"Van valami igazság abban, hogy szeretkezz ne háborúzz!"
Egy
nagyszerű előadást hallgattam valamelyik nap. A téma tetszett, az
előadásmód is egész jó volt; elhangzott egy történet is, ami nagyon
tanulságos volt. Egész addig a bizonyos pillanatig élveztem a dolgot...
Már szinte allergiás vagyok azokra a történetekre, amikor az elénk
állított pozitív példákról kiderül, hogy katona volt, “hős” volt, itt
harcolt, ott harcolt... Itt van például a híres célmegvalósító John
Goddard, aki bemutatta, hogy
hogyan készül egy fiatal úgymond a hazája megvédésére.
hogyan készül egy fiatal úgymond a hazája megvédésére.
Jóemberek, a hazánk az egész Föld,
megvédeni
pedig legfőképpen az emberi rombolástól és az egymás ellen való
harcolástól kell. Az egymás ellen való harcolástól úgy tudjuk megvédeni,
hogy nem hiszünk az ostoba propagandának.
Szomorú
azt látni, hogy még a legokosabb emberek közül is sokan beveszik azt a
hazugságot, hogy a hadiipar valóban az emberek védelméről meg úgymond a
haza védelméről szól. A háború a pénzről szól, mert pénzt hoz azoknak,
akik ugyan soha nem mennek a harctérre, de eldöntötték, hogy ekkor és
ekkor ezt és ezt, így és így megtámadjuk. Akik a legmagasabb pozícióból
kiadják a parancsot.
Akik megszervezik a háborút. Akik legyártatják a fegyvereket. Akik nagyon is tudatában vannak annak, hogy a háború
céljának semmi köze senki megvédéséhez, egyedül a hatalom és a kontroll
növeléséhez, valamint a megfélemlítéshez, a félelemben tartáshoz van
köze, illetőleg pont arról szól. Hiszen a rettegő embereket a
legkönnyebb irányítani, nekik pedig pontosan ez a céljuk: az emberi
lények minél jobb irányíthatósága. Ne gondolkodjanak, ne tudjanak túl
sokat (ezért is van, hogy az oktatás olyan, amilyen és a fejlesztésére
-a fegyverrel ellentétben- soha nincs elegendő pénz), viszont
engedelmeskedjenek és ha kell, menjenek öldökölni. Gyereket, felnőttet.
Emberi lényeket. Azonban, szögezzük le, amint a következő képen is
olvasható: ami sok, az sok! Ami elég, az elég!!!
Tudják
jól azt is, amivel a sok naiv fiatal csak ott, a harctéren szembesül: a
háború soha nem azt jelenti, hogy leöljük a bűnösöket, például a gonosz
és/vagy őrült, pszichopata terroristákat, hanem azt, hogy városokat és
falvakat rombolunk le és ártatlan emberi tömegeket mészárolunk le
állatias brutalitással, a csecsemőtől az öregemberig mindenkit! Vannak
sokan a katonák között, akik maguk is pszichopaták és a brutalitásra
való hajlamuk kiélésére ez a terep tökéletesen alkalmas.
Mások
pedig itt sokkot kapnak és később hamar le is szerelnek, majd a háború
ellen fordulnak és a békéért igyekeznek tenni, többek között
felvilágosítással.
Az
is igen-igen kétséges, hogy azok az állítólagos gonosz terroristák
egyáltalán léteznek-e. Vajon az öldöklés és a városok lerombolása
kizárólag a hatalom és a kontroll növeléséről szól, valamint az ásványi
kincsek (főleg olaj) elrablását szolgálja???
(A következő képre érdemes rákattintani és nagyban nézni.)
Nagyon úgy tűnik, hogy igen, és az, hogy ezt tudhatjuk és egyre többen
tudhatják, ez éppen részben a fent említett -valódi- békeharcosoknak,
valamint sok más, felvilágosító tevékenységet végző személynek és
szervezetnek köszönhető, mivel igen hatásosan leplezik le az aljas
propagandát, az emberi lényt végletekig lealacsonyító hazugságokat.
Szintén
rendkívül szomorú eleve az, hogy egyáltalán elhisszük (sokan elhiszik) a
hazugságokat. Készséggel elfogadják a propagandát és amit a
hazugságcsövön át rájuk zúdítanak. Elfogadják a háború szükségességét.
Elfogadják az elfogadhatatlant.
Jó, ha tudjuk, ez -a naivitásunkon,
az ostobaságunkon és bambaságunkon kívül, vagy éppen ezeket
kihasználva- részben a hallás- és látásküszöb alatti és egyéb módon a
tudatalattiba juttatott üzeneteknek köszönhető, amiket szintén a
hazugságcsövön (értsd: régebben rádió, manapság tévé, leginkább
reklámok, filmek) keresztül juttattak beléjük.
A
nagy kérdés csak az, hogy hogy lehet, hogy ilyen nyugodtan, bambán,
beletörődve elfogadják ezt sokan? Hogy nem gondolkodnak el; hogyhogy nem
érzik, hogy itt valami nagyon, de nagyon nincs rendben? Hogy nem tűnik
fel nekik, hogy az öldöklés nem megoldás semmire? Hogy nem tűnik fel,
hogy -a zseniális George Carlin szavaival élve- háborúzni a békéért pont
olyan, mint ...ni a szüzességért?
Amikor valódi polgárháború zajlik, értsd: amikor emberek csoportjai
valóban halálosan megharagszanak egymásra és saját döntés alapján
egymásnak ugranak, nos, ha létezik egyáltalán ilyen (nekem komoly
kétségeim vannak, hogy létrejön-e ilyen önmagától propaganda
-megfélemlítés és mesterséges uszítás- nélkül; megtörtént-e valaha ilyen
"magától" a történelemben, sok-sok kutató, tudós, történész stb
kutatási eredményei alapján bizony van okom erősen kételkedni) akkor az
valahogy így nézhet ki:
És
még néhány beszédes kép (ebben a bejegyzésben egyik kép sem sajátom;
mind a facebook tudatos gondolkodó felhasználóitól származnak, köszönet
nekik érte):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése