ÉGI ÜZENETEK
2013.08.13
Szűzanya: A Szív-ima
Szűzanya:
Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket, kedves
Engesztelőim. Felétek nyújtom tenyeremen élő, dobogó Szent Szívemet,
melyet fehér virágkoszorú övez, és a tetején szeretetlángom lobog. A
virágkoszorú a ti egymással összefonódott, imádságos, tiszta lelketeket
jelképezi, az égő szeretetláng pedig azt a soha meg nem szűnő, válogatás
nélküli, megbocsátó és feltétel nélküli szeretetet fejezi ki, melyet
értetek és minden gyermekem iránt érzek. Azért mutatom így kiemelten a
Szívemet nektek, mert ma a SZÍV-IMÁRÓL foglak titeket tanítani.
A
katolikus Egyház híveinek gyakorlatában ma is leginkább elterjedt és
használatos a kötött szövegekhez alkalmazkodó szóbeli ima. Ilyen a
rózsafüzér, a litánia és a különböző előre megszerkesztett és leírt
imák.
Mindezek
nagyon szépek, fontosak, hasznosak, áldozatosságot igénylők és
alkalmasak a lélekmentésre. Ezért szorgalmasan kell gyakorolni őket. De
amint egyre magasabbra kerültök a lélek tökéletesedésének útján, ezek
mellett a fontos imák mellett, el kell jutnotok a szív-imáig.
Első lépés ehhez az elmélkedés, a második a szemlélődés, a harmadik a spontán, bensőtökből fakadó fohászok és imák Isten felé.
Az
elmélkedésről már beszéltem nektek. Pl. saját szavaitokkal
megfogalmazzátok a Szentírás egyik mondatát: „Hát nem tudjátok, hogy
Atyám házában kell lennem?” Ezt a kérdést nekem és Szent Józsefnek tette
fel a 12 éves kis Jézus. Erről így elmélkedjetek: Ez a mondat aggódó
szüleinek szólt, akik 3 napig félelemmel eltelve keresgélték, míg végre
rátaláltak a jeruzsálemi templomban. Ezzel azt magyarázta meg nekik,
hogy Ő elsősorban a Mennyei Atya gyermeke, és az Ő dolgaiban kell
munkálkodnia. Azután hozzánk emberekhez is szól Jézus.
Figyelmeztet
minket a következő értékrend betartására: első helyet foglalja el
szívünkben Isten, utána a családunk, a munkánk és a szórakozás. Az ilyen
elmélkedések ima vagy Szentírásolvasás közben felkeltik
érdeklődéseteket a vallásos téma iránt, és mélyítik hiteteket. Nemcsak
ima közben lehet elmélkedni, hanem valami mechanikus munka közben (pl
mosogatás) vagy este elalvás előtt: felteszed magadban a kérdést, hogy
minek élek? Mi a célom? Hogy meggazdagodjak? Nem, mert halálom után
semmit se vihetek magammal. Hogy híres legyek? Nem, mert megöregszem,
megbetegszem, meghalok és senki sem fog emlékezni rám. Hogy egészséges
legyek?
Nem.
Mert mit számít, ha a testem virul az egészségtől, de a lelkem belülről
romlott, bűnös. Egyetlen értelmes célom lehet, amiért érdemes élni, az
örök élet elnyerése. Az efféle elmélkedés is ima, ami jelentősen érleli
az ember lelkét. Ezt követi egy még fejlettebb imaforma: a szemlélődés.
Van, amikor ez hozzátapad a szóbeli imához. Ez már igazi szív-imának
nevezhető. Mivel itt már a Szentlélek működik, ő irányítja, vezeti a
lelket, természetfeletti imáról van szó. Mikor ebben a ti
közösségetekben saját szavaitokkal engesztelitek Szent Fiam 5 szent
Sebét, akkor nem egyszer látom, hogy alkalmazzátok ezt az imaformát. Pl.
egyik testvéreteknek Jézus Szívsebét kell engesztelni. A Szentlélek
segítségével ezt mondja: Testvéreim! Lelki szemeimmel látom magam előtt
Jézus töviskoszorús, szeretettől lángoló, lándzsától megsebzett
Szentséges Szívét. Nyújtom a kezem, és lassan leereszkedik a tenyerembe.
Érzem, hogy él és dobog ez a drága szív. Eszembe jut, hogy életemben
hány és hány tövist szúrtam bele saját bűneimmel. Egyenként húzom ki a
töviseket és közben bocsánatot kérek Istenemtől. Irgalmáért hálából
megcsókolom a nagy nyitott Szívsebét. Erre e sebből vér és vízsugár
permetez le engem, a vér megtisztítja lelkemet, a víz, az örök élet vize
mennyei boldogságomat ízlelteti velem. E vér és vízsugár elé tartom
elhunyt hozzátartozóim lelkét.
Az
ilyen és ehhez hasonló szemlélődő szív-imák nagyok kedvesek az Úr Jézus
előtt. Ilyenkor az imádkozót kegyelme sugarával beborítja, és ettől
fizikailag érzi végtagjain a finom, boldogító, bizsergő, isteni
érintéseket.
Drága
Kicsinyeim! Nagyon sok lehetőségetek van ezekre a bódító, édes,
felemelő szemlélődő imákra, melyek csodálatos találkozások a
Szentháromsággal. Otthon, mikor már alszik a család, csend van és
elvonultál saját szobádban, gyertyát gyújtasz. Senki nem zavar, hívod a
te Uradat, Istenedet, Jézusodat és Ő abban a pillanatban ott áll előtted
láthatatlanul, hófehér ruhában, dicsfénnyel körülvéve, mosolyogva,
bátorítóan. Lelkileg leomolsz a lábai elé, átöleled a térdeit, és
könyörögve kéred a mai elkövetett bűneidért, mulasztásaidért,
bocsánatát. Te ugyan nem láthatod, de Én, Édesanyád igen. Lehajol
hozzád, megfogja a két kezedet, felemel, szívére szorít és visszaültet a
helyedre. Itt így folytasd a szívbéli imát: „Uram! Köszönöm szeretetedet. Szent Véreddel töröld el vétkeimet, hogy tiszta lélekkel kezdhessek hozzád imádkozni!”
Erre Ő jobb kezét áldólag a fejedre helyezi, sebes bal kezét pedig a
szívedre simítja, hogy kézsebének Szent Vére behatoljon a lelkedbe. Ha
nem is hallod, de hidd el Nekem, hogy közben e szavakat intézi hozzád: „Szent Vérem és a te bűnbánatod megtisztított téged. Kezdj imádkozni, Kicsi Lélek!” Miután lelkedről még a bűn árnyékát, a legkisebb porszemeket is eltávolította, a dicsőítéssel vezesd be imádat: „Dicsőítelek
téged, Megváltó Istenem, hogy hívó szavamra eljössz hozzám, gyarló,
esendő gyermekedhez. Dicsőítelek, hogy mindig újra megbocsátasz és
megtisztítasz engem. Dicsőítelek, hogy életed adtad értem és minden
emberért. Hogy kínszenvedéseddel és kínhaláloddal megmentettél a
kárhozattól. Köszönöm neked a kegyelmeket, amivel elhalmoztál, egészen
érdemtelenül. Köszönöm a lelki örömöket és szenvedéseket, melyekkel
meglátogattál. Köszönöm családomat, egészségemet. Köszönöm jóakaróimat
és ellenségeimet.” A dicsőítés és hálaszavak után tárd
elé szándékaidat. Hiszen Ő szokta mondani, hogy zörgessetek, és ajtót
nyitnak nektek, kérjetek és kaptok. Még az is a szívbeli imához
tartozik, hogy nagy szeretettel hívjátok meg a rózsafüzér előtt a
Mennyei Atyát, a Szentlelket, Engem, Édesanyátokat, Őrangyalotokat, Szt.
Mihály arkangyalt, a védőszenteket és az összes angyalokat és
szenteket. Mire ilyen szépen összegyűltetek, neki lehet fogni a szóbeli
imának. A keresztvetést és a Dicsőségeket ne hamarkodjátok el, hanem
közben szívből kívánjátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségét.
Mielőtt a Hiszekegyet és a Miatyánkot elkezdenétek, gondoljatok bele,
hogy nem akárkivel beszélgettek, hanem Istennel, az égi Királlyal, aki
hatalmasabb minden földi méltóságnál. Lassan mondjátok az imákat, mert
ha elhadarjátok, elterelődik a figyelmetek. Istennel társalogtok, akinél
nincs nagyobb vendég. Képzeljétek csak el, hogy érezné magát nálatok az
a földi vendég, akit miután leültettetek, eldarálnátok neki egy hosszú
verset, és közben rá se néztek, nem szóltok hozzá. Valahogy ez történik
az Úr Jézussal, ha odafigyelés és szeretet nélkül, hadarva imádkoztok.
Ha azt akarjátok, hogy nálatok örömben legyen része, akkor a rózsafüzér
alatt, az Üdvözlégyek között álljatok megy egy-egy szóra, a titeket
hallgató Jézust szólítsátok meg. Pl. így: „Uram! Köszönöm, hogy érezteted jelenlétedet. Nagyon szeretlek, de fokozd ezt a szeretetet.”
Vagy a Világosság rózsafüzérnek annál a tizedénél, hogy aki Kánában
megmutatta isteni erejét, kérd, ha már ilyen csodálatosan átváltoztatta a
vizet a legnemesebb borrá, akkor változtassa át a te gyarló, hibákkal,
bűnökkel teli szívedet áldozatossá, jóvá, tisztává. Bármikor
megszakíthatod az Üdvözlégyeket, és szólhatsz Jézushoz vagy Hozzám
szívből jövő, kedves, egyszerű, őszinte szavakkal. Ezek mind-mind
úgynevezett szív-imák, amit mi nagyon, de nagyon szeretünk.
Természetesen ezt akkor lehet, mikor egyedül vagy. Közösségben zavaró
lenne.
Röpke
szív-imákat bármikor küldhettek hozzánk, Égiekhez a nap folyamán.
Gondolatban is történhet, azt is érzékeljük. Pl. mész az utcán, rekkenő
hőség van, csorog rólad a víz. Ha jó keresztény vagy, nem
méltatlankodsz, hogy jaj de szörnyű ez a meleg, hanem gondolataidon
keresztül megköszönöd Istennek e lehetőséget az áldozatvállalásra és
csekély kényelmetlenségedet felajánlod a hitetlen lelkek megmentéséért,
vagy a tűzben égő tisztuló lelkek szabadulásáért. Vagy egy tömött buszon
utazva így szólsz: „Jézusom
irgalmasságod által kérlek, e sok ember közül, aki itt van körülöttem,
egyet se engedj elkárhozni, mikor ítélőszéked elé kerül.” Kinézve a buszablakon, egy temető mellett robogtok el és te közben keresztet vetve ezt gondolod: „Ezt a sok-sok ezer lelket, akit ide temettek évszázadokon át, ha még nem üdvözült mind, szabadítsd ki a tisztítótűzből.” Kertedben kapálás közben megállsz egy pillanatra, rátámaszkodsz a kapanyélre és ezt mondod: „Nézd, Uram milyen nagy darabot megkapáltam már! Köszönöm, hogy erőt adsz hozzá, segíts, hogy ma még végezni tudjak vele!”
Ilyenkor, ha nem is látod, az Én Szent Fiam ott terem veled szemben.
Végignéz a kész munkán, majd letörli homlokodról a verítéket, és
mosolyogva megsimogatja az arcodat.
Látjátok,
Gyermekeim, ilyen egyszerű a Szív-ima. Nem kell hozzá idő, cikornyás
virágnyelv, csak mély hit és Isten-szeretet. Nem az a fontos, hogy 24
órás engesztelő légy, hogy árkon-bokron keresztül elvégezd az
imamennyiséget, amit kitűztél mára, hanem hogy nem múljon el egyetlen
óra se anélkül, hogy Istenhez szólj egy-egy keresetlen, egyszerű szót.
Aki így él, az nagy lépésekkel fog haladni a tökéletesedés felé.
Megáldalak benneteket a gyakori Szív-ima ajándékával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése