Minden, amit tudni szerettél volna Szíriáról, de sose merted megkérdezni

A magyar média az utóbbi napokban, hogy most már úgy néz ki, tényleg háború lesz, felkapta Szíriát. De ki emlékszik már arra, hogy miért is van mindez? Meg kik is ezek tulajdonképpen?

Kezdjük az elején: Miért ölik ezek egymást?

2011-ben, a tunéziai és egyiptomi forradalom győzelme után gyakorlatilag minden arab országban rendszerellenes tüntetések kezdődtek. A kormány a hadsereget vetette be a tüntetők ellen. Azok ellenálltak. Ez szélesedett két év alatt polgárháborúvá.

Ha már itt tartunk: Kik álltak a tüntetések mögött? A jobbos sajtó szerint CIA meg Izrael?

Teljesen valószínűtlen. 1. Jól követhető az események dinamikája. Az egész a nyilvánosság előtt zajlott, leginkább nyilvános eszközökkel, konkrétan a facebookon, az arab hírcsatornákon stb. 2. Emlékezzünk vissza: sem az Egyesült Államok, sem Európa, sem Izrael nem volt felkészülve az arab tavaszra. Kapkodtak, bizonytalankodtak, későn és rosszul reagáltak. 3. Egészen addig, amíg Szíriába nem ért a folyamat, Irán lelkesen üdvözölte a változásokat, sőt az iráni sajtó szerint "megismétlődött az 1979-es iszlám forradalom".

De miért pont Szíriában lett ebből polgárháború?

Nem csak Szíriában lett polgárháború. Líbiában és Jemenben is fegyveres konfliktusba torkolltak a tüntetések. De mindkét helyen volt akkora külső nyomás, hogy véget vessenek a háborúnak. Líbiában a nyugati hatalmak szétbombázták Kaddafit, Jemenben az Öböl-országok politikai nyomással kényszerítették visszavonulásra Száleh elnököt. Bahreinben, szintén az Öböl-országok fegyverrel verték le a forradalmat. Szíriában azért tart ilyen sokáig a polgárháború, mert az erőviszonyok kiegyenlítettek, és senki sem akar vagy tud kívülről komolyan beavatkozni.

Ok, nem csak Szíriában, de Szíriában miért?

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de legalább három oka van ennek:

- Tunéziával, Egyiptommal, Líbiával szemben Szíria etnikailag, vallásilag nem egységes. Az ilyen törésvonalak mindig jó alapot adnak a polgárháborúkhoz. (Lásd Irak.)

- Basar al-Aszad bízhatott a katonai megoldás sikerében. Apja Háfez al-Aszad 1982-ben már sikerrel vert le katonai túlerővel egy felkelést, abban sok tízezren haltak meg, de utána még két évtizedig uralkodott rendezett körülmények között.

- Éppen a társadalmi (etnikai, vallási) megosztottság, és a diktatúra által biztosított vallási béke miatt, különösen a kisebbségek körében az Aszad kormányzatnak jelentős belső támogatottsága volt. Bízott abban, hogy ez elég lesz arra, hogy elszigetelje a felkelőket. Éppen ezért nem távozott az országból, mint Ben Ali vagy Mubarak, vagy később Száleh.

- Sokkal nagyobb az Aszad rendszer nemzetközi hátországa, mint bármelyik másik arab diktatúráé volt. Így lehetett abban bízni, hogy nem érkezik külföldi segítség a felkelőknek.

Álljon meg a menet, még mielőtt a nemzetközi hátországról beszélünk, Szíriában nem arabok laknak?

Az arab világban a mi etnikai megosztottságunknak a vallási identitások felelnek meg. E tekintetben Szíria az egyik legszínesebb ország az arab világban. A többség ugyan szunnita, de alig több, mint fele a lakosságnak. Rajtuk kívül élnek keresztények, alaviták (a síiták egyik ága), drúzok is, akik mind arab anyanyelvűek. Ezen kívül élnek még Szíriában nem arab anyanyelvű - de többségben szunnita - kurdok, és nem arab anyanyelvű, keresztény örmények.

Térkép Szíria etnikai-vallási megoszlásáról. A narancssárga a szunnitákat, a sötétebb piros-barna a sítiákat és alavitákat, a citromsárga a keresztényeket jelöli.

Az Aszad család alavita, és (ennek megfelelően) az alavita kisebbséghez tartozók erősen felülreprezentáltak az ország vezetésében. A többségi szunniták közül sokan érezték úgy, hogy egy kisebbség uralkodik rajtuk.

Akkor ez most egy vallásháború?

Kétségtelenül ez az egyik olvasata a dolgoknak. A polgárháborúról nagyjából három narratíva van forgalomban:

1. A felkelő nép küzd a demokráciáért a diktatúra ellen.

Hivatalosan a Nyugat még mindig ezt a narratívát követi, holott ez nagyjából az első hónapokban lehetett csak igaz. Csak nehéz belőle visszatáncolni, miután elismerték az ellenzéket Szíria törvényes képviselőjének. Ugyanakkor már a külföldi sajtó egy része is arról ír, hogy az iszlám szélsőségesek "ellopták" a forradalmat.

2. A szunnita többség harcol a síita kisebbség és annak szövetségesei ellen.

Az arab média gyakorlatilag egyöntetűen így látja a dolgot. Kétségtelen, akik az arab világban Aszad szövetségesei, néhány ortodox nasszerista csoporton kívül, mind síiták. A muszlim világon belül is csak az egyetlen síita hatalom, Irán áll ki mellettük. Az országon belül azonban a többi vallási kisebbség - keresztények, drúzok, sőt a kevéssé vallásos világiak is inkább Aszadhoz húznak mostanság.

3. A cionisták által mozgatott Amerika, és szövetségese az Al-Kaida próbálja felmorzsolni a független, világi Szíriát.

A cionista kígyó, amint fel akarja falni Szíriát. - Szír karikatúra.

Ezt a képet az Aszad kormányzat igyekszik mutatni. Rajtuk kívül vevő erre Oroszország, különösen a Russia Today tévécsatorna, és a magyar szélsőjobb (Európa más országaiban a szélsőjobb Izrael-barát és egyáltalán nem foglalkozik Szíriával, ott ez a szélsőbalos szervezetek ügye. Érdemes megnézni, viszont a magyar szélsőjobbos honlapokon rajonganak Aszadért, annyira, hogy ez már Aszad magyarországi híveinek is kínos.) A dologban viszont, ha nem is ennyire sarkítottan, de van igazság - a sors véletlenszerűsége, és a hatalmi játszmák tényleg egy oldalra sodorták az al-Kaidát és az Egyesült Államokat, Izraelt, és a kimondottan Izrael-ellenes török miniszterelnököt.(Amúgy pedig nehezen magyarázható történet, hogy a "sokszínű világi államot" a Hezbollah és az iráni iszlám gárda védi.)

A propaganda-hadviselésben a Hezbollah is igyekszik a szebbik arcát mutatni - néha szó szerint.

A másik oldalról viszont a csúnyábbat igyekeznek a figyelmünkbe ajánlani.

Jó, látjuk, hogy ki mit, mond, de mit mondsz te, mi az igazság?

Az igazság mindenki számára az, amiben hisz. De ha megtisztítjuk a propagandától és az összeesküvés-elméletektől, akkor nagyjából ezt látjuk: Szíria most az arab tavasz után szabad prédának tűnt, és a térség három középhatalma, Irán, Törökország és Szaúd-Arábia megpróbálja a saját embereit ott hatalmon tartani, illetve hatalomba helyezni. Ehhez pedig felhasználnak mindent, amijük van, pénzt, fegyvert, nagyhatalmi támogatást, kiképzett terroristákat. Mivel pedig egyik sem sokkal erősebb a másiknál, és a szíreknek közben van némi saját akaratuk is, ez nem megy egykönnyen.

Na de a zsidók? Biztos, hogy nem ők állnak mind e mögött?

Elég valószínűtlen. Vagy, ha mégis, akkor a zsidó világösszeesküvés teljesen skizofrén, és önmaga ellen fordul. Nézzük mit mondtak az utóbbi hetekben:

- Erdogan török miniszterelnök szerint a zsidók szervezték az ellene indult tüntetéssorozatot (Damaszkuszban lelkesedtek értük), és az egyiptomi katonai hatalomátvételt.

Erdogan, aki egyszerre náci, zsidóbérenc, és egyszerű tolvaj. - Szír karikatúrák.

- Az Aszad-féle sajtó szerint a cionisták mozgatják a felkelőket, és ők állnak Erdogan mögött is.

- A felkelők vezetői szerint Izrael az Aszad-kormányt támogatja azzal, hogy nem mér rájuk csapást, pedig megtehetné.

Izrael hibáztatása bármiért, amit nem szeretnek (kopt rendező Mohamed filmje, dán karikatúrák, szárazság) egy bevett rituálé a Közel-Keleten. A térségen kívül ez a fajta összeesküvés-elmélet már senkit nem izgat fel, csak a magyar szélsőjobbot.

A szír kormánynak azért vannak másutt is szövetségesei?

Ez kétségtelen. Vannak bonyolult ábrák, amik szövetségi rendszereket, gyűlölködéseket és barátságokat mutatnak.

Az al-Jazeera szintén bonyolult ábrája megtekinthető itt.

Egyszerűsítsük ezt le, hiszen azért egy háborúban szükségszerűen két oldal van. (Plusz azok, akik ki akarnak maradni.) Osszuk őket, mint az ovisokat, három csoportra, és nézzük meg, mit is akarnak tulajdonképpen.

Süni csoport - a felkelők barátai

Szírián belül

- Azon régiók lakossága, ahol az egész elkezdődött. (pl Deraa) Ők kapták az első komoly megtorló csapásokat, és azóta kitartanak, vallástól etnikumtól függetlenül.

- A Muszlim Testvériség és más mérsékelt szunnita iszlamista szervezetek támogatói.

- A világi, városi, liberális értelmiség - fiatalok egy része. (Akik a forradalom elején csatlakoztak.)

- A kurdok többsége. (Na jó, ők inkább a saját szakállukra dolgoznak.)

Szírián kívül

- Törökország: Fel akarja éleszteni az oszmán-idők szellemét, saját befolyási övezetébe vonni Szíriát. Világi szunnita kormányzatot akar. A mérsékeltebb felkelőket támogatja.

- Szaúd-Arábia: Gyengíteni akarja legfőbb térségi riválisát, Iránt. Bármi áron. Minél konzervatívabb, vallásosabb szunnita kormányt akar Szíriában, az se zavarja, ha szélsőségesek vannak benne.

- Öböl-monarchiák: Félnek Irántól, mert túl közel van, és van jelentős síita kisebbségük. Ami Iránnak rossz, az nekik jó.

- "Al-Kaida" és társai, a dzsihádista különítmények: Szívesen harcolnak mindenki ellen, aki nem szélsőségesen vallásos szunnita. Pénzért, és meggyőződésből is bárhova mennek harcolni, ahol lehetséges egy "iszlám emirátus" megalapítása. Angliától Csecsenföldig mindenhonnan jönnek Szíriába.

- USA, EU: Az "arab tavasz" kezdetén némi hezitálás után letették a voksukat a forradalmi mozgalmak mellett. Akkor ez jó döntésnek tűnt. Azóta az "arab tavasszal" kapcsolatos illúziók szétfoszlottak, de ebből arcvesztés nélkül kihátrálni már nem lehet. A remény még él bennük, hogy, ha kormányváltás lesz, akkor az új szír vezetés kevésbé fogja utálni őket, mint Aszad, vagy legalább kevésbé fogja szeretni Iránt. (Az utóbbi szinte biztos, az előbbi elég reménytelennek tűnik. Ahhoz az elején, erőteljesen kellett volna segíteni a felkelőket.)

Maci csoport - Aszad barátai

-Szírián belül

- Síiták és alaviták. (Értelemszerűen, ha Aszad bukik keményen rájuk jár majd a rúd, ezt előre jelzi néhány, a felkelők által lefejezett síita imám.)

- A keresztények (és más kisebbségek) többsége - ők is komolyan félnek a felkelők között erősödő dzsihádistáktól. (Bár a felkelők mérsékelt vezetői közt is vannak prominens keresztény figurák.)

- Mindenki, aki kapcsolatban volt, van az állammal, erőszakszervezetekkel stb. (és ez nem kevés.)

- A városi világi középosztály jó része. (Nekik sem tetszik a felkelők erős vallásos vonulata, Aszad alatt pedig alapvetően nem volt rossz, annak, aki nem politizált aktívan.)

- Szírián kívül

- Irán: Szíria az utolsó igazi szövetségese az arab világban. Mindent megtesz azért, hogy megmaradjon, mert különben riválisai - Szaúd-Arábai, Törökország - nyernek.

- Irak (síita kormánya): Iszonyatosan félnek attól, hogy a saját belső szunnita terroristáik erős hátországot kapnak Szíriában, úgy érzik az őket létükben fenyegetné.

- Oroszország: Tartúsz orosz haditengerészeti bázis. Ha nincs Aszad, valószínűleg bázis sincs, az pedig az egyetlen esély az orosz flottának, hogy kijusson a meleg tengerekre. Semmi áron nem adnák fel.

- Kína: Most kell bebizonyítaniuk, hogy egyenrangúak Amerikával. Ez csak úgy megy, ha mást mondanak. Ennyi.

- A Hezbollah: Az életükért harcolnak. Ha Aszad bukik, nekik sem sok jó terem. Szaúd-Arábiából már megüzenték, hogy az Izrael-ellenes harcuk is hiteltelen. Lefegyverzik őket, és maradhatnak a libanoni belpolitika posványában.

Nyuszi csoport - akik szeretnének kimaradni

- Egyiptom (új kormánya): Murszi a felkelők legnagyobb támogatója volt. A katonák nyilván inkább Aszadhoz húznának - egy akolból valóak ők. De az egyiptomi lakosság sokkal inkább a felkelőkkel szimpatizál, és Egyiptom szövetségesei is mind mellettük vannak. Félszívvel támogatják a beavatkozást, de elég gondjuk van otthon: inkább szeretnének kimaradni.

- A palesztinok: Pocsék helyzetben vannak. A két legfőbb barátjuk Aszad és a Muszlim Testvériség harcol egymással. Akármelyik mellett is döntenének, az csak rossz lenne nekik. (Már így is minkét részről érződik a bizalmatlanság: Iránból kevesebb pénz jön, az Öbölben pedig zaklatják a "szírbarát" palesztinokat. (Innen látszik egyébként, hogy a magyar szélsőjobbot nem a palesztin ügy, hanem a nettó zsidózás érdekli. Ha a palesztinokkal szolidarizálnának, most szépen kussolnának, és nem vernék a mellüket Aszad mellett.)

- Izrael: Pont az ellenkezője - mindkét oldalon az ellenségeik vannak. Aszadtól sem remélhetnek túl sok jót - bár megbízható régi ellenség, akit jól ismernek, de sok pénzzel, fegyverrel támogatta az Izrael ellen harcoló palesztin és libanoni szervezeteket. Aszad után viszont elég kérdéses, hogy ki jönne, de egy biztos, hogy nem lenne barátibb Izraellel. (Amúgy meg bármi történik, őket a környéken alapból nem szeretik, tehát tökmindegy.) Ennek ellenére bizonnyal a Süni csoportba kerül - ha konfliktus lesz, Izraelt bizonnyal támadás éri, és jelenleg valószínűbb, hogy az Aszad-kormány erői részéről. Nyilván, hiszen Izrael alapvetően nem ellenzi a beavatkozást.

Szóval a külső hatalmak közül senki sem a szír nép érdekeit nézi?

Miér, mit hittél? Ez a világpolitika, nem a Kalkuttai Teréz Anya jótékonysági egylet.

Igaz, hogy a felkelők közt mindenféle országból érkezett dzsihádista harcosok vannak, hogy a többségük már nem is szír?

Igen, biztosan sok a külföldi. Pontos adatok pedig egyhamar nem is lesznek. Amúgy a kormányhadsereg oldalán is sok libanoni Hezbollah harcos, iraki síita önkéntes, iráni gárdista harcol. Ez van, ha egy háború nemzetközi dimenziót kap.

Ok, de akkor is, ki a jó és ki a rossz, kinek kell drukkolni?

Bocs. Egy konfliktusban ÁLTALÁBAN nincs jó és rossz oldal. Mint minden háborúban, itt is vannak mindkét oldalon eszement szadista gyilkológépek, lelkes hazafiak, akik őszintén hisznek abban, amiért harcolnak, és szerencsétlen családapák, akik csak úgy oda sodródtak, aztán teszik, amit kell és lehet. Ha minden áron drukkolni akarsz, drukkolj annak, hogy minél előbb legyen béke. Akármelyik oldal is győz, véres leszámolások, és iszonyatos zűrzavar vár az országra.

Akkor most Aszad nem is diktátor?

De az. Szíriában - egészen eddig - egy világi nacionalista, enyhén balos diktatúra volt. Örökös és örökletes elnöki rendszerrel, egypártrendszerrel, korlátozott sajtószabadsággal, sok politikai fogollyal. De 1., ez a rendszer az arab világban gyakorlatilag általános volt, nem sokban különbözött Mubarak Egyiptomjától vagy Ben Ali Tunéziájától, 2., különösen az arab világban az, hogy valaki diktátor, nem jelenti azt, hogy ne lehetne népszerű.

Basar Al-Aszad, a keresztények gyámolítója.

De csak van valami különbség Mubarak, Ben Ali és Aszad közt, értük senki nem tüntetett, most pedig a világban mindenütt Aszad-párti tüntetések vannak?

Hogyne. A különbség annyi, hogy Aszad Amerika ellensége, Amerikát pedig sokan nem szeretik. Mert nagyhatalom, és a nagyhatalmakat sokan nem szeretik. Nem szimpatikus, ha egy nagyhatalom csak úgy megbombáz egy kisebb országot. Ráadásul elég nehezen magyarázható, hogy miért pont most, és miért pont így avatkoznak be. Akik Sidneyben, vagy Budapesten kimennek Aszadért tüntetni, fogalmuk sincs arról, hogy miben különbözött Aszad belpolitikája Mubarakétól. Csak az Amerika-ellenesség köti őket össze. Bárkiért tüntetnek, aki nem szereti Amerikát.

Aszad-párti tüntetés Londonban.

De tényleg nem szép dolog csak úgy megbombázni valakit. Meg biztos ellenkezik a nemzetközi joggal is.

A nemzetközi jog az erősebb kutya közösül elve alapján működik. Lehet nem szeretni, de így van. Az országok azóta nem egyenlőek, amióta világ a világ. Amúgy meg az ellentáborban a jogállamiság olyan bajnokai vannak, mint Vlagyimir Putyin. Szóval, ne viccelődjünk.

Tényleg, miért avatkoznak be?

Mert Obama egyszer azt mondta, hogy a vegyi fegyverek használata a "red line". És ha erre sor kerül, akkor közbelép. Most használtak vegyi fegyvert, és egy amerikai elnök nem teheti meg, hogy nem lép közbe. Súlyos hitelvesztéssel járna neki belföldön és külföldön is.

Ha már itt tartunk: ki használta azt a harci gázt, Aszad, vagy a felkelők?

Ezt csak azt tudja, aki használta. Az meg nem fogja elmondani. De nagyjából mindegy is. Akárki, akármilyen bizonyítékot mutat, bármelyik oldal bűnösségére, az illető oldalon úgyse fogják elhinni, (a barátaik és szövetségeseik se), mert tudnak bizonyítékot hozni arra, hogy a másik bizonyítéka hamisítvány és így tovább. Nagyobb összegbe mernék fogadni, hogy ez ügyben még évtizedek múlva is leleplezések és ellen-leleplezések fogják bejárni a bulvársajtót, nem is szólva legvadabb összeesküvés-elméletekről. (A CIA és a Moszad biztos benne lesz a buliban.)

Akkor már biztos lesz háború, csak az a kérdés, mikor? Olyan lesz, mint az iraki, vagy az afganisztáni?

Mindenki izmozik.

Nem. Ennek több oka is van:

- Sokba kerülne, és sem Európának, sem Amerikának nincs éppen erre pénze.

- Sem az amerikai, sem az európai közvélemény nem támogatná.

- Nyílt konfliktust jelentene Oroszországgal. Azt pedig Európa nem szeretné.

- Elszalasztották a pillanatot. 2011-ben az "arab tavasz" idején még lett volna némi belső támogatása a beavatkozásnak, és az illúziók is éltek az arab demokráciával kapcsolatban. Akkor nem akarták vállalni a kockázatot. Most már késő.

Miért késő?

Mert a felkelők, akik 2011 nyarán még a gyors nyugati beavatkozást várták (joggal, Líbiába megérkezett), azóta máshonnan szerezték be a fegyver, és harcos utánpótlásukat. A nemzetközi iszlám szélsőséges szervezetek önkéntesei, zsoldosai, és az Öböl-monarchiák fegyverszállítmányai ugyan nem érnek annyit, mint egy NATO no fly zone, jöttek kéretlenül is. Az pedig mindként oldalnak (Amerika - Al-Kaida) óriási blamázs lenne, ha konkrétan egy parancsnokság alatt harcolnának.

Akkor mi fog történni?

Bombáznak egy kicsit, meggyengítik a Szíriai Arab hadsereget, aztán hazamennek. Szíriában pedig folyik tovább a polgárháború. Egyesek abban reménykednek, hogy a légicsapások nyomán majd tárgyalóasztalhoz kényszerülnek a felek, mint 1995-ben Boszniában, vagy 1999-ben Szerbiában.

Úgy tűnik, te nem reménykedsz benne?

Nem. Ez a Közel-Kelet. Itt nincs meg a tárgyalás, a kompromisszum-kötés kultúrája. Itt aki kompromisszumot köt, azt a sajátjai gyengének vagy árulónak tartják. Csak akkor van esély ilyenre, ha nagyon erős a külső nyomás, de a nép - a két oldal - akkor is árulónak tartja majd a vezetőit, ha bármit aláírnak.

Külső nyomás meg nincs. Az alapfeltétele ugyanis bármely tárgyalásnak nyilván az lenne, hogy Aszad mondjon le, vonuljon el (a pártja valószínűleg maradhatna), de ezt nyilván sem az oroszok,sem az irániak, sem Aszad nem fogadja el. Egy egységkormány, akármilyen is lenne, biztos szunnita többségű lenne, így az iráni kapcsolatnak, és az orosz tengerészeti bázisnak is búcsút inthetnének.

Akkor örökké fognak háborúzni?

Nagyjából igen. Illetve, míg végleg ki nem fullad a két fél. Ebbe nagyon sok ember bele fog halni, és teljes lesz a bizonytalanság az egész térségben. Szerintem - ismétlem ez már magánvélemény, és nem vagyok jós - nagyjából az várható, mint Libanonban. Ott jó 15 év kellett ahhoz, hogy mindenki teljesen belefáradjon a háborúzásba.

A frontvonalak most. Ezek merevedhetnek meg évekre.

Kinek lesz ez jó?

A térségben senkinek. A környező arab országok folyamatosan retteghetnek a Szíriából kiinduló terrorista-akcióktól, a beszivárgó al-Kaidásoktól, kezelhetik az évekre elnyúló menekült-problémát. Izraelnek szembe kell néznie azzal, hogy közvetlenül a határainál már nem egy szervezett ismert ellenség áll, akivel akár tárgyalni is lehet,és reguláris hadserege van, amelyik jól látható, hanem egy szétesett zűrzavaros állam, ahonnan bármikor, bármilyen támadás érheti. Irán új vezetése, amelyik elvben sokkal békülékenyebb lenne a Nyugattal, most belekényszerül a háborús retorikába. A leginkább még a nagyhatalmak diplomatái járnak jól vele, mert folyamatosan lehet majd konferenciázni, meg bizottságokat alakítani, és különmegbízottként béketerveket gyártani sok pénzért, amik aztán nem valósulnak meg.

Elég borús kilátások.

Igen. Bár ne lenne igazam.

http://fotelkalandor.blog.hu/2013/09/02/minden_amit_tudni_szerettel_volna_sziriaerol_de_soese_merted_megkerdezn i