Oroszország és Belorusszia uniójának védelmi politikája

Katonai területen továbbra is Belorusszia Oroszország fő és legkövetkezetesebb szövetségese: a két ország uniójának igazi megnyilvánulása a közös védelmi politika, melyhez nincs még egy hozzá fogható az egykori Szovjetunió államai vonatkozásában.

1992 óta Oroszország és Belorusszia több mint 30 nemzetközi egyezményt írt alá a katonai együttműködés terén. Jelenleg zajlik egy új katonai doktrína megvalósítása, amely az uniós állam kétoldalú megállapodásait a védelem terén meghatározza. 1997-ben Oroszország Honvédelmi Minisztériuma és Belorusszia közös fórumot hozott létre. 2002-ben megállapodást írtak alá a belorusz és a regionális orosz fegyveres erők logisztikai támogatásáról. Jelenleg egy a csapatok technikai hátterét biztosító egységes logisztikai rendszer létrehozásán folyik a munka, illetve folyamatban van a belorusz haderő többszintű megújítása, beleértve a légierőt, páncélos haderőt és légvédelmi rendszereket.

A védelmi együttműködés keretén belül Belorussziának lehetősége volt rakéta lövészet végrehajtására Oroszország területén belül az ashuluki lőtéren – korábban a magyar honi légvédelmi rakétacsapatok is oda jártak -, amelyre belföldön a magas népsűrűség miatt nem lett volna lehetősége. A közös légvédelem szintén az unió katonai doktrínájának részét képezi.

A katonai és tudományos együttműködés meglehetősen széleskörű. A Honvédelmi Minisztérium katonai iskolájában az Orosz Föderáció belorusz tisztek és kadétok százainak biztosít folyamatos kiképzést. Belorusszia vállalati hátterének tekintélyes része is a kétoldalú együttműködés részét képezi. Az unió katonai doktrínája közös védelmet biztosít bármilyen háborús fenyegetés és agresszió ellen. Belorusszia nem pusztán katonai szövetségese Oroszországnak, de - mivel a területén is találhatók orosz katonai létesítmények - minden, Belorusszia ellen irányuló katonai beavatkozás (NATO) egyben az Orosz Föderáció elleni támadást jelent.

Az egyik legfontosabb orosz katonai létesítmény az országban a gancevichi radarállomás. A radarrendszer 2003-ban kezdte meg teljes körű működését és jelenleg is részét képezi az unió rakétatámadást előrejelző rendszerének. A radarállomás 5000 kilométerről képes észlelni kisméretű tárgyakat is. Üzembehelyezése óta ez Nyugat- és Észak-nyugat-Oroszország rakétajelző rendszerének egyik legfontosabb eleme, mely ellenőrzi Észak-Nyugat-Afrikát, Európát, az Észak-Atlanti-óceánt és a Norvég-tengert. Az üzemben tartást biztosító katonai személyzet mintegy 2000 szakember (kb. 15%-uk belorusz és civil). Belorusszia és Oroszország aláírta a radar üzemeltetési szerződésének 2020-ig való esetleges meghosszabbításáról szóló megállapodást.

Egy másik fontos létesítmény a minszki régióban található radarállomás (Antaeus), ami az orosz haditengerészettel való érintkezési pont és állandó kapcsolatban van az Oroszországban állomásozó atom-tengeralattjárókkal. Ez az érintkezési pont mintegy 650 hektárnyi területet foglal magába, amely az orosz haditengerészet több mint 300 tisztjének szolgálati területe, akik a külső védelem képviseletét végzik Belorussziában.

A Szovjetunió idejében a Vörös Belorusszia katonai körzet volt a Szovjetunió egyik legerősebbike. Ma azt mondhatjuk, a belorusz fegyveres erők a régi vörös belorusz katonai körzet átszervezéséből jöttek létre. Ez nem egy újonnan létrehozott hadsereg, valójában a teljes körű katonai körzet, a független Belorusszia részévé vált. Egyfelől 1991 után sok orosz tiszt érkezett az országba, másrészt sok belorusz tiszt teljesít szolgálatot Oroszországban, így a két ország katonái azonos értékrendet tudhatnak magukénak, a tudásanyag egyazon katonai iskolákból származik.

A független fehérorosz hadsereg 1992 márciusában a fehérorosz kormány által, a Belarusz Köztársaság független fegyveres erőinek létrehozásáról szóló törvény elfogadásával kezdte meg működését. A Legfelsőbb Tanács beleegyezésével létrehozott haderő mintegy 50000 fős fegyveres erőt jelentett. A hadsereg két fő ágra osztottan kezdte meg működését, a légierő már a kezdetekkor külön ágat alkotott. A különleges műveleti erők közvetlenül a Fegyveres Erők vezérkarnak lettek alárendelve. Az ország mintegy 3500 tankot, 3800 egyéb páncélozott harcjárművet, 1500 tüzérségi rendszert, 390 repülőgépet, 79 harci helikoptert örökölt az egykori Szovjetuniótól. Az ország védelmét több mint 300, különböző típusú légvédelmi rakéta látta el.

A Fehéroroszországra jellemző reguláris fegyveres erők és térségi védelem kialakítása a XXI. század elején kezdődött meg. Ez az illegális fegyveres csoportok elleni harc hatékony eszköze, főként a határ menti területeken. Ezekben a régiókban a terület lakossága alkotja a regionális haderő magvát, ami egyben a közigazgatás alapját jelenti. A területi védelem minden esetben a kormányzó vagy az elnök végrehajtó bizottságának közvetlen irányítása alatt áll.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a NATO erők támogatása a keleti országok illegális fegyveres csoportjai felé nemhogy eltűnt volna, de folyamatosan növekszik. Az Egyesült Államok továbbra is katonai létesítményeket működtet az Európai Unió Oroszország és Fehéroroszország menti határain, melyekben a haderőt folyamatosan bővíti.

Az Egyesült Államok számára az európai irány továbbra is az egyik kiemelt terület. Washington nemrég jelentette be, hogy modernizálják az Európában állomásoztatott amerikai taktikai atomfegyvereket. A Pentagon tervei szerint 15000 katonát telepítenek Lengyelországba és a balti államokba az Eagle Guardian projekt keretében. Ezek az országok válnak az Európában fenntartott amerikai katonai hatalom célállomásaivá. Lengyelországban és a balti államokban kilenc hadosztály (amerikai, brit és német) állomásozik. Litvániában a kormány külön tárca nélküli bizottságot hozott létre az amerikai csapatok elhelyezésének megkönnyítésére, Lengyelországban pedig hét repteret alakítanak át, hogy azok alkalmassá váljanak valamennyi típusú NATO-gép fogadására és a katonai személyzet ellátására. F-16-os gépeket állítanak szolgálatba Észak-Olaszországban, Lengyelországban, Észtországban, Lettországban és Litvániában, ahol a légibázisokon a NATO csapatok állandó szolgálatot teljesítenek.

Lengyelországban és a balti államokban katonai képzési és támogatási központokat hoznak létre, a lengyel kormány pedig amerikai AGM-158 levegő-föld rakétákat vásárol, melyek legfeljebb 370 km távról képesek a célpont megsemmisítésére. Ez az Orosz Föderáció Kalinyingrád enklávéja és Fehéroroszország elérését irányozza elő.

Csak 2012-ben tucatnyi nagyszabású gyakorlatot tartottak Lengyelországban, melyekben több mint 12000 amerikai katona vett részt, és az alap forgatókönyv szerint az ellenséges rendszer területi követeléseire válaszként a gyakorlat Belorusszia és Oroszország elleni műveleteket szimulált. 2013 őszére a NATO újabb jelentős gyakorlatot tervez a Balti-tengeren, illetve Lengyelországban, Litvániában és Lettországban, melyek szintén egy Oroszországgal és Belorussziával kibontakozó konfliktust szimulálnak. Ilyen körülmények közt az orosz-fehérorosz katonai együttműködés nem csak egy bizonyos eleme a kétoldalú kapcsolatoknak, hanem korparancs és szükségszerűség.

Mivel a tapasztalatok szerint a Moszkva és Minszk elleni támadásokra készülve többnyire a légierőre helyeződik a hangsúly, ezért Vlagyimir Putyin és Alexandr Lukasenko elnök megegyezése szerint Oroszország négy zászlóalj S-300-as légvédelmi rendszert biztosít Belorusszia számára, melyek az orosz légvédelem részeként Belorusszia területén teljesítenek szolgálatot. Ezt Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter 2013. április 23-án a fehérorosz védelmi miniszterrel való tárgyalásokat követően jelentette be.

Oroszország és Belorusszia 2013 szeptemberére nagyszabású hadgyakorlatot tervez (Nyugat 2013), melynek során a két ország szárazföldi csapatainak együttműködését tökéletesítik. Ezen kívül a NATO növekvő aktivitása miatt a Balti-tengeren közös víz alatti hadgyakorlatra is sor kerül majd.

A világtörténelem arra tanít, hogy a béke csak akkor lehetséges, ha annak a katonai alapjai is biztosítottak. Az Oroszországgal való katonai együttműködés pedig biztosítékot jelent a térség államai számára a jövőbeli békés fejlődéshez, ezért Magyarországnak is mielőbb ebben a szövetségi rendszerben van a helye.

Molnár István