Minden valamirevaló nagy reménységű remekmű reflektorok fényében, kattogó fényképezőgépek között készül, iszonyú csinnadrattával! Nagy befektetés volt ez mindig! Nekünk is, kik itt lentről nézzük, hogy mit tartalmaznak a sorozatos tervek, csak a kiadási oldalról!
Mit értek el eddig a stratégák 2005-től máig.
- elnevezték a művet! „Roma Integráció Évtizede Program”-nak, 2005-2015 között hozzák az áldozatokat, a mélyszegénységben élők felemelésére, nemcsak a romák körében, hanem minden hátrányos helyzetű érdekében. Mindezt az Évtized Nyilatkozata pecsételi meg!
Hétköznapi valóság: egyre nő a szegénység és a kilátástalanság,
- megegyeztek, hogy harcolnak a diszkrimináció ellen, és ezt megígérték az Évtized Cselekvési Tervében! Azért ez, igen nagyszabású tervnek tűnik! Része még a folyamatos statisztikakészítés, természetesen valami biztonságos kellemes helyen.
Hétköznapi valóság: támogassunk minden roma ötletet, arról készítsünk statisztikát, ami a papíron van bent, és nem az utcán, és akkor szép lesz!
- szóltak másoknak is, hogy jöjjenek, mert jó az üzlet, óriási a terv, tehát meghirdették a szobában az Évtized Programját nemzetközi szinten! Elutaztak és ott szentesítettek, és politikai akarattal is megerősítették a Nagy Közös Papírt, ami felgyorsítja a folyamatokat!
(Lehet, hogy részecske gyorsítóval vonták be, mert az atomfizikusokat is beszervezték)
Hétköznapi valóság: egyre gyorsabban szaporodnak az általuk elkövetett lopások, gyilkosságok, egyre kegyetlenebb módon.
„A szobában, itt benn”, alkottak még egy bizottságot, biztos, ami biztos! Ez a Nemzetközi Irányító Bizottság a legfelsőbb konzultatív, tervezési és döntéshozó, irányító testülete, a mi Roma Integrációs Évtizedünknek! Minden cselekvési tervben segítséget nyújtanak és beszélgetnek a Roma Oktatási Alap vezíreivel. Mindenféle módszereket dolgoznak ki.
Hétköznapi valóság: a romák módszeresen lopnak továbbra is, viszont van neki nemzetközi kerete!
- a nagy Nemzetközi Irányító Bizottságnak szükségeltetik munkáját segíteni, ezért az Évtized Program létrehoz egy Titkárságot! A Titkárság megszervezi az üléseket.
Ennek az évtizedes programnak vannak céljai, meg is határozták!
- nagyon gyorsan integrálják a romákat a társadalomba és a gazdaságba.
- hozzájárulnak a romákról alakított kép pozitív átalakulásához!
Hétköznapi valóság: többségükre nem jellemző, hogy azonnal fegyelmezett munkaerővé akarnának válni, s elementáris szellemi változás állt volna be köreikben. A gazdaságba ugyanazzal a hévvel integrálódtak, mint a társadalomba, míg a végén elment a kedve a falun élőknek, hogy nekik veteményezzenek.
A pozitív kép alakításán törvényeikkel és pozitív diszkriminációjukkal viszont, sokat lendítettek! Ha visszaadod a pofont, rasszista vagy! Ha nevén nevezed őket és tetteiket, elítélnek, azért remélem, mindenki becsukta a szemét, és ha magyar állampolgárságúnak nevezzük az elkövetőt pusztán, akkor nem asszociál a gyökerekre és származásra, mert árt a statisztikának! Így, ezzel az összefogással sikerül kialakítanunk a pozitívabb képet!
- ők, pedig elutaztak megint valahová, ahol megállapodnak, hogy összhangot fognak kovácsolni a belső tervek és a nemzetközi tervek között! A monitorokon, pedig ellenőrzik, hogy milyen folyamatban vannak a tervek a papíron!
- az egész országgyűlés lelkesen szavazza meg a fantasztikus tervek megvalósítását, így hát a Nagy Tervet kis tervekre osztják! Jusson már mindenkinek valami!
- és akkor kiadják a Nagy Stratégiai Tervhez a kormány intézkedési terveit. Ez már a Tervek Terve! - kiválasztanak a Nagy Tervből legfontosabb terveket! Oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy. A legfontosabbakhoz még választanak kisebb fontosakat is, ezek: egyenlő bánásmód, kultúra, média és sport. Ehhez raknak még célokat, feladatokat, mutatókat, intézkedéseket.
Hétköznapi valóság: ugyanakkora a tőlük való rettegés foka, érezhetően nem változott semmi, mert 2012 van, és 2015-ben meg már be is fejeztük, és 2005 óta tart!
Elnökségünk alatt elért eredmények:
- meghívtak új országokat, hogy tegyék magukévá a Nagy Tervet!
-a résztvevő országoknak javasolták, hogy alkalmazzák az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikát.
2011-2020-ig következő új stratégia
Ennek is van neve! Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia!
Van neki négy fontos területe: lakhatás, egészségügy, foglalkoztatás, oktatás. Úgy látszik, újra nekifutnak. Létrehoztak egy Roma Koordinációs Tanácsot!
- az egészségügy keretében 2000 szociális asszisztenst akarnak képezni a roma nők közül, és ezt úgy értelmezhetik majd a romák, hogy valakit azért képeznek közülünk, hogy velünk foglalkozzanak majd. Sajnos, arról nincs statisztika, hogy a roma lakosság is így érzi-e vagy nem érdekli, vagy röhögnek majd azokon, akik asszisztensként 70-80000Ft-ért heti 40 órában dolgoznak.
- ennek a tervnek nagysága abban áll, hogy eddig egyetlen uniós ország sem fogadott el olyan roma keretstratégiát, amelyik az EU roma stratégiai rendszerébe illeszkedik!
Ezt a különleges tervet, ezért egy különleges helyen fogadták el, az Azori- szigeteken.
(Az urak az utat szakmailag indokoltnak tartották, mert a nagyszabású tervhez, méltó helyet kell választani!) A nagy felháborodás miatti ijedtükben a fejenként majdnem 200000Ft-os útiköltséget felajánlották gyermekvédelmi intézményeknek!
A felzárkóztatási politika fontos feladata a szegénység okainak megszüntetése!
Hétköznapi valóság: ez a mondat, mióta létezik szociológia, azóta ül a könyvekben, mint vezérgondolat, minden vizsgatétel érinti e mondatot! Szeretnék látni egy mélyszegényt, akit személyesen is megérintett valaha, sőt, egyenesen felemelkedett a mélyből, szeretnék látni olyat, ahol nem a mondatot érintik!
Itt is mindenki elkötelezte magát, szentesítettek, megfogatták, hogy módszeresen áttekintenek mindent, és terveket készítenek!
Feltett szándékuk, hogy megváltoztassák a romák gondolkodását! Ezt az oktatáson keresztül fogják megvalósítani! Azaz, 3 éves kortól kötelező az óvoda, iskola, ráébreszteni a romákat, hogy milyen nagyszerű a kultúrájuk és a történelmük!
Hétköznapi valóság: eddig is jártak óvodába, iskolába, esélyegyenlőség címén megverték, megfélemlítették a tanárt, ha nehezen viselte változatlan viselkedésüket. Nagyszerű történelmük során: ezt nem kellene kitalálni előbb? Semmiről nem tudok, se hőstett, se király, se feltaláló, történelemkönyvekben sem tesznek róluk különösebben említést, a legtöbb, ami olvasható, hogy voltak olyan csoportok, akik űztek egy mesterséget, mondjuk teknővájó. Erre ráébresztem őket, mert az egész társadalmat be kell vonni a Nagy Tervbe!
Hallottam már autentikus cigányzenét, tetszett is, de nem ez a jellemző, inkább az ocsmány, agresszív cigány rap a menő a megváltoztatandó gondolkodásúak körében.
A tervben megállapították: a romák társadalmi kizáródása mind a mai napig a kölcsönös bizalmatlanság, az agresszió, az előítéletek állandósulását, a biztonságérzet csökkenését eredményezte.
Hétköznapi valóság: a kizáródás nem egy külső gonosz erő következménye! Ebből a társadalomból senki sincs kizárva, aki emberien viselkedik, megbízhatónak bizonyul, s hasonló értékrend szerint éli mindennapjait. Erre bizonyíték, hogy aki így viselkedik, azokkal egy munkahelyen békésen dolgozunk együtt, holmi megkülönböztetéseknek még a csírája sem merül fel senkiben! Kölcsönös bizalmatlanság: ha azt hallom hetente megölte, agyonverte, ellopta, bizalmatlanná válok. Ha a buszra felszállva, lökdösődik, ordibál, köpköd, bizalmatlanná válok.
A biztonságérzet csökkent! Kié? Ezt elfelejtetté kifejteni, pedig annyit írnak a Nagy Tervekben, hogy győzni nem lehet az elolvasását!
A munkaerőhiányt a romákkal kell megoldani! Akkor én most elmegyek munkanélküli segélyre, nem bánom cseréljünk, adjunk esélyt! Az ország már úgyis annyira romokban hever, hogy nem oszt, nem szoroz, ha stratégiailag ezt 5 évre bevezetjük, aztán a végén monitoringozzuk a fejlődést! Megnézzük tudnak-e még fizetést emelni a Nagy Terv megalkotói maguknak, el tudnak-e menni szakmailag valamelyik szigetre szentesíteni?A Terv összhangban áll a nemzetközi politikával, az uniós politikával, a társadalompolitikával, a szociálpolitikával, szakpolitikával, csak velünk nem, akik nap, mint nap találkozunk velük, akik kínlódunk velük az iskolában, az óvodában, a szomszédunkban, az utcán!
Az elmúlt évek roma politikájának értékelése igen nehéz, mert nem állnak rendelkezésre azok az adatok, amelyekből megállapítható lenne, hogy a romáknak szánt programokból és pénzekből mennyi jutott el a célcsoportokhoz! Hát, hová lettek? Csak nem elvesztek, a statisztikák, a folyamatos ellenőrző bizottságok, beszámolók között? Holott minden tervben oldalakon keresztül foglalkoznak vele!
Arról nem is beszélve, hogy az Állami Számvevőszék megállapította, hogy a rendszerváltás óta megsokszorozódott a támogatás, a programok, pedig egyre komplexebbek!
Csak az volt a baj, hogy a kormányzati koordináció hagyományos eszközei nem voltak alkalmasak az átfogó kormányzati programok hatékony menedzselésére!
Természetesen az összes eddig terv is ugyanazzal az átfogó, átütő erejű, ezer dokumentummal készült, egyre átfogóbb és egyre összehangoltabb volt! Ezer fotó készült kézfogásokról, aláírásokról, szentesítésekről!
Mi, pedig küzdünk tovább a hétköznapokban, az iskolában, az utcán, városon és falun, míg ők szakmailag a napsütésben elfogadják a soron következő Nagy Stratégiai Tervet, majd ciklusuk lejártával, szépen visszavonulnak jó pénzért, otthagyva nekünk a gyönyörűen bekötött Nagy Terveket!Miért használhatatlanok az ezer oldalas dokumentumok?
Egyetlen tervezet sem foglalkozik, az ő hozzáállásukkal. Minden program úgy van szerkesztve, mintha a mi hibánk lenne az ő helyzetük. Az igazán vaskosra megírt megvalósítandó célokban, összesen két halvány utalás található: kölcsönösség elvén kell működnie, szemléletváltásra van szükségük.
Ez jóindulattal úgyis magyarázható, hogyha adunk nekik, akkor bizonyítaniuk kell, hogy érdemesek rá, a másik, ne a lopás legyen életük fő célja.
Az ő felelősségükről soha, sehol egyetlen szó sem esik! Az élet példái, pedig azt mutatják, hogy bennük még a betyárbecsület sincs meg! Amíg adsz egy pohár vizet, elviszi a pénzed!
Akkor milyen kölcsönösség elvén kell működnie a programoknak?
Egyetlen ilyen tervezet nem tartalmazott még olyan passzusokat, hogy milyen elvonásokkal, szankciókkal jár, ha hatástalanok az erőfeszítések? Készítenek egy új, pokoli sok pénzbe kerülő Nagy Tervet? Milyen garanciákat adnak nekünk, a társadalomnak, akik valójában vesződünk velük és öntjük a pénzt a megmenthetetlennek tűnő cigányságba évtizedek óta?
Számomra az egyetlen garancia az lehetne, ha csődöt mondanak, a lakosság saját módszereivel oldhassa meg a problémát!
Felelősséget a programok készítői sem vállalnak, mi, akik nemcsak anyagilag finanszírozzuk ezeket a hangzatos terveket, mi nem kérhetjük számon a sikertelenségeiket, se tőlük, se a romáktól?
A múlt és jelen tervei, mind ugyanazok, és évek hosszú sora a tapasztalat, hogy nem használ! A megmentő programba nem illik szankciókat alkalmazni az, rasszizmus!
Úgymond büntetés, akkor foganatosítható, ha lop vagy öl valaki. Ez viszont náluk nem hatásos, mivel az olyan hímnemű, aki nem ült börtönben, az nem férfi! Ahol a börtön sikk, ott az, nem büntetés!
Az össznépi felhívások kormányaink részéről annyi, hogy be kell fogadni őket, nem szabad elítélni, nem szabad szigorúan fellépni a velük szembeni védekezésben!
Erre a lóra ők, boldogan felülnek és, mint a sáskák pusztítanak mindent, mi útjukba kerül! Nekik ezek a programok annyit tesznek, azt csinálunk, amit akarunk, ezek úgysem tehetnek semmit velünk szemben, mert akkor rasszistát kell csak kiáltanunk, és rögtön megoldódik minden!
Mi lenne hatásos?
Ha a lakosság arra kapna felhatalmazást, hogy védekezhessen azokkal szemben, akik nem fogadják el a normális emberi szabályokat! Ha sorfalat kell állni a falu házai előtt, akkor tegyék, ha el kell keríteni őket, tehessék! Ez, pedig nem jelent tömeggyilkosságokat, sem rasszizmust, ez szimplán egy határozott nevelési stratégia!
Szép szó, programok, iskola, nem működik, lássák be! Végigvittük mi már a Nagy Tervek sokaságát, nem került ki több iskolázott, művelt ember soraikból, mint a programok előtt, nem tolonganak a munkahelyek előtt, semmilyen szemléletváltást nem éreztek szükségesnek!
30-40 évvel ezelőtt is úgy ismerték a cigányságot, hogy nem szeretnek azok dolgozni! Van egy-két rendes, de a többség, az csak a bajnak van. Ebben az időben a rasszizmus, meg integráció nem voltak ismert szavak, falun, biztos, hogy nem! Ők egyszerű tényeket állapítottak meg, abból, ami a szemük előtt volt! A nagy programok, nemhogy nem változtatták meg a szemléletüket, hanem sokkal, de sokkal agresszívabbak lettek!
Ha ezek a drága integrációs programok ennyire sikertelenek, akkor a kormánynak kell szemléletet váltani, és felhagyni a működésképtelen toleranciával! A társadalomból való kiközösítésnél nincs rosszabb, a börtön sem ér fel azzal. Aki ki van közösítve, mindenfelé ellenállásba ütközik, az előbb-utóbb rákényszerül a szemléletváltásra, mert nélkülünk, a mi segítségünk nélkül, elveszett emberek. Akár még olyan tekintetben is, hogy nem tud lopni, mert minduntalan pár jól irányzott pofonba botlik! Abba nem hal bele, de tanul a saját bőrén, ennél hatásosabb nem létezik! Ez nem anarchia, hanem a rendhez vezető út! Munka van az országban, pénz is, például a Nagy Tervek kapcsán leakasztható horribilis összegek fizetésként is tudnának funkcionálni, ha nem tetszik a szemétszedés és egyéb hasonló munkák, majd kénytelen tanulni, de a lopásról, ölésről le kell szoktatni őket, ahhoz viszont a rendőrség, meg büntető törvénykönyv, programok édeskevesek önmagukban!
Viszont, ha össznépi nevelésben részesülnének, kénytelenek lennének szép lassan valami más irányba mozdulni, bizony, bizony, a kényszer nagy úr lehetne!
Pilisi Zsálya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése