A terrorista olyasvalaki, akinek van bombája, de nincs légiereje.
Miközben a jelenlegi nemzetközi jog szerint „városok és falvak
indokolatlan lerombolása” elévülhetetlen háborús bűncselekménynek
számít, addig az emberi települések gyakorlatilag büntetlenül
bombázhatók repülőgépről, holott a légibombázás nem más, mint állami
terrorizmus. Ez a hatalmasok terrorizmusa, amely több ártatlan
áldozatot követelt az utóbbi hat évtizedben, mint a valaha élt összes
államellenes terrorista együttvéve.
Douglas Lummis, az egyik neves amerikai nonkonformista politikai
gondolkodó szerint „az Egyesült Államokban nem tartanánk alkalmasnak az
elnökségre azt az embert, aki valaha bombát dobott egy zsúfolt
étterembe, de örömmel elnökké választunk olyan embert, aki valaha
repülőgépről dobott le bombákat, amelyek nemcsak éttermeket romboltak
le, hanem a nekik helyet adó épületeket és a környékbelieket is”.
Valóban, mintha egy sajátságos amerikai perverzió lenne, hogy magasból
bombáznak és távolból rakétákkal lőnek olyan városokat és népeket,
amelyek valamiért az amerikai szoldateszka és politikai vezetés
célkeresztjébe kerültek. Ez részben azzal a tudatos óhajjal függ össze,
hogy ne kockáztassanak amerikai életeket földfelszíni hadszíntereken,
részben pedig azzal az inkább tudatalatti vággyal, hogy az áldozatok
véres maradványai véletlenül se zavarják meg az amerikai bakák és az
otthoni tévénézők hipokrita érzéseit önmagukról, kormányukról és fennen
hangoztatott „családi értékeikről”. Korszakunk példátlan
tudományos-technikai forradalma ellenére igazi haladást az jelentene az
emberiség számára, ha véget lehetne vetni az amerikai bombázásoknak és
háborúknak, egy kis szerénységre késztetve az USA/EU/NATO
„szentháromságot”, amely nem ismer el semmiféle felsőbb hatalmat, és
azt hiszi, hogy szó szerint joga van a világon mindenhol azt csinálni,
amit csak akar, mindenki ellen, ameddig neki tetszik, és ráadásul
mindezt „humanitáriusnak” álcázva.
Szinte már közhelynek számít azzal vádolni az USA-t, hogy rendre
színes bőrű, harmadik világbeli, főleg muzulmán népeket választ
célpontnak, de ne feledjük, hogy a modern idők egyik leghosszabb -
folyamatosan 78 napig tartó - amerikai bombatámadása a volt Jugoszlávia
fehér, európai és keresztény lakosságát sújtotta. Jól látható tehát,
hogy amikor bombázásról van szó, az Egyesült Államok a teljes
esélyegyenlőség híve. Számára a célponttá válás egyedüli feltételei: a)
akadályt jelenteni az amerikai birodalmi akarat útjában; b)
gyakorlatilag védtelennek lenni a bombázásokkal szemben. (Szíria
például megfelel az előbbi kritériumnak, az utóbbinak azonban távolról
sem, tehát minden esélye megvan rá, hogy megússza az amerikai
bombázást.)
A washingtoni vezetés gondosan megkülönbözteti az amerikai légierő
által ledobott robbanószereket a „tömegpusztító fegyverektől”, amelyek
bevetéséhez szerinte csak a hivatalosan annak nyilvánított ellenségek
elég romlottak. Az amerikaiak az atom-, a vegyi és a biológiai típusú
fegyvereket tartják tömegpusztítóknak, amelyek hatása nem korlátozható
kizárólag katonai célpontokra, szemben az általuk használt „precíziós”
cirkáló rakétákkal. Mindez persze igencsak ingatag szemantikai lábakon
áll, tekintettel az utóbbi hat évtized amerikai bombázásainak milliós
nagyságrendű civil áldozatára. Ráadásul Washington nem alkalmazza a
tömegpusztító minősítést az általa gyakran használt, noha válogatás
nélkül gyilkoló szegényített urániumtartalmú és fürtös bombákra.
Ugyanakkor rendkívül nehéz lenne „emberbarátnak” minősíteni a Tomahawk
cirkáló rakétákat, amikor több ezer fontnyi TNT-t tartalmazó hasznos
teherrel becsapódnak sűrűn lakott városok központjába, gyakran
szegényített urániummal a robbanófejükben.
A náci rezsim ellen (persze csak utólag) szót emelő egyik német
papot plagizálva: amikor Koreát, Vietnamot, Laoszt, Kambodzsát, El
Salvadort és Nicaraguát bombázták, nem szóltam, mert nem voltam
kommunista; amikor Kínát, Guatemalát, Indonéziát, Kubát és Kongót
bombázták, nem szóltam, mert nem vettem róla tudomást; amikor Libanont
és Grenadát bombázták, nem szóltam, mert nem értettem semmit; amikor
Panamát bombázták, nem szóltam, mert nem voltam drogkereskedő; amikor
Irakot, Afganisztánt, Pakisztánt, Szomáliát és Jement bombázták, nem
szóltam, mert nem voltam terrorista; amikor Jugoszláviát és Líbiát
bombázták „humanitárius” okokból, nem szóltam, mert indokoltnak
látszott; amikor engem jöttek bombázni, nem maradt senki, aki
megvédjen, de nem számít, mert már halott voltam.
Mementóként álljon itt tehát az USA által a második világháború óta
bombázott országok listája William Blum Rogue State: A Guide to the
World’s Only Superpower c. könyve alapján: Korea és Kína 1950-53,
Guatemala 1954, Indonézia 1958, Kuba 1959-61, Guatemala 1960, Kongó
1964, Laosz 1964-73, Vietnam 1961-73, Kambodzsa 1969-70, Guatemala
1967-69, Grenada 1983, Libanon 1983, 1984, Líbia 1986, El Salvador
1980-as évek, Nicaragua 1980-as évek, Irán 1987, Panama 1989, Irak
1991, Kuvait 1991, Szomália 1993, Bosznia 1994, 1995, Szudán 1998,
Afganisztán 1998, Jugoszlávia 1999, Jemen 2002, Irak 1991-2003,
2003-11, Afganisztán 2001-napjainkig, Pakisztán 2002-2003,
2007-napjainkig, Szomália 2007-2008, Jemen 2009, Líbia 2011.
„Bónuszként” pedig Philadelphia, Pennsylvania állam / USA 1985.
május 13. Egy rendőrségi helikopter plasztik-dinamit bombát dob a MOVE
nevű keresztény-karizmatikus néger szekta által elfoglalt épületre, az
így keletkezett tűzvészben megsemmisül egy egész háztömb 60 lakása, és
szörnyethal 11 ember, köztük öt gyermek; Franciaország 1986. április
15. Miután a francia kormány megtiltotta légterének átrepülését a Líbia
ellen felvonuló amerikai légierő számára, retorzióként a tripoli
francia nagykövetség épületét „véletlenül” találat éri a líbiai
fővárost sújtó bombázásban; Kína 1999. május 7. A Jugoszlávia elleni
amerikai agresszió során ugyancsak „véletlenül” súlyos bombatámadás éri
a Kínai Népköztársaság belgrádi nagykövetségét; 2003 áprilisában Irak
lerohanásakor az Iráni Iszlám Köztársaság területére is amerikai
rakéták csapódnak be „tévedésből”, legalább egy ember halálát okozva.
MD 2012. X. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése