2013. augusztus 14., szerda

Dr. Kriston István- FINÁNCTŐKE ÚJABB KÍSÉRLETE.

Olvass és értelmezz. Ha megérted a megfogalmazott probléma lényegét, akkor be kell látnod: a jelenlegi hazugságokra, megtévesztésekre, erkölcstelenségre és érdek-összefonódásokra épülő pénzügyi, politikai és gazdasági rendszer a nemzetünk halálát okozzák.


A jelenlegi parlamenti pártokra leadott szavazatok (kivétel nélkül) a fertőzött rendszer további működését segítik elő, annak túlélését garantálják.

Dr. Kriston István – DEVIZA ALAPÚ HIBÁS TERMÉK PREKONCEPCIÓ KRITIKÁJA.

Megdöbbenve olvastam a pénzügyi jogok biztosának 2013. március 11. kelt sajtóközleményét, amelyben közli azt a prekoncepcióját, mely szerint – ha és amennyiben vizsgálati-szakértői anyag alátámasztja, úgy – a deviza alapú kölcsönt, mint hibás terméket egyszerűen levetik a bankok magukról és a fogyasztó kicserélheti azt a bankok által kínált más termékre (pl. forinthitelre).

Levezetem, hogy a biztos úr prekoncepciója jogilag miért hibás és miért nem vezet semmire.

Bankok kölcsönszerződés jogcímén, de valós tartalmában a befektetési tevékenységről szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény megkerülésével befektetési hitelezést folytattak, ezért a fogyasztókkal létrejött kölcsönszerződésük semmis (érvénytelen). A polgári jog rendszertanilag (interpretatio systematica) előbb szabályozza a szerződés (kölcsönszerződés) semmisségét [Ptk. 200.§ (2)] és csak később a szerződésszegés nevesített eseteként a hibás ("terméket") teljesítést [Ptk. 305.§]. Ez azt jelenti, hogy a szerződés megkötésekor már semmis, ezért érvénytelen szerződés joghatás – így hibás ("termék") teljesítés – kiváltására alkalmatlan, arra jogokat és kötelezettségeket alapítani nem lehet, így ahhoz hibás termék kicserélését fűzni nem lehet.

Elintézhetném ennyivel, de ennél többről van szó. A pénzügyi biztos hibás termék koncepciója azonban veszélyes, mert a semmisség (érvénytelenség) eredeti állapot helyreállítását eredményező következménye helyett a bankokat egy objektív felelősség (kellékszavatosság) mögé elbújtatná, no lám csak a termékünk a "hibás", azt ki lehet cserélni. A biztos úrnak nézetem szerint egyetlen "történelmi" feladata lehet, ez pedig nem más, mint megbeszélni a bankokkal, kormánnyal, civilekkel (önmagával) a szerződéskötés napjára visszamenőleges hatályú (ex tunc) és a szerződéskötést megelőző eredeti állapot helyreállításaként (in intergrum restitutio) azt, hogy a felek által egymásnak már teljesített szolgáltatások visszajárnak [Ptk. 319.§ (3)]. Ez azt jelenti, hogy a kapott és az adott forintokat egymással szemben el kell számolni, nincs deviza vételi/eladási árrés, nincs CHF/HUF árfolyamkülönbözet, nincs ügyleti kamat, nincs kezelési költség és nincs egyéb díj.

Nincs azonban vége az ügynek. A devizahitelezésért felelős politikai-gazdasági és pénzügyi elit felelősségét nem lehet megkerülni.

A néppel a szabályokat le kell játszani. A szabályalkotásban oly buzgó kormányzatnak kell ezt a legjobban tudni. A néptől csak olyan szabályok követését lehet elvárni, amelyet a jogegyenlőség alapján mindenkitől, így a fináncoligarchiától és hatóságainktól is meg lehet követelni. Éberek vagyunk (nem alszunk), az értelmiség soraiból érkezőkkel megerősödve ez a devizahiteles szindróma kiváltotta egy új osztály, a vagyontalan szabadok és mozgalmuk felemelkedését, akik előbb vagy utóbb félre állítják, elsöprik a 23 éve uralmon lévő "népnyúzó" egyutas, egy gyökerű, összeműködő, külföldi orientációkat lakájként kiszolgáló politikai-gazdasági-pénzügyi államelitet.

A legújabb korszakunk megmutatta, hogy ilyen "rablóházi elitre" nincs szükségünk.

A '89-es államelitnek és utódaiknak mennie kell (!). A máltai vizeken horgonyzó hadihajón kötött "gorbacsov-bush" paktum nyomán létrejött magyar "rózsadombi-paktum", mint a hazai internacionalisták és hazai yenkik nagy összeborulása a nemzetgazdaság teljes kirablására, hazánk számára előnytelen nemzetközi szerződések és megállapodások megkötésére, a széles néprétegek kisemmizésére, majd végül már jövedelmünk elrablására és lakóházaink elvételére köttetett és azt választási háttéralkuk nyomán újra és újra megújították. De nem sikerült az új felső tőkésosztály (az újburzsoázia) "nagy terve" egy széles középosztály felhízlalására, amely a társadalmi nyugalom szigetét biztosítaná az elitnek és ezzel elszigetelné őket a rebellisektől, a rongyosoktól, ez nem vált be és az elit közvetlen konfrontációba került mintegy 4.000.000 választópolgárral.


Valamennyi párt tőkepárt, nyomják a mosópor reklámot. Ki az eltakarítandó elit? A cenzúrát is magában foglaló médiahatalom birtokosai, a köztulajdon privatizációjában fillérekért vállalati üzletrészeket és emögött milliárdos eszközvagyonokat megkaparintó "sikeres" magyarok, a megmondó emberekkel bennünket manipulálók, a nemzetgazdaságot külföldieknek kiárusítók és strómanjaik, a cukros korbácsot osztogatók, a kopogtató cédulákat vásárlók, a népakarat meghamisításában élenjárók és sorolhatnám azt a szennyet, amit el kellene takarítani. Az "utcai harcosok" forradalomban, a magamfajta gondolkodók a parlamentarizmus szabályai szerint egyaránt a 23 éve uralmon lévők leváltásában érdekeltek.

Államosítani és újraosztani. Államosításnál azt az 500.000 Ft-ot kell visszafizetni csak és nem többet, mint amennyiért az új osztály tagjai üzletrész vagy részvény vételár címén egy egész gyárak milliárdos eszközparkjához jutottak (melósokat utcára helyezték, eszközöket eladták, bevételét tőzsdén forgatták és így vagyonosodtak).

És mire jó nekünk ez az Európai Unió, azért ugyan nem, hogy a fiskális ellenőrző mechanizmusai révén a globális tőke szabályharmóniáját biztosítja, és azért sem hogy jobbágy terheink (nemzeti jövedelmünk brüsszel-wallstreet-brüsszel-budapest vonalon) áramoltatásával velünk refinanszíroztatja a globális tőkeműveleteket. Az unió keleti bővítésének célja 400 millió fogyasztó megszerzése volt a multinacionális vállalatoknak, mindössze ez és nem több. A kelet-közép-európai korridorba beengedték a nyugati árut, ezzel kiszívták a jövedelmet és ebben a játszmában maguk a bankok a tankok. Apropo tankok. A 23 évvel ezelőtti ún. "rendszerváltozás" csak "szemfényvesztés" volt, ugyanis 1989-ben csak a II. világháborús rendezés folytatására került sor … DDD … Demokratizálás (nyitott társadalom és szabad rablás közjogi feltételeinek megteremtése), Demilitarizálás (keleti társadalmak legyengítése és rendőrállami felépítése) … Denácítlanítás (fasizmus, kommunizmus egyenlősítése, radikális-militáns mozgalmak ellenőrzése). És végül kik vannak hatalmon hazánkban?

A Globális Tőkeuralmi Érdekcsoportok az államhatalomban (szabadkőműves politikusok) és a külföldi befolyásokat a társadalmi csoportokban érvényesítő CIA – MOSZAD – FSB titkosszolgálatok. A felállás CIA-jobbMOSZAD (konzervatív tengely), CIA-balMOSZAD (balliberális-tengely), CIA-FSB (transzatlanti- és eurocsoport).


http://hunnio.com/news.php?readmore=637

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése