by FogelMédia
A Republikánus Párt bizottságot készül felállítani, hogy megvizsgálja, visszatérjen-e az Egyesült Államok az aranyalapú pénzrendszerre. A javasolt "Aranybizottság" életre hívását a pártplatform részeként várhatóan jóváhagyják a republikánusok jövő heti országos konvencióján.
Az aranyalaphoz való visszatérés azt jelentené, hogy a dollár árfolyamát ismét közvetlenül az arany árához kötnék.
Republikánus párti közgazdászok szerint az aranyalapra való visszatérés stabilizálná a dollár árfolyamát, mert megakadályozná a költségvetés túlköltekezését, és elejét venné, hogy a központi bank szerepét betöltő Fed a bankóprést beindítva pumpáljon pénzt a gazdaságba. A pártprogramban várhatóan a Fed monetáris politikájának felülvizsgálata is szerepelni fog.
A republikánusok az utóbbi 30 évben már több elnökjelölő konvenció előtt foglalkoztak az aranyalappal, de a kérdés mindig megmaradt a javaslat szintjén. Az Egyesült Államok 1971-ben tért le az aranystandardról, mert a felpörgő infláció miatt megrendült a dollárba vetett bizalom és a Nixon-adminisztráció kénytelen volt beszüntetni a dollár kötött árfolyamon aranyra való szabad átváltását.
Ez a mondat számomra kitűnően mutatja azt, hogy mennyire nem is tudják és nem csak az emberek, hanem még a szakemberek és elemzők sem azt, hogy a dolgok miért és minek a hatására történnek. Az utolsó mondatban az arany standardról szóló gondolatok ugyanis az általánosan terjesztett félrevezetés részei. A valóság ugyanis a következő:
1973-ban a közgazdászok és a velük együttműködő politikusok valóban egy fontos lépésre szánták el magukat. Megszüntették a Bretton Woods-i Egyezményben még 1944- ben rögzített kötelezettséget. Ebben az egyezményben az USA kormánya azt vállalta, hogy 36 USD-t minden esetben 1 Uncia aranyra fog beváltani. A fenn jelzett folyamat nyomán az amerikai kormány már 1971-ben felmondta ezt a kötelezettséget és 1973-ban végleg hatályon kívül helyezte.
Erre a lépésre bizonyos körök számára igen nagy szükség volt, mert ez volt a záloga a nagyratörő pénzügyi és gazdasági terveik megvalósításának. Ugyanis a nyugati közgazdászok – éppen az ő megbízásukból – egy ideje már olyan megoldásokat kerestek, melyben lehetőség nyílik a tőkejövedelmek állandó növelésére. Egy olyan rendszert kerestek, melyben a mértéktelen meggazdagodás lehetősége mellett a dolgozók is kaphatnak valamennyit a keletkezett többletből, azaz a kifizetett munkabérek emelése is megvalósulhat. Erre a megbízást vagy felkérést a pénzpiacok uraitól kapták.
Ezt a célt a közgazdászok elképzelése nyomán az arany standard megszüntetése tudta szolgálni. Ugyanis megszűnésével a világban addig – éppen az aranyfedezet nagysága által – korlátozott mértékben jelen lévő pénzmennyiség növelése elől minden akadályt eltüntettek. Ebben az új rendszerben a nyugati tőke és bankrendszer számára megnyílt a korlátlan pénzteremtés és az ebből fakadó meggazdagodás lehetősége!
Azt persze tudták, hogy ez a korlátlan pénzteremtés inflációt fog okozni, amiben aztán a felesleges pénz eltűnik, ezért szükség lesz valamilyen megfelelő mechanizmusra, hogy ezt a problémát kezelni lehessen vagy a gyors összeomlást el tudják kerülni. Azt találták ki, hogy a pénzteremtéssel együtt és lehetőleg azzal azonos mértékben növelni fogják az ipari termelés mértékét is. Ezt aztán rá is kényszeríttették a gazdaságra és ebből egy olyan beteg növekedési kényszer jelent meg a világban, ami korábban nem létezett és melynek minden káros hatását napjainkban megtapasztaljuk.
Mégis, minden kár és probléma ellenére a mai napig ezt a hazugságot, mint a kapitalizmus és a piacgazdaság természetes részét próbálják bemutatni az embereknek és olyan mértékben sikerült is beleverni az emberek fejébe, hogy ezt onnan kiverni ma még szinte lehetetlen.
Miközben ez a teljes gazdaságra és az egész világra rákényszerített növekedés csak azért szükséges, hogy a tőkejövedelmek állandó emelkedése biztosítva legyen. Ennek a történetnek semmi köze sincsen egy egészségesen működő gazdaság egyetlen alapelvéhez sem!
Ha most ebbe egy kicsit jobban belegondolunk, akkor ennek az igen trükkös megoldásnak bevezetésével mindössze annyi történt, hogy a tőketulajdonosok és a munkavállalók közötti korábbi állandó ellentétet egyszerűen lecserélték egy új mesével: a jóléti társadalom meséjével.
Ez azonban ma már jól látható módon nem a helyes megoldás, mert az elmúlt évtizedekben nem történt más, mint egy a szakemberek által jól ismert probléma megoldásának egyszerű elnapolása és az így fennálló beteg helyzetnek néhány ember által történt kihasználása, fantasztikus mértékű meggazdagodásukra és hatalmi ill. gazdasági céljaik elérésére.
Remélem, hogy ez jól bemutatja, hogy a modern közgazdaságtan gondolkodásmódja mennyire nem alkalmas a mai problémák megoldására, mindössze arra, hogy a megoldás kényszerét elodázza, és látszatmegoldásokat adjon, ezzel is hozzásegítve a gazdaságot és a társadalmat még betegebbé válni. No és persze egyes embereket végtelenül gazdaggá tenni, ami aztán egyben igazolás is a közgazdászok számára.
Így aztán ma már az új tudatossággal élő embereknek önmaguknak kell a megoldást megkeresni és annak bevezetéséért tenni.
Takáts Péter/2012. augusztus
A Republikánus Párt bizottságot készül felállítani, hogy megvizsgálja, visszatérjen-e az Egyesült Államok az aranyalapú pénzrendszerre. A javasolt "Aranybizottság" életre hívását a pártplatform részeként várhatóan jóváhagyják a republikánusok jövő heti országos konvencióján.
Az aranyalaphoz való visszatérés azt jelentené, hogy a dollár árfolyamát ismét közvetlenül az arany árához kötnék.
Republikánus párti közgazdászok szerint az aranyalapra való visszatérés stabilizálná a dollár árfolyamát, mert megakadályozná a költségvetés túlköltekezését, és elejét venné, hogy a központi bank szerepét betöltő Fed a bankóprést beindítva pumpáljon pénzt a gazdaságba. A pártprogramban várhatóan a Fed monetáris politikájának felülvizsgálata is szerepelni fog.
A republikánusok az utóbbi 30 évben már több elnökjelölő konvenció előtt foglalkoztak az aranyalappal, de a kérdés mindig megmaradt a javaslat szintjén. Az Egyesült Államok 1971-ben tért le az aranystandardról, mert a felpörgő infláció miatt megrendült a dollárba vetett bizalom és a Nixon-adminisztráció kénytelen volt beszüntetni a dollár kötött árfolyamon aranyra való szabad átváltását.
Ez a mondat számomra kitűnően mutatja azt, hogy mennyire nem is tudják és nem csak az emberek, hanem még a szakemberek és elemzők sem azt, hogy a dolgok miért és minek a hatására történnek. Az utolsó mondatban az arany standardról szóló gondolatok ugyanis az általánosan terjesztett félrevezetés részei. A valóság ugyanis a következő:
1973-ban a közgazdászok és a velük együttműködő politikusok valóban egy fontos lépésre szánták el magukat. Megszüntették a Bretton Woods-i Egyezményben még 1944- ben rögzített kötelezettséget. Ebben az egyezményben az USA kormánya azt vállalta, hogy 36 USD-t minden esetben 1 Uncia aranyra fog beváltani. A fenn jelzett folyamat nyomán az amerikai kormány már 1971-ben felmondta ezt a kötelezettséget és 1973-ban végleg hatályon kívül helyezte.
Erre a lépésre bizonyos körök számára igen nagy szükség volt, mert ez volt a záloga a nagyratörő pénzügyi és gazdasági terveik megvalósításának. Ugyanis a nyugati közgazdászok – éppen az ő megbízásukból – egy ideje már olyan megoldásokat kerestek, melyben lehetőség nyílik a tőkejövedelmek állandó növelésére. Egy olyan rendszert kerestek, melyben a mértéktelen meggazdagodás lehetősége mellett a dolgozók is kaphatnak valamennyit a keletkezett többletből, azaz a kifizetett munkabérek emelése is megvalósulhat. Erre a megbízást vagy felkérést a pénzpiacok uraitól kapták.
Ezt a célt a közgazdászok elképzelése nyomán az arany standard megszüntetése tudta szolgálni. Ugyanis megszűnésével a világban addig – éppen az aranyfedezet nagysága által – korlátozott mértékben jelen lévő pénzmennyiség növelése elől minden akadályt eltüntettek. Ebben az új rendszerben a nyugati tőke és bankrendszer számára megnyílt a korlátlan pénzteremtés és az ebből fakadó meggazdagodás lehetősége!
Azt persze tudták, hogy ez a korlátlan pénzteremtés inflációt fog okozni, amiben aztán a felesleges pénz eltűnik, ezért szükség lesz valamilyen megfelelő mechanizmusra, hogy ezt a problémát kezelni lehessen vagy a gyors összeomlást el tudják kerülni. Azt találták ki, hogy a pénzteremtéssel együtt és lehetőleg azzal azonos mértékben növelni fogják az ipari termelés mértékét is. Ezt aztán rá is kényszeríttették a gazdaságra és ebből egy olyan beteg növekedési kényszer jelent meg a világban, ami korábban nem létezett és melynek minden káros hatását napjainkban megtapasztaljuk.
Mégis, minden kár és probléma ellenére a mai napig ezt a hazugságot, mint a kapitalizmus és a piacgazdaság természetes részét próbálják bemutatni az embereknek és olyan mértékben sikerült is beleverni az emberek fejébe, hogy ezt onnan kiverni ma még szinte lehetetlen.
Miközben ez a teljes gazdaságra és az egész világra rákényszerített növekedés csak azért szükséges, hogy a tőkejövedelmek állandó emelkedése biztosítva legyen. Ennek a történetnek semmi köze sincsen egy egészségesen működő gazdaság egyetlen alapelvéhez sem!
Ha most ebbe egy kicsit jobban belegondolunk, akkor ennek az igen trükkös megoldásnak bevezetésével mindössze annyi történt, hogy a tőketulajdonosok és a munkavállalók közötti korábbi állandó ellentétet egyszerűen lecserélték egy új mesével: a jóléti társadalom meséjével.
Ez azonban ma már jól látható módon nem a helyes megoldás, mert az elmúlt évtizedekben nem történt más, mint egy a szakemberek által jól ismert probléma megoldásának egyszerű elnapolása és az így fennálló beteg helyzetnek néhány ember által történt kihasználása, fantasztikus mértékű meggazdagodásukra és hatalmi ill. gazdasági céljaik elérésére.
Remélem, hogy ez jól bemutatja, hogy a modern közgazdaságtan gondolkodásmódja mennyire nem alkalmas a mai problémák megoldására, mindössze arra, hogy a megoldás kényszerét elodázza, és látszatmegoldásokat adjon, ezzel is hozzásegítve a gazdaságot és a társadalmat még betegebbé válni. No és persze egyes embereket végtelenül gazdaggá tenni, ami aztán egyben igazolás is a közgazdászok számára.
Így aztán ma már az új tudatossággal élő embereknek önmaguknak kell a megoldást megkeresni és annak bevezetéséért tenni.
Takáts Péter/2012. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése