Sz. Kovács Péter: A rasszizmusról

  Ez egy felettébb érdekes téma… Engem, személy szerint, semmilyen vonatkozásában nem érdekel, nem is igen foglalkozom vele, mert miért is foglalkoznék vele? Rasszizmus, az egyfajta megbélyegző ideológia, bőrszín, vallási hovatartozás, és esetleg identitásbeli ferdeségek, másságok miatt… Magyarországon már ott tart ez a rasszizmusról folyó vita, hogy nem igazán lehet kimondani a cigány és a zsidó szavakat… Ha engem kérdez bárki, akkor a válaszom az, hogy ez egy mesedélutáni koholmány, és nekem nem tetszik! Miért nem lehet kimondani, hogy ez vagy az az ember cigány? Ettől őt milyen hátrány érheti?

   Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, kerek egy hónapig bíbelődtem, hogy egyáltalán írjak erről a dologról, aztán úgy döntöttem, megírom ezt az esszét, cikket, vagy akármit. Előre leszögezném, hogy nincsenek profetikus hajlamaim, így nem kívánok senkit különböző utakra vezetni, csak és kizárólag a témát szeretném egy kicsit felfejteni, úgy az én szájízem szerint.

   A kérdés a cigány és zsidó szavainkat érinti. Egy embercsoportot mindig igyekeznek megjelölni (itt nem a degradáló megjelölésre gondolok!), megnevezni, valami módon kategorizálni. Ha valaki cigány, akkor minek nevezzem? Romának, ez a mai megjelölése… Nagybátyám, a viccel ellentétben, felvetette a kérdést: hogy akkor ezentúl romapecsenyének kell nevezni az igen finom, ízletes ételt, és azt kell mondani, hogy romakereket hánynak a gyerekek az óvodában? De van egy másik gondolat: ha a fent említett romapecsenyét esszük, és félrenyelünk, akkor az a falat romaútra ment? Abszurdum, mivel a cigányok magukat cigányoknak nevezik, ebből következik, hogy mindenki más is így nevezi őket, függetlenül attól, hogy most lenézi ezt a népcsoportot, vagy éppen felmagasztalja őket. Megértem, bizonyos értelemben azokat, akik változtatni kívánnak a feszült viszonyokon. A mód nem jó…

   A stadionok lelátóin a cigány szó használata abszolút degradáló: fradista cigányok, újpesti cigányok, diósgyőri… stb… Csakhogy azt is meg kell említeni, hogy ezek a lelátói rigmusok ezelőtt harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt is így szóltak, és senkinek nem volt ezzel az egésszel semmi baja, nem kötekedtek a cigány szó jogos vagy jogtalan használatán – elfogadták, és kész. Egyébiránt ez megint felvet egy kérdést, hogy maga a cigány szó miért lett az aljas, alantas, értéktelen, és még sorolhatnám minek a szinonimája. Mert valamiért ez így alakult, erről vagy tudomást veszünk, vagy nem. Valószínűleg a cigányság életében, életvitelében, mentalitásában, attitűdjében kell keresnünk a választ, hiszen ezek a lump elemek, akik nem hajlandóak dolgozni, rabolnak és fosztogatnak, primitívek, képtelenek az együttélésre, nem várhatják el, hogy a cigány szó említése fenségest, csodálatra méltót jelentsen…

   (Természetesen ezzel a gondolatmenettel mindjárt kirekesztő lettem, fajgyűlölő, náci, újnyilas, meg a bánat tudja, mi még…)

   Őszintén megmondom, engem nem érdekel, ki mire tart, hogyan vélekedik rólam; egy ép ésszel gondolkodó, nyitott szemmel járó ember ezt pontosan tudja, amit fentebb leírtam, nem kell neki bizonyítani semmit. Ez a rasszizmus dolog szépen generált feszültség, művi beavatkozással, kintről beiktatott kis cseppecskékkel operáló hadmozdulat, kísérlet, ha úgy tetszik… A pozitív diszkriminációval együtt az emberekben megjelent egyfajta ellenérzés, függetlenül attól, hogy ők éppen szeretik-e a cigányok, vagy nem. Csak meg kell nézni azokat az iskolákat, ahol a cigánygyerekek többségben vannak, máris látjuk, mi a helyzet: a szülők kiveszik a gyerekeket az osztályokból, vagy, ami rosszabb, be sem íratják oda őket! Erről a jövő hétig lehetne beszélni, és el sem mélyedtünk volna a témában…

   Hiszem, hogy a rasszizmusért a cigányok, a színes bőrűek tehetnek, ha ők változtatnak a hozzáállásukon, megtanulnak az adott ország állampolgáraival tisztességesen együtt élni, akkor lehet róla szó, hogy hirtelen megszűnnek a rasszista megnyilvánulások. Sajnos, ez a valóság: a cigányság nem törekszik rá, hogy a magyarokkal együtt tudjon élni, meglopják és megerőszakolják az öregasszonyokat; mindezeket néhány ezer forintért teszik… Attól még, hogy ezeket nem mondják el a rádiókban, tévékben, még nem jelenti azt, hogy nem létező gyalázatok, csupán annyit jelent, hogy a magyaroknak nincs joguk erről tudni – így döntöttek odafent „valakik”!

   Én úgy érzem, bármikor kimondhatom azt, hogy cigány, mert az illető valóban cigány! Így neveztük őket évszázadokkal ezelőtt, akkor nem értem, miért kell másmilyen szóval helyettesíteni ezt a szót, csak azért, mert mások azt mondták!

   Ím el is érkeztünk a következő gondolatmenet elejére!

   Ma már nem lehet csak úgy lezsidózni valakit, de nem ám! Sőt, ők még tagadják is, hogy zsidók lennének, hiszen ez egy vallás megjelölése, nomármost hogyan lehetne egy népcsoportot a vallása alapján megnevezni? Ilyenkor az emberben olyan érzés támad, hogy szándékosan hülyének nézik… Nem árulok el titkot, ha leírom: az egész életünk ilyen: hülyének néznek minket… Zsidók igenis vannak, ez egy népcsoport, egy létező nemzet, amely Izrael államban él, valamint a világ számos más országában. Ha róluk beszélünk, azt mondjuk: zsidók. Zsidó férfi, zsidó nő, zsidó gyerek…  

   Most megint felszabadul a kellemetlen súlyoktól egy egészen egyszerű kérdés: miért kötnek a zsidó szóhoz mindenféle negatív tulajdonságot az emberek? Különösen a magyarok, akik aztán a legkifejezőbb nyelvvel rendelkeznek, a legárnyaltabb különbségeket is hihetetlen precízen és szépen képesek megfogalmazni, bizonyára így akarták, hogy a zsidó, mint olyan, egyet jelentsen a hazug, csaló, tolvaj, népirtó, és még ki tudja milyen szavakkal… Ugye? Nem logikus… Az azonban már igencsak elképzelhető, hogy a magyar ember azért idomította nyelvezetében a gyalázathoz, áruláshoz, megtévesztéshez, hazugsághoz a zsidó szót, mert ezekkel az emberekkel kapcsolatban ilyen élményei voltak. Ez nekem sokkal hihetőbb, ebben látok rációt…

   Az antiszemitizmusról inkább nem írnék ebben a kis cikkben semmit, mert ezt már végigrágták nálam értelmesebb, műveltebb emberek.

   Egy dolog azonban biztos: a zsidók az úgynevezett megbélyegzést, kirekesztést csak és kizárólag maguknak köszönhetik, az embertől távol áll a kiközösítés, önmagában egyik ember sem zavarja el a közeléből a másikat, főleg akkor nem, ha együtt tud élni vele egy közösségben, mert jól tudnak együtt dolgozni, képesek együtt mulatni, és így tovább… Mi a bánat érdeke lenne bárkinek is a zsidókat abajgatni, ha azok tisztességes, becsületes emberek lennének? (A kérdés egyszerűsége szinte lenyűgöző, nem igaz?) Nagyon hálás lennék, ha egy szegény zsidó ember, legyen az akár Kertész Imre, akár Esterházy Péter, akár Köves Slomó, és árulja el nekünk, tudatlan magyaroknak, hogy a zsidókat miért nem szerették soha sehol ezen a csodálatos kék bolygón! Legyen ez egy beszéd, vagy egy nyilatkozat, egy cikk, egy esszé, bármi, csak álljon elő valamelyik szép férfiú, és adja elő a meséjét!

   Szenvedéseikről annyi könyv, film, darab készült; ennek komoly irodalma van az egész világon, ember legyen a talpán, aki mindent végig tud tanulmányozni a repertoárból. Számos emléknapon kéne megemlékezni a zsidóság szenvedéseiről; bevallom, én még életemben nem emlékeztem meg a holokausztról… Nem is hiszem el, de ez megint más kérdés…

   (Gondolom, ismét kirekesztő stílusban írok, megbélyegzem a cigányságot, lealacsonyítom a zsidóságot, mindezt önös érdekektől fűtve, tobzódva az önimádatban! A mai média számára ez egy gyűlöletcikk lehet, azonban kíváncsi lennék, melyik ponton uszítottam bárkit is, vagy mely ponton sugalltam gyűlöletet?)

   A legérdekesebb egyébként ebben a témában, hogy a szegény, meggyötört, érdemtelenül meghurcolt zsidóság felhasználja Magyarországon a cigányságot, hogy a magyarságon faragjon minden elképzelhető módon. (Ajánlom figyelembe a Magyarország szót, mert ez nagyon fontos!) Tehát a magyarok ellen, a saját hazájában! két népcsoport is acsarkodik, és az egyik felhasználja a másikat kisded játékaiban, hogy azok károsítsák meg a magyart, netán meg is öljék… Azért ez nem piskóta, mondhatná drága jó nagyapám!

   Meg is vagyunk, elérkeztünk az összefonódáshoz: ezt a két szót pontosan azért nem lehet használni, mert híven tükrözi a valós helyzetet, azonban Magyarországon a magyar embernek nincs joga kifejeznie véleményét, nincs joga nyilatkozni a valóságról, nincs joga megvédelmeznie magát, nincs joga bizonyos szavak használatához… Az én szememben ennyire egyszerű a történet!

   Természetesen lehet kételkedni a szavaimban, sőt én örülök neki, ha senki nem hisz el nekem semmit, mert a saját bőrünkön érzett tapasztalás az igazi. Elég kinyitni a szemünket, elég hallani a fülünkkel, máris lehet látni, hogy a problémák nem a kapuban vannak, hanem már a szoba szőnyegén bűzlenek! Utazzunk le Borsodba vagy Szabolcsa egy hétre; állítom, annyi sem kell, és máris megértjük, mi a valós helyzet… Azok az emberjogi aktivisták, akik teljes mellszélességgel kiállnak a cigányok jogai mellett, illetve még különböző előnyöket biztosítanának számukra, soha életükben nem láttak élőben cigányembert, legfeljebb fényképen vagy videón - én ezt gondolom. De ismét egyszerű a történet: egy ilyen aktivista költözzön csak be egy borsodi cigánycsaládhoz egy hétre, ott fürödjön, egyen, aludjon, és meglátjuk, hogyan fog onnan visszatérni a fővárosba. Gyanítom, hogy nem bírja ki egy hétig sem…

   A zsidókról kifejtett gondolatmenetnek sem kell hinni, egyáltalán nem vágyom arra, hogy bárki is higgyen nekem, csak arra kérek mindenkit: figyeljen! Nézzenek az emberek a szemeikkel, hiszen azért vannak azok, hogy lássunk; halljanak a füleikkel, azért adta a Jóisten!

   Egy olyan zsidóember, aki a humánum mézesmázos szavaival közelít, ígér mindent, amit csak az ember el tud képzelni, majdan az ellenkezőjét cselekszi, önmagáért beszél. De ők ígérhetnek nekünk bármit, hiszen mi nem is számítunk embereknek a szemükben, mi csak gójok vagyunk, tehát barmok, így aztán a nekünk tett ígéretek semmisnek tekinthetők. Gyurcsány Ferenc felesküdött miniszterelnökként, hogy Magyarországot minden erejével szolgálni fogja, törekedni fog felvirágoztatására, ezzel szemben hazavágott mindent, amit csak ért. A zsidóknál nem működik az élni és élni hagyni elv nemes egyszerűsége, náluk az én éljek, te dögölj meg elve a mérvadó. Ennek gazdag lenyomatát láthatjuk a való életben, az emberiség így él, hiszen a vezetők ezt sugallják, minden tettük ebbe az irányba mutat, és ezzel mélyen szántó lelki dekadenciát idéztek elő, rendkívül szívós munkával. A fejétől bűzlik a hal… Bölcs mondás, láthatjuk, ha a saját, illetve környezetünk életét nézzük, hogy valóban az én számít: én jól járjak, én kapjak meg mindent, én vagyok a világ közepe… És a másik ember? Az már nem érdekes… 

   Nos, kérem tisztelettel, magyar testvéreim, így állunk ma! Én hiszem, hogy ez a folyamat majdan visszájára fordul, elindulunk egy olyan úton, amely a szeretet fénysugarát keresi, hogy az út végére érve az öröklétbe jussunk. Addig is adjunk hálát a Jóistennek, hogy élünk, hogy élhetünk, még akkor is, hogyha számos ember azon mesterkedik, hogy ez ne így legyen! Adjunk hálát a Napnak, hogy ragyog, a Holdnak, hogy világít éjszakánként, és bizony, adjunk hálát önmagunknak, hogy le akartunk születni a Földre, és hogy magyaroknak születtünk!   

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/mveszetek/sz-kovacs-peter/3123-a-rasszizmusrol