Egy ismerősöm
nemrégiben azt mondta, hogy ő megérti az én álláspontomat, de azért
mégis menjek el szavazni. Mire én azt vászoltam, amit ilyenkor szoktam.
Nem vagyok hajlandó még formálisan sem elismerni azt, hogy a szavazatom
ugyanannyir ér, mint egy mosdatlan, analfabéta putris cigányé, vagy egy
szellemileg leépült bolsevik kisnyugdíjasé. És nem ismerem el azt sem,
hogy a mai társadalom szavazóinak több mint 50%-ának véleménye releváns
lenne az ország irányítása szempontjából.
Lehet
játszani avval, hogy mekkora a részvételi arány, és ki hány százalékot
ért el - de ez csak színjáték! Vagy talán valaki komolyan azt gondolja,
hogy hazánk függetlenebb bármivel is, mint a KGST idejében? Hiszen még
iparunk sincs. Szólásszabadság? Nagyon hatásosan ellensúlyozza a
tömeg-média, az kap elegendő nyílvánosságot, akit arra méltónak
tartanak, és annyi %-ot ér el amennyit beállítanak neki! Szabadság? Ha
akarnak, mindenkit megtalálnak a saját személyes besúgó ügynökén
kereszül, amit a zsebében hord! Akták helyett algoritmusok, és
szerverparkok vannak!
És
ami a legfontosabb: az ország lényeges ügyeit érintő döntéseket nem mi,
de még nem is a mindenkori kormányok hozzák meg! Viszont mindenki érzi,
hogy ezt a rendszert a saját hibái előbbutóbb, de inkább előbb össze
fogják omlasztani. Eszköz lehet egy párt, de vajon a fontossági
sorrendek megvannak? Nézzük mit művelt a Jobbik a Gárdával, és mit művel
most a Magyar Hajnal egy kis népszerűségért! Szereplésért, pénzért. Mi
van ezek mögött a színészkedések mögött valójában? A nagy semmi. Ugyanaz
a meghasonlott társadalom, mint a többi párt mögött.
Máshol
azt olvastam, hogy a nemzeti ügy ellenségei azok, akik a szavazásról
próbálják lebeszélni az embereket. Úgy látom többen továbbra sem tudják
értelmezni ennek az egész témának lényegét: nem az a baj elsősorban, ha
valaki elmegy szavazni. Hanem az, hogy a legtöbb esetben az emberek
ennyivel beérik. Mert közben nem építenek közösséget, nem törekednek a
minőségre, szubjektív igazságokat és divatokat követnek, legfelejebb
-némelyik, az összlétszám arányában kevés- elmegy egy tüntetésre vagy
koszorúzásra. Esetleg minden párszázadik személy belép egy
segédcsapatba, és biztonsági őrnek, szórólaposnak, koszorúzónak
használják fel! Dagad a melle a büszkeségtől, de meg fogja unni! Nem
lebeszélni, hanem rábeszélni akarok. Rábeszélni mindenkit arra, hogy
birka helyett változtassa magát farkassá. Ne azon dolgozzon, hogy ne
történjen semmi, hanem azon dolgozzon, hogy ha történik valami, akkor
jókor, a jó oldalon, hatékony lehessen.
A
cselekvés valahol ott kezdődik, amikor öngmagunkat kezdjük el
változtatni, és nem a hasonlóak, hanem a jobbak társaságát kezdjük el
keresni - hogy hatékonyabbak lehessünk. Hogy többek lehessünk, és többen
lehessünk. Amikor már nem bízunk meg azokban, akik hazudnak nekünk, és
az azt nézzük mi a szimpatikus, hanem hogy mi a leghelyesebb! Amikor már
nem akarunk több időt szánni olyan dolgokra, aminek a végkimenetele
kétséges.
Lehet
venni akármilyen divatos "nemzeti" ruházatot, el lehet menni bármennyi
koncertre, és pénzhez lehet juttatni az aktuális fekete-bárány pártot -
de közben nem alakul az az alternatíva, ami szóban állandóan elhangzik.
Mert ezt a munkát nem lehet kiadni alvállalkozásba, szavazással letudni,
nem lehet rábízni olyan emberekre, akiket ezért a mostani rendszer
állami támogatásokkal fizet meg.
Választani
kell. Igen. Lehet szavazni arra, hogy a rendszer alapvetőleg jó így, és
lehet arra hogy alapvetően nem jó. Mindenki gondolkodjon el rajta, hogy
valóban jó irányba tart-e a világ - és ha úgy gondolja hogy nem, akkor
ha már az idealizmus nem is alakult ki benne, de legalább életösztöne
legyen, és mentse a bőrét. A háborúban a gyávák halnak meg először, a
bátrak pedig örökké élnek az utódok emlékezetében!
Rakd
az X-et önmagadra, a családodra, fajodra és nemzetedre. Aki nem
hobbiból foglalkozik ezekkel a témákkal, az nem képes abbahagyni az
aktivitást, akármennyit is csalódik embertársaiban! Az felismeri, hogy
nem a harc reménytelen, hanem a társaság rossz, amit választott. Vagy ő
maga.
Nincs idő szórakozni, négy éveket várakozni a sült galambra.
Vésztői Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése