Ha innen nézem vemhes, ha onnan nézem nem vemhes
A BAMA.hu „Szenteste késeltek meg egy nőt Pécsett, a saját kapujában”
címmel megjelent megrázó olvasói levélben megírt eset körülményein túl,
az úgynevezett rendőrségi tájékoztatás is felháborító.
„A
Pécsi Rendőrkapitányság súlyos testi sértés kísérlet elkövetésének
gyanúja miatt indított büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen.”
A rendőrségi információ ismét félinformáció, nem találjuk kielégítően korrektnek.
Hogy-hogy „súlyos testi sértés kísérlet elkövetésének gyanúja” miatt indították az eljárást?
Ez nem elkövetési kísérlet volt, hanem elkövetés, nem gyanú, hanem
tény. A kísérlet leginkább az emberölésre irányult a súlyos testi sértés
tette azonban megtörtént. Olyannyira, hogy a hölgy kórházi ellátásra,
sőt műtétre is szorult miatta.
Ez a bagatelizáló értelmezés igen
álságos, de nem egyedi és nem meglepő! Az az érzése keletkezhet az
embernek, hogy valamit palástolni igyekeznek.
A Soroksári kocogó
asszony brutális legyilkolását, majd az azt követő gyalázatot is ilyen
„szemérmesen” szűkszavú, tényeket elhallgató közleményt adott ki első
lépésben a rendőrség.
Nem jogász szemmel
A fenti elleplező módon közölt tájékoztatás egy másik hasonló stílusú
politikai „tájékoztatást” juttatott eszünkbe. Legutóbb elképedtünk az
igazságot letagadó és határtalan cinizmussal közreadott, kúria
magyarázkodáson, miszerint
„ … a devizahiteles szerződés konstrukciója nem ütközik nyilvánvalóan a jó erkölcsbe,
hiszen azért kötötték meg, mert az adós célja az volt, hogy a
forint-kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat
mellett jusson kölcsönhöz.”
Ez a típusos magyarázat az aljas csúsztatás mellett, komoly etikai kérdéseket vet fel.
Először is a jó erkölcs igen „sajátos” átértelmezése az, ami felháborító.
Hányféle jó erkölcsöt ismerünk? Normális esetben egyfélét. Mégpedig az
emberek elsöprő többségének erkölcsi alapállását (még az agymosottakét
is). Ám most azt látjuk, hogy a bankár és multi világ ismét, immár
jogilag is megerőszakolja az emberek normális erkölcseit a saját
deformált és káros értelmezésével.
Ha a multi bankok egy x milliós
kölcsönért annak négyszeresét követelik, az igenis a jó erkölcsbe ütköző
uzsora. Még akkor is, ha hatalmi pozícióban lévő jogvégzettek a
fosztogatók szócsöveként ennek az ellenkezőjét állítják.
Ha
az egyik szerződő fél a saját (pénz)érdekei szerinti szerződést
egyoldalúan kényszerít rá a másik szerződő félre, méghozzá hatalmával,
erejével visszaélve, az nem szerződés, hanem DIKTÁTUM. (akárcsak csak az
ún. békeszerződések, vagy a multik ún. általános szerződési feltételei)
Ezek az úgynevezett „szerződések” az igazság és a jó erkölcs teljes
semmibevételét valósítják meg rendszerint több szabályt is átértelmezve
saját hasznukra.
Ha
egy multi (bank) egy „szerződést” egyoldalúan utólagosan akár többször
is megváltoztat, az nem csupán a jó erkölcsbe ütközik, hanem még
jogszerűtlen is. Tehát arra hivatkozni, hogy az ilyen
„devizaszerződésekre” nem volt külön jogszabály igencsak álságos, hiszen
a kereskedelmi szerződések tartami és formai vonatkozásban kötöttek,
azaz bizonyos jogi keretek közé vannak zárva.
Ezek a jogi keretek
azonban nem teszik lehetővé a szerződések egyoldalú módosítását,
átértelmezését. A hitelszerződések pedig lényegében kereskedelmi
szerződések, egy áru, termék értékesítéséről szólnak. (Bár a
hitelszerződésekről ma már bebizonyosodott, hogy hibás termékek.)
Legjobb védekezés, a támadás
„ … a devizahiteles szerződés konstrukciója nem ütközik nyilvánvalóan a jó erkölcsbe, hiszen azért
kötötték meg, mert az adós célja az volt, hogy a
forint-kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat
mellett jusson kölcsönhöz.”
Ebben a mondatban a
legaljasabb ez a megfogalmazás, mely azt sugallja, hogy az adós
kapzsisága volt az oka a szerződések ilyen formájú létrejöttének. Kvázi,
ha a fránya, kölcsönre szoruló fogyasztó nem akart volna nyerészkedni,
akkor ilyen szerződések nem kerültek volna megkötésre. Az meg már
szintén elhallgatott tény, hogy a nem létező „piaci versenyben” (bank
kartell) jóformán csak félrevezető és kizsákmányoló hitelszerződésekből
volt bő választék.
Ennek az ellenkezőjével is megvádolták a
fogyasztókat, mikor némely tájékoztatások arról szóltak, hogy a
kölcsönigénylő, a saját ostobaságának az áldozata, mert nem ért a
pénzügyekhez, mert nem értette meg, vagy rosszul értelmezte a
szerződést. E közben az eladók, a közvetítők, és jogászok (közjegyzők)
tájékoztatási kötelezettségének elmulasztásáról egy árva szót sem
ejtettek. Ahogyan arról sem, hogy a devizaszerződések
kifizethetetlenségéről, buktatóiról, a várható következményekről és
átveréséről magukat a banki alkalmazottakat sem tájékoztatta saját felső
vezetésük. Ezekkel a tényekkel csak az extraprofit haszonélvezői, és a
beavatottak voltak képben.
Vádolták már a fogyasztókat azzal is, hogy felelőtlenek voltak, amikor a devizahitel mellett döntöttek.
Azért két dolgot ehhez a vádhoz ne felejtsünk el, még ha banki pénzügyi
machinációk tekintetében szándékosan a mélytudatlanság kómájába is
tartják a lakosságot, azért a fogyasztók nem voltak felelőtlenek. Nem
voltak azok, mert mielőtt kölcsönért folyamodtak, alaposan körülnéztek a
rájuk zúduló – és mint utólag kiderült, alaposan megtévesztő –
hitelajánlatok között, és számoltak. Próbálták kiszámolni, melyik hitel
lesz számukra a legkedvezőbb feltételű, melyik az, amit normál
körülmények esetén be tudnak vállalni, akár hosszabb távra is. Vagyis a
tőlük elvárható alapossággal döntöttek. Arra, hogy az átadott
információk, hamisak és csapdába ejtők voltak, csak utólag derült fény.
Ráadásul az épp regnáló kormány, a politika folyamatosan azt szajkózta –
mely szintén hazugság volt –, hogy a munkahelyek megtartása és új
munkahelyek teremtése zajlik. Ergo reálisnak tűnhetett, hogy akinek van
munkahelye az meg is marad, de legalábbis fog új munkahelyet találni.
A
másik, és talán leglényegesebb, hogy a fogyasztók, azaz a hitelre
kényszerülők, legalább 90%-a a hitelt nem hedonizálásra, nyerészkedésre,
hanem értékteremtésre használta fel. – ellentétben a hitelnyújtókkal.
A Kúria magyarázkodásának csupán egyetlen mondatát jártunk körbe.
Noha, a többi mondatának hátsó szándékát is könnyen pellengérre állíthatnánk. – Sajnos!
De már ennek az egyetlen mondatnak a megvizsgálása után levonhatjuk a
következtetést a bankoligarchiával egy követ fúj a mindenkori hatalom
minden ágának minden képviselője, legfeljebb a motivációikban lehet némi
eltérés.
A hitelről, pénzről, hitelezőkről, hatalomról, és hazugságról …
Alább néhány ismert és kevésbé ismert vélekedést gyűjtöttünk össze a témában.
A
hitel eredeti célja, hogy tőkét biztosítson a fejlődéshez,
fejlesztéshez, értékteremtéshez. Mára ezt az eredeti célt a kufárok, az
élősködő pénzkölcsönzők önös haszonra, extraprofitra és életfogytig
tartó kamatrabszolgaságra változtatták.
(Audie)
„…A
valóságban nem is volt kockázat vállalásra kötelezhető az adós – mi
köze lenne már adósnak ahhoz, hogy honnét fedezi a bank a kihelyezett
hitelt – az nem az adós, hanem a bank kockázata…”
„Aki
törvényes kamatnál többet kíván, az előttem uzsorás, akárhogy hímezzük a
dolgot. De nálunk sok ember jó szívvel adná pénzét 5- s 6-tal 100-túl,
ha tőkepénze feneken s nem levegőn, hypothekán s nem hypothesisen
állhatna, és sokkal szívesebben, mint 10- s 20-szal 100-túl bizonyosság s
hitel nélkül; s ha ezen utolsót teszik is, sokan eleintén a törvénynek
ebbeli hiányos létével csendesítik el lelkiisméreteket; mint sok katona
ellenség előtt szükségből csak egyszer élvén máséval, végre megrögzött
rablóvá lesz; úgy ama pénzes nehány megilletődés után rendes uzsorássá
válik, ki többé pirulni nem tud. S erre a törvények hiányossága vezet,
melyeknek az embert éppen ellenkező útra kellene idézni s kénszerítni!”
(Széchenyi)
„A pénzteremtéshez pénz kell, de nem feltétlenül a sajátod.”
(Robert Toru Kiyosaki)
„A bank egy olyan hely, ahol pénzt adnak neked kölcsön, amennyiben bebizonyítod, hogy nincs rá szükséged.”
(Bob Hope)
„A
bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a
nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső.”
(Mark Twain)
„Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja.”
(William Shakespeare)
„Senkitől se lehet többet követelni, mint amennyije van. Durva hibát követ el az a hitelező, aki adósának életerejét elvágja.”
(Krausz Simon)
„Mikor nagyobb pénzösszegekről van szó, nem ajánlatos megbízni senkiben.”
(Agatha Christie)
„Kedves
barátom, csak azt az egyet tanulja meg, hogy adós sose legyen. Soha
adósságot! Soha. Minden bűnnek az a melegágya, az adósság. Inkább
koplalni, nélkülözni, dolgozni, csak adósság ne legyen.”
(Móricz Zsigmond)
„Akinek a sors több előjogot, hatalmat vagy vagyont juttatott, arra több kötelezettséget is rótt.”
(Krausz Simon)
„A tudás nem csupán az emberek létének megjavítására használható, de félelemkeltésre és meghökkentésre is.”
(Héron)
„Amikor az emberek félnek a kormánytól, az önkényuralom. Amikor a kormány fél az emberektől, az szabadság.”
(Thomas Jefferson)
„Akit a hatalom képes rövidlátóvá tenni, azt a korlátlan hatalom előbb vagy utóbb meg fogja vakítani.”
(Fonyódi Tibor)
„A
politikus a következő választásra gondol; az államférfi a következő
nemzedékre. Az emberek a legjobb politikusokra szavaznak, aztán
csodálkoznak, hogy rossz államférfiakat kaptak.”
„Amíg a politikus csak jelölt, látja az egyedi szenvedést; amint felért a csúcsra, mindez statisztikává válik.”
(Szent-Györgyi Albert)
„Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, nem szorul rá.”
(Mikszáth Kálmán)
„Amikor
a törpék megszerzik a hatalmat arra, hogy mindenkit egyenlővé tegyenek,
csak egyféle módot ismernek rá. Levágják a fejét azoknak, akik
magasabbak.”
(Wass Albert)
„A nagyság visszaél a hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől.”
(William Shakespeare)
„Az
a kormány, amely cenzúrája révén visszatart lényeges tudnivalókat, nem
demokratikusabb, mint az a kormány, amely egyszerűen csak hazudik.”
(Morgan Scott Peck)
„Hol
az uralkodó nem önkény, hanem csak élő törvények szerént uralkodhatik, a
sajtó szabadságában inkább támaszra, mint ellenségre talál a kormány.”
(Kossuth Lajos)
„Az eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás.”
(Kossuth Lajos)
Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda
