Egy bostoni gyülekezetben az egyik diakónus ezt mondta magában: „Nem tudok imádkozni az imaórán, nem tudok nagy tetteket végezni a keresztyén szolgálatban, de tudok két tányérral többet tenni az asztalomra ebéd közben, és minden vasárnap meg tudok hívni két fiatalembert, akik távol vannak otthonuktól, hogy velem ebédeljenek.” Ezt több mint harminc éven át gyakorolta. Megismerték nagyon sokan a fiatalok közül, akik látogatták a gyülekezetet, és sokan keresztyénné váltak e diakónus személyes hatására. Amikor meghalt, Andoverben, Bostontól harminc mérföldnyire temették el, és mivel nagyon jól ismert kereskedő volt, külön vonatot béreltek, hogy azzal szállítsák a temetésre az összegyűlteket. Közölték, hogy akik az ő hatására lettek keresztyénekké mint fiatalemberek, ezen a külön szerelvényen mehetnek temetésére. Százötvenen zsúfolódtak össze a vonaton a diakónusra emlékezve, aki az evangéliumot két külön tányérral hirdette nekik.