Rendkívül kemény, mondhatni brutális követelményeket támaszt az IMF a további tárgyalások elé. Erről kormányzati körökből kiszivárgott hírek szólnak, melyre azonnal ráharapott a sajtó, és most torka szakadtából kiabál mindenki. A családi pótlék csökkenéstől kezdve a nyugdíjakon át az adóemelésig minden van a követelések között.
Ahogy erről gazdasági oldalakról értesülhetünk, ezek külön-külön már mind elhangzottak, de így együtt már sok. Ez lehetetlen, ezt képtelenség keresztülvinni, és hasonló megjegyzések látnak napvilágot. Több oldal, főleg a kormánnyal ellentétes oldalak arról beszélnek, hogy az egész csak kitaláció, és ezt csak a kormány mondja, hogy a nép felé igazolja az IMF-fel szembeni politikáját. A valóságban biztosan a fele sem igaz.
Ebben is lehetne logika, ha nem tudnánk azt, hogy az egész egy nagy színjáték. Olyan színjáték, amit a politikai porond színészei játszanak, a bolondok meg elhisznek. Valójában az egész színjátékkal jó előre tisztában volt mindegyik fél, és az ilyen részletek semmi másra nem valók, mint néphülyítésre. A kormány soha sem akart az IMF-fel szakítani, ha akart volna, már megtette volna. Az IMF valójában ki sem tette a lábát Magyarországról egyetlen pillanatra sem, mint ahogy annak igazgatója Christine Legarde kijelentette, várnak egy kicsit, úgyis lesznek tárgyalások.
Vagyis mindenki jól tudta, hogy lesznek újabb hitelek, lesznek tárgyalások, és lesz megegyezés is. Csak a nép hülyítésére kellett ezt az egész, pár hónapig tartó színjátékot lejátszani, hogy a nép elfogadja az elfogadhatatlant is. Hogy Orbán kijelenthesse, mi mindent elkövettünk, de ez van. Most sajnos még hússzor nagyobb megszorítás kell. Ugyan megígértük, hogy nem lesz, ugyan megígértük, hogy mostantól már sokkal jobb lesz, de hát ez a fránya IMF nem engedi. Enélkül meg összedől minden. A sok birka pedig majd béget ehhez is. Ha béget. Ami nem olyan biztos már.
Az IMF követelései pedig nem valószínű, hogy kitalációk lennének. Mögöttük van sok tapasztalat, legfőképpen a görög tapasztalat, ami rendkívül súlyos pénzekbe került, és kerül nekik most is. Az IMF nem azért van, hogy 100 milliárd eurós csúszópénzek vándoroljanak a kezekbe és kormányokhoz, nem azért, hogy fizessen, hanem azért, hogy kiverje az országokból a legkisebb megtakarításokat is, minden egyes fillért, amit a népre költhetnek, és még többet is. Vagyis az országok ne iskolákra, kórházakra, egészségügyre költsenek, hanem arra, hogy a cionista zsidóknak legyen miből kiskirályt játszani, palesztinokat bombázni, és háborúkat pénzelni – fenntartani a nyugati cion-imperialista birodalmat.
Innentől kezdve az IMF követelése teljesen mindegy. A kormány a gazdasági helyzet miatt így is úgy is hasonló lépéseket tett volna, már csak azért is, mert nem tud más tenni, és így legalább az IMF nyakába lehet varrni az egészet. Pedig nem lehet. Még csak a Fidesz nyakába sem lehet. Hanem az elmúlt két évtized valamennyi kormányának és pártjának, amelyek – akár ellenzékiként is - részt vettek ebben a minden képzeletet felülmúló hazaárulásban. Ők mindannyian a felelősei a jelenlegi helyzetnek.
Megoldás? Jelen keretek között nincsen. Azt a bolondot, aki még így is a Fideszt vagy bármelyik pártot támogatja, nyugodtan őrültté lehet nyilvánítani. A megoldás egyetlen dolog lehet: az egész nyamvadt rendszert kormányostul, ellenzékestül el kell utasítani. A jövő nem az övék. Említhető múltjuk pedig nincs. Egy nihilista társaság ugyanennyi ésszel a fejükben. Persze, hogy nincsenek megoldások. A megoldásokhoz egy új képlet és egy új államvezetés kell. Ennyi.
Ahogy erről gazdasági oldalakról értesülhetünk, ezek külön-külön már mind elhangzottak, de így együtt már sok. Ez lehetetlen, ezt képtelenség keresztülvinni, és hasonló megjegyzések látnak napvilágot. Több oldal, főleg a kormánnyal ellentétes oldalak arról beszélnek, hogy az egész csak kitaláció, és ezt csak a kormány mondja, hogy a nép felé igazolja az IMF-fel szembeni politikáját. A valóságban biztosan a fele sem igaz.
Ebben is lehetne logika, ha nem tudnánk azt, hogy az egész egy nagy színjáték. Olyan színjáték, amit a politikai porond színészei játszanak, a bolondok meg elhisznek. Valójában az egész színjátékkal jó előre tisztában volt mindegyik fél, és az ilyen részletek semmi másra nem valók, mint néphülyítésre. A kormány soha sem akart az IMF-fel szakítani, ha akart volna, már megtette volna. Az IMF valójában ki sem tette a lábát Magyarországról egyetlen pillanatra sem, mint ahogy annak igazgatója Christine Legarde kijelentette, várnak egy kicsit, úgyis lesznek tárgyalások.
Vagyis mindenki jól tudta, hogy lesznek újabb hitelek, lesznek tárgyalások, és lesz megegyezés is. Csak a nép hülyítésére kellett ezt az egész, pár hónapig tartó színjátékot lejátszani, hogy a nép elfogadja az elfogadhatatlant is. Hogy Orbán kijelenthesse, mi mindent elkövettünk, de ez van. Most sajnos még hússzor nagyobb megszorítás kell. Ugyan megígértük, hogy nem lesz, ugyan megígértük, hogy mostantól már sokkal jobb lesz, de hát ez a fránya IMF nem engedi. Enélkül meg összedől minden. A sok birka pedig majd béget ehhez is. Ha béget. Ami nem olyan biztos már.
Az IMF követelései pedig nem valószínű, hogy kitalációk lennének. Mögöttük van sok tapasztalat, legfőképpen a görög tapasztalat, ami rendkívül súlyos pénzekbe került, és kerül nekik most is. Az IMF nem azért van, hogy 100 milliárd eurós csúszópénzek vándoroljanak a kezekbe és kormányokhoz, nem azért, hogy fizessen, hanem azért, hogy kiverje az országokból a legkisebb megtakarításokat is, minden egyes fillért, amit a népre költhetnek, és még többet is. Vagyis az országok ne iskolákra, kórházakra, egészségügyre költsenek, hanem arra, hogy a cionista zsidóknak legyen miből kiskirályt játszani, palesztinokat bombázni, és háborúkat pénzelni – fenntartani a nyugati cion-imperialista birodalmat.
Innentől kezdve az IMF követelése teljesen mindegy. A kormány a gazdasági helyzet miatt így is úgy is hasonló lépéseket tett volna, már csak azért is, mert nem tud más tenni, és így legalább az IMF nyakába lehet varrni az egészet. Pedig nem lehet. Még csak a Fidesz nyakába sem lehet. Hanem az elmúlt két évtized valamennyi kormányának és pártjának, amelyek – akár ellenzékiként is - részt vettek ebben a minden képzeletet felülmúló hazaárulásban. Ők mindannyian a felelősei a jelenlegi helyzetnek.
Megoldás? Jelen keretek között nincsen. Azt a bolondot, aki még így is a Fideszt vagy bármelyik pártot támogatja, nyugodtan őrültté lehet nyilvánítani. A megoldás egyetlen dolog lehet: az egész nyamvadt rendszert kormányostul, ellenzékestül el kell utasítani. A jövő nem az övék. Említhető múltjuk pedig nincs. Egy nihilista társaság ugyanennyi ésszel a fejükben. Persze, hogy nincsenek megoldások. A megoldásokhoz egy új képlet és egy új államvezetés kell. Ennyi.
Kemény Gábor
Magán célra felvett és elhasznált kölcsönök visszafizetésére közpénzeket szétosztani felhatalmazás nélküli és törvénytelen cselekedet volt, ráadásul kirekesztő módon hátrányosan megkülönböztető is, mivel nem mindenki részesedett belőle egyformán. Mindezért is felelniük kell az érintett vezetőknek, de a hazaárulás vádja mellett már csekélység a hűtlen kezelés bűntette. Ha az adósok nem kértek segítséget akkor amikor felvették és elköltötték a kölcsönösszegeket, akkor nem kérnek segítséget a visszafizetéskor sem. Egyébként az árfolyamrögzítés „segítsége” egy újabb megtévesztő cselekedete a jelenlegi nemzetpusztító hatalomnak, ugyanis semmi más célt nem szolgál, minthogy közpénzeket juttat a nyerészkedő bankárok zsebébe. Ezzel mindössze az érhető el, hogy aki már most fizetésképtelen lenne és „bedobná a törölközőt” azt még néhány évig feji a bank úgy, hogy még közpénzekhez is hozzájut. Mindez nem menti meg az adóst, mert a rögzítés időszaka után a gyűjtőszámlán kamatozó különbözet ismételten fizetés képtelen helyzetbe taszítja. A közpénzek elherdálásán és az adós további kiszipolyozásán kívül még egy nemzetmegosztó hatása is van a folyamatnak. Összeugrasztja a hatalom azokat, akik nem vettek fel kölcsönt azokkal, akik felvettek. (http://kaslerarpad.hu/?p=1580#more-1580)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése