Bizonyára mindenki emlékszik
azokra az ijesztő méretű tüskékre, amiket Keanu Reeves és társai
nyakszirtjébe dugtak a Mátrixba tett utazásaik során. Mindenesetre ma ez
a furcsa kép jelenik meg a legtöbb ember fejében, amikor virtuális
utazásokról esik szó. A neuron alapú networking kulcsa egy nyársra
húzott agy lenne? Persze mit vár az ember a filmektől. Az emberi agy és a
gépek közötti interfészek valószínűleg kevésbé, hogy is fogalmazzunk,
szemmel láthatóak lesznek a jövőben, amennyiben a Berkeley tudósainak
kutatásai eredményesnek bizonyulnak.
Az egyik legnagyobb kihívás olyan agy-gép interfészek (BMI) kifejlesztése, amelyek egy egész életre szólnak. A felhőre történő felcsatlakozás a Mátrixban is igen kényelmetlen volt: beülsz egy székbe és nyakon szúrod magad. A való világban jelenleg létező agy-számítógép interfészek talán ennél is macerásabbak.
„A jelenlegi BMI rendszerek csupán néhány száz beültethető helyszínre korlátozódnak. A beültetett elektródák körüli szöveti reakciók teljesítménye idővel lecsökken és csupán néhány hónapig, évig képes működni,” írja a KurzweilAI.
Mi lenne, ha az ilyen módszerek helyett egy egész hadsereg apró, porszem méretű szenzort állítanának elő, amiket azután az agyba ültetnének? Nem autonóm szenzorokról van szó, amelyek mint egy gyarmatosító hadsereg átvennék a hatalmat az agyunk felett, hanem olyanokról, amelyek lehetővé tennék a kívánt kommunikációt, jelen esetben magas-minőségű érintkezést az idegekből érkező jelekkel, majd ezek továbbítását az éppen használt eszközre ultrahang segítségével.
Íme
a módszer: Először át kell hatolni a koponyán, majd az agyat körülvevő
kemény burkon (dura mater) és 2 mm mélyen behatolni magába az agyba. Itt
kerülne elhelyezésre a több ezer darab alacsony fogyasztású CMOS chip,
amelyek egy milliomod méter (kb. 1000 nanométer) átmérőjűek.
Ezek elektródák segítségével elkezdhetik az idegi jelek rögzítését, amelyeket piezoelektronikus szenzorok útján ultrahanggá alakítanának. A jeleket az agykéreg alatti (közvetlenül a chipek felett elhelyezett és egyben a működéshez szükséges áramot is biztosító) adóvevő fogná, majd továbbítaná a koponyán kívül elhelyezkedő másik adóvevőnek (ASIC, memória, akku, nagyobb hatótávolságú adó), ami vezeték nélkül kommunikálna az éppen használt számítógépes eszközzel.
A legtöbb futurista elképzeléshez hasonlóan ezt sem tesztelték még, egyelőre a javaslatok között szerepel, de mégis bepillantást enged abba, hogy merre felé is tart az emberiség a virtuális információk vezeték nélküli galaxisában.
Forrás: techland.time.com
http://idokjelei.hu/2013/07/a-jovoben-ultrahangos-porszem-agyimplantatumokkal-kapcsolodhatunk-a-gepekhez/
Az egyik legnagyobb kihívás olyan agy-gép interfészek (BMI) kifejlesztése, amelyek egy egész életre szólnak. A felhőre történő felcsatlakozás a Mátrixban is igen kényelmetlen volt: beülsz egy székbe és nyakon szúrod magad. A való világban jelenleg létező agy-számítógép interfészek talán ennél is macerásabbak.
„A jelenlegi BMI rendszerek csupán néhány száz beültethető helyszínre korlátozódnak. A beültetett elektródák körüli szöveti reakciók teljesítménye idővel lecsökken és csupán néhány hónapig, évig képes működni,” írja a KurzweilAI.
Mi lenne, ha az ilyen módszerek helyett egy egész hadsereg apró, porszem méretű szenzort állítanának elő, amiket azután az agyba ültetnének? Nem autonóm szenzorokról van szó, amelyek mint egy gyarmatosító hadsereg átvennék a hatalmat az agyunk felett, hanem olyanokról, amelyek lehetővé tennék a kívánt kommunikációt, jelen esetben magas-minőségű érintkezést az idegekből érkező jelekkel, majd ezek továbbítását az éppen használt eszközre ultrahang segítségével.
Íme
a módszer: Először át kell hatolni a koponyán, majd az agyat körülvevő
kemény burkon (dura mater) és 2 mm mélyen behatolni magába az agyba. Itt
kerülne elhelyezésre a több ezer darab alacsony fogyasztású CMOS chip,
amelyek egy milliomod méter (kb. 1000 nanométer) átmérőjűek.Ezek elektródák segítségével elkezdhetik az idegi jelek rögzítését, amelyeket piezoelektronikus szenzorok útján ultrahanggá alakítanának. A jeleket az agykéreg alatti (közvetlenül a chipek felett elhelyezett és egyben a működéshez szükséges áramot is biztosító) adóvevő fogná, majd továbbítaná a koponyán kívül elhelyezkedő másik adóvevőnek (ASIC, memória, akku, nagyobb hatótávolságú adó), ami vezeték nélkül kommunikálna az éppen használt számítógépes eszközzel.
A legtöbb futurista elképzeléshez hasonlóan ezt sem tesztelték még, egyelőre a javaslatok között szerepel, de mégis bepillantást enged abba, hogy merre felé is tart az emberiség a virtuális információk vezeték nélküli galaxisában.
Forrás: techland.time.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése