Antall József
működésének valódi céljait és okát akkor értjük meg, amikor
meghallgatjuk egy volt képviselő beszámolóját az igazi, színfalak
mögötti rendszerváltásról. Sokat vitatkoznak azon, hogy volt-e
rózsadombi paktum, vagy nem. Teljesen lényegtelenek ezek a viták,
mindenki tudja, hogy volt valamilyen paktum. Mindazonáltal Antall nem a
rózsadombi paktumhoz igazodott, mivel az úgynevezett rózsadombi paktumon
jelen volt az orosz és a kínai küldött is. Itt egyeztek meg abban, hogy
a Szovjetunió nem avatkozik közbe, de ennek ára van. Ezt a nyugati
hatalmak (többek között az USA) jelen levő képviselői el is fogadták, de
csak azért, hogy szinte már másnap ne tartsák be a megállapodást.
Antall
tehát még a rózsadombinak nevezett paktumot is felrúgta, mert az a
paktum gyakorlatilag biztosította volna, hogy Magyarország egy Svájchoz
hasonló, független állam legyen, olyan, ami a Nyugattal nem lép
szövetségre, főleg nem katonai szövetségre. Tudnunk kell azt is, hogy
Moszkva volt az egyetlen politikai szereplő, amely fel volt készülve
arra, hogy Magyarország területi igénnyel lép fel, és kész volt a
területeket visszaadni (Kárpátalja). Jeszenszky – Antall
külügyminisztere - (szintén egy nemzetellenes zsidó) jelentette ki, hogy
nincs rá szükségünk, és Magyarországnak nincsenek területi követelései.
Így került Kárpátalja a Szovjetuniótól Ukrajnához. Antall tehát a
választások után egy egészen más tervet hajtott végre.
Amikor
"nyertek" a választásokon, két napra rá összehívta a győztes
képviselőket. Felvázolta a rendszerváltás lezajlásának menetét, hogyan
és miként fog megtörténni, valamint ismertette a jelenlévőkkel a nemzeti
vagyon kiárusításának tervét a Nyugat számára. Ezért a kiárusításért,
és a már Antalléknak megfinanszírozott választási győzelemért, a nemzeti
erők gúzsba kötéséért, a zsidók többszörös kártalanításáért cserébe
hagyták neki és bizonyos köröknek a vagyonátmentéseket. Hogy milyen
egyezmény lehetett ez, azt most az Ukrajna EU csatlakozása kapcsán
kiszivárgott szerződésen láthatjuk.
Amikor
az ülésnek vége lett, Antall felállt, és azt mondta: ez lesz, és akinek
nem tetszik, távozhat. Ketten álltak fel mindössze. Ülve maradt Csurka
is, aki mindvégig tudott az egész hazaárulásról. Kettőjük közül - aki a
történetet elmesélte -, egy még most is él, de csendben van és befogja a
száját, és a nyilvánosság előtt nem mer megszólalni. A másik képviselő,
aki megfenyegette Antallt, hogy mindent kitálal a közvéleménynek,
"autóbaleset" áldozata lett.
Antall
József vezéralakja volt egy jól működő ország szétverésének,
kiárusításának, szétlopásának. Személyét minősíteni nem lehet, a magyar
föld ezt az árulót békességgel be nem fogadja. Nem csoda tehát, hogy
Orbán és a többi hasonszőrű dicsőíti ezt a kártékony szabadkőművest. Egy
alomból valók, a haza nyomorba döntése árán lettek azok, akik.
Az
Orbán által lenézett kádári Magyarország minden tekintetben különb
volt, mint a mostani. Nincs olyan szegmens, sem ipari, sem
mezőgazdasági, kereskedelmi, katonai, oktatási, vagy a szociális szféra,
vagy akár a közbiztonság, amiben ne lett volna jobb. Ha valamelyik párt
képviselője arra hivatkozik, hogy bezzeg ez volt régen, vagy az, hogy
mit termeltünk, vagy gyártottunk, akkor csak a kádári Magyarország
kerülhet szóba. Ezt tényként kell kezelni és a tények makacs dolgok.
Tehát azt a rendszert leszólni, amely alapvető viszonyítási pont hazánk
történelmében, egy jellemző cionista módszer, aminek az alapja a
dedósokra és szellemi rokkantakra jellemző komcsizás. Ráadásul a
kommunista szót is helytelen kontextusban használják legtöbbször,
igyekeznek Kádárt összemosni a zsidó Rákosival, akinek bőven tapad vér a
kezéhez. A jelenlegi politikai berendezkedés annak a korszaknak még a
lába nyomába sem érhet, a konzumidióták pedig hemzsegnek a parlamentben.
Kádár és Antall között nem hogy összehasonlítást nem lehet végezni, de
még egy lapon sem lehetne említeni a kettőt. Az egyik egy politikus
volt, aki kiharcolta az országnak a lehető legjobb helyzetet a szovjet
érdekszférán belül, a másik pedig az egyik legjobb helyzetben levő
kelet-európai országot adta és árulta el, a saját népét.
A
sors ítéletet hozott felette is, nem sokáig örülhetett a művének, a
kegyelemhatalomnak, amit gazdáitól kapott, mert hamar utolérte a halál. A
Nagy Ítélő előtt pedig hiába kiabált a vakoló féreg, hogy ő aranyból
van, az a lelkébe látott, és az ott található gonoszság expresszjegy
volt számára a pokolba.
http://www.hidfo.net/2013/12/13/antall-jozsef-hazaarulo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése