Az Egyházban legelterjedtebb és legvalószínűbb vélemény Szűz Máriáról, hogy mennyei dicsősége minden szentét és angyalét felülmúlja. Csak Jézus Krisztus áll végtelenül fölötte a mennyben. Szűz Mária közbenjáró hatalma ennek következtében minden más teremtménynél nagyobb. Ennek folyományaként azt is valószínűsíti az Egyház, hogy Szűz Mária minden kegyelem közvetítője és Szent Fia után Társmegváltónk.
Ezeket a tételeket az Egyház igen valószínűnek tartja, de mert csak következtetéses módon olvassa ki a kinyilatkoztatásból, és abban való közvetlen szerepelésüket (eddig) nem állapította meg, a hit engedelmességével nem kötelez az elfogadásukra. Vagyis katolikus marad valaki anélkül is, hogy ezeket megingathatatlanul vallaná. Mindemellett tudni kell, hogy a keresztény jámborság számos megnyilvánulása és nem közönséges tudományú és életszentségű hittudósok és pápák tanúsága áll a tételek mögött.
Elöljáróban egy fontos dolgot tisztázni kell: A mennyországban mindenki hiánytalanul és tökéletesen boldog lesz, de nem lesz mindenkinek egyforma a mennyei dicsősége (gloria calestis), és nem lesz mindenkiben egyforma a boldogság foka (vö. Egy fél decis pohár is teljesen tele lehet öntve és egy literes korsó is. Mindkettő egyformán tele van, de mégsem egyforma mennyiségű folyadék van bennük). Isten tehát mindenkinek túlcsordulóan adja a mennyben ajándékait, de hogy ki mennyit kap belőlük, az attól függ, hogy a földi életben az ember mennyire készítette fel önmagát, azaz mennyi boldogság befogadására lett alkalmas. Nyilvánvaló, hogy egy hitvalló vértanú és egy halálos ágyán őszintén megtérő hitehagyott, ill. egy a szüzessége védelmében meghalt leány és egy a pokoltól való félelmében bűnével felhagyó idős prostituált mennyei dicsősége nem lesz és nem is lehet azonos.
Szűz Mária mennyi dicsőségéről állítjuk, hogy felülmúlja minden emberét (szentét) és minden angyalét. A Római Egyház, a bizánci, örmény, kopt, szír és a malabár egyházak egyhangúan tanúskodnak emellett, és a liturgiájuk is őrzi a hitvallást. („Ki a keruboknál tiszteltebb, és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, – szólítja meg az Istenszülőt a bizánci szertartás.) Mária bűntelensége (vagyis amit nem tett) és óriási üdvtörténeti szerepe (vagyis amit tett) biztosítja neki a létező legnagyobb mennyei boldogságot, melyet ember elérni képes lehet. Ebből az állításból következik annak megvallása, hogy Szűz Mária közbenjáró hatalma minden szentét megelőzi.
Itt is szükséges egy fogalmi tisztázás: A közbenjárásnak két értelmét használjuk. Az egyik jelentése csak Jézus Krisztusra vonatkozik. A szó teljes értelmében csak Ő az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Vagyis csak az Ő istenemberi mivolta a kapocs az ember és a felfoghatatlan isteni Lét között. Az Ő kereszthalála hozta meg az embernek a megváltást, és ez hathatós illetve elégséges lesz az üdvösségre, amíg csak ez a világ fennáll.
Azonban a közbenjárásnak használjuk egy másik, hétköznapi értelmét: valakinek puszta imádsággal, kéréssel segítséget nyújtani, más helyett vagy más mellett tanúskodni, Isten vagy ember előtt közbenjárni. Bizonyos, hogy egymásért imádkozhatunk és imádkoznunk is kell, tehát a közbenjárásnak ezt a fajtáját nem tagadhatjuk. Nem szabad tehát fogalmi kérdést csinálni a dologból, és az alapján elvitatni az emberi közbenjárás lehetőségét, hogy csak Jézus a közbenjáró. Itt ugyanis nyilvánvaló, hogy a közbenjárásnak két teljesen más minőségű módjáról van szó. Jézus közbenjárása feltétlen, a szenteké, s így Szűz Máriáé is feltételes. Jézus közbenjárása végtelen erejű, a szenteké mindig véges és mindig csak a jézusi művön keresztül aktualizálódó. A szó két értelmének egymás elleni kijátszása könnyen elvezethet egy nyilvánvalóan abszurd állításhoz, mely lényegében ehhez hasonló: „Minden levél része valamely növénynek. A postai levél is levél. Tehát a postai levél is része valamely növénynek.”
A szentek közbenjáró ereje Isten-szeretésük tökéletességétől és Isten-közelségük fokától függ (Thom. Aquin. STh. III. 211. 83,11). Jézushoz való testi-lelki közelsége, bűntelensége és istenanyai méltósága révén, Szűz Máriának összehasonlíthatatlanul hatékonyabb a közbenjárása, mint bármely más emberé. Jézus Krisztus mint tisztességes fiú, mindig különös „engedelmességgel” fogadja anyja kérését, különösen, hogy Mária bizonyosan mindig csak szent és Isten akaratával összeférhető dolgokat kér földi gyermekei részére. Fontos, hogy Mária közbenjárását nem szabad Jézus feletti uralkodásként felfogni. Az Egyház is tiltja azokat a képeket, amelyek Máriát, mint az Üdvözítő úrnőjét ábrázolják.
Az előbbi gondolatsor nyomán tételezi fel az Egyház, hogy Mária minden kegyelem Anyja. (Egyesek szerint ez csak jámbor vélemény, de tény, hogy XIII. Leó, Szent X. Pius, XV. Benedek és XI. Pius pápák használták és támogatták ezt a kifejezést: Minden kegyelem közvetítője).
A tétel azt tartja, hogy minden kegyelem, akár megszentelő, akár segítő, akár az Egyházon belül, akár azon kívül, úgy jut el azokhoz, akikhez szánva van, hogy Máriának rész jut a kiosztásban, vagyis semmiféle kegyelem nem kerüli meg őt mennybevétele óta.
Ebből pedig következik, hogy Mária társmegváltó (Mediatrix secundaria). Természetesen ez a társmegváltói mivolt csak hasonlóságon és nem ténylegességen alapul. Nemcsak abban az értelemben, hogy közvetítő szerepe Krisztushoz mérve alárendelt jellegű, hanem főként azért, mert ha van is Szűz Máriának óriási kegyelemközvetítő szerepe, azt mindenestül Krisztustól kapta. Szíriai Szent Efrém szavaival: „Mária az egész világ közvetítője a Közvetítő /Krisztus által.” (per Mediatorem mediatrix totius mundi)
Szentlőrinci Richárd nyomán állítjuk, hogy Szűz Mária csak gyűjtő és szétosztó medence lehet, melyet a forrás tölt meg. Mária közvetítése tehát relatív, míg Krisztus közvetítés abszolút.
A társmegváltói mivolt ne botránkoztasson senkit, hiszen mindannyian társmegváltói vagyunk önmagunknak és másoknak. Nem abban az értelemben, hogy a krisztusi megváltói mű nélkülünk, vagy akár Mária nélkül tökéletlen, hanem abban az értelemben, hogy – szemben a protestáns felfogással –, a krisztusi megváltás eleve azokban realizálódik, akik egyesülnek Krisztus keresztjével, azaz saját üdvösségükön vagy mások üdvösségén maguk is teljes erővel fáradoznak. Ezért mondja Szent Pál apostol: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára. (Kol 1,25) Hogy-hogy? Hát mi hiányzik Jézus szenvedéséből? – kérdezhetnénk. Hát az, amit nekem kell hozzátennem. Mária ebben az értelemben társmegváltó, csak éppen az emberi mérték maximuma szerint.
I. EFEZUS, 431ben – Egyetemes Zsinat, I. Celesztin pápa:
A SZENT SZŰZ ISTEN ANYJA, VILÁGRA SZÜLTE ISTEN TESTTÉ LETT IGÉJÉT
II. LATERÁN, 649-ben – Zsinat, I. Márton pápa:
SZŰZ MÁRIA a SZENTLÉLEK ÁLTAL FOGANT, SZÜLÉS UTÁN IS SÉRTETLENÜL MEGŐRIZTE SZÜZESSÉGÉT
III. VATIKÁN, 1854-ben – Ex Catedra , IX. Pius pápa:
SZEPLŐTELEN FOGANTÁS – SZŰZ MÁRIA FOGANTATÁSÁNAK ELSŐ PILLANATÁBAN AZ ÁTEREDENDŐ BŰNNEK MINDEN SZENNYÉTŐL MENTES VOLT
IV. VATIKÁN, 1950-ben – Munificentissimus Enciklika, XII. Pius pápa:
A SZENT SZŰZ FÖLDI ÉLETPÁLYÁJA BEFEJEZÉSE UTÁN TESTÉVEL, LELKÉVEL FELVÉTETETT A MENNYBE
Kihirdetésre előkészítve:
V. Az ötödik Mária-dogma kihirdetésre előkészítve – II. János Pál Szentatya pápasága alatt a dogma tartalmára több szentbeszédében utalt:
A SZŰZANYA MINDEN KEGYELEM KÖZVETÍTŐJE [TÁRSMEGVÁLTÓ] – KIZÁRÓLAG EGYEDÜLI MEGVÁLTÓ AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS. A SZŰZANYA azonban TÁRSA A MEGVÁLTÁSBAN (hiszen a két Szent Szív: EGY)
(forrás: www.katolikus-honlap.hu/forum.
Imádságra hívás az ötödik Mária-dogma kihirdetéséért.
Dr. Mark Miravalle, a Vox Populi Mariae Mediatrici elnöke, a teológia és máriológia professzora (313 High Street, Hopedale, Ohio 43976, USA) 2008. február 27-én közreadott információs leveléből emeltük ki az alábbi részleteket:
Idézzük XVI. Benedek pápa a betegek világnapja alkalmából megfogalmazott 2008. február 11-i üzenetének részletét, amelyben a mai napig a legegyértelműbb tanítást olvashatjuk Mária társmegváltói szerepéről, ahogy Jézussal a Szent Szűz a szenvedésben a Golgotán osztozott: „Mária nem vonakodott fia életében osztozni és a Golgotán a kereszt alatt a kinyilatkoztatás „igenjét” megújítani... A Boldogságos Szűz Mária jelenlétével a keresztnél tanúja, együtt szenvedésével pedig részese volt Fia szenvedésének”…
2008. február 8-án öt bíboros (őeminenciája Telesphore Toppo bíboros, Luis Aponte Martínez bíboros, Varkey Vithayathil bíboros, Ricardo Vidal bíboros és Ernesto Corripo Ahumada bíboros) egy sajtóközleményt hozott nyilvánosságra arról a levélről, amit 2008. január 1-én a világ összes püspökének és bíborosának eljuttattak. Ebben a levélben arra kérik a világ egyházi elöljáróit, hogy csatlakozzanak hozzájuk, akik XVI. Benedek pápától annak a dogmának az ünnepélyes kihirdetését kérik, amely a Boldogságos Szűz Mária, az emberiség lelki Édesanyja, három szerepét rögzíti: Megváltó társa, a kegyelem közvetítője és szószóló (közbenjáró). E történések üzenete számunkra a következő: Imádkozzatok kérlek, imádkozzatok az eddigieknél is erősebben az ötödik Mária dogmáért! Mától kezdve ajánljátok fel napi rózsafüzéreiteket, szentmiséiteket és áldozataitokat Benedek pápáért és az ötödik Mária dogmáért! Idén a kinyilatkoztatás ünnepét március 31-én ünnepeljük (mivel március 25., a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe húsvét nyolcadába esik). Szeretnénk ezt a napot az ötödik Mária dogmáért felajánlott rózsafüzér világnapjává nyilvánítani. Kérünk Titeket, hogy a rózsafüzért az öt bíboros Benedek pápa elé terjesztett kérésének teljesülése érdekében imádkozzátok családi körben, az imacsoportotokban és a plébániákon. Imádkozzatok azért, hogy a pápa minél hamarabb kinyilatkoztassa, hogy Mária, az emberiség lelki Édesanyja a Megváltó társa, a kegyelem közvetítője és szószóló. A bíborosok példája jár előttünk. Itt az ideje, hogy kövessük őket! A mi feladatunk támogatni őket, hogy az ötödik Mária dogma a megváltás és a béke kiáradó kegyelme által termékeny lehessen a Világ és az Egyház számára. Különösen szükség van erre a mindennapjainkat jellemző általános és morális válság, a természeti katasztrófák, a háborúk és a terrorizmus térnyerése miatt. Mindenkinek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Szeplőtelen Édesanyánkat a társmegváltói dogma koronája valóban díszíthesse. Ez a mozgalom egy-egy imával, egy-egy beszélgetéssel, a Mária hitünk melletti kiállással bontakozik ki, s meggyőződésem szerint e törekvésünkre a pápai kinyilatkoztatás teszi fel Szűzanyánk koronáját. Közös Édesanyánk iránt érzett szeretettől vezérelve fontoljátok meg, milyen módon tudtok a Szentírás felszólításának eleget tenni: „Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.” (Lk 1,48). Imádkozzatok Benedek pápáért, és az ötödik Mária dogmáért!
***Idézzük XVI. Benedek pápa a betegek világnapja alkalmából megfogalmazott 2008. február 11-i üzenetének részletét, amelyben a mai napig a legegyértelműbb tanítást olvashatjuk Mária társmegváltói szerepéről, ahogy Jézussal a Szent Szűz a szenvedésben a Golgotán osztozott: „Mária nem vonakodott fia életében osztozni és a Golgotán a kereszt alatt a kinyilatkoztatás „igenjét” megújítani... A Boldogságos Szűz Mária jelenlétével a keresztnél tanúja, együtt szenvedésével pedig részese volt Fia szenvedésének”…
2008. február 8-án öt bíboros (őeminenciája Telesphore Toppo bíboros, Luis Aponte Martínez bíboros, Varkey Vithayathil bíboros, Ricardo Vidal bíboros és Ernesto Corripo Ahumada bíboros) egy sajtóközleményt hozott nyilvánosságra arról a levélről, amit 2008. január 1-én a világ összes püspökének és bíborosának eljuttattak. Ebben a levélben arra kérik a világ egyházi elöljáróit, hogy csatlakozzanak hozzájuk, akik XVI. Benedek pápától annak a dogmának az ünnepélyes kihirdetését kérik, amely a Boldogságos Szűz Mária, az emberiség lelki Édesanyja, három szerepét rögzíti: Megváltó társa, a kegyelem közvetítője és szószóló (közbenjáró). E történések üzenete számunkra a következő: Imádkozzatok kérlek, imádkozzatok az eddigieknél is erősebben az ötödik Mária dogmáért! Mától kezdve ajánljátok fel napi rózsafüzéreiteket, szentmiséiteket és áldozataitokat Benedek pápáért és az ötödik Mária dogmáért! Idén a kinyilatkoztatás ünnepét március 31-én ünnepeljük (mivel március 25., a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe húsvét nyolcadába esik). Szeretnénk ezt a napot az ötödik Mária dogmáért felajánlott rózsafüzér világnapjává nyilvánítani. Kérünk Titeket, hogy a rózsafüzért az öt bíboros Benedek pápa elé terjesztett kérésének teljesülése érdekében imádkozzátok családi körben, az imacsoportotokban és a plébániákon. Imádkozzatok azért, hogy a pápa minél hamarabb kinyilatkoztassa, hogy Mária, az emberiség lelki Édesanyja a Megváltó társa, a kegyelem közvetítője és szószóló. A bíborosok példája jár előttünk. Itt az ideje, hogy kövessük őket! A mi feladatunk támogatni őket, hogy az ötödik Mária dogma a megváltás és a béke kiáradó kegyelme által termékeny lehessen a Világ és az Egyház számára. Különösen szükség van erre a mindennapjainkat jellemző általános és morális válság, a természeti katasztrófák, a háborúk és a terrorizmus térnyerése miatt. Mindenkinek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Szeplőtelen Édesanyánkat a társmegváltói dogma koronája valóban díszíthesse. Ez a mozgalom egy-egy imával, egy-egy beszélgetéssel, a Mária hitünk melletti kiállással bontakozik ki, s meggyőződésem szerint e törekvésünkre a pápai kinyilatkoztatás teszi fel Szűzanyánk koronáját. Közös Édesanyánk iránt érzett szeretettől vezérelve fontoljátok meg, milyen módon tudtok a Szentírás felszólításának eleget tenni: „Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.” (Lk 1,48). Imádkozzatok Benedek pápáért, és az ötödik Mária dogmáért!
Március 31-e már elmúlt, de az információ továbbítását mégis fontosnak tartom. Egyébként az imákra nem csak egy-egy kiemelt napon van szükség… (Jánossy Gábor) Stella Maris Alapítvány, 2008. április
u.i.: a dogmákkal kapcsolatban tervezzük egy külön kis füzet megjelentetését
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése