Egy amerikai tanulmány szerint a
kőolajkitermelés csúcsának nincs alapja, a feltárt készletek nagyon
gyorsan nőnek, a kitermelési technika rohamosan fejlődik. Mintha ezt
támasztaná alá, hogy a kőolaj ára elkezdett csökkenni, és viszonylag
tartósan eltávolodott a 100 dolláros szinttől. Az ördög azonban a
részletekben lakik. A tanulmány egyik alapfeltevése a szakmai elemzők
szerint hibás, a kőolaj alacsony ára pedig az amerikai tárolt készletek
növekedése miatt állhatott elő - ami akár háborús készülődést is
sejtethet.
Külföldön komolyabb visszhangot váltott ki az a tanulmány, amelyet a
Harvard Egyetem egy kutatója írt. A tanulmány fő állítása az, hogy a
kőolajkészletek bővülése gyorsabb, mint a kitermelés, így aztán 2020-ra
a mai szintet kb. 30%-al meghaladva 110 milió hordó lesz a napi
olajkitermelés - az írásról magyarul Frei Tamás tudósított. Az nem
furcsa, hogy a Frei-cikk a tanulmány fontos pontjait nem kritizálta,
hiszen publicisztika és nem szakértői anyag volt, de eléggé meglepő,
hogy G. Monbiot, a The Guardian újságírója egy cikkben szintén
elfogadta a tanulmány alapvető állításait, lényeges kritika nélkül.
Mindez azért érdekes, mert Monbiot korábbi írásai arról árulkodtak,
hogy a szerző eléggé felkészült a témában, és nem feltétlenül fogadja
el az ipar olyan (egyébként nem teljesen elfogadható) állításait,
miszerint a palakészletek képesek megmenteni a világot a peak pil
(kitermelési csúcs) okozta válságtól.
Cikkek tömege született válaszul a tanulmány kapcsán; megszólaltak
olyan nagyágyúk is, mint pl. Szadad Al Husszeini, a szaúdi Aramco volt
vezetője is. A tanulmány 3 fontos feltevésben is jelentősen téved, íme:
1. A jövőbeli kitermelés alakulása helyett a kitermelési kapacitást
jelzi előre 2020-ra, ami csúsztatás. Hogy mi a kettő között a
különbség? Egy példán keresztül lehet illusztrálni mindezt. A szaúdi
kitermelés jelenleg 10 millió hordó/nap körüli, de a kapacitás a
szaúdiak állítása szerint 12 millió hordó. Ez többek között úgy érhető
el, ha egy jelenleg is működő mezőn horizontális furatok is készülnek,
azaz csak 1-2 éven belül. Mindeközben azonban a meglévő mezők hozama
nem állandó, hanem esik, ennek éves %-os mértéke az ürülési ráta
(decline rate), ez jelenleg kb. 5% körül van. Így, mire a
"kapacitás"-ból valóság lesz, mondjuk 2 év múlva, az már nem a
jelenlegi 10 millió hordó/nap, hanem csak ~9 millió hordó/nap-hoz
adódik hozzá. Voilá, így lesz 12-ből két év alatt 11 millió hordó/nap.
Sosem szabad azt a mezőt, amely bár fizikailag létezik, de rendszerbe
állítása még évekig tart, a pillanatnyi termelésben figyelembe venni. A
kitermelési kapacitás szónak nincs valódi jelentése.
2. Az előbb említett ürülési rátákkal kapcsolatosan a tanulmány
szerzője megállapítja, hogy szemben a korábban 5% körülre becsült
értékkel, ez a ráta jelenleg kb 2-3%, azaz mivel a felfedezések bőven
nagyobbak, mint ez az éves csökkenés a kitermelésben, 2020-ra elérhető
a 110 millió hordó naponta. Ezzel a jelenséggel csak egyetlen probléma
van. A horizontális fúrások esetén a látszólagos ürülési ráta csökken,
ennek az az oka, hogy a furat egészen működése utolsó percéig olajban
áll, és csak akkor áll le belőle a kitermelés, ha a mezőben eső szint
eléri ezt a horizontális furatot; a vertikális furatok esetén az
ürülési ráta évről évre növekszik. Aki ekkora hibát képes elkövetni egy
előrejelzésben, az nem ért az olajiparhoz. A megszokott, 4-5%-os
ürülési rátákat tekintetbe véve a legjobb esetben is lényegében
stagnálás várható 2020-ig, utána pedig a fogyó új projektek már jelzik
a visszavonhatatlan hanyatlást a kitermelésben (termiall decline).
3. A nem hagyományos készletek hatalmas bővüléséből még nem
következik, hogy ezek megoldást jelenthetnek a hagyományos készletek
fogyása esetén. Ékes példa erre a kanadai olajhomok kitermelése, amely
- bár önnön magában képes lenne a teljes Föld olajfelhasználását
fedezni 6 évig , ha hozzá lehetne férni - a legderűlátóbb előrejelzések
alapján is csak 5 millió hordó lesz naponta 2020-ra (szerintem még
ennyi sem). Mindezeken túl a palakészletek kitermelése nem olyan
könnyű, mint a hagyományos készleteké, a befektetett energia nagyobb,
így az energetikai megtérülés, az EROI 3 körüli, összevetve a
hagyományos kőolaj 10-es értékével. Összefoglalva: hiába van sok nem
hagyományos mező, azok kitermelési rátája kicsi, energetikai hozam is
kicsi a hagyományos könnyű olajhoz mérve.
A másik jelenség a kőolaj árának napok óta tartó esése, amely számos
szakértőt, így a portfolio.hu elemzőit is arra vezette, hogy tartós
jelenségként értelmezzék azt. Az ár esése egyébként csak a WTI olajárat
érintette, amely alapvetően az USA készletezésétől függ, és az amerikai
készletek jelentősen meghaladják az ilyenkor szokásos szintet, azaz
nagy mértékű spájzolás zajlik. Ennek az árcsökkenésnek kevés köze van a
kitermeléshez, még kevesebb a hírekhez a nem hagyományos készletek
kapcsán, inkább egy lehetséges háború előtti készletezés (vagy háború
eshetőségére készülés) képe sejlik fel előttem - főképp azért lehet ez
igaz, mert a többi fontos "nyersanyag" (réz, arany, ezüst) ára nem
csökken, pedig hosszú ideje együtt mozogtak egyébként az olajjal.
Hetesi Zsolt - ffek.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése