Három tudományos hír:
Földrengést válthatnak ki a földalatti szén-dioxid tározók
Mesterséges lélegeztetés injekciós tűn keresztül
Fából nyerhető biodízel egy gomba segítségével
A "Globális felmelegedésre hivatkozva CO2" kvótákat határoztak meg, melyeket kíméletlenül befizettetnek az egyezményben szerepelő országokkal, miközben a befizetések felhasználásáról csak annyit tudni, amennyit a "Globális felmelegedés elleni küzdelem" fizetett reklámjainak költségei felemésztenek.
A közelgő jégkorszakra viszont már megkezdődött a felkészülés, az üvegházhatást részben okozó CO2 földalatti, kiürült gáztárolókba töltésével. A "bölcs előrelátás" még nem jelentene problémát, ha ez az egész emberiség javát szolgálná, de sajnos a jelenleg még élő, létező emberiséggel akarják megfizettetni az általuk kialakítandó népirtás után meghagyott "kedvezményezettek" számára a kiirtottak előzetes "hozzájárulása gyümölcsének" árát.
Földrengést válthatnak ki a földalatti szén-dioxid tározók
A kőzet már néhány centiméteres elmozdulása szivárgást okozhat. Nagy mennyiségű szén-dioxid földalatti tárolása eddig nem sejtett veszélyt rejt magában: még állítólag nem veszélyeztetett területeken is földrengést okozhat. Bár ezek a rengések többnyire nem nagy erejűek, elegendőek ahhoz, hogy szivárgást okozzanak a CO2-tározókban – figyelmeztetnek amerikai kutatók. A mélybe pumpált gáz ugyanis fokozza a nyomást a kőzetben, és így a kis, korábban nem észlelt kőzetmozgások fokozódásához vezet. Hasonló hatást már többször tapasztaltak, amikor vizet pumpáltak mély fúrólyukakba. Annak veszélye, hogy a CO2-tározás földrengést válthat ki, igen nagy mértékben leszűkíti a létesítmények számára megfelelő helyszínek számát – így drágává és kockázatossá teszi ezt a klímaváltozás ellen irányuló műszaki intézkedést.
Néhány éve gondolkodnak a kutatók az erőművek által termelt szén-dioxid leválasztásában és egykori gázlelőhelyeken vagy sóbányákban való tározásában. Ezt az eljárást „carbon capture and storage”-nak (CCS-nek) is nevezik. Eddig még csak néhány kisebb kísérleti létesítményt hoztak létre világszerte, ahol többek között a technológia biztonságos voltát tesztelik.
„A kontinensek belsejében majdnem mindenhol vannak mozgások a földkéregben, amelyek feszültség hatására fokozódhatnak” – nyilatkozták a kaliforniai Stanford Egyetem kutatói. Ezek legtöbbje kicsi, és a potenciális tározók szokásos elővizsgálata során elkerülik a szakemberek figyelmét. Ha azonban közelükben vizet vagy gázt pumpálnak a mélybe, megnő a nyomás a kőzet apró pórusaiban. A feszültség alá kerülő kőzet ezáltal hirtelen elmozdulhat, aminek földrengés a következménye.
A kutatók szerint nem az a fő gond, hogy a CO2-tározás nagy földrengéseket válthat ki. Azonban gyenge vagy közepes, mintegy négyes erősségű rengéseket okozhat. Ezek a felszínen alig okoznak károkat, a mélyben viszont legalább néhány centiméterrel elcsúszik a kőzet. Már ez a csekély elmozdulás is elég ahhoz, hogy a CO2-tározó falában repedések keletkezzenek. Így fennáll a veszély, hogy a gáz a felszínre jut, és esetleg még emberi életeket is veszélyeztet.
A kutatók elmondása szerint csupán 2011-ben egész sor kisebb földrengést váltott ki az USA-ban az, hogy szennyvizet pumpáltak a föld alá. A nyugat-virginiai, Mountaineer nevű kísérleti létesítmény egyik fúrólyukában végzett mérések hasonló eredményre vezettek a szén-dioxid esetében: az erőmű által évente kibocsátott hétmillió tonna szén-dioxid legfeljebb 1%-át lenne szabad a mélybe pumpálni ahhoz, hogy ne okozzon földrengésveszélyt.
A kutatók szerint csak nagyon porózus kőzetrétegek jöhetnek számításba CO2-tározónak. Ezeket jól el kell szigetelni a környezettől, és elég kiterjedtnek kell lenniük, hogy nagy mennyiségű szén-dioxidot tudjanak befogadni. Ilyen képződmények – mint például a Sleipner gázmező a norvég partok előtt – azonban ritkán fordulnak elő a szárazföldeken. Ezért az a nagy kérdés, hogy lehet-e egyáltalán annyi szén-dioxidot tárolni a kőzetrétegekben, hogy a kívánt módon befolyásoljuk a klímát.
A kutatók Észak-Amerika és Ázsia belsejében vizsgálták a szeizmikus aktivitást és a kőzetmozgások megoszlását. Emellett mesterségesen kiváltott földrengéseket és CCS projektek eredményeit értékelték ki.
(Proceedings of the National Academy of Sciences, 2012.06.19., doi: 10.1073/pnas.1202473109)
Forrás: www.scinexx.de
Ford.: Garamvölgyi Ágnes
A következő cikknek különösen nagy jelentősége lehet bizonyos esetekben, és nem csak orvosi szinten:
Mesterséges lélegeztetés injekciós tűn keresztül
Bostoni kutatók új kezelési eljárásának köszönhetően a testet akkor is el lehet látni oxigénnel, amikor a tüdő már nem működik. Erre akkor kerülhet sor, amikor például valami elzárja a légutakat, vagy a tüdő vérzések miatt működésképtelen. Az ilyen vészhelyzetekben a beteget általában lélegeztető gépre kapcsolják, de az addig eltelt idő gyakran túl hosszú. Már néhány oxigén nélküli perc agyi és más szervi károsodásokhoz, súlyos esetben halálhoz is vezethet.
Ezért John Kheir és kollégái a Boston Gyermek Kórháznál kifejlesztettek egy injekciós oldatot, amely aprócska, oxigénnel töltött kapszulákat tartalmaz. A három mikrométer nagyságú kapszulák fala hasonló anyagból (foszfortartalmú zsírkötésekből) áll, mint a természetes sejtmembrán és további zsírtartalmú polimer molekulák stabilizálják. A golyócskák olyan kicsik, hogy problémamentesen áthaladhatnak a legkisebb véredényeken is.
Mikrokapszula, amely az oxigént a vörös vértestekhez szállítja (D. Kunkel/Dennis Kunkel Microscopy, Inc.; D. Bell/Harvard University; J. Kheir/Children’s Hospital Boston; C. Porter/Chris Porter Illustration)
Az injekció beadása után az oxigén kidiffundál a kapszulákból és néhány másodperc alatt hozzákötődik a közelben elúszó vörös vértestekhez, írják a kutatók a „Science Translational Medicine” szakfolyóiratban. A kísérletekben, amelyeket elkábított nyulakkal végeztek, amelyeknek a légútjait elzárták, egy injekció 15 percig biztosította az oxigénellátást anélkül, hogy szervi károsodás lépett volna fel. A visszamaradó szállító membrán összegyűrődött és később lebomlott.
Az eddigi próbálkozások, amelyek a tüdő kiesését oxigénnel próbálták meg áthidalni kevésbé voltak sikeresek. A gázt közvetlenül nem lehet a vérbe juttatni, mert buborékok képződnek és eltömíthetik a véredényeket. Jóllehet már létezik hemoglobin tartalmú és ezzel oxigénszállításra képes művér, amelyet a nagy vérveszteséget szenvedő betegek megmentésére gondoltak ki, de még mindig szükség van egy működő tüdőre, ami az oxigént pótolja.
A bostoni kutatók a következő lépésben további állatkísérletekben szeretnék tesztelni, hogy a módszer tüdővérzések, vagy a szív leállása esetén is működik-e. Ezen kívül pontosabban meg akarják határozni, hogy mennyi időt lehet áthidalni az injekcióval. Végül a kapszuláknak tartósabbá kell válniuk, hogy tárolni lehessen őket.
Kheir szerint az oxigén-injekció, amelyre szabadalmat jelentettek be, nem csak a már nem lélegző betegek esetében segíthet, hanem arra is alkalmas lenne, hogy olyan lábadozó pácienseknek adják be, akiknek a tüdeje már részben működik, de még kevés oxigént tud felvenni.
Forrás: www.heise.de/tr (Technology Review)
Ford: Ritzinger György
Fából nyerhető biodízel egy gomba segítségével
Mintegy 300 millió éve, meglehetősen hirtelen befejeződött a kőszén felhalmozódása. A kutatók úgy vélekednek, hogy ezért a fehérrothadást okozó gombák okolhatók. Az általuk termelt enzim ugyanis elbontja a kőszénképződéshez szükséges lignint - a felismerés elvezethet egy olyan eljáráshoz, amellyel akár fából is nyerhető dízelüzemanyag. Egy nemzetközi kutatócsapat - egyebek közt a spanyolországi Spanish National Research Council részvételével - különböző, fehérrothadást okozó gombák genetikai állományát hasonlította össze a lignint nem bontó barnarothadást okozókéval. A genetikai különbségből arra lehet következtetni, hogy a fehérrothadást okozó gombák 290 millió évvel ezelőtt fejlesztették ki a lignint bontó enzimet, és ezzel egy időben külön nemzetséggé váltak. Ekkor fejeződött be a kőszénképződésről ismert karbonkorszak is.A kutatók közvetlen összefüggést látnak e tények közt.
Ahhoz, hogy a növényi anyagból nyomás alatt és oxigénhiányban kőszén válhasson, nem szabad, hogy elrothadjon. Ettől védi meg a lignin, amely a fát sok gomba számára emészthetetlenné teszi. A lignint elbontó gombák megjelenésével azonban ez a védelem megszűnt, az elhalt növények szétestek, mielőtt kőszénné alakulhattak volna - írják a kutatók a Science című folyóiratban.
Az egyesült államokbeli National Science Foundation közlése szerint a kutatók a közeljövőben arra használnák a fehérrothadást okozó gombákat, hogy az általában még a baktériumok számára is feltörhetetlen növényi lignin-cellulóz hálókat elbontsák. Így a bennük rejlő cukrot fel lehetne használni bioüzemanyagok előállításához. Bernd Krautkremer, a németországi Fraunhofer Intézet bioenergia-szakértője a Der Spiegel című német lap internetes kiadása szerint nagy lehetőséget lát a ligninbontó gombákban. A bioüzemanyagok jelenlegi legnagyobb problémája ugyanis az, hogy konkurenciát jelentenek az élelmiszerek számára. A gombák segítségével azonban olyan nagy lignintartalmú, ember számára emészthetetlen növényi részeket is hasznosítani lehetne, mint a fa vagy a szalma.
MTI
Földrengést válthatnak ki a földalatti szén-dioxid tározók
Mesterséges lélegeztetés injekciós tűn keresztül
Fából nyerhető biodízel egy gomba segítségével
A "Globális felmelegedésre hivatkozva CO2" kvótákat határoztak meg, melyeket kíméletlenül befizettetnek az egyezményben szerepelő országokkal, miközben a befizetések felhasználásáról csak annyit tudni, amennyit a "Globális felmelegedés elleni küzdelem" fizetett reklámjainak költségei felemésztenek.
A közelgő jégkorszakra viszont már megkezdődött a felkészülés, az üvegházhatást részben okozó CO2 földalatti, kiürült gáztárolókba töltésével. A "bölcs előrelátás" még nem jelentene problémát, ha ez az egész emberiség javát szolgálná, de sajnos a jelenleg még élő, létező emberiséggel akarják megfizettetni az általuk kialakítandó népirtás után meghagyott "kedvezményezettek" számára a kiirtottak előzetes "hozzájárulása gyümölcsének" árát.
A kőzet már néhány centiméteres elmozdulása szivárgást okozhat. Nagy mennyiségű szén-dioxid földalatti tárolása eddig nem sejtett veszélyt rejt magában: még állítólag nem veszélyeztetett területeken is földrengést okozhat. Bár ezek a rengések többnyire nem nagy erejűek, elegendőek ahhoz, hogy szivárgást okozzanak a CO2-tározókban – figyelmeztetnek amerikai kutatók. A mélybe pumpált gáz ugyanis fokozza a nyomást a kőzetben, és így a kis, korábban nem észlelt kőzetmozgások fokozódásához vezet. Hasonló hatást már többször tapasztaltak, amikor vizet pumpáltak mély fúrólyukakba. Annak veszélye, hogy a CO2-tározás földrengést válthat ki, igen nagy mértékben leszűkíti a létesítmények számára megfelelő helyszínek számát – így drágává és kockázatossá teszi ezt a klímaváltozás ellen irányuló műszaki intézkedést.
Néhány éve gondolkodnak a kutatók az erőművek által termelt szén-dioxid leválasztásában és egykori gázlelőhelyeken vagy sóbányákban való tározásában. Ezt az eljárást „carbon capture and storage”-nak (CCS-nek) is nevezik. Eddig még csak néhány kisebb kísérleti létesítményt hoztak létre világszerte, ahol többek között a technológia biztonságos voltát tesztelik.
„A kontinensek belsejében majdnem mindenhol vannak mozgások a földkéregben, amelyek feszültség hatására fokozódhatnak” – nyilatkozták a kaliforniai Stanford Egyetem kutatói. Ezek legtöbbje kicsi, és a potenciális tározók szokásos elővizsgálata során elkerülik a szakemberek figyelmét. Ha azonban közelükben vizet vagy gázt pumpálnak a mélybe, megnő a nyomás a kőzet apró pórusaiban. A feszültség alá kerülő kőzet ezáltal hirtelen elmozdulhat, aminek földrengés a következménye.
A kutatók szerint nem az a fő gond, hogy a CO2-tározás nagy földrengéseket válthat ki. Azonban gyenge vagy közepes, mintegy négyes erősségű rengéseket okozhat. Ezek a felszínen alig okoznak károkat, a mélyben viszont legalább néhány centiméterrel elcsúszik a kőzet. Már ez a csekély elmozdulás is elég ahhoz, hogy a CO2-tározó falában repedések keletkezzenek. Így fennáll a veszély, hogy a gáz a felszínre jut, és esetleg még emberi életeket is veszélyeztet.
A kutatók elmondása szerint csupán 2011-ben egész sor kisebb földrengést váltott ki az USA-ban az, hogy szennyvizet pumpáltak a föld alá. A nyugat-virginiai, Mountaineer nevű kísérleti létesítmény egyik fúrólyukában végzett mérések hasonló eredményre vezettek a szén-dioxid esetében: az erőmű által évente kibocsátott hétmillió tonna szén-dioxid legfeljebb 1%-át lenne szabad a mélybe pumpálni ahhoz, hogy ne okozzon földrengésveszélyt.
A kutatók szerint csak nagyon porózus kőzetrétegek jöhetnek számításba CO2-tározónak. Ezeket jól el kell szigetelni a környezettől, és elég kiterjedtnek kell lenniük, hogy nagy mennyiségű szén-dioxidot tudjanak befogadni. Ilyen képződmények – mint például a Sleipner gázmező a norvég partok előtt – azonban ritkán fordulnak elő a szárazföldeken. Ezért az a nagy kérdés, hogy lehet-e egyáltalán annyi szén-dioxidot tárolni a kőzetrétegekben, hogy a kívánt módon befolyásoljuk a klímát.
A kutatók Észak-Amerika és Ázsia belsejében vizsgálták a szeizmikus aktivitást és a kőzetmozgások megoszlását. Emellett mesterségesen kiváltott földrengéseket és CCS projektek eredményeit értékelték ki.
(Proceedings of the National Academy of Sciences, 2012.06.19., doi: 10.1073/pnas.1202473109)
Forrás: www.scinexx.de
Ford.: Garamvölgyi Ágnes
A következő cikknek különösen nagy jelentősége lehet bizonyos esetekben, és nem csak orvosi szinten:
Bostoni kutatók új kezelési eljárásának köszönhetően a testet akkor is el lehet látni oxigénnel, amikor a tüdő már nem működik. Erre akkor kerülhet sor, amikor például valami elzárja a légutakat, vagy a tüdő vérzések miatt működésképtelen. Az ilyen vészhelyzetekben a beteget általában lélegeztető gépre kapcsolják, de az addig eltelt idő gyakran túl hosszú. Már néhány oxigén nélküli perc agyi és más szervi károsodásokhoz, súlyos esetben halálhoz is vezethet.
Ezért John Kheir és kollégái a Boston Gyermek Kórháznál kifejlesztettek egy injekciós oldatot, amely aprócska, oxigénnel töltött kapszulákat tartalmaz. A három mikrométer nagyságú kapszulák fala hasonló anyagból (foszfortartalmú zsírkötésekből) áll, mint a természetes sejtmembrán és további zsírtartalmú polimer molekulák stabilizálják. A golyócskák olyan kicsik, hogy problémamentesen áthaladhatnak a legkisebb véredényeken is.
Mikrokapszula, amely az oxigént a vörös vértestekhez szállítja (D. Kunkel/Dennis Kunkel Microscopy, Inc.; D. Bell/Harvard University; J. Kheir/Children’s Hospital Boston; C. Porter/Chris Porter Illustration)
Az injekció beadása után az oxigén kidiffundál a kapszulákból és néhány másodperc alatt hozzákötődik a közelben elúszó vörös vértestekhez, írják a kutatók a „Science Translational Medicine” szakfolyóiratban. A kísérletekben, amelyeket elkábított nyulakkal végeztek, amelyeknek a légútjait elzárták, egy injekció 15 percig biztosította az oxigénellátást anélkül, hogy szervi károsodás lépett volna fel. A visszamaradó szállító membrán összegyűrődött és később lebomlott.
Az eddigi próbálkozások, amelyek a tüdő kiesését oxigénnel próbálták meg áthidalni kevésbé voltak sikeresek. A gázt közvetlenül nem lehet a vérbe juttatni, mert buborékok képződnek és eltömíthetik a véredényeket. Jóllehet már létezik hemoglobin tartalmú és ezzel oxigénszállításra képes művér, amelyet a nagy vérveszteséget szenvedő betegek megmentésére gondoltak ki, de még mindig szükség van egy működő tüdőre, ami az oxigént pótolja.
A bostoni kutatók a következő lépésben további állatkísérletekben szeretnék tesztelni, hogy a módszer tüdővérzések, vagy a szív leállása esetén is működik-e. Ezen kívül pontosabban meg akarják határozni, hogy mennyi időt lehet áthidalni az injekcióval. Végül a kapszuláknak tartósabbá kell válniuk, hogy tárolni lehessen őket.
Kheir szerint az oxigén-injekció, amelyre szabadalmat jelentettek be, nem csak a már nem lélegző betegek esetében segíthet, hanem arra is alkalmas lenne, hogy olyan lábadozó pácienseknek adják be, akiknek a tüdeje már részben működik, de még kevés oxigént tud felvenni.
Forrás: www.heise.de/tr (Technology Review)
Ford: Ritzinger György
Mintegy 300 millió éve, meglehetősen hirtelen befejeződött a kőszén felhalmozódása. A kutatók úgy vélekednek, hogy ezért a fehérrothadást okozó gombák okolhatók. Az általuk termelt enzim ugyanis elbontja a kőszénképződéshez szükséges lignint - a felismerés elvezethet egy olyan eljáráshoz, amellyel akár fából is nyerhető dízelüzemanyag. Egy nemzetközi kutatócsapat - egyebek közt a spanyolországi Spanish National Research Council részvételével - különböző, fehérrothadást okozó gombák genetikai állományát hasonlította össze a lignint nem bontó barnarothadást okozókéval. A genetikai különbségből arra lehet következtetni, hogy a fehérrothadást okozó gombák 290 millió évvel ezelőtt fejlesztették ki a lignint bontó enzimet, és ezzel egy időben külön nemzetséggé váltak. Ekkor fejeződött be a kőszénképződésről ismert karbonkorszak is.A kutatók közvetlen összefüggést látnak e tények közt.
Ahhoz, hogy a növényi anyagból nyomás alatt és oxigénhiányban kőszén válhasson, nem szabad, hogy elrothadjon. Ettől védi meg a lignin, amely a fát sok gomba számára emészthetetlenné teszi. A lignint elbontó gombák megjelenésével azonban ez a védelem megszűnt, az elhalt növények szétestek, mielőtt kőszénné alakulhattak volna - írják a kutatók a Science című folyóiratban.
Az egyesült államokbeli National Science Foundation közlése szerint a kutatók a közeljövőben arra használnák a fehérrothadást okozó gombákat, hogy az általában még a baktériumok számára is feltörhetetlen növényi lignin-cellulóz hálókat elbontsák. Így a bennük rejlő cukrot fel lehetne használni bioüzemanyagok előállításához. Bernd Krautkremer, a németországi Fraunhofer Intézet bioenergia-szakértője a Der Spiegel című német lap internetes kiadása szerint nagy lehetőséget lát a ligninbontó gombákban. A bioüzemanyagok jelenlegi legnagyobb problémája ugyanis az, hogy konkurenciát jelentenek az élelmiszerek számára. A gombák segítségével azonban olyan nagy lignintartalmú, ember számára emészthetetlen növényi részeket is hasznosítani lehetne, mint a fa vagy a szalma.
MTI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése