Sokszor, sok embertől hallottam már: hogy ha eljön az
ideje fegyvert fog, és elkergeti azokat, akik nyomorgatják az ország
népét, és őt magát. Rendben, szóban annyira nem is hangzik rosszul. Az
ördög viszont a részletekben bújik meg. Ilyenkor pár egyszerű kérdést
szoktam feltenni az elképzeléséből kiindulva:
- Addig mit teszel?
Nem
értik a kérdést, nem látják értelmét politikai tevékenységnek,
tájékozódásnak, fizikai felkészülésnek. Ha ritka esetben úgy tűnik,
részben látják, az inkább a ló túlsó oldala, mert vagy
választási-párthívőhöz vagy szimplán 'tüntetőhöz' van szerencsém -
komoly, gyakorlati szempontból ez a fajta aktivitás majdnem ugyanannyit
ér, mint az inaktivitás. Ha valaki nem érti, hogy ugyan miért érne
annyit, szívesen kifejtem a következő alkalommal.
- Mit fogsz csinálni egyedül?
Nem
gondolnak bele, hogy az ember egyedül nem ér semmit, hamar elbukik.
Nézzen szét maga körül, ugyan kire bízná rá az életét? És ki lehet az,
akiben biztos, hogy nem árulja el őt?
-
Tudod majd hogyan kell használni a fegyvered, és hogy ki van a jó, és
ki a rossz oldalon, és kire kell lőni, és kire nem, ki akar rosszat, és
ki akar jót?
Erre általában már csak hallgatás a válasz.
Ennek
ellenére mindenki nagyon meg van elégedve önmagával, nem érzi szükségét
utánanézni semminek. Van egy véleménye, amit szeret elmondani - és
ennyivel be van fejezve. Viszont ez a hozzáállás előrevetíti egy olyan
jövőbeli kaotikus állapot lehetőségét, amikor azok, akik nem a pincékben
kuporognak majd, óriási káoszt okozhatnak az országban. Akár nemzeti
jelszavak nevében is. A 2006-os és azt követő utcai események tanulságos
példát mutattak, képzeljük el ezt egy-két nagyságrenddel nagyobb
változatban, és durvább körülmények között.
Nemzeti
radikális szervezetekkel ellentétben minket most nem fenyeget az a
veszély, hogy a - mindenkinél mindent jobban tudó emberek - tömegesen
elkezdenének jelentkezni. Hiszen itt dolgozni kell, és nem az a mérték,
hogy ki hogyan tud helyezkedni, illetve kinek van a legnagyobb hangja az
összes közül. A lusták, akik még közösségbe sem vágynak, és nem akarnak
tenni semmit - esetleg szavazni, nos ők értelemszerűen eleve kiestek.
A
végkifejletet tekintve: akármi is lesz, békés vagy éles átmenet, és
ezek lassan vagy gyorsan történnek: szervezett, fegyelmezett, képzett és
irányítható csapatokkal szemben a céltalan pusztításnak, és az egyének
önzésének sok esélye nem lesz. Most még lehet össze-vissza beszélni, és
lég-boxolni, szitkozódni, fenyegetőzni. Élvezze ki most amíg teheti, aki
ennyire komolytalan. A vizsga napja nagyon valószínű, hogy meglehetősen
közeleg.
Vésztői Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése