó. Elmondta még, hogy nem egy-egy embert, hanem tapasztalt, kizárólag összeszokott csapatot keresnek. Ők nem vállalták a megbízást, de azt tudja, hogy sok ilyen csapat van arrafelé, akiknek nincs munkájuk, és akik emiatt „az éjszakából csinálnak pénzt. Ezek azonnal ugranak az ilyen lehetőségekre, szóval biztos lesz, akit ki tudnak vinni."

A fentiekből is látható, hogy rosszul halad a Szíria elleni nyugati rendszerdöntő művelet, és tovább folyik a nemzetközi csőcselék toborzása a szíriai terrorista cselekmények végrehajtása céljából.

Újszászi István

VI. Pál pápa próféciái a házasságról és a szexualitásról

A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmakat alapító Paul Marx OSB elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.

Nem sokan emlegették, hogy július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 44. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást.

Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az általa kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét.

A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Szent Pio atya utolsó levelét, amelyet röviddel halála előtt írt, VI. Pálnak címezte.

1968. szeptember 12.

Szentséged,

...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt.   

Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével. 

Alázatos tisztelettel,

Padre Pio kapucinus,
San Giovanni Rotondo

Paul Marx OSB (1920–2010), a Human Life Center, a Human Life International (jelenleg a világ legnagyobb életvédő szervezete) és a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik – írja a levél címzettje, Steve Mosher, a Population Research Institute elnöke.

Kedves Steve,

1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és az emberi szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel jár a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:

1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni.
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközeinek” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre. 

Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján!  

A fogamzásgátlás rombolja az egyesítő és termékeny házastársi aktus integritását, s ez társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban. 

A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra.    

Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?

Üdvözlettel,
Krisztusban,

Paul Marx OSB
Szent János Apátság

*

A fogamzásgátlást elutasító asszonyok rejtett élete

A mai világ úgy véli, nincs épeszű nő, aki ne élne a modern technológia „áldásával”, a mesterséges fogamzásgátlással. Jennifer Fulwiler, a felnőttként megtért családanya tapasztalata épp ellenkező.

Az ötgyermekes, népszerű katolikus blogszerző egy jellegzetesen „mai” cikket idéz, mely szerint a mesterséges fogamzásgátlók megjelenése előtt a nők az otthon és a gyermekszülés rabjai voltak. A cikk – írja Fulwiler – jól megrajzolja a fogamzásgátlással nem élő nő képét, aki saját biológiájának foglyaként sínylődik otthona börtönfalai között. „Magunk előtt látjuk a nyúzott, beesett szemű szerencsétlent, aki egy tucat rongyos, nyafogó gyerektől körülvéve verejtékezik a forró tűzhely mellett, s közben arról álmodozik, milyen is lenne az élete, ha galád termékenysége ki nem játssza; majd ökölbe szorított kézzel kiáltja az égre: ó, bárcsak létezne fogamzásgátlás!”

De vajon tényleg ez az igazság?
     

Egy nemrég megjelent könyvben – melynek Jennifer Fulwiler is társszerzője – tíz katolikus nő vall az életéről. „A tízből kilencen házasságban élünk, valamennyien természetes családtervezéssel. A kötet tehát betekintést enged ama titokzatos asszonyok életébe, akik elutasítják a mesterséges fogamzásgátlást.” Fulwiler érdekesnek, üdítőnek találja a társszerzők írásait. A legerősebb benyomása azonban az, hogy ezek az asszonyok boldogok.

„Mindez a katolikus vallással való ismerkedésem kezdetét juttatja eszembe. Akkoriban időm egyik felében világi nők ateista/agnosztikus szemléletű blogjait, a másik felében katolikus nők blogjait olvasgattam az interneten. Valamennyien értelmesen, szellemesen, művelten, frappánsan írtak. A katolikus nőkben azonban volt valami, ami senki másban. Valami, ami kézzelfoghatóvá vált, valahányszor egy katolikus blog helyett véletlenül világi blogra kattintottam: ezek a nők derűsek voltak. Öröm és béke sugárzott belőlük. Úgy éreztem, boldogabbak, mint mi, többiek.”

Természetesen ez nem jelenti azt – folytatja Fulwiler –, hogy a katolikus aszonyok mindig vidámak lettek volna; a vidámság más, mint a boldogság. Az örömük olyasféle volt, mint az utazóé, aki izgalmas, feltérképezetlen tájon jár. „Nem voltak tökéletesek, és sokszor nem tükrözték Krisztust. Ám az életükben olyan teljességet érzékeltem, mint korábban senkinél. Mintha birtokolták volna az emberi lélek titkos útmutatóját, amit én nem.”

A mai társadalom „igazságai” alapján az említett, vallomásokat tartalmazó könyv minden lapjának kétségbeesett szorongásról és a jobb élet utáni vágyról kellene tanúskodnia – csakhogy ez egyszerűen nincs így. „A szerkesztő külön kérte, hogy legyünk őszinték, és azok is voltunk. Mindannyian valós képet adtunk a gyakorló katolikus mindennapi életének örömeiről és nehézségeiről. S az olvasóban így is megszületik a talán meglepő, mégis biztos felismerés: így élni jó!”

Hogy lehet – kérdi végül a szerző –, hogy a nagyobb boltokban úgy elkapkodták a könyvet, hogy a kiadó alig győzi postázni a közvetlenül megrendelt példányokat? „Azt hiszem, úgy, hogy az emberek cenzúrázatlanul betekinthettek olyan nők életébe, akik elutasítják a fogamzásgátlást, amit a feministák a boldogság legfőbb feltételeként állítanak be – és ebben az életformában igazi, nagy boldogságra leltek.”

Forrás: ncregister.com (képünk illusztráció)
Kapcsolódó:
A természetes családtervezés módszeréről bővebben
További cikkek a szerzőtől
Magyar Kurír

Új dokumentumok kerültek elő a fogamzásgátlás egyházi tilalmának előzményeiről

Egy neves erkölcsteológus eddig ismeretlen dokumentumokat tett közzé az interneten a Humanae vitae enciklika előkészítésében közreműködő bizottság munkájáról. „A testület munkájáról kialakult véleményt a mesterséges fogamzásgátlás hívei alakították. Éveken át az ő beszámolóik terjedtek a történtekről” – mondta Germain Grisez, a marylandi Mount St. Mary's College filozófia- és erkölcsteológia-tanára. A professzor a teljes tárgyilagosság érdekében néhány olyan dokumentumot közöl, amelyeket az egyházban mindeddig nem sokan ismerhettek meg.

Grisez, aki az 1963 és 1966 között a fogamzásgátlás kérdését vizsgáló bizottság munkáját segítette, elmondta: a testület tevékenységével kapcsolatos félreértések 1967-re nyúlnak vissza, amikor egyesek olyan bizottsági dokumentumokat szivárogtattak ki a sajtónak, amelyek a mesterséges fogamzásgátlást támogatták. Ebből fakadt az a széles körben elterjedt tévhit, hogy VI. Pál pápa a mesterséges fogamzásgátlást elítélő 1968-as Humanae vitae enciklikájával egyszerűen „felülbírálta” a bizottságot (noha a testületnek nem volt döntési jogköre).

A hagyományos tanítás hívei viszonzásul kiszivárogtathatták volna a saját anyagaikat, de nem tették, mert úgy vélték, a bizottsági munka bizalmas jellegű, kötelesek diszkréten kezelni, és meg kell várniuk a pápa döntését. „Nem fecsegtek róla” – fogalmazott Grisez, aki szerint a testület munkájáról ily módon kialakult egyoldalú vélemény miatt tűnt úgy, mintha VI. Pál pápa egyszerűen figyelmen kívül hagyta volna a többség álláspontját.

A most közölt dokumentumokból azonban kiderül, hogy a pápa mindkét oldalt komolyan vette, és minden esélyt megadott a mesterséges fogamzásgátlás híveinek, hogy kifejtsék álláspontjukat. Az is látszik, milyen erősen tudta befolyásolni a testületet a mesterséges fogamzásgátlás elfogadásának irányában Henri de Riedmatten, a bizottság főtitkára, annak ellenére, hogy az elnök, Alfredo Ottaviani bíboros ellentétes álláspontot képviselt.

Grisez megjegyezte: nem igaz, hogy VI. Pál lesöpörte a mesterséges fogamzásgátlás mellett szóló érveket; tényleg érdekelték az új fogamzásgátló módszerek által felvetett kérdések. „Nagyon örült, hogy a bizottságban sokan lehetőséget látnak a változásra. Tudni akarta, mivel tudják alátámasztani álláspontjukat.” Ugyanakkor – tette hozzá – nem kívánta tanító hatalmát átruházni a bizottságra. „Meg sem fordult a fejében, hogy átadja egy bizottságnak az egyház leendő tanítása feletti döntési hatalmat.”
   
A változást sürgetők eleinte azzal érveltek, hogy a fogamzásgátló tabletta eltér a korábbi módszerektől, ezért elfogadása nem mond ellent az 1930-as Casti connubii enciklikában megfogalmazott – a mesterséges fogamzásgátlást elutasító – egyházi tanításnak. VI. Pál támogatta, hogy a bizottság vizsgálja ki ezt a kérdést – ám arra nem számított, hogy a vizsgálat részleteit kiszivárogtatják. „A bizottságot nem nyilvános testületnek szánta, és nem akarta, hogy anyagaik nyomtatásban megjelenjenek. Úgy gondolta, a téma tanulmányozása után neki számolnak majd be, hogy jobban megértse és át tudja gondolni a kérdést. Amikor 1967-ben kiszivárogtak a dokumentumok, a pápa rendkívül fel volt háborodva. A bizottságban részt vevő valamennyi püspöknek és bíborosnak levelet írt az ügyről. Egyáltalán nem ez volt a szándéka” – mondta Grisez.

A bizottsági tagok zöme végül letett arról, hogy a fogamzásgátló tabletta használatát megpróbálja összeegyeztetni az egyházi tanítással. „A végén már szinte senki nem próbált azzal érvelni, hogy a tabletta más. A bizottsági iratokban ilyesmi már szinte sehol sem szerepel, pedig ezzel indult az egész.”

VI. Pál pápa figyelembe vette a bizottság munkáját, de egyre határozottabb meggyőződésévé vált, hogy a többségi álláspont téves. „Kristálytisztán látta, hogy a tabletta rossz. Ez vezetett a Humanae vitae-ben foglalt megnyilatkozáshoz.” A kiszivárogtatott dokumentumok azonban – amelyek a bizottság fogamzásgátlást támogató többségének álláspontját tükrözték – addigra már széles körben jól megalapozták az enciklika rendkívül ellenséges fogadtatását.      

Grisez reméli, hogy a most közzétett dokumentumok valamelyest csökkentik az akkor elszenvedett kárt, és sokakat nyitottabbá tesznek az egyház szexualitásról szóló tanításának befogadására. „Jót tenne a mai egyháznak, ha az emberek jobban értenék, mi történt valójában; milyen volt VI. Pál tényleges hozzáállása, amellyel tanulmányozni akarta a kérdést, de nem kívánta átruházni a hatalmát” – idézi a teológusprofesszort a CNA.

A dokumentumok több nyelven olvashatóak itt.

Magyar Kurír

A következő kritikus dátum szeptember 12 lesz

Európában még folyik a pénzügyi sakkjátszma, de végül egyetlen alapvető kérdésen múlik majd minden.

Megengedi-e Németország, hogy az EKB több ezermilliárd eurót nyomtasson a bajban lévő eurózóna országok szuverén adósságának felvásárlására?

Más megoldás szóba sem jöhet. Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF) és az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) el lehet felejteni. Lehet vajon egy vízipisztollyal erdőtüzet oltani?

Ekkora adóssághegy megsemmisítéséhez pénzügyi atombomba kell.

Mario Draghi, EKB elnök is valami ilyesmire célozhatott, amikor azt mondta, hogy „mindent megtesz az euró megtartása érdekében”.

Van azonban egy apró probléma.

Az EKB nem tudja megtenni ezt a lépést Németország hozzájárulása nélkül.

A Weimari Köztársaság szörnyűségeit ismerve Németország nem repes az örömtől, hogy sok ezermilliárd eurót akarnak pumpálni a rendszerbe. Amennyiben jóváhagyják a pénznyomtatást, Németország hihetetlen mértékű inflációra számíthat, az egyetlen „előny” számára pedig az euró életben tartása lenne. Nem hangzik túl jó üzletnek.

A 10-éves futamidejű spanyol kötvények jelenleg 7, olasz megfelelőik pedig 6% felett járnak.

Ezek fenntarthatatlan szintek, amin csak a korlátlan EKB intervenció változtathatna hathatósan.

Eközben Spanyolországban egyre romlik a helyzet. A Der Spiegel a következőket írta a spanyol bankrendszert szisztematikusan megbénító, lassan de biztosan folyó bankrohamokról:

A spanyol központi bank múlthét kedden kiadott adatai szerint május hónapban a tőkekivitel megnégyszereződött (41,3 milliárd euró) 2011 azonos hónapjához képest.
Az adatokból az derül ki, hogy 2012 első öt hónapja során összesen 163 milliárd euró hagyta el az országot. 2011-nek ugyanezen időszakában ez az érték 14,6 milliárd euró volt.

A spanyol hatóságokon kezd eluralkodni a pánik. Graham Summers szerint Spanyolország a következő intézkedéseket hozta az elmúlt hónap során:

• Minimum 10.000 eurós bírság szabható ki azon spanyol állampolgárokra, akik nem jelentik be külföldi bankszámlájukat.
• Minden további be nem jelentett számla után 5000-5000 eurós bírság fizetendő.
• A 2500 eurót meghaladó ügyletekért nem lehet készpénzzel fizetni.
• A készpénz korlátozási intézkedések cégekre és magánszemélyekre egyaránt vonatkoznak.

Bármelyik pillanatban várható, hogy a spanyol kormány hivatalosan is kérje kimentését, őket pedig hamarosan az olaszok követik.

A probléma ott van, hogy egyikük kimentésére sincs elég pénz. Tehát megint csak visszatértünk oda, hogy vagy nyomtatnak pénzt az Európai Központi Bankon keresztül, vagy nincs mentőcsomag.

A döntés órája közeledik. A Wall Street Journal szerint a világ központi bankjainál „vörös riasztás” van érvényben:

Ben Bernanke és Mario Draghi egyelőre csak szavakkal, tettek nélkül demonstrálják, hogy a világgazdaság teljes készültségben van.

Mindenki egyre inkább arra számít, hogy a Bernanke vezette Federal Reserve és a Mario Draghi vezette Európai Központi Bank hamarosan lépni fog az aggodalmak megnyugtatására. Azonban mindkét vezető hihetetlen taktikai és politikai kihívásokkal néz szembe és egyikük sem rendelkezik használati útmutatóval a helyzet kezelésére.

Mi történik, ha az EKB végül a nyomtatás mellett dönt?

Ambrose Evans-Pritchard, pénzügyi újságíró a következőképpen jellemezte a helyzetet:

A spanyol és olasz adósságválság kezelésének elmaradása ezen a ponton – miközben Kína, India és most már Brazília is a megfeneklett hitelrendszer szorítása alatt nyög – az egész globális rendszert a szakadékba lökné és a 2008-ashoz hasonló kölcsönhatás ciklust indítana el.

Fogy az idő.

Most már Németország is a saját bőrén tapasztalja a válságot. A múlt héten tudtuk meg, hogy a munkanélküliségi ráta négy egymást követő hónapban emelkedett Németországban.

Mi a következő esemény?

Közeledik egy kulcsfontosságú nap szeptember hónapban. A német alkotmánybíróság szeptember 12-én hozza meg döntését arról, hogy a német alkotmány lehetővé teszi-e Németország részvételét az Európai Stabilitási Mechanizmusban.

Egy nemleges válasz újabb problémákat vetne fel. Onnantól kezdve minden további európai mentőakció megkérdőjelezhető és valószínűleg el lehetne kezdeni az eurózóna pályafutásának visszaszámlálását.

Amennyiben Németország a monetáris unió elhagyása mellett dönt, az átmenet kevésbé lenne nehéz, mint azt sokan gondolják.

Kevesen tudják, hogy a német márkát jelenleg is számos bolt elfogadja Németországban. A Wall Street Journal a következőket írta erről:

Ulrike Berger izgatottan számolja aprópénzét a gyógyszertár pultján. 31,9 német márkája éppen elég lesz, hogy egy doboz fájdalomcsillapítót vásároljon belőle.
„Olyan jó érzés újból a kezemben fogni,” mondja az 55 éves óvodapedagógus, a megfeketedett aprópénzt tartva, amit egy kiselejtezésre váró kanapé párnái között talált. „És még most is van értéke.”
Rolf-Dieter Schaetzle gyógyszertárának pultján egy egész tálca német márka fekszik. Az e havi bevétel.

Szerintem Németországnak sokkal könnyebb lenne elhagyni a monetáris uniót, mint a legtöbb másik tagállamnak.

Biztosak lehetünk benne, hogy eseménydús hónapok várnak ránk. Európának randevúja van a sorssal és Európa sorsa az egész világ jövőjét befolyásolja. Ezt az öreg kontinensen kívül (értsd: az Egyesült Államokban) sokan nem fogják fel.

A Guardian cikke a következőkről számol be:

A General Motors nyeresége 41%-ot esett az év második negyedévében, mivel a gyenge európai eladások rontották a cég összesített eredményét.
Amerika legnagyobb autógyártója 1,5 milliárd dollár nyereséget könyvelt el 2012 második negyedévében, a 2011 azonos időszakában termelt 2,5 milliárdhoz képest. A cég bevétele 39,4 milliárd dollárról 37,6 milliárdra esett 2011 második negyedévében. Az eredmények meghaladták az elemzők elvárásait, de megmutatták milyen erős negatív hatással van az európai válság az USA gazdaságára.

Ha Európa dől, az Egyesült Államok is vele dől. Figyelembe véve, hogy az USA már jó ideje az összeomlás szélén áll, Európa összeomlása már csak a kegyelemdöfés lenne.

Forrás: The Economic Collapse

Gazdag István: Az amerikai haderők mint öngyilkossági rizikótényezők

Miközben megroggyant gazdasága és katasztrofális eladósodottsága ellenére az Egyesült Államok egy félkegyelmű következetességével folytatja költséges, ám egyre kevésbé meggyőző katonai erőfitogtatásait világszerte, valóságos öngyilkosság-cunami pusztít fegyveres erőinek soraiban. Nyilván ok-okozati összefüggésben azzal a ténnyel, hogy mind az aktív állomány tagjai, mind az Irakból és Afganisztánból hazatérő veteránok súlyos társadalmi és egzisztenciális feltételekkel kénytelenek szembesülni a „korlátlan lehetőségek hazájában”.

A Pentagon egyik nemrég közzétett jelentéséből kiderült, hogy 2012 első félévében több amerikai katona lett öngyilkos, mint az utóbbi 11 év ugyanezen időszakában bármikor. Az idén gyakorlatilag nem telt el nap anélkül, hogy legalább egy amerikai katona ne vetett volna véget önkezével az életének. Így az az abszurd helyzet állt elő, hogy az amerikai haderők saját katonái által okozott veszteségei 50 százalékkal magasabbak az Afganisztánban, ugyanezen időszakban, harc közben elszenvedett veszteségeknél, és az aktív állománynál 18 százalékos növekedést mutatnak tavalyhoz képest.

Az afganisztáni háború 2001-es kezdete óta átlagosan minden 36. órában történt öngyilkosság az amerikai fegyveres erők kötelékeiben. Tavaly az aktív szolgálatban bekövetkezett összes haláleset ötöde volt öngyilkosság, amely így a második haláloknak számít. Csupán 2005 és 2009 között több mint 1100 amerikai katona dobta el önként az életét. Ezek a zavarba ejtő adatok valójában az iraki és afganisztáni konfliktusokat felszító amerikai uralkodó osztály és politikai establishment embertelen képmutatását illusztrálják. Számukra ugyanis a katonák mindössze csereszabatos eszközök, akik többé már nem érdemelnek semmilyen figyelmet, miután teljesen összetörve visszatértek a hadszíntérről. Dana Pittard vezérkari főnök önkéntelenül is világossá tette, hogy ezzel kapcsolatban hogyan gondolkodik a társadalmi elit, amikor idén januárban kijelentette: „Arra a következtetésre jutottam, hogy az öngyilkosság egy teljességében egoista tett... Személy szerint nekem elegem van azokból a katonákból, akik úgy döntenek, hogy eldobják az életüket, hogy másoknak kelljen megoldaniuk az ő problémáikat. Legyetek felnőttek, cselekedjetek felnőttként, és oldjátok meg a mindennapi problémáitokat, ahogyan mi többiek tesszük.”

A mélynyomor és a különböző - jobbára az egzisztenciális helyzetükkel szembeni társadalmi közömbösség miatt kialakuló - pszichés traumák, amelyekkel a veteránok szembesülnek hazatérésük után, tipikusan amerikai aspektust adnak ennek a jelenségnek. Hivatalos adatok szerint az USA-ban naponta (!) 18 háborús veterán követ el öngyilkosságot. Ez a döbbenetes statisztika azt mutatja, hogy minden egyes harc közben elesett katonára 25 öngyilkos jut. Beszédes adat, hogy a Veteránügyek Minisztériuma által az öngyilkosjelöltek számára rendszeresített non-stop telefonvonal a 2007-es létrehozása óta több mint 400 ezer hívást kapott. Az amerikai egyetemi élet vezető orgánuma, a The Chronicle of Higher Education egyik jelentése megjegyzi, hogy a tanulmányaikat újrakezdő veteránok fele foglalkozott az öngyilkosság gondolatával, a húsz százalékuk pedig tervezgette is az elkövetés módját. Majdnem minden második veterán a poszttraumás stressz szimptómáit mutatja, egyharmadukat súlyos szorongás gyötri, egynegyedük pedig mániákus depressziós. Ráadásul 2000 óta csaknem egymillió amerikai katonánál diagnosztizáltak legalább egy mentális problémát, és a 17-24 éves veteránok esetében majdnem négyszer nagyobb a valószínűsége az öngyilkosságnak, mint a korcsoportjukhoz tartozó átlagos fiataloknál.

Számos tanulmány született a jelenség magyarázatára. Ezek azonban jellemző módon megelégednek a világ minden hadseregére jellemző sztereotip öngyilkossági okok azonosításával (gyógyszer- és drogfüggőség, „csicskáztatás”, kulturális megbélyegzés, harctéri élmények, poszttraumás stressz) anélkül, hogy feltárnák a sajátos amerikai hátteret, felismerve és megnevezve azokat a gazdasági nehézségeket, amelyekkel a hazatérő veteránok szembesülnek, akik közül 76 ezren, hajlék híján, az utcán kénytelenek éjszakázni, és a munkanélküliség szintje is jóval magasabb a körükben, mint a népesség egészében. Nemzedékről nemzedékre az amerikai munkásosztály fiait vagy erővel sorozták be a hadseregbe, vagy az óriási gazdasági és társadalmi nyomás késztette őket az egyenruha felvételére. Miközben sokan közülük a halálba masíroztak a katonai-ipari komplexum urainak érdekében, a harcmezőkről visszatérteknek otthon kell folytatniuk a harcot létfenntartásuk biztosítása végett. Egyre többen érzik túl nehéznek ezt a terhet cipelni.

Mindez még megdöbbentőbb annak kontextusában, hogy a nyugati féltekén - társadalmi közegükhöz hasonlóan - az amerikai haderőkben legmagasabb a vallásgyakorlók aránya. „Szeresd felebarátodat”, prédikálják a vallási vezetők, de igéjük láthatóan pusztába kiáltott szó marad. A Berkeley Egyetem empirikus kutatásai ugyanis azt mutatják, hogy ellentétben azzal, amit gondolhatnánk, az USA-ban legalábbis éppen a legvallásosabbak azok, akik a legkevésbé nagylelkűek és a legkevésbé hajlandók adakozni ismeretleneknek nem valamiféle erkölcsi kötelesség, hanem személyes empátiájuk vagy együttérzésük miatt. A kutatók három különböző vizsgálatot végeztek 1600 alany bevonásával, akiket hitük vagy hitetlenségük fokozata és vallásos meggyőződésük alapján osztályoztak. Mindhárom esetben a legkevésbé vallásosak, az agnosztikusok vagy az ateisták bizonyultak az ismeretlenekkel szemben leginkább bőkezűnek, nagylelkűnek és adakozónak (Social Psychological and Personality Science, 2012. április 26.).

Amerika Isten nevében vezényli harcba fiait (adott esetben) még nála is istenesebb népek ellen, akik azonban hazatérésük után hála és elismerés helyett a jenki kapitalizmus cinikus self made man-szlogenével szembesülnek: „Segíts magadon, Isten is megsegít”. A jelek szerint egyre növekszik azon veteránok száma, akiknek egyik opció sem jön be...

MD 2012. VIII. 8.

Felmérés: Ghána a legvallásosabb, Kína a legvallástalanabb ország

A Nemzetközi Gallup Szövetség 57 ország lakosságának (a világ össznépességének több mint 73 százaléka) vallásosságáról készített felmérést.

Összességében a válaszadók 59 százaléka mondta magát vallásosnak, 23 százaléka nem vallásosnak, 13 százaléka pedig meggyőződéses ateistának.  

A következő országokban a legmagasabb a magukat vallásosnak nevezők százalékos aránya: Ghána, Nigéria, Örményország, Fidzsi-szigetek, Macedónia, Románia, Irak, Kenya, Peru, Brazília.

A következő országokban a legmagasabb a magukat meggyőződéses ateistáknak nevezők százalékos aránya: Kína, Japán, Csehország, Franciaország, Dél-Korea, Németország, Hollandia, Ausztria, Izland, Ausztrália, Írország.

A mostani és a legutóbbi, 2005-ös felmérésben is vizsgált 39 ország vallásossági mutatója az eltelt hét év alatt átlagosan 9 százalékkal csökkent. Legtöbben nem a hitüktől, hanem a vallástól távolodtak el. Az ateisták aránya ugyanakkor 3 százalékkal nőtt.

A vallásosság terén a legnagyobb, 20 százalék fölötti visszaesést a következő országokban tapasztalták: Vietnam, Írország, Svájc, Franciaország. 

A felmérés teljes, angol nyelvű sajtóanyaga itt olvasható.
Magyar Kurír

Újabb bizonyíték, hogy a GMO-k meddőséget okoznak

Az orosz „Védelem a környezeti veszélyekkel szemben” legújabb tanulmánya, más hasonló eredményeket produkáló kísérletek után, rámutatott, hogy a genetikailag módosított organizmusok (GMO) fogyasztása súlyosan negatív hatással van a szervezetre. Az Oroszország Hangja szerint az orosz Génbiztonsági Intézet és az Ökológiai és Evolúciós Problémákkal foglalkozó Intézet tudósai kimutatták, hogy a génmódosított táplálékkal etetett állatok viszonylag rövid idő alatt teljesen meddővé válnak.

Nem ez az első kísérlet, ami hasonló eredményre jutott a GMO-k és a meddőség közötti kapcsolat tekintetében. Mivel a kutatást a biotechnológia ipartól teljesen függetlenül végezték, az eredmények egészen más képet mutattak, mint a GMO fogyasztás védelmében végzett tesztek.

A kísérlethez használt hörcsögök étrendjét genetikailag módosított szójával egészítették ki és azt tapasztalták, hogy először az állatok lassabban érték el a nemi érettséget, majd az idő múlásával teljesen meddővé váltak.

„Az állatokat több csoportra osztottuk, a csoportokat pedig elkülönítettük egymástól,” magyarázza Dr. Alexej Surov, a tanulmány egyik szerzője. „Az első csoport az addig megszokott táplálékot kapta. A második csoport étrendjét természetes, genetikailag módosított összetevőket NEM tartalmazó szójával egészítettük ki. A harmadik csoport étrendjéhez genetikailag módosított táplálékot is adtunk, a negyedik csoportnál pedig komolyabb mennyiségű GMO terméket adtunk az étrendhez.”

A tanulmány során Dr. Surov és csapata megfigyelte a születő hörcsögöket, azok növekedési ütemét, a szaporodás gyakoriságát, ütemét és ezeket az adatokat összevetették az állatok étrendjével. Néhány generáció elteltével a GMO-val kiegészített étrenden felnőtt hörcsögök teljesen meddővé váltak.

„Komoly változást tapasztaltunk azoknál a hörcsögöknél, akiket összepárosítottunk és folytattuk a korábbi étrendet,” mondta Dr. Surov. „A pár lassabban növekedett és lassabban érte el a nemi érettséget. A kölykeikből új párokat alkottunk. Ez volt a harmadik generáció és ők már egyáltalán nem voltak képesek szaporodni. Tehát ezek a GMO-val táplált egyedek teljesen meddővé váltak.”

Vajon az egyre inkább terjedő GMO termékek az emberek jövő generációit is meddővé teszik?

Egy osztrák tanulmány hasonló eredményre jutott genetikailag módosított kukoricával táplált egereivel. Az első szembetűnő változás az ő esetükben is az volt, hogy a kifejlett egyedek kisebb súlyúak voltak a normálisnál és kevesebb kölykük született. Három vagy négy generáció alatt a GMO táplálékon felnőtt szülőktől származó egerek teljesen meddővé váltak.

A gazdák az Egyesült Államokban is arról számoltak be, hogy a genetikailag módosított takarmánnyal táplált disznók és tehenek meddővé váltak. Indiában pedig egy kutatócsoport feltárta, hogy a genetikailag módosított gyapotmaggal etetett bivalyoknál komoly meddőségi és egyéb súlyos problémák alakultak ki.

A cikkhez használt egyéb források:

http://english.ruvr.ru/2010/04/16/6524765.html

http://www.naturalnews.com

http://www.huffingtonpost.com

Forrás: Natural News

Merénylet egy nigériai templom ellen

Fegyveresek nyitottak tüzet istentisztelet közben egy evangélikus templomban Nigéria középső részén. A merényletben tizenöt, egyes hírek szerint tizenkilenc ember vesztette életét.

„Megerősítem, hogy tizenöt emberről van szó” – válaszolta a halottak számára vonatkozó kérdésre Kogi állam kormányzója. Itt történt augusztus 6-án este a merénylet, Okene város térségében.

A Deeper Life Bible Church ellen elkövetett támadást eddig egyetlen szervezet sem vállalta magára. Az ország északi és középső részén 2009 óta több ezer ember halt meg templomok elleni merényletek során, melyek közül többet is az iszlamista Boko Haram csoport követett el. Nigéria, Afrika legnépesebb országa vallási tekintetben kettészakadt: az északi része nagyrészt muzulmán, a déli pedig elsősorban keresztény.

La Croix/Magyar Kurír