Az elmúlt hetekben
több millió szír szíve utazott el New York-ba. Viszont e nyár végi
utazás célja nem a szabadság megtanulása – ahogyan sokan szokták ezt
csinálni –, sem az amerikai módi demokrácia elsajátítása volt. Valójában
e képzeletbeli utazás célja emlékképek készítése volt. A híres
Szabadság Hölgy szobrával. Aki fáklyáját jobbjából kimeredt szemekkel
dobta a tengerbe, baljából pedig a földre a könyvet; hogy
megdörzsölhesse szemeit, nem akarván hinni, amit látott. Tátott szájjal
nézte a damaszkuszi Kasziún hegy rendíthetetlenségét. Hisz azt kellett
látnia, hogy Kasziún egy olyan férfi, aki nem fél a „cowboyoktól”, sem a
tehéncsordáktól, de végképp nem fél még a tehenek szabadságától sem.
A
Szabadság Hölgy tehenei visszatértek hozzá, de most az egyszer hol
törött szarvakkal, hol szarvak nélkül; miután a szírek kitépték azokat a
helyeikről, és felakasztották díszként az Idő falaira. Annak az Időnek a
falaira, amely új állomására ért, és bőröndjeit is kipakolta már új
házában, Kásziúban – mielőtt folytatná sétáját a szomszédos kertekben.
Mert Kásziún egy olyan férfi, akinek házába nem teheti be a lábát egy
tehenész modorú nő, tehenész erkölccsel és becstelenséggel,
tehén-követőkkel, még ha ez a nő az maga a Szabadság is. Kasziún nem fog
felességül venni ismeretlen származású, anyját, apját nem ismerő, hamis
papírokat lobogtató nőt, miközben Kasziún nemes származását nagyon jól
ismeri mindenki.
Viszont
szírek millióinak szemei fognak elrévedni a Földközi-tenger felé,
melyet a napokban még a „szabadság” repülőgép anyahajói próbálták
meghódítani. De repülőiken túlmenően, ezután a visszavonulás után már
emlékeket is fognak hordozni. Emlékeket egy olyan csatáról, mely
megizzasztotta és megtanította őket, hogy halkan, és tisztelettudóan
beszéljenek, ha Nagy Sándor anyjánál, Latakia tengere közelében
járnának.
S
bár már Ítélet Napja urának kezdte magát képzelni Obama, s meg is
kezdte a híres szaúdi kardtáncra felkészülést Cameron, Hollande, Erdoğan
és Bandar hercege is – ahogyan Irak megszállása után, elődje George
Bush is megtette a szaúdiakkal. Ám ezt a táncot nem csak nem táncolták
el eddig, de már nem is fogják soha. Sőt mi több, azt kell látnunk, hogy
az Egyesült Államok hirtelen abba a cipőbe került, amelyikben a
Szovjetunió is járt a 80-as évek végén, s amely hirtelen kapott
szívrohamot és összeesett. S bár sokunk nem hitte volna, hogy ez a nap
valamikor is be fog következni, de lám, mi mégis megélhettük az
évszázadok Ötödik birodalmának összeomlását.
1916-ban
a szír tengerpartoknál omlott össze az Oszmán-birodalom, ahol utolsó
erődje volt, mielőtt végképp kimúlt volna. Nem sokkal később szintén a
Földközi-tenger partjain omlott össze az angol és a francia birodalom
is, amikor Szueznél végképp elveszítették tekintélyüket. Majd a
Szovjetunió is követte őket a 80-as években, amikor elveszítette
méltóságát Afganisztánban. S nagyon úgy tűnik, mielőtt megélnénk a
2016-ot, ez a század már arra készül, hogy a szír partoknál történt
bukásuk után bejelentse az amerikai birodalom pusztulását is. Ami a
napokba történt, igen meglepő volt. A Nyugat Szörnyetege, mely nem is
olyan régen még egész keleti államokat nyelt el; hadseregével és
gazdaságával teljes társadalmakat emésztett meg kíméletlenül. Most
elérték a régi Kánán és Föníciai partjait. Mostanság azt mondják róluk,
hogy belefáradtak a háborúzásba. De amelyekről azt is mondták, hogy
seregeik legendásak, és túlságosan lefoglalja őket a hegyekben és a
völgyekben a banditák utáni hajsza. Egyszer csak, nagy hirtelen a
tengerbe fulladt a Szörnyeteg. Mint ha maga Poszeidón isten átka sújtott
volna le rá.
Ostoba,
ki nem venné észre a repedéseket az Utolsó Birodalom hajóin. Hiszen ha
egy birodalom már retteg a veszteségtől, valójában akkor tudhatjuk meg
róla, hogy elérkezett nyugállományba vonulása ideje. Amerika meghátrált
hát, még mielőtt háborúba lépett volna. De nem azért, mert a szírek
rakétai elérték volna a New York-i felhőkarcolókat. Esetleg a távoli
Kaliforniát. Hanem azért, mert aki most szörnyethal, és akinek kinyomják
a szemeit, az New York anyja, Izrael. Ahogy New York polgármestere
Tel-Avivban lakik, s ahogy Izrael tagállama Amerikának. S ha Izraelt
szemen lövöd, az éppen olyan, mint ha Amerika szemeit nyomnád ki. De
hogy láthatna Amerika szemek nélkül?
Izrael
Amerika szeme, de a mi (forradalmárainknak) kőszobor szemeik vannak. S
akiknek ilyen szemeik vannak, azok nem fogják még megérezni sem, bármit
is tegyenek velük. Aki a szamár tejét issza, annak az ereiben szamár vér
fog folyni; akinek marha esze van, annak csak marha szíve lehet; s
akinek papagáj a nyelve, annak sosem lesz sas a szeme, és oroszlán szíve
sem.
Természetesen
tudjuk, hogy a harc nem ért véget. S lehet, sokan fognak azzal vádolni
minket, hogy elhamarkodottan ünneplünk, ám nagyon jól tudjuk azt is,
hogy az elkövetkező csaták sokkal izgalmasabbak lesznek, és sokak
számára sokkal meghökkentőbbek.
A
nagyhatalmak is olyanok, mint az emberek. Ha egyszer elveszítik a
tekintélyüket, elveszítik vele az Idő Kulcsait. S ha ez megtörténik,
minden – régi és máig vérző sebeket kapott – ember fel fog lázadni
ellenük. Az az Idő, amely szereti tragédiaszerűn betölteni a sorsot. S
miként a szírek ellenállása rá tudta venni a Keletet, hogy belefojtsa a
Nílusba a muszlim testvériséget, és kigúnyolni, ahogy az iszlamisták el
akarják lopni a Mennyek Országát, ezek a szírek az egész világnak fognak
bátorságból példát adni, hogy immáron ők is szembeszálljanak a Nyugati
Szörnyeteggel. És mostantól azt is meglátjátok majd, hogy szerte a
világon lázadások sorra következik be Amerika ellen, miután meglátta a
világ, hogy a Bika szarvai letörhetőek, sőt még a nyakát is ki lehet
tekerni.
Ez
a Bika persze még erőlködni fog. Hatalmas porfelhőket fog maga körül
verni. De mára abból kell kiindulni, hogy az, aki a Bika nyakát képes
kitekerni, annak nem lehet már gúzsba kötni a kezét. Egy új kor
kezdődött el. S ma már látjuk összefolyni a régi idők végét az új idő
kezdetével. Amikor azt láthatjuk, hogy Amerika képes volt két és fél év
Szíria elleni világháború után meghátrálni, miközben ők azt mondják,
hogy Asszad elnök és népe kezd elfáradni; mert tekfirista terroristák
foglalták el sok helyütt az ország több fontos pontját, s miután
körülvették minden oldalról ellenségei. És mégis Asszad az, aki
beszédének valódi a tekintélye; és ő az, aki semmit sem veszített az
arcából. Sőt!
Az
új felemelkedő tengely a következő század tengelye. Ő tartja kezében az
összes erőket, s éppen ezekben a napokban veszi át ezek kulcsait
Amerika és a Nyugat tekintélyének végső bukásával. Mert aki kezében
tartja az energia vezetékeket, és a tengerek kapui, ő az aki érdemes az
Idő Kulcsaira. S az Idő Kulcsai lassan, de biztosan fogják megnyitni
al-Szaúd család kastélyainak kapuit is. S a közeli időkben ugyanezek a
Kulcsok Erdoğan zárait is meg fogják nyitni. Ez a csata egy jelentős,
döntő pillanata felé közelít, ez a tomahawk-tánc kedves lesz
mindenkinek. A Szabadság Hölgy pedig bejegyzi szobor-könyvébe – melyet
bal kezében tart – a befejezés dátumát, amikor véget ért birodalma –
amely a Földközi-tengerben veszett el, nem túl messze attól a helytől,
ahol a francia és az angol birodalom bukott el.
Várniuk
kell hát az új idők eljövetelét! Gyermekeiket pedig készítsék fel az új
századra! Amely a szír partoknál, a Földközi-tengeren született; akkor,
amikor Amerika az utolsó indián-táncát táncolta.
Sziriai Hírek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése