A világ 500
legnagyobb vállalata által kibocsátott 3,6 milliárd tonna üvegházhatású
gáz 73 százalékáért mindössze 50 vállalat felelős, derül ki a nemrég publikált CDP Gobal 500 jelentésből, melyet a PwC közölt.
A
legnagyobb légszennyezők az energiacégek, és úgy tűnik, minden
klímapolitikai törekvés ellenére az ötven legnagyobb vállalat által
kibocsátott szennyezés nőtt az elmúlt években. Az FMCG-cégek között a
Wal Mart, a techcégek közül a Samsung, az energiaszektorban az
ExxonMobile az egyik legnagyobb kibocsátó.
Szerepel a nagyok között a BP, a Tesco, a Nestlé, a Gazprom, a Volkswagen, az Unilever és az Eni is. Itt olvashatja el
a teljes tanulmányt angolul. Jó hír mindezek ellenére, hogy a
felmérésben vizsgált cégek teljes kibocsátása az utóbbi években 4,2-ről
3,6 milliárd tonnára csökkent. De ha a legnagyobb 50 vállalat jobban
odafigyelne, a globális felmelegedés mértékét is csökkenteni lehetne.
Miközben
ma már tudományos konszenzus van arról, hogy a jelenlegi klímaváltozás
fő oka az emberi szennyezés, az amerikai republikánusok beleragadtak egy
áltudományos összeesküvés-elméletbe. Szerintük az
egész téma csak a liberális értelmiség ármánykodása, amivel saját
nemzetükre rontanak. A Fox News, az olajipar és a jobboldali think
tankek meghagynák Obamának a klímaügyet, kérdés, jól teszik-e.
Szerencsétlen
Sandyk és Katrinák, a hasonló nevű hurrikánok miatt sokáig lesznek még
kitéve a katasztrófavicceknek. Mennyivel jobb lenne, ha inkább
politikusokról keresztelnék el a természeti csapásokat ártatlan polgárok
helyett – erre a gegre játszik rá az USA-ban az az augusztus végén
pörgött környezetvédő kampány, amely valódi felelősöknek a
klímaváltozás-szkeptikus döntéshozókat állítja be.
Amerikában
ők kivétel nélkül jobboldaliak. A republikánus képviselők több mint
fele, a szenátorok kétharmada vitatja a klímaváltozás tényét, illetve,
hogy azt alapvetően az emberi tevékenység okozná. A republikánus
szavazók 58 százaléka szerint a klímaváltozás egy óriási kamu. Igaz,
ötödük azt is gondolja, hogy Obama maga az Antikrisztus, a kiotói
egyezmény pedig egy elnyomó világállam hírnöke.
Noé bárkája és az alternatív valóságok
A
klímaszkepticizmus mára a republikánusoknál gyakorlatilag hivatalos
tantétel lett. Romney 2012-es kampánykörútján megismételte a már Bush és
Palin által is kedvelt, szoftos szkepticista szöveget: „Nem tudjuk, mi
okozza a klímaváltozást. Az pedig nem a megfelelő megoldás, hogy több
ezermilliárd dollárt költünk arra, hogy megpróbáljuk csökkenteni a
szén-dioxid-kibocsátásunkat” – mondta a kormányzóként még klímamegőrzési
tervet bejelentő republikánus elnökjelölt.
Vannak
ennél egyénibb hangok is. A texasi Joe Barton Noé bárkájának bibliai
történetével kívánta szemléltetni a képviselőházban, hogy a természet
korábban is sokat változott a történelemben, abban nincsen semmi új és
rendkívüli. James Inhofe (a republikánusok egyik fő klímaügyi
szakpolitikusa) pedig egy emlékezetes beszédében a globális
felmelegedést Amerika történetének legnagyobb hoaxának nevezte.
Pedig
mára gyakorlatilag tudományos konszenzus alakult ki arról, hogy a
klímaváltozást alapvetően az ember okozza és hamis az a gyakran
hangoztatott nézet, hogy a klímatudomány megosztott a kérdésben. A világ
kutatóinak több mint már 95 százaléka biztos ebben, annak ellenére is,
hogy a korábbi pesszimistább forgatókönyveknél kevésbé gyors ütemben
növekszik a hőmérséklet. Bár a légkör hőmérséklete talán nem annyira
szén-dioxid-érzékeny, mint korábban gondolták, az utolsó évtizedben a
Föld tovább melegedett, a modern klímafigyelés 14 legmelegebb éve közül
12 év 2000 utáni.
Az
amerikai jobboldal így gyakorlatilag a teljes tudománnyal került
szembe, és közel került egy összeesküvés-elméletek által favorizált
alternatív valósághoz. Ennek egyaránt vannak gazdasági és ideológiai
okai, benne van az üzleti érdekek és a vallásos konzervativizmus
egymásra találása a jobbra tolódó Republikánus Párt égisze alatt,
miközben a dogma eladásán jobboldali háttérintézmények egész sora
dolgozik.
Hippiszagú szélerőmű
Amerikában
a globális felmelegedésben való hit jórészt politikai szimpátia
kérdése, a bal és jobboldal közötti kulturális hidegháború egyik
hadszíntere. A republikánus jobboldal már régen kipécézte a
környezetvédőket, vagy ahogy ők emlegetik őket, „lobbit”, akiket a
liberális értelmiséggel kapcsolnak össze.
A
New Right ideológiájának szerves része, hogy a klímapolitikai
szabályozások a „hagyományos amerikai értékeket” és az egyéni
szabadságjogokat fenyegetik. Ebben nyilván bőven benne van a
túlszabályozástól való félelem, a szövetségi kormányzattal, a „big
governmenttel” szembeni általános bizalmatlanság is. Számukra az emberi
eredetű környezetkárosítás egész témája valamiféle balos, hippiszagú
ideológia. Kozmopolita ügy, amit gyanúsan kedvel New York, az ENSZ és a
kulturális elit.
Emiatt
a szinte törzsi ellentét miatt a keményvonalas republikánusok a
klímatudomány egészét megbélyegezik, mint a burzsoá áltudománynak
tekintett genetikát a Szovjetunióban. Ugyanígy hajlamosak minden
környezetbarát technikát élből elutasítani. A hasonlóan gondolkodó
ausztrál ellenzék ideológiai támadást indított a szélerőművek ellen. A
turbinák súlyos egészségkárosító hatásáról beszélnek, amit leginkább az
emberi fül számára hallhatatlan infrahangok hatásának tulajdonítanak,
érdemi bizonyítékok nélkül.
Bóvli tudomány
De
a klímaszkepticizmus igazi bástyája továbbra is az Egyesült Államok, fő
ideológiai műhelye pedig néhány think tank, mint a Marshall Institute. A
korábban Reagan hidegháborús katonai stratégiája mögött álló jobboldali
intézmény a Szovjetunió felbomlása és a korábbi ellenség megszűnése
után fordult a környezetvédő „alarmisták” ellen. A harcias
antikommunisták az ökológiai gondolkodásban súlyos fenyegetést láttak a
szabadpiaci kapitalizmusra, attól féltek, hogy a környezeti problémák
túlhangsúlyozása felerősíti a kormányzati beavatkozást a gazdaságba.
A
globális felmelegedés a nyolcvanas években kezdte izgatni a
közvéleményt. A savas esők és az ózonréteg elvékonyodása felhívta a
figyelmet a légkör sérülékenységére és az ipari termelés veszélyeire, a
későbbi alelnök Al Gore pedig kiemelten vitte az ügyet a politikában. A
szövetségi környezetvédő ügynökség (EPA) ekkorra erős szaktudományos
hátteret épített ki, egészségügyi kockázatelemzéseik pedig súlyosan
fenyegettek számos üzleti érdeket.
Az
ipar válaszul megerősítette lobbitevékenységét és a dohányágazati
érdekek élharcosának, a Philip Morrisnak a példáját követve kiépítette
saját szakértői hálózatát. Ezt az áltudományos, iparági érdeket
hangsúlyozó ellenlobbit nevezik a republikánusok azóta is szilárd
tudománynak (sound science). Frank Luntz republikánus stratéga
útmutatása szerint csak azokra a kutatókra hivatkoznak, akik a
környezeti kockázatokat mérsékeltnek látják és szavaik felhasználhatók a
dereguláció mellett.
Ez
a politikai és nem tudományos szempontokat követő szemezgetés azóta
különösen egyszerű, hogy a republikánusok megszüntették a kongresszus fő
tudományos háttérintézményét, miután az nem támogatta fegyverkezési
politikájukat. A tudomány többi (és valójában sokkal nagyobb) részét,
benne mindazokat, akik nem az ipar szája íze szerinti eredményekre
jutnak, eközben bóvlinak (junk science) minősítik.
Mindenki szereti a nyarat
Az egyik legbefolyásosabb amerikai klímaszkeptikus Fred Singer. Ez a jó katonai és olajipari kapcsolatokkal rendelkező asztrofizikus korábban azzal kampányolt, hogy a passzív dohányzás nem káros az egészségre és az UV-B sugárzásnak nincs köze a bőrrákhoz. Ekkor még közvetve a dohányipar finanszírozta a tevékenységét, később többek között az ExxonMobil állt mögötte, az az olajvállalat, ami évi bő egy millió dollárral támogatta a klímaszkeptikus jobboldali háttérintézményeket.
Az egyik legbefolyásosabb amerikai klímaszkeptikus Fred Singer. Ez a jó katonai és olajipari kapcsolatokkal rendelkező asztrofizikus korábban azzal kampányolt, hogy a passzív dohányzás nem káros az egészségre és az UV-B sugárzásnak nincs köze a bőrrákhoz. Ekkor még közvetve a dohányipar finanszírozta a tevékenységét, később többek között az ExxonMobil állt mögötte, az az olajvállalat, ami évi bő egy millió dollárral támogatta a klímaszkeptikus jobboldali háttérintézményeket.
Singert
állítása szerint soha nem befolyásolta, hogy ki fizeti a cechet, ő
magától is azt mondta volna, amit a fosszilis energiaipar hallani akart:
a szén-dioxid-kibocsátás és a felmelegedés közötti összefüggés nem
bizonyított, az állami szabályozás szükségtelen. Egyébként is: „Ezer
évvel ezelőtt melegebb volt, mint most. A vikingek megtelepedtek
Grönlandon, Észak-Angliában bort csináltak. Ez jó vagy rossz? Szerintem
jó.”
A
klímaváltozás-tagadók stratégiája nem túl bonyolult: rossz fényben
tüntetik fel a mainstream tudományt, ha kell, személyes támadásokat
indítanak a kutatók ellen, azt állítják, hogy a felmelegedés oka
tudományosan vitatott és különben is túl költséges lenne az
energiapolitikai beavatkozás.
Nézeteiket
hatékonyan jelenítik meg a médiában, azt a látszatot keltve, mintha egy
valódi tudományos vitáról lenne szó, ahol a kiegyensúlyozottság
jegyében mindkét oldalnak hasonló arányban kellene helyet adni. A
jobboldali hírgyár, a Fox News előszeretettel propagálja a
klímaszkeptikus tanokat. Bill Sammon, a csatorna alelnöke körlevélben
utasította újságíróit, hogy a klímaváltozással kapcsolatos híreknél
minden esetben hívják fel a figyelmet a szkeptikusok nézeteire is.
Ezek
között egészen hajmeresztő áltudományos mókák is helyet kapnak. Állandó
„szakértőjük”, Joe Bastardi arról tájékoztatta a nézőket, hogy a
szén-dioxid nem okozhat felmelegedést, mert „nem keveredik jól a
légkörrel ”. A Rolling Stone kitüntető címe szerint ez minden idők
legnagyobb baromsága a globális felmelegedéssel kapcsolatban.
Zöldülő Barack
Pedig
a republikánusoknak nyilván nem érdeke, hogy tudományellenes, a lapos
Földről beszélő csoportnak láttathassák őket. A szkeptikus hozzáállás
egyénileg ugyan bejöhet a saját tábor radikálisaira hajtó republikánus
jelölteknek, de a jobboldal egésze hosszú távon veszíteni fog vele. A
fiatalabb szavazók körében ugyanis Obama környezettudatosabb fellépése
nyerő lehet. Egy kétpárti felmérés szerint a 35 év alattiak körében
Obama klímapolitikai csomagja 80 százalékos támogatásnak örvend – még az
egyébként vele nem szimpatizálók többsége is mögötte áll.
Az
elnök második ciklusában a kérdés egyre inkább prioritást élvez. Míg a
legutóbbi elnökválasztási kampányban még viszonylag kevés teret kapott a
klímaváltozás problémája, győzelmi beszédében Obama már egy olyan
Amerikáról vizionált, amelyet „nem fenyeget a felmelegedő bolygó romboló
ereje”.
Júniusban
a korábbiaknál sokkal határozottabban állt ki a szénfüggőség
csökkentése és a zöld energiaforrások mellett, georgetowni beszédét
környezetvédők máris történelmi jelentőségűként emlegetik. A
meghirdetett új klíma-akcióterv fő pontja a már meglévő erőművek
károsanyag-kibocsátásának szabályozása. Ez Amerika "kizöldítésének"
fontos lépése lenne, de érzékeny ügy, amiről első ciklusában még saját
szenátorait sem tudta meggyőzni. Most azonban más a felállás: az elnök
nem várna tovább a republikánus többségű kongresszusra és saját
hatáskörben akar szigorítani.
A
republikánusok ezúttal is kemény ellentámadásba mentek át, Boehner
képviselőházi elnök szimplán teljesen őrültnek nevezte a tervet. A
szavazói attitűdök változása és a tudományos konszenzus erősödése
ellenére a republikánusok tehát egyelőre nem változtatnak elutasító
politikájukon.
Ez
azonban már csak azért is visszaüthet, mert a természeti katasztrófák
után mindig nő a határozottabb szabályozást sürgetők tábora. A keleti
partra 2012-ben lecsapó Sandy hatással volt az elnökválasztás esélyeire
is, miután a New York-i polgármester beállt a környezettudatosabbnak
mutatkozó Obama támogatói közé. A térségben kialakuló hurrikánok ma
intenzívebbek és tartósabbak mint harminc éve. Ha a további felmelegedés
miatt tényleg még pusztítóbb viharok jönnek, a republikánusoknak át
kell gondolniuk stratégiájukat és a tudományhoz való viszonyukat.
(index )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése