Európa nyomására újította fel a tárgyalásokat Ukrajna

Fotó: EPA

Az Európai Unió és Ukrajna felújította a társulási tárgyalásokat. A felek megkezdték az egyezmény aláírásával a kapcsolatos feltételek és határidők vitáját. Időközben Kijevben folytatódnak a tömeges akciók. Az ukrán belügyminisztérium szerint a Függetlenség terén mintegy ötezren tartózkodnak.

Európa beleegyezett az egyezmény egyes feltételeinek felülvizsgálatába. Az egyezmény aláírásának, nem pedig a dokumentum tartalmi elemeinek megváltoztatásáról van szó - emelte ki Igor Siskin, a FÁK-országok intézetének igazgató-helyettese.

Nem lehet azt mondani, hogy az Európai Unió számára megoldott a dolog, és Ukrajna egyértelműen elfogadta az egyezmény aláírását. Nem szűntek meg azok a problémák, amelyek arra késztették Ukrajnát, hogy Vilniusban ne írja alá a dokumentumot. Egyszerűen most az ukrajnai vezetés kész bizonyos engedményekre. De fizikailag még ha akarná, akkor sem képes teljesíteni az összes, előírt követelményt.

A szakértő szerint „Ukrajnára óriási nyomást” gyakorolnak, és ennek az eredménye az újabb tárgyalási forduló. A Nyugat nyomására Kijev képes lehet arra, hogy beleegyezzen a lakosság számára előnytelen társulási feltételekbe. Ez a véleménye Szergej Csernyahovszkij professzornak, a politikai tudományok doktorának.

Tulajdonképpen ez Ukrajna szuverenitásának eladása. Ráadásul még nem is méltányos áron, hanem előnytelen feltételek mellett.

Az ukrán vezetésre most alapvetően a tiltakozóakciókkal gyakorolnak nyomást. Nem kell csodálkozni, ha a zavargások újult erővel törnek ki provokációk, a nyugati geopolitikusok és az ukrán ellenzék kulisszák mögötti tárgyalásai következtében - állítja Bogdan Bezpalko Ukrajna-szakértő.

Elmondható, hogy az amerikai és az Európai Unió politikusai beavatkoznak Ukrajna belügyeibe. Ezt még nem is titkolják. Nagy nyomást gyakorolnak Viktor Janukovicsra. Ezt saját szemünkkel látjuk, mert mindez demonstratívan zajlik.

De előbb-utóbb, az amerikai és az európai politikusok kijevi látogatásának dacára is lecsillapodik a tiltakozó hullám. Bogdan Bezpalko szerint az ellenzéknek mind kevesebb ötlete van arra vonatkozóan, hogyan tartsa fenn a tiltakozók harci szellemét.

http://hungarian.ruvr.ru/2013_12_13/Ukrajna-Europa-nyomasara-uj-totta-fel-a-targyalasokat/

Az ukrajnai zavargások elvi kérdései

Mindenhol vannak olyan társaságok, akik szembe helyezkednek a fennálló renddel. A diktatúrákban lapítanak és földalatti tevékenységet folytatnak, a demokráciákban tüntetnek. Ezzel minden hatalmi képlet számol, és ki is dolgozza azokat a válaszokat, melyeket ezekre adni akar. Addig nincs is különösebb baj, amíg a folyamatok a normalitás határain belül zajlanak, azaz nem vállnak erőszakossá, nem veszélyeztetik az állami intézmények működését, vagy nem járnak nagy gazdasági károkkal.

A hatalomnak megfelelő választ kell adni abban az esetben, ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre és a ellenzék átlépi azokat a határokat, melyeket a hatalom húzott meg. A válasz ekkor már csak az erőszak lehet, melyet a hatalom erőszak-szervezetei hajtanak végre, akiknek a feladata a rend helyreállítása.

Ha az államhatalmi szervek vezetői szerint a rend ellen fellépő tüntetés elveszíti békés jellegét és agresszívvá válik, akkor a hatalomnak arányos választ kell adnia, különben anarchiává válik a folyamat. Az eldurvulás első időszakában az ellenzék még tart a hatalmi válaszoktól és óvatosan kezdi meg a rend fellazítását. Demokratikus jelszavakat használnak, népképviseletre hivatkoznak és azt hirdetik, hogy a világ haladó közvéleménye velük van. Közterületeket, középületeket foglanak el, akadályozva ezzel az állam normális működését. Ha ekkor a hatalom tétovázik, vagy az arányosnál durvább választ ad, súlyosbodik a helyzet. A tétovázást gyengeségnek, a durva választ félelemnek minősítik a rend ellenségei.

Az arányosság figyelembe vételével a hatalom képes megsemmisítő erejű műveletekre. A kezdeti időszakban elég a nyilvánvalóan és mindenki által elítélendő cselekedetek ellen fellépni. A köztéri tűzrakás, oda piszkítás, szemetelés, köztulajdon rongálása, és más ilyen cselekmények. Súlyos pénzbüntetések, az ellenszegülők kiemelése, és közben folyamatos figyelmeztetések a rend fenntartására. Ezek a műveletek egy elszántabb felforgatási szándékkal rendelkező tömeget nem bírnak jobb belátásra, és csak arra valók, hogy a hatalom felmérje az elszántság szintjét. A tömeg hangadói ezt a hatalom gyengeségének minősítik és durvább fellépésre buzdítják a tüntetőket. A hatalom erre vár, mert ez a folyamatok logikus folytatása, és ekkor alkalmazza a fizikai erőszakot, megfelelő módon. Gyengén nem léphet fel, de túlzott brutalitással sem. Erélyesen kell fellépnie. Ez azt jelenti, hogy gumibottal, tomfával, könnygázzal és egyéb, súlyos sérüléseket nem okozó eszközökkel operál.

Ez általában elégséges is. A tüntetők hazamennek, kék-zöld foltokkal kidekorálva, vöröslő szemekkel és taknyosan, de hősöknek érzik magukat, akik képesek voltak kiállni az igazukért. A hatalom is elégedett, mert a feladatát -a rend fenntartását- sikeresen megoldotta.

A baj akkor kezdődik, amikor a tömeg tovább folytatja a rend fellazítását és egyre növekszik az agressziós hajlama. A hatalom részéről ekkor már nem elégséges az erélyesség, durvább eszközökhöz kell nyúlnia. A gumibotokat és a tomfákat célszerű kiköszörült gyalogsági ásókra cserélni és az átlagos könnygázt brutális erejűre, mert hatalom tekintélye kerül veszélybe ha nem megfelelő módon kezeli a kérdést. A zavargássá vált tömegdemonstráció vezetőinek is pont ez a célja, mert ekkor érkezik el az az idő, mely eldönti, hogy az összlakosság nagyobb része, vagy legalábbis egy megfelelő része kész-e a hatalommal szemben a zavargókat támogatni. Ekkor dől ez az a kérdés is, hogy forradalom lesz a tömegdemonstrációból, vagy huligánok és közösségellenes csoportok tombolása és rombolása.

A hatalom ekkor arra törekszik, hogy vagy kifárassza, a szélesebb rétegektől elválassza, izolálja és lejárassa az ellenfeleit, vagy brutális eszközökkel, lőfegyverrel, harckocsikkal gyorsan véget vessen az egész rendbontásnak. Mindkét megoldás kockázatos, de hogy melyik érvényesül, azt a néphangulat szabja meg. Ha nincs támogatása a zendülőknek, akkor a kifárasztásos művelet a célravezetőbb, ha viszont némi támogatottság érzékelhető, akkor a kíméletlen erőszak, mint elrettentő művelet a megoldás.

Az ukrajnai eseményeket ezen alaptételek szerint kell értékelnünk. Történelmi példák minden megoldásra vannak. 1956-ban a brutális hatalmi reakciók ellenére a tüntetés tömegtámogatása kialakult, és országos felkeléssé változott. 2006-ban sikerült brutális eszközökkel megfélemlíteni a lehetséges támogatókat, és így elfojtani a zavargást. 1989-ben a pekingi Tienanmen téren liberális hátterű népes zendülést tankokkal és géppuskákkal órák alatt felszámolta a hatalom, ezzel szemben Romániában ez a módszer a tömegtámogatás miatt hatástalan volt. Ukrajnában a zendülés vezetői ezt a sorsdöntő tömegtámogatást igyekeznek megszerezni, és hazug propagandával a tömegek elé vetíteni. Ennek ellenére nincs tömegtámogatás, minden erejük a Maidanon összpontosult. Az ukrán vezetés akkor járna el helyesen és hatalmi módon, ha fegyverekkel verné szét a rend ellenségeit. Ha megindul ez a művelet, igen nagy lesz a támogatóinak és helyeslőinek a száma, és a hatalom tekintélye is megerősödne. Ma már nyilvánvaló tény, hogy a zavargást idegen államok pénzelik, természetellenes fajtalankodók, zsidók és ügynökök irányítják. ezért fennáll annak a veszélye is, hogy a hatalom oldalán önkéntes félkatonai csoportok is beavatkoznak a folyamatokba, és ez rendkívül megbonyolítaná a helyzetet.

Ezek a hatalmi logika szabályai szerint megfogalmazottak. Ehhez hozzá kell tennünk a vezetők személyi adottságait. Mindkét oldalét. A tehetetlen, rossz vezetés bármelyik felet katasztrofális helyzetbe hozhatja. Ezért érdekes ez a hatalmi játék, és hogy mennyibe kerül? Hát ez az ami lényegtelen. Mert a gond nem játék - tartja a régi közmondás.

Kassai Ferenc

Kínai média: A nyugati hatalmaknak nem szabad beavatkozni Ukrajna belügyeibe!

…”Ha tehát egy nyugati politikus nyíltan megjelenik Kijevben a kormányellenes tüntetők között, – sőt együttműködik is velük, – azzal súlyos csapást mérnek az ukrán demokráciára, – jelentősen megnehezítve a válság megoldását…”

2013. december 13. Peking. – A nyugati hatalmaknak tiszteletben kell tartani Ukrajna belügyeit, s nem szabad beavatkozniuk azokba! – kezdi kommentárját hivatalos forrásokra hivatkozva, a kínai Xinhua hírügynökség.

A nyugati hatalmak médiájukon keresztül megpróbálták manipulálni az ukrán népet, – gyakoroljon nyomást saját kormányára, hogy minél hamarabb aláírja a társulási szerződést az Európai Unióval.

Ám ez nem volt nekik elég és személyesen is beavatkoztak Ukrajna belügyeibe. Például Victoria Nuland, az Amerikai Kormány helyettes államtitkára maga repült Kijevbe és felajánlotta személyes támogatását a tüntetőknek a Függetlenség téren. Csatlakozott az ellenzék megmozdulásához, – Ukrajna törvényes kormánya és törvényesen megválasztott elnöke; Viktor Janukovics ellenében.

Victoria Nuland, az Amerikai Kormány helyettes államtitkára, – alamizsnát oszt Kijevben, a tüntetők között.

Victoria Nuland, az Amerikai Kormány helyettes államtitkára, – provokálja a rendőröket Kijevben.

Persze Nuland nem az egyetlen nyugati politikus, aki elment személyesen is szurkolni a kormányellenes ukrán tüntetőknek.

A német külügyminiszter Guido Westerwelle, – (aki már nyíltan is felvállalta másságát, – a szerk. Szrti), – szintén felkereste az ellenzéki tüntetőket a kijevi Függetlenség terén és két ellenzéki vezetővel is találkozott. Nyíltan kifejezte óhaját, hogy Ukrajnát az Európai Unióban szeretné látni.

A német külügyminiszter Guido Westerwelle, az ellenzéki vezetők között a kormányellenes tüntetésen Kijevben.

Mindeközben az amerikai törvényhozás komoly gazdasági és pénzügyi szankciókkal fenyegette meg az ukrán kormányt, ha nem tesz eleget az tüntetők követeléseinek, ezalatt az EU külügyi biztosa, Cathreine Ashton – Ukrajna hivatalos képviselői és Janukovics elnök mellett, – az ellenzéki vezetőket is fölkereste a Függetlenség terén. Ahol azt mondta, hogy Janukovics 24 órán belül megoldást ígért a problémákra.

Az EU külügyi biztosa, Cathreine Ashton, az ellenzéki vezetők között a kormányellenes tüntetésen Kijevben.

(Az ukrán elnök ezt be is tartotta, – csakhogy a megoldás viszont a tüntetőknek, meg Ashtonnak nem tetszett. – a szerk. SzRTI).

A nyugat szívesen zárná le ezt a válságot, egy a kormánnyal kötendő kompromisszumos megegyezéssel, – csak Ukrajna ne forduljon inkább Moszkva felé. Tekintettel Ukrajna geopolitikai jelentőségére, – mely állam évszázadok óta ütközőpont volt Oroszország és a nyugati hatalmak között.

Azonban senkinek nem szabad Ukrajnát befolyásolni abban, – hogyan döntsön. Önmagának kell dönteni, a saját népének, – s ebbe a Nyugatnak semmi beleszólása nem lehet. El kell vennie a kezeit Ukrajnától, – mert az egy szuverén nemzet.

Ha tehát egy nyugati politikus nyíltan megjelenik Kijevben a kormányellenes tüntetők között, – sőt, együttműködik is velük, – azzal súlyos csapást mérnek az ukrán demokráciára, – jelentősen megnehezítve a válság megoldását.

Mert a Nyugat szó szerint fejest ugrott ebbe a kelet-európai válságba, vállalva még a konfrontációt is, – ezzel azonban elzárja a feleket a válság párbeszédes megoldásától.

Sőt, kifejezetten agresszív lépésnek lehet értékelni ezeket a Nyugat részéről Moszkva irányában, – hogy az Európai Unió ilyen előnytelen feltételek mellett magába akar olvasztani egy olyan volt Szovjet tagköztársaságot, – amelyet még mindig ezer szál fűz Oroszországhoz. – Ez csakis növelheti a politikai feszültséget és instabilitást a térségben.

A nyugat ezzel a módszerével csak elmélyíti a válságot, megszakítva a független párbeszédet. Növelve a társadalmi és politikai megosztottságát az ukrán nemzetnek.

A Hidegháborúnak immáron több, mint 20 éve vége van. Ám úgy látszik nyugaton mégis létezik egy mentalitás, – mely szívesen változtatná csatatérré Ukrajnát.

Ám a nyugati hatalmak nyílt beavatkozásra játszó taktikája, elavult gondolkodásmódra utal. – Melynek eredménye csakis a veszteség (vereség) lehet számukra.

Szabad Riport Tudósító Iroda

Forrás: Xinhuanet.com

Emlékeztetőül:

Viktor Janukovics és Xi Jinping Pekingben 2013 december 5 én

Az orosz külügyminiszter szerint provokátorok állnak a kijevi tüntetők mögött

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy tévéinterjúban úgy fogalmazott: nincs kétsége afelől, hogy az ukrajnai tüntetéseket provokátorok irányítják. Szerinte az EU-társulásból való kihátrálás is teljesen normális döntés volt az ukrán vezetés részéről.

Szergej Lavrov szerint a Nyugat elvesztette realitásérzékét Ukrajna vonatkozásában. Az orosz külügyminiszter egy szombati tévéinterjúban úgy ítélte meg, hogy az ukrajnai tömegtüntetéseket valójában provokatőrök mozgatják. “Olyan méretűek a tüntetések és olyan kemény jelszavak harsognak, mintha legalábbis a kormány a lakosság akarata ellenére hadat üzent volna egy békés államnak” – jelentette ki Lavrov a Rosszija 24 televíziónak. Úgy vélte, hogy ez sehogyan sem egyezik bármilyen “normális emberi elemzéssel”. “Nincs kétségem afelől, hogy a tömeges megmozdulások mögött provokátorok bújnak meg. Nagyon elszomorít az a tény, hogy nyugati partnereink nyilvánvalóan elvesztették valóságérzéküket” – tette hozzá.

A tömegtüntetéseket az váltotta ki, hogy a kormány röviddel az Európai Unió és Ukrajna társulási egyezményének tervezett aláírás előtt leállította az EU-társulás felkészülési folyamatát. Lavrov az interjúban megjegyezte, hogy a Nyugat reakciója erre a teljesen normális döntésre aránytalan volt, “a hisztéria határát súrolta”.

Vitalij Klicsko, az ellenzéki Ütés (UDAR) vezetője a német Bild szombati kiadásában azt írta, hogy “milliók menetére” számít a hét végén, és “az egész világ látni fogja, hogy az ukránok már nem tudják elviselni ezt a kormányt”. Az ellenzék és az elnök pénteki kerekasztal-tárgyalásáról megjegyezte: Viktor Janukovics “még mindig nem értette meg, hogy lejárt a ideje, és a kormány lemondása nélkül nem lehet visszatérni a normális viszonyokhoz”.

(origo)