Üzenet folytatása: Ketyegő bombák

2013. szeptember 2., hétfő

Ketyegő bombák – Fukushima

Radioaktív szennyezés
„Ellenőrizhetetlenné vált a szivárgás a Fukushimán” címmel adott hírt az Oroszország Hangja az egyre kétségbe ejtőbb környezeti katasztrófáról.
Mint írják: „a Fukushima-1 radioaktív vízének szivárgása egyre kevésbé tartható irányítás alatt – jelentette be Tatsuhiro Suzuki, a japán Atomenergiai Bizottság elnökhelyettese.
Suzuki elmondta, hogy nem lesz egyszerű megépíteni a jégfalat a sérült reaktor alatt, hogy megfékezzék a szennyezett víz szivárgását a talajba, a jövőben pedig valamilyen tartós megoldást kell keresni.”
Toshimitsu Motegi kereskedelmi és gazdasági miniszter egy televíziós interjúban elmondta, hogy a Tokyo Electric Power Co (TEPCO), felfedezett egy másik sugárzási központot is a helyszínen.

A Fukushima baleset – visszatekintés
2011. március 11-i földrengés majd az ezt követő cunami, okozta a katasztrófát. (noha már a földrengéskor automatikusan leállt az atom erőmű, ennek ellenére a biztonsági rendszer felmondta a szolgálatot.).

Az fűtőanyag összeolvadt, átlyukasztotta az acél reaktortartályt, és kifolyt a reaktor fő berendezéseit körbefogó beton úgynevezett szárazaknába.
A balesetet követő napokban több robbanás is történt, aminek következtében tűz ütött ki az erőmű egy-egy reaktorában, egy üzemanyag rudak tárolására szolgáló egyik víztartály is kiégett, és az erőmű körzetében jelentősen megnőtt a sugárzás. Az erőműnél óránként 400 milliszivert sugárzást mértek.

A Wikipédiában erről így írnak:

A Fukusima Dai Icsi (Fukusima I) atomerőműben (福島第一原子力発電所, Fukushima Dai Icsi (Sound kiejtés) ) a 2011. március 11-én, helyi idő szerint 14 óra 46 (közép-európai idő szerint 6 óra 46) perckor bekövetkezett tóhokui földrengés és az azt követő szökőár romboló hatásai súlyos nukleáris üzemzavarok és -balesetek sorozatát indították el. A földrengést követő napokban a helyzet gyors ütemben eszkalálódott. Három reaktorban teljes zónaolvadás(en) történt. Négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben kijutott radioaktív anyagok többtíz kilométeres távolságig beszennyezték a környezetet. Ezért utóbb, a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES) szerinti legsúlyosabb, 7-es fokozatba (nagyon súlyos baleset) sorolták be.

A 2012 július 23-án a Japán kormány számára publikált független parlamenti bizottsági jelentés a katasztrófa fő okának egyértelműen az emberi felelőtlenséget jelölte meg – vagyis ember okozta katasztrófának minősítette a fukusimai balesetet. A beszámoló szerint az üzemeltető Tokiói Elektromosenergia-szolgáltató Vállalat vezetősége és az állami ellenőrző hatóság lebecsülte a kockázatokat és elhitte a nukleáris biztonság mítoszát, emiatt nem tett meg alapvető biztonsági intézkedéseket.

Csomagterv
A japán kormány új intézkedési csomagot állított össze a válság kezelésére (a nukleáris katasztrófa okozta víz válság és növényzet szennyezésének megállítására), a japán média szerint az e célra felajánlott teljes összeg értéke a 47 milliárd jen ($ 473,000,000).
A csomag tartalmazza egy $ 320,000 értékű hatalmas föld alatti jégfal megépítését az atomerőmű reaktorai köré, mely hivatott megakadályozni a talajvíz és megolvadt fűtőanyag rudak szennyezte radioaktív hűtővíz keveredését.
Továbbá tartalmaz egy másik, $150.000 értékű új rendszer intézkedési tervét is, amely drámai módon csökkentené a szennyezett víz sugárzási szintjét.

Mindennek van határa – melyet megkerülnek
Több kormány tag és az emberek is kritizálták, ahogyan a TEPCO kezeli a válságot, mivel ez egyebek között befolyásolhatja Nemzetközi Olimpiai Bizottság szombatra várható döntését, amikor is a 2020-as nyári olimpiai játékok megrendezésére érkezett tokiói ajánlat elfogadásáról döntenek.

Ezek a kritikák, és a bejegyzések, melyek potenciálisan halálos dózisú sugárzást észleltek a radioaktív vizet tároló tartályok közelében, a TEPCO-t arra kényszerítették, hogy bevallja, hogy nem csak igazak ezek a vádak, de a sérült Fukushima atomerőműből még nagyobb szivárgás is lehetséges, bár a TEPCO nem számít újabb ilyen esetre.
Az üzemeltető azt mondta, hogy a sugárzás szintje óránként 1800 millisievert volt a szennyezett vizet tároló szivárgó tartály közelében, s ez 18-szor magasabb, mint korábban hitték – vagyis a robbanást követő 4 órán át ez a szint végzetesnek bizonyulhat.
Hogy mit jelent ez az 1800 millisievert (és nem MIKRO!), lássunk néhány példát.
milli- jele:m, jelentése 10−3 azaz ezred, mikro- jele: µ, jelentése 10−6 azaz milliomod

Éves sugárzási példák:
Atomerőmű közelében levő település: 0,1–10 μSv/év
Kozmikus sugárzás a tengerszinten: 240 μSv/év
Földi sugárzás (a talajból): 280 μSv/év
Természetes sugárzás az emberi testben: 400 μSv/év
A természetes háttérsugárzás átlagos hatása egy emberre: 2 mSv/év; Ausztráliában: 1,5 mSv/év, Amerikában: 3,0 mSv/év
Légköri hatások (többnyire radon): 2 mSv/év
A legkisebb bizonyítottan rákkeltő szint: 100 mSv/év
Példák a dózishatárokra:
Nemzetközi ajánlás szerint önkéntesek számára megengedett határ komolyabb nukleáris veszélyhelyzet elhárítása esetén: 500 mSv,
Életveszély vagy súlyos sérülés elhárítása esetén: 1000 mSv (megjegyezzük, hogy ezt a nagyon magas szintű sugárkitettség nem többórás munkavégzést jelent, hanem azt jelenti, hogy ilyen környezetben a szervezet, még védő felszerelésben is csak mintegy 15 percet képes elviselni a szervezet, súlyos sugárfertőzés nélkül)
Kitelepítési kritérium a csernobili atomkatasztrófa után: 350 mSv/teljes élet
Megemelt dóziskorlát a fukusimai atomerőmű-baleset elhárításán dolgozókra: 250 mSv/év – nos, úgy tűnik erről némiképp téves adatok láttak napvilágot.(a szerk.)
Jelenlegi átlagos korlát atomlétesítményekben dolgozók számára: 20 mSv/év Ez a háttérsugárzás miatt és az orvosi vizsgálatok következtében kapott dózison felül értendő.
A lakossági dóziskorlát uránbányászat és atomerőművek esetén általában 1 mSv/év a természetes háttérsugárzáson felül.

Hétfőn, a helyi média beszámolt arról, hogy TEPCO bejelentette, hogy a szennyezett hűtővizet a csendes-óceánba eresztették. Az üzem működtetője csak a múlt héten hozta nyilvánosságra, hogy az 1060db erősen szennyezett víz ideiglenes tárolására használt tartályok legalább egyike szivárgás miatt kibocsájtott, mintegy 300 tonna nagy mennyiségű céziumot tartalmazó radioaktív folyadékot.
Az esetet követően a japán Nukleáris Szabályozó Hatóság felvetette, hogy a szennyezett vízszivárgást minősítsék 3-as szintűnek, ami nemzetközi szinten megfelel a “súlyos baleset”-nek, szemben a korábban 1-es szintű azaz “anomália” minősítésű radioaktivitás szinttel.
Túlélni
Végül lássuk, hogy a különböző mértékű radioaktivitási szintek, milyen élettani hatásokat okoznak:

Az akut (egy napon belüli) sugárdózisok tünetei:
0–0,25Sv (0–250mSv): Nincs tünet
0,25–1Sv (250–1.000mSv): Egyes emberek hányingert és étvágytalanságot éreznek; csontvelő-, nyirokcsomó- és lépkárosodás.
1–3Sv (1.000–3.000mSv): Közepes vagy erős hányinger, étvágytalanság, fertőzés, súlyosabb csontvelő-, nyirokcsomó- és lépkárosodás, a felépülés valószínű, de nem biztos.
3–6Sv (3.000–6.000mSv): Erős hányinger, étvágytalanság; vérzés, fertőzés, hasmenés, hámló bőr, nemzőképtelenség (sterilitás); kezelés nélkül halál.
6–10Sv (6.000–10.000mSv): A fenti tünetek és a központi idegrendszer károsodása; elhalálozás várható.
10Sv fölött (10.000mSv): bénulás és halál.

Ketyegő Bomba

Az ilyen katasztrófák súlyos környezetkárosító hatásán túl, hosszú távú és nem csupán az emberekre, hanem a szárazföldi és vízi élőlényekre gyakorolt komoly károsító hatásával is kell számolni. A Fukushima nukleáris katasztrófájának aktualitását és globális hatását, mi sem bizonyítja jobban, hogy még két évvel a történtek után is számolni kell újabb további szennyezéssel, nem is beszélve a több, mint két éve történt elsődleges szennyezés hosszú távú hatásáról.
Mivel pedig ez messze túlmutat Japán problémáján, ezért globális problémának kell tekintenünk, a lokális problémakezelés nem megoldás. Különösen nem az, ha felelőtlen multicégek anyagi megfontolásai dominálnak
Ezért elengedhetetlen a folyamatos nemzetközi összefogás és támogatás.