Gatte professzor, a
washingtoni egyetem lélektani laboratóriumában, kísérleteket folytatott
az emberi szervezetben lelki hatások következtében termelődő mérgekkel.
Mínusz 271 fokra hűtött üvegcsöveket használt, melyekbe különböző
lelkiállapotban lévő egyéneket beleleheltetett. Ha a kísérleti alany
erős haragot érzett, a lecsapódott folyadék barna színű lett. Bánat
esetén szürke, lelkifurdaláskor rózsaszínű.
Amikor a tanár a barna
anyagot beoltotta egy kísérleti állatba, az valóságos dührohamot kapott.
Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős
gyűlölet tombolt, a kísérleti állatot pillanatok alatt megölte. A
professzor megállapította, hogy egy óráig tartó gyűlölet elegendő mérget
termel ahhoz, hogy azzal 80 embert el lehessen pusztítani. Vagyis ez a
méreg egyike a legerősebbeknek, amit a tudomány ismer. Valahányszor
rosszat kívánunk valakinek, szervezetünk, mint a kobrakígyóé, mérget
választ ki. A szervezet mindazt a mérget, amit az irigység, a
féltékenység, a gyűlölet termel ki, felszívja, és így önmagát mérgezi
meg, önmaga esik áldozatul, ha nem fékezi, nem korlátozza rosszindulatú
érzéseit. Így igazolja a tudomány Krisztus tanításait a szeretetről.
(Bánk József)
Vannak, akik azt mondják: semmi
szükségünk Jézusra, csak kellemetlenséget okoz, amikor a bűnünkről
beszél, aztán ránk erőlteti, hogy őt kövessük valamiféle szent életben!
Szabadelvű világ részei vagyunk, rettenetesen kellemetlen szembesülni
Krisztussal, vagy hallgatni azt, aki az Evangéliumról szónokol. Hagyjon
már békén, hadd éljünk úgy, ahogy akarunk! Nem veszi észre magát? Nem
kell, és kész!
Hallgassunk meg azért mást is!
Mit mond a halálos beteg, az elhagyott, a szegény, akinek az élete
tönkrement, aki összeroppant bűnei alatt, akinek már nincs reménye az
életben? Ezt üzeni szótlan vergődéssel is: „Miért nem segít már valaki
rajtam?”Krisztus meghallotta a nyomorúságában kiáltó könyörgését. Azért
jött, hogy
Segítsen rajtunk élete árán is.
Talán most fiatal, menő ember
vagy, de egyszer elhagyatott, beteg és magányos leszel, aki a halálra
készül. Ki segít akkor, hogy ne félj, és vigaszt, hitet kapj, az örök
élet reménységével, ha most nem kell neked Jézus?
Jézus értünk jött, hogy a
halálból az igazi életre vigyen. Ne taszítsd el magadtól, keserűen dacos
szívvel! Lásd meg, hogy kiszolgáltatottak és gyengék vagyunk
mindnyájan, és lássuk meg Őt, aki annyira szeretett, hogy életét adta
értünk! Vele tiéd lehet az az élet, ami boldog, bővelkedő és üdvös.
Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami
elveszett.” Téged is…(Lk 19,10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése