Moszkva kiszorítja az amerikai befolyást Európából

Két hónappal azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin újra indult az elnökválasztásokon, Belorusszia és Kazahsztán együttműködésében áttörés következett be - majd röviddel a választások előtt Putyin bejelentette, hogy a következő elnöki ciklus célja a posztszovjet országok újraegyesítésével egy új unió létrehozása lesz.

2011. elején Belorusszia, Kazahsztán és Oroszország gazdasági uniót hozott létre,  majd július 1-én a három ország lefektette a közös piac törvényi alapjait. Alig három hónappal később Vlagyimir Putyin előirányozta az Eurázsiai Unió megalapítását. Putyin elmondása szerint a posztszovjet országok újraegyesítésével létrehozott keleti blokk globális nagyhatalommá válik majd, és hidat képez a mindinkább terjeszkedő Kína és a válsággal hatalmi vákuumba kerülő nyugati országok közt.

Az Investia újságban közzétett publikáció szerint az Eurázsiai Unió építésekor figyelembe veszik az Európai Unió megalapításakor elkövetett hibákat, melyeknek köszönhetően az Európai Unió egybekovácsolása több mint 4 évtized alatt sem sikerült, most pedig a széthullás szélére jutott. Ez a széthullás pedig nem csak a gazdasági mutatókból látható, hanem hogy egy új hatalmi erőközpont képessé vált arra, hogy az európai országok számára valós alternatívát mutasson fel. Putyin ebben a publicisztikában nem kisebb célt jelölt ki, mint az amerikai befolyás kiszorítását Európából és egyetlen gazdasági térség létrehozását Lisszabontól Vlagyivosztokig.

Kirgizisztán és Tádzsikisztán már a kezdetekkor jelezte csatlakozási szándékát, de orosz politikai elemzők szerint a közeljövőben Finnország, Magyarország, Csehország és Bulgária számára is lehetővé válik majd a csatlakozás. Az új hatalmi központ kialakulása már Nyugat-Európában is érezteti hatását: múlt hónapban a német szociáldemokraták indítványozták a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet megalapításáról folytatott tárgyalások felfüggesztését. Vagyis az Eurázsiai Unió már megalapítása előtt olyan lehetőségeket kínál valamennyi európai ország számára, ami komoly gátat állít a transzatlanti integrációra irányuló törekvések elé. Moszkva európai hatalmi központként való felemelkedése pedig az atlantizmus végét jelentheti Európában.

Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a NATO előretolt állásaként működő Grúzia ebben a hónapban jelezte csatlakozási szándékát az Eurázsiai Unióhoz, melynek 2015 után hivatalos formát is adnak majd. A grúz elnök alig egy nap késéssel követte az örmény példát, ami gyakorlatilag az Európai Unióval aláírandó társulási egyezmény aláírása előtt mondott fel minden, a nyugati országokkal aláírandó egyezményt. A közeljövőben NATO-taggá váló országok teljes külpolitikai fordulata jelzi, hogy Európa hatalmi egyensúlyának átrendeződése megkezdődött.

Dimitrij Rogozin még NATO-nagykövetként azt is bejelentette, Oroszország gondolni fog arra a 20000 szerbre is, akik Koszovóban rekedtek és a közelmúltban orosz állampolgárságért folyamodtak. Koszovó kiszakítása pedig erőszakkal, amerikai katonai erőre támaszkodva ment végbe. Egy olyan katonai erőre támaszkodva, ami mára már nem létezik.

Ahogy a grúz példa is mutatja, ez a katonai hatalom mostanra puszta illúziónak tűnik több olyan ország számára, melyek a NATO védelmi lehetőségei miatt választották a nyugati tömböt. Az agresszív amerikai politika jelentette veszélyekkel szemben Moszkva "lassú erő politikája" jelenti a stabilitást, miközben a katonai nagyhatalomként viselkedő Egyesült Államok gyengesége megmutatkozik és kénytelen visszavonulót fújni.

Amerika a hanyatló nagyhatalom képét mutatja, miközben az Eurázsiai Unió egyetlen tagállamának katonai ereje is elegendő volt ahhoz, hogy Szíriában a nyugati agressziónak gátat állítson. Ez a példa pedig egy felemelkedő nagyhatalom képét mutatja, ami a az új európai erőegyensúly formáló erejévé válik. Nem a távoli jövő kérdése ez - az átrendeződés a szemünk láttára történik.

Molnár István