2013. szeptember 18., szerda

A kormányban megbúvó magyarság ellen

A kormányban megbúvó magyarság ellen
Napjainkra minden értékes ember számára kézenfekvővé vált, hogy a magyarság jövőjének építése szempontjából pozitív irányt egyedül a nemzetben gondolkozó politikai erők képesek fölmutatni a nemzet maradéka számára. Szembetűnő az egyértelműség, annak ellenére, hogy a nemzetben gondolkozók köre meglehetősen széttagolt, de mondhatjuk azt is, hogy ― és így talán kifejezőbb ― széttöredezett, vagy megtört. A nemzeti erők politikai értékelése azonban nem tárgya ennek az írásnak, alább egy ― a nemzeti erők számára gyakorlati haszonnal is járó ― új szemponttal gyarapítjuk a nagypolitikáról való gondolkozást.
A radikális szélsőjobboldal messzemenőkig kétségbe vonja a fennálló politikai rendszer, valamint az aktuális kormányok magyarérdekűségét, megkérdőjelezi az államvezetés magyarságát. Mikor a szélsőjobboldaliak, vagy a nemzeti kommunisták a rendszer (és a kormány) magyarellenességéről beszélnek, voltaképpen nagyon helyesen járnak el. A szabadkőműves-cionista klikkek által mozgatott nemzetközi (értsd: nemzetek alatti) politika igen magas szintekre beépítette idegen és ellenséges ügynökeit hazánkban az 1989-es fordulat előtt és után. A „magyar” kormánynak semmi köze a magyarsághoz, az általa képviselt szellemiség nem a magyarság legjobb, legtisztább szellemiségéből táplálkozik. Sokkal inkább a legrosszabbakból.
Itt érkeztünk el írásunk kulcsmozzanatához. A magyar fajtánkat istenítő, minden rosszért másokat ― zsidókat, szabadkőműveseket, románokat, stb. ― okoló vak szemléletmód képtelen meglátni a kormányban lévő magyarságot. Ebben a jelenlegi kormányban is benne van a magyarság, noha természetesen legkevésbé azért, mert ezt nyilvánítja ki magáról. Tudomásul kell venni, hogy a magyarság számtalan negatív tulajdonsággal bír, a „magyar kormány” ezeket a legrosszabb tulajdonságokat színezi tovább és emeli be a kormányzati kommunikációba. Mikor ezeket mondjuk, nem csak a sokszor és sokat hangoztatott szalmaláng-természetre gondolunk, hanem ― hosszú történetünket tekintve ― újabban fölbukkant és kialakult negatív tulajdonságokra.
A kormányzati kommunikációban is megfigyelhető az a magyarságot oly sokszor jellemző túlzott önértékelés, mely egyértelmű negatívum, és amelyet a miniszterelnök csapata csúcsra járat. Magunk részéről káros ostobaságnak tartjuk azt az elgondolást, miszerint a világ a magyarság lábai előtt hever, ellenben úgy látjuk, hogy az egész magyarság önmaga alá, vészhelyzetbe került. Az önzést is ide kapcsoljuk, mint a kapitalizálódó magyarság legveszedelmesebb önbecsapását, a liberalizmus degenerált individualizmusának ― ördögi én-központúságának ― termékét. Kollektív szinten az önzés a sovinizmus kivetülése. Fölütötte fejét az erkölcsi szétzilálódás is a magyarságon belül. Hűtlenség, szexuális szabadosság, hazugság. Az erkölcstelenség ennek a kormánynak alaptermészetéhez tartozik, érdemes csak a szélkakasságra gondolni, melyből a legnagyobb jóindulattal sem lehet bármilyen morális megalapozottságot kiolvasni. Szakpolitikai koncepciók ― de főleg ezek hiánya ― révén kialakuló speciális helyzeteket itt már nem is tárgyalunk.
Amennyiben föl akarjuk számolni azt a tarthatatlan állapotot, mely a rendszerváltás rendszerének valósága, először magunkban kell rendet tennünk; legbelül kell legelőször megvalósítani a rendpárti államot. A magyarság tragikus helyzetben van. Természetesen a külső behatások is felelősek ezért, de nem érdemes mindent másokra kenni, ezzel csak magunkat gyengítjük. Föl kell ismernünk és ki kell irtanunk a bennünk lévő eltorzulásokat ahhoz, hogy emberi kapcsolatainkban, családi körben, közösségünkben, a nemzetérdekű politizálásban a legjobbat tudjuk kihozni magunkból. Hiszen ― miként Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal Vezetője mondta egy beszéde alkalmával ― "a magyar nem áruló fajta, nem esküszegő, nem becstelen... a népünk becsületes, tiszta és hősies nép, és jobb sorsra érdemes." Magunktól várhatjuk csak Magyarország újjászervezését, a magyar állam újraépítését. Ismerjük föl a kormányban lévő magyarságot, hogy aztán magunkból kiiktathassuk azt.
Nagy Róbert

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése