Március 30. a Föld Napja a zsidók által megszállt Palesztinában

Március 30 a Föld Napja Palesztinában. Ezen a napon az 1976-os év eseményeire emlékeznek, amikor az izraeli hatóságok nagy mennyiségű földet foglaltak le palesztin tulajdonosaiktól, majd a földrablás elleni tiltakozásként kibontakozó országos tömegmegmozdulások során több tucatnyi tüntetőt lőttek le.

Ezen a napon Palesztina teljes területéről tömegek vonulnak Jeruzsálem felé, hogy tiltakozzanak a Jeruzsálemben és egész Palesztinában a zsidók illegális teleplétesítéseinek részeként még ma is zajló területrablás, az elszigetelés és az etnikai tisztogatás ellen. Ciszjordánia és Gáza valamennyi területéről indulnak felvonulások, valamint Jordániában, Egyiptomban, Szíriában, de Európában és Észak-Amerikában is több helyen megemlékeznek a történtekről. A Föld számos országában tartott felvonulások célja, hogy felhívják a figyelmet Jeruzsálem zsidó megszállására, és a palesztin nép Jeruzsálemből való kizárására.

Az ENSZ több szerződése és határozata is elismeri Jeruzsálemet, mint a jövőbeni Palesztina fővárosát. A zsidó hatóságok 1967-ben szerezték meg a város felett az irányítást. Korábban Jeruzsálem a palesztin nép egyik fő vallási, kulturális és gazdasági központja volt, mintegy 270 ezer palesztin lakossal a város keleti részén.

A Jeruzsálemben ma is jelen lévő palesztin lakosság az izraeli hatóságok által elnyomottan élnek, kitéve a zsidó telepesek agresszivitásának, akikkel a cionista hatóságok biztosítani akarják, hogy Jeruzsálem teljes egészében zsidó irányítás alá kerüljön, kiszorítván a palesztin őslakosságot, eltörölve ezzel minden reményt arra, hogy a város jövőben Palesztina fővárosa legyen. Ez az elnyomás több különböző formában nyilvánul meg:

Elkülönítés

Fadwa Khader, jeruzsálemi lakos, és a nemzetközi Jeruzsálem megemlékezések egy szervezője még emlékszik azokra az időkre, mikor Jeruzsálem a legnagyobb jelentőségű hely volt Palesztinában. Most az apartheid-fal és a katonai ellenőrzőpontok megakadályozzák a többségi palesztin lakosságot abban, hogy bármilyen oknál fogva Jeruzsálembe utazzanak. A város státusza mint a palesztin élet központja lassan feledésbe merül a Ciszjordániától való elszigeteltség miatt. De az anyagi valóság nem tudja kitörölni Jeruzsálemet a palesztin nép szívéből. Hogy ez érthető legyen, elég csak egy pillantást vetni a palesztin otthonokban, üzletekben és az utcákon lévő Al Aksa mecset képekre.

Cionista fennhatóság alatt

Mivel az izraeli hatóságok elsődleges célja, hogy a lehető leggyorsabban csökkentsék a jeruzsálemi palesztin lakosság számát, minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy megvonják a palesztin lakosok tartózkodási jogát, még azokét is, akik a városban születtek és egész életüket ott töltötték. Ha egy palesztin lakos korábban már élt Ciszjordániában, vagy bárhol külföldön - akárcsak ideiglenesen is -, azt kockáztatja, hogy megvonják a tartózkodási jogát és soha többet nem engedik Jeruzsálem területére, még a családja meglátogatására sem.

Egy név nélkül nyilatkozó palesztin lakos elmondta, hogy Jordániában élt, de ő még megtartotta a jeruzsálemi azonosítókat. Viszont a gyermekei, akik már Jordániában születtek, nem kaphatták meg a tartózkodási engedélyt Jeruzsálembe. "A családom történelme ebben a városban van [...] de a munkahelyek hiánya, a palesztin jövő reménytelensége ebben a városban arra kényszerített, hogy máshol keressek boldogulást. [...] Most visszatértem, és a gyermekeim nem mozoghatnak szabadon a városban, mert nincsenek nyilvántartva a saját apjuk szülővárosában. Izrael nem ismeri el őket mint jeruzsálemi születésű gyermeket, de mi itt maradunk, még ha ez azt is jelenti, hogy a feleségem és gyermekeim azonosítók és bármiféle jogok nélkül élnek. [...] Ez a mi ellenállásunk a cionizmussal szemben."

Ennek a politikának megvolt az eredménye, és a palesztin lakosság száma Jeruzsálemben folyamatosan csökken. A még ott élők pedig nem mernek máshová utazni, mert félnek, hogy elveszítik lakhatási jogukat és otthonaikat.

A még ott élőkre nehezedő nyomás

A nyilatkozó jeruzsálemi palesztin lakos Izrael egy másik módszerét is említette Jeruzsálem gyarmatosítására és a végleges etnikai tisztogatásra: a palesztin lakosokra nehezedő nyomást, hogy elhagyják a várost. Ez a főként palesztinok által lakott keleti városrészekben a legalapvetőbb szolgáltatások megtagadásában is megnyilvánul.

A lakosok itt ugyanazt az adót fizetik, mint a zsidók a nyugati városrészekben. Ennek ellenére az önkormányzat nem nyújt megfelelő szolgáltatásokat a palesztin városrészek számára. Nyugat-Jeruzsálem területének 90%-án kövezett utak, járdák vannak, és van szennyvízelvezető, a szemétszállítók pedig minden nap jönnek. A szomszédságukban már csak háromnaponta jelennek meg. Februárban a Wadi Hilweh Információs Központ már bejelentette, hogy az önkormányzat egy szeméttelepet létesít a palesztin városrész kapujában.

A palesztin lakos megjegyzi: ezeknek az intézkedéseknek kettős természete van. Egyrészt, hogy nyomorúságossá és elviselhetetlenné tegyék a hétköznapjait azoknak a palesztinoknak, akik továbbra is itt akarnak élni. Másodszor, hogy a nemzetközi színtéren azt a képet mutathassák, hogy a palesztinok nem törődnek a saját környezetükkel, és mocsokban élnek.

A palesztin lakosokra folyamatos nyomást gyakorolnak a környékre költöztetett zsidó szélsőségesek, a palesztin családok kilakoltatása, és a palesztin otthonok lerombolása. Sejk Jarrah szomszédságában és Silwan területén is ezt a stratégiát alkalmazták. Az izraeli hatóságok és a cionisták tevékenységének célja, hogy erőszakkal zsidókat telepítsenek Kelet-Jeruzsálembe a palesztin otthonok elvételével, és a kilakoltatott palesztinok helyén zsidó telepeket létesítsenek. Ezenkívül az otthonok lebontása már önmagában is folyamatos fenyegetettséget jelent a helyi lakosoknak.

A nemzetközileg tartott felvonulások felhívják a figyelmet ezekre a tényekre, és felszólítanak a cionista izraeli teleplétesítés politikájának befejezésére, a tartózkodási jogok korlátozása, a megszállás, és az etnikai tisztogatás azonnali leállítására Jeruzsálemben és az egész megszállt Palesztina területén.

"Békében és szabadságban akarunk élni, szabadnak akarjuk érezni magunkat. El tudják képzelni, mennyi szenvedést okoz és mennyi áldozatot követel ez a rémálom? [...] Soha nem jöhet létre valós palesztin állam, amíg az izraeliek birtokolják a földet és a vizet, ellenőrzik a határokat, és elkülönítik egymástól a palesztinok által lakott településeket. [...] De nem adjuk fel. Hiszünk a mozgalom erejében. A nemzetközi palesztin szolidaritás mozgalom a mi hangunk Palesztinán kívül, ami képviseli, hogy szabadok akarunk lenni, és véget akarunk vetni a megszállásnak."

Molnár István

Az izraeli csapatok teljes készültségben vannak a palesztin földek kisajátításának évfordulóján kezdődő felvonulások miatt. Egy rendőrségi szóvivő szerint minden területre kivezénylik a biztonsági erőket, ahol nagyobb tömegek kezdenek gyülekezni. A fő rendezvény Észak-Galileában lesz, Deir Hanna településen.

Mára több tucatnyi tüntetést terveznek még tartani Ciszjordániában, a Gázai-övezetben és Jeruzsálemben is. A Libanonban és Jordániában élő palesztinok is tüntetéseket terveznek, ők az ország határai mentén vonulnak fel. Az izraeli hatóságok a libanoni és jordániai határokon megerősítették a jelenlévő fegyveres erőket.

Molnár István