ÉGI ÜZENETEK
2012-10-02
Szűzanya: A különítélet
Szűzanya: Drága Gyermekeim! Mai tanításom anyaga a különítélet, mely közvetlenül a halál után van.
Egy
történettel kezdem. István, aki 52 éves, csontvelő rákos, a betegsége
utolsó stádiumában van. Az orvos megmondta, csak néhány napja van hátra,
nem tudnak segíteni rajta. A beteg ezek után könyörgött, hogy vigyék
haza, otthon szeretne meghalni. Felesége azonnal teljesítette
kívánságát, és a mentővel hazavitte. Türelemmel és szeretettel ápolta,
de István a harmadik nap nagyon rosszul lett. Ereje egészen elhagyta,
hideg veríték ütötte ki az egész testét, mozdulni se bírt. Eszméleténél
volt, még tudott beszélni. Az egész család ott állt az ágya körül:
édesanyja, édesapja, felesége és két nagy fia. Mindenki sírt, aggódott.
Mindnyájan tudták, hogy elérkezett az ideje. A nagymamának eszébe
jutott, hogy papot kell hívni hozzá. Ateista férje tiltakozott, hogy szó
se lehet róla, mert nagyon megijesztenék vele. A fiúk se akartak
hallani erről. István gyengén, halkan ennyit mondott: papot akarok. A
család meghajolt a kérés előtt, és a feleség felhívta a plébánost, aki
autóba szállt, és 5 perc múlva megjelent. Mindenki kiment a szobából és
az atya meggyóntatta a haldoklót. Az esküvőjén gyónt utoljára, elég sok
bűne, mulasztása összejött. Miután megkapta a feloldozást, örömöt és
megkönnyebbülést érzett. Ezután a pap elővette a Szentostyát és István
úgy látta, hogy maga Jézus teszi a nyelvére. Most már a családtagok is
ott álltak. Jézus ott maradt az ágyánál és szeretettel mosolygott rá. A
haldokló arcán mindenki örömet, megnyugvást látott. Most az atya
megkente szemét a szent
olajjal és közben mondta: „Ez szent kenet által és az Ő irgalmassága
által bocsássa meg neked az Úr, amit látással vétkeztél.” Majd az ajkát is megkente és mondta: „… bocsássa meg neked az Úr, amit beszéddel vétkeztél.” Azután megkente a fülét és így szólt: „…bocsássa meg neked az Úr, amit hallással elkövettél.” Kezét megkenve mondta: „…bocsássa meg neked az Úr, amit érintéssel vétkeztél.” Lábát megkenve mondta: „…bocsássa meg neked az Úr, amit lépéseiddel elkövettél.”
Drága
Gyermekeim! Mindig hívjatok papot a haldoklóitokhoz, mert a betegek
szentsége minden bűnt eltöröl és a haldokló egész biztosan nem kárhozik
el. Ó, Gyermekeim! Sokszor milyen ostoba komédiák folynak le a haldokló
ágya körül. A beteg szeretné a szentségeket, mert érzi, hogy csak ez
segítene, de nem mer papot kérni, nehogy megijedjenek hozzátartozói. A
család meg nem mer papot hívni, nehogy megijedjen a beteg. S közben a
haldokló elveszti eszméletét és meghal, és a szentségek segítsége nélkül
kell mennie a különítéletre. Az ilyen család kockára teszi szerette
üdvösségét.
Mikor
meghal valaki, azonnal a különítéletre kerül, akár felvette a
szentségeket, akár nem. De ha felvette, akkor a gonosz ott már nem
rúghat labdába. A haldokló már eleve Jézusé, és ott véglegesen eldől,
hogy hová kerül, a Mennyországba vagy a tisztítóhelyre.
Vannak hamis tanítások a különítéletre vonatkozólag, melyeket nem szabad elhinnetek: pl. egyesek szerint a lélek a halál után egy álomszerű, öntudatlan állapotba kerül, és így marad a világ végéig. Mások azt mondják, hogy a lélek a testtel együtt meghal, és Isten az utolsó ítéletre a testet és a lelket feltámasztja. Vannak olyan tanítások, hogy akik üdvözülnek a haláluk után, azok a teljes boldogságot csak a világ végén nyerik el. Megint mások szerint
az üdvözültek haláluk után a Mennyben Jézust csak emberségében
láthatják, de az utolsó ítélet után már élvezhetik Istenségét is, sőt az
egész Szentháromságot színről-színre.
Ezekkel
az eretnekségekkel szemben az Egyház azt tanítja, hogy a halál után a
test feloszlik, a lélek pedig tovább él. Azonnal a különítéletre kerül,
Jézus Krisztus elé.
Ott, akik őszinte bűnbánatban és Isten szeretetében haltak meg, de még van a bűneik után tartozásuk, a tisztítóhelyre
kerülnek, szabadulásukban és szenvedésük enyhítésében sokat tudnak
segíteni nekik a földön élők. Azok a lelkek, akik a keresztség felvétele
után semmi bűnt nem követtek el (megkeresztelt csecsemők és kicsi
gyermekek), valamint halálukig bűneiktől teljesen megtisztult emberek
azonnal a Mennyországba jutnak. Azok a lelkek pedig, akik halálos bűnben
vagy csak az áteredő bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak. A
különítéletet senki se kerülheti ki. Az ember számára Isten azt
rendelte, hogy halála után különítéletre kerüljön. Nincs az a legkisebb
jócselekedet, amely ne nyerné el jutalmát és nincs az a legkisebb bűn,
amely ne nyerné el méltó büntetését. Jézus így szól az ítéletről: „Aki
hisz bennem, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet
vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában” (Jn 3,18) Ez a HIT
nemcsak annyit jelent, hogy hiszek Jézusban, mint élő Istenben, hanem
azt is, hogy Őt követve, az evangélium szerint igyekszem élni. Az
ilyenekre mondja, hogy nem esik ítélet alá. Aki viszont nem hisz
Krisztusban, nem az Ő tanításait követi, szeretetlenségben, bűnben él,
az ítéletet von magára.
Két
asszonyt állítok elétek. Figyeljétek meg, mi várható számukra. Közülük
melyik von ítéletet magára Jézus előtt a különítéleten? Anna 5
gyermekes családanya. Mély hite és meggyőződése szerint neveli
gyermekeit. Hitetlen férje csúfolódásai ellenére minden este együtt
imádkozik velük és viszi őket a vasárnapi szentmisére. Férjével tartó
hosszú vita után mind az 5-öt megkereszteltette és 2 legnagyobb már volt
elsőáldozó. Este, lopva elimádkozza a rózsafüzért, fáradtan álmosan. A
másik asszony Juli.
Férjével jól megvannak. Gyermekük nincs. Lett volna, de közös megegyezés
alapján az abortusz mellett döntöttek. Jelszavuk: nyomorra nem szülünk
gyermekeket. A férfi munkanélküli, Juli bérelszámoló egy irodában. Néha,
nagy ünnepekkor elmennek a szentmisére. Juli irigy, anyagias
természetű. Folyton panaszkodik a férjének, hogy a szomszédok milyen jól
élnek. A gyerekeknek is van munkahelyük. 4 keresetből nem csoda, ha
tengerparti üdülésre is telik.
Bizony,
ha Anna majd meghal, nem sokat fog kérdezni tőle az Én Szent Fiam. De
Juli bűnei, mulasztásai komoly ítéletet vonnak maguk után.
Arra
az eretnekségre, amely azt állítja, hogy a Mennybe jutottak Jézust csak
mint embert láthatják a Mennyországban az a válaszom, hogy az Én Szent
Fiamat színről-színre, Istenségében és dicsőségében azonnal láthatják,
de még a Mennyei Atyát és a Szentlelket is. Én, Édesanyátok most egy
különítéletet szeretnék közelről bemutatni nektek. Csukjátok be testi
szemeiteket és lelki szemeiteket nyissátok ki. Itt, az engesztelés
termében kinyílik az ajtó, és hárman jönnek be: egy 30 éves halott leány
lelke, jobboldalán az őrangyala kíséri, baloldalán a gonosz lélek, egy
sportos testalkatú, széparcú fiatalember alakjában. Ritkán lehet ilyen
szép, vonzó külsejű férfit látni. Az Én drága Fiam, Jézus itt áll az
asztal mellett a különítélet helyén és várja. Megállnak előtte. Az
őrangyal elmeséli, hogy a leány, Krisztina már 13 éves kora óta rabja a
szex-nek. Mindenkivel telhetetlen, váltogatja a barátait. Rendszeresen
szedte a fogamzásgátló tablettákat, mégis négyszer teherbe esett. A 3
abortusz sikerült, de a negyediknél az orvos elvétett valamit és
szabályosan elvérzett. Ebbe halt bele. Jézus szomorúan nézi, és így
szól: „Leányom! Tudod-e ki vagyok Én?” Így felelt: „Igen. Te vagy Jézus.
A gyermekkori imakönyvemben van egy szentkép, arra nagyon hasonlítasz.
Akkor még hittem létezésedben, de tanáraim és osztálytársaim kinevettek,
hogy én még hiszek a dajkamesékben.” „Kicsi korodban - folytatja Jézus –
olyan tiszta voltál, mint egy hófehér liliom. Kár, hogy így
beszennyezted magad. Fekete foltok borítanak tetőtől, talpig. A szörnyű
kárhozat vár rád, Gyermekem. Mégis adok neked egy utolsó lehetőséget:
bánd meg bűneidet, és kérj tőlem bocsánatot, akkor nem küldelek a
pokolba.” De az izmos, vonzó férfi átöleli a derekát, és így szól:
„Nekem ilyen foltosan is tetszel. Kimondhatatlan nagy testi gyönyöröket
adok neked, amihez hasonlót egyetlen barátod sem tudott nyújtani.”
Kriszti gondolkodóba esik. Hol Jézusra, hol az ismeretlen szép fiúra
néz. Az őrangyala ezt mondja: „Kriszti, ne higgy benne, ez a Sátán, aki a
kárhozatra fog hurcolni!” Szent Fiam könyörgően néz rátok,
engesztelőkre: „Segítsetek! Imádkozzátok el együtt a „Most segíts meg Máriát”!”
Én, Szűzanyátok odamegyek a gonoszhoz és szép csillogó cipőjére
rálépek. Erre az egész alak köddé vált és eltűnt. Imátok szavai éles
fénynyalábként fúródnak bele a lány lelkébe és elöntötte a bűnbánat.
Térdelve, zokogva kért bocsánatot és az Én irgalmas Jézusom megkönyörült
rajta, a tisztítóhelyre küldte. Köszönöm a közbenjárásotokat,
megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése