Négy
hónappal a választások előtt, - egy valamirevaló demokráciában ilyenkor
már zajlania kellene a pártoskodás alapvetését jelentő lejáratási
kampányoknak, botránypolitizálásnak, negatív hangulatkeltésnek. Ehhez
képest a hazai politikai élet továbbra is be van ragadva a megszokott
posványba.
Az egypárti ötpárt látszólag nagyon jól elvegetál a mai felállással,
feltehetőleg a választások utánra is ezt akarják konzerválni: kormányban
a Fidesz, a kérdés csak az, hogy a Jobbikkal koalícióban, vagy
önmagában. Aki tud a sorok közt olvasni, láthatja, a külpolitikai
helyzet alapján fog eldőlni a választás kimenetele. Hazánk egyelőre a
nyugati tömb szerves része, előre le vannak osztva a lapok, a pártok
esetében a politikai teljesítmény mára semmit nem számít.
Mára az ellenzéknek nevezett fedőszervek se nagyon próbálják ezt
titokban tartani. A Fideszt leszámítva valamennyi atlantista párt
láthatóan ellenzéki pozícióra készül. Részben azért, mert le vannak
osztva a lapok, részben azért, mert az egyéni terveket szövögető
ellenzéki szereplők is belátták, hogy ebben az országban őket senki nem
fogja újra kormányra tenni. Nincs az a pénz, ami a kampányba pumpálva
enyhíthetné a hosszú évek pusztításával kiépített közutálatot és
megvetést. Az emberek azt a politikai tömörülést fogadják el, ami
közrendet, közerkölcsöt, munkahelyeket ígér. Az emberi méltóság,
szolidaritás, és hasonló jelszavak egy olyan szűk társadalmi réteget
mozgatnak meg, amivel még jó néhány évtizedig nem lehet bejutni a
parlamentbe. Vitatkozni ugyan lehet ezekkel az állításokkal, de tény,
hogy miután tartósan 2%-on maradt a támogatottsága, Bajnai Gordon is
közrendről kezdett beszélni. A megkerülhetetlen problémák mellett
szándékosan elnézni politikai öngyilkosság, emiatt a mai demokratikus
ellenzéknek nincsenek esélyei a kormány "leváltására".
Láthatóan erre nem is készülnek. Vannak viszont olyan történések,
amik elárulják az ellenzék valós céljait. A magukat baloldalinak nevező
újkapitalisták tömörülései a választási törvény módosítása óta több
alkalommal is megfenyegették a kormányt; tavasszal nemzetközi
megfigyelőket fognak behívni, mert kétséges a választás eredményeinek
tisztasága. Ezzel a "baloldal" gyakorlatilag elismerte a vereséget.
Nyilvánvalóan semmilyen gondot nem jelentene számukra egy-egy
visszaélés, ha a szavazgatás végén ők kerülnének ki győztesen. Mivel
azonban nagyon jól tudják, hogy semmi esélyük - sőt, talán még a
parlamentből is kiszorulnak -, már előre szervezik a nemzetközi
megfigyelőket a választásokra. Vagyis a "baloldalnak" ilyen mértékű
elutasítottság mellett eszében sincs kampányra költeni a pénzt, ehelyett
már előre megszervezik a választások utánra a kormány legitimitásának
megkérdőjelezését.
Mivel minden közvélemény-kutatás többé-kevésbé ugyanarra az
eredményre vezet (túlnyomó Fidesz-többség), marad ez az egy lehetőség:
elveszteni a választásokat, majd azonnal támadásba lendülni és
nemzetközi megfigyelőkre hivatkozva megkérdőjelezni a választások
hitelességét, a kormány legitimitását. A hatóságok jobban tennék, ha már
most nyomon követnék a felforgatásra készülők pénzmozgásait, ugyanis a
korábbi évek gyakorlatával ellentétben a "baloldal" látványosan keveset
költ az emberek megszólítására. Ki tudja, hogy azok a bizonyos pénzzel
tömött aktatáskák kihez vándorolnak, akik majd "véletlenül", "nem várt
meghívásra" választási megfigyelőként fognak megjelenni
Magyarországon. Aztán a választási megfigyelők jelentéseire hivatkozva
napokon belül ezrek szívhatják a füves cigit a Kossuth-téren,
mindannyian Együtt, HaHá-sok, zöldmappások, hivatkozván a hatalom általi
elnyomásra, két nap múltán rendőri brutalitásra.
Különös módja ez az érdeklődés újbóli felkorbácsolásának, de -
egyelőre - demokrácia van, akinek pénze van, megteheti, és meg is fogja
tenni.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése