A keresztény lelki fejlődés tíz állomása

Egy amerikai vallásszociológiai kutatócsoport 15 ezer keresztény válaszain alapuló felmérésének legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Bár minden ember lelki kibontakozása egyedi, az adatok alapján nagy vonalakban mégis felvázolható a lelki fejlődés útvonala, „térképe”. Megmutatkoznak az akadályok, kitapintható a legsúlyosabb kihívás – és mindezek alapján megfogalmazódik a sikeres evangelizáció néhány megfontolandó szempontja. Első rész.

A több mint 25 éve működő, kaliforniai székhelyű kutatócsoport, a Barna Group hatéves, átfogó projektje (Maximum Faith) során több mint 15 ezer telefoninterjút készítettek olyanokkal, akik az országos népszámláláskor kereszténynek vallották magukat.

A kutatás egyik legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Jóllehet minden ember lelki kibontakozása egyedi, nagy vonalakban mégis felvázolható a fejlődés útja. A felmérés alapján az alábbi állomások különíthetőek el (zárójelben az adott érettségi fokra eljutott, magukat kereszténynek nevező válaszadók aránya):

1. Nem ismeri a bűn fogalmát. (1%)
2. Tudja, hogy a bűn létezik, de nem érdekli. (16%)
3. Bánkódik bűnei következményei miatt. (39%)
4. Megvallja bűneit, és Jézustól kéri a szabadulást. (9%)
5. Vallási tevékenységet végez. (24%)
6. Hosszabb időn át lelki nyugtalanságot tapasztal. (6%)
7. Megtapasztalja az összetöretést. (3%)
8. Dönt, hogy átadja és alárendeli magát Istennek: teljes ráhagyatkozás. (1%)
9. Szereti Istent, és mély, meghitt kapcsolatban van vele. (0.5%)
10. Szereti az embereket, és mélyen együtt érez velük. (0.5%)

A legtöbb válaszadó tehát nem jut tovább a 3. állomásnál (vagyis elismeri a bűnt és következményeit, de nem kéri Krisztus segítségét), sőt az úgynevezett újjászületett keresztények többsége sem lép az 5. szinten túl (vagyis Krisztus szabadítását kéri, majd beleveti magát a vallási tevékenységekbe). A kutatók azt is megállapítják, hogy a legtöbb egyházi program az 5. szintre igyekszik eljuttatni a hívőket, a krisztusivá válás további állomásaira azonban nem.

A legkomolyabb kihívást a 7. állomás, a megtöretés jelenti. A keresztény embernek három vonatkozásban kell „összetöretnie”: a bűnnel, saját magával és a külvilággal való szakításban. A mai világ különösen megnehezíti, hogy az ember teljesen megtagadja önmagát és a világot, hogy Istenre figyeljen, neki engedelmeskedjen és benne gyönyörködjék.  

A felmérés szerint egyes keresztények egyenesen haladnak az elsőtől a tizedik állomásig, mások viszont vargabetűkkel, a következőképen:

• Megáll a vallásosság szintjén: a 6. állomáshoz érve inkább megállapodik az 5. szinten.
• Visszaél az ingyenes kegyelemmel: eljut a 6. állomásig, majd visszatér a 2-es szintre.
• Megharagszik Istenre: a 6. szintet végigélve, a 7. állomásig jutva megharagszik Istenre, amiért ilyen megpróbáltatásoknak vetette alá, és sok esetben visszatér a 2-es szintre.
• A bibliai utat járja: a 3-as szintről a 7-esre ugrik, majd onnan tovább.

A fentiek fényében hogyan tehető eredményesebbé az evangelizáció?

A felmérés azt mutatja, hogy sok keresztény a boldogságot, a jótékonyságot vagy az egyházi közösséghez tartozást tekinti célnak, s csak nagyon kevesen az Isten segítségével történő teljes átformálódást. Ugyanebbe a hibába esik az az egyházi vezető is, aki az egyházi rendezvények számával vagy a résztvevői létszámmal méri az evangelizáció sikerességét.

Valójában az evangelizáció eredményessége kizárólag azon múlik, hogy egy-egy rendezvény hatására mennyit haladnak előre az emberek a lelki fejlődés útján: mennyire változik jellemük, életvitelük, viselkedésük, milyen elhatározásokat hoznak.

A legfontosabb tehát, hogy világosan lássuk: a keresztény élet út, fejlődés. Az úticél: hogy a hívő ember teljes szívéből szeresse Istent és az embereket (Mk 12,30-31); Szent Pál megfogalmazásában: hogy új teremtménnyé legyen Krisztusban (Gal 6,15). 

Az igazán eredményes egyházi vezető ezért nem csupán lelki programokat kínál, hanem tudatosítja a hívőkben, hogy úton vannak, melynek során krisztusi emberré formálódnak, és ebben igyekszik őket segíteni. A lelki átformálódást nem az ember, nem az egyház, nem is a vallási aktivitás hozza létre, hanem egyedül az Isten. Ha hajlandóak vagyunk rá figyelni és vele együttműködni, biztosak lehetünk benne: mellénk szegődik és vezet.

A keresztény lelki fejlődés négy akadálya

A több mint 25 éve működő, kaliforniai székhelyű kutatócsoport, a Barna Group hatéves, átfogó projektje (Maximum Faith) során több mint 15 ezer telefoninterjút készítettek olyanokkal, akik az országos népszámláláskor kereszténynek vallották magukat.

A kutatás egyik legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. A felmérés szerint a keresztény ember lelki fejlődésének elsősorban a következő négy akadály vet gátat:

1. Az eltökéltség hiánya

Míg a magukat kereszténynek valló felnőttek 81%-a vallja, hogy Jézus Krisztus mellett döntött, és 78%-a nagyon fontosnak tartja a lelki életet, mindössze 18%-uk mondja azt, hogy elszántan tesz lelki fejlődéséért. Ez megmagyarázza, miért érzi úgy a keresztények több mint fele (52%), hogy a keresztény élet sokkal többet tartogat, mint amit megtapasztaltak. Ha az ember nem kezd teljes elszántsággal Krisztusért és krisztusi módon élni, megreked az átformálódást jelentő úton.

2. A bűnbánat hiánya

Noha a megkérdezett keresztények többsége (64%) válaszolta azt, hogy többször megvallotta bűneit Isten előtt, bocsánatát kérve, mégis csupán 12%-uk mondta, hogy érzelmileg komolyan megrendült, amikor rádöbbent bűnei súlyára. A lelki fejlődés utolsó állomásaira pedig – ahol az ember életét, akaratát teljesen átadja Istennek – a magukat kereszténynek valló válaszadók mindössze 3%-a jutott el.

3. Külső tevékenykedés

Teljesítményorientált világunkban rengeteg keresztény nem választja szét kellően a vallási tevékenységet és a lelki elmélyülést. A megkérdezett keresztények 39% százaléka például egy héten belül három „szokványos” vallási tevékenységet végzett (istentisztelet, ima, szentírásolvasás stb.), de kevesebb mint 10%-uk evezett mélyebbre (böjt, hosszabb elmélkedés, elvonulás, önmegtagadás stb.)   

4. Lelki közösség hiánya

A legtöbb keresztény, bár jól érzi magát az egyházi közösségben, nem veszi azt igazán komolyan. Mindössze 21% véli úgy, hogy a lelki érettséghez nagyon fontos, hogy valamilyen hívő közösséghez tartozzon.  

Mindezek alapján a szakemberek szerint három dologra érdemes figyelni és figyelmeztetni:
  
• Az igazi cél

A hívők, akiket az egyház mind nagyobb vallási aktivitásra biztat, könnyen megfeledkeznek arról, hogy a lelki fejlődés végső célja nem az emberi teljesítmény, hanem a krisztusi jellem. A számok azt mutatják, hogy a templomi programok szervezése, a jótékonykodás vagy valamiféle vallási vonatkozású eredmények elérése sokszor olyannyira leköti őket, hogy elhomályosul hitük célja: az életet átformáló kapcsolat Jézussal.

   

• A szenvedés szükségessége

A mai világban, amely irtózik a szenvedéstől – amely érlel és mélyít –, fontos segíteni a hívőket, hogy el tudják fogadni: a szenvedés és az önként vállalt áldozat elengedhetetlen, ha teljesen át akarják adni magukat Istennek. Megtöretés nélkül elakadunk a krisztusivá formálódás útján.

• A közösség

A közösség döntő fontosságú az istenkapcsolat erősítése szempontjából. A keresztények 25%-a tartozik olyan kisközösséghez, ahol rendszeres összejöveteleken Szentírást olvasnak, imádkoznak, beszélgetnek. Fontos azonban, hogy a résztvevők valóban megnyíljanak, és felelős odafigyeléssel kísérjék egymást, másként a találkozók kellemes, szellemileg építő alkalmak lesznek, de ritkán indítanak bárkit arra, hogy valóban megváltozzék.

Alapvetően fontos tehát, hogy tudatosítsuk: a keresztény élet út, amelynek célja, hogy a hívő ember Istent és az embereket szerető (Mk 12,30-31), új teremtménnyé legyen Krisztusban (Gal 6,15). Ha tudjuk, milyen útszakaszokra és milyen akadályokra számíthatunk, utasként is, vezetőként is könnyebb elkerülnünk a buktatókat, és napról napra egy-egy lépéssel közelednünk a Célhoz.

 (www.barna.org, www.patheos.com)

Magyar Kurír (mk)

A NOKIA felszámolja európai üzemeit, köztük a magyarországit is

A Nokia multinacionális cég 1100-1200 munkahelyet szándékozik, vagyis a munkaerő kétharmadát felszámolni a finnországi Salóban okostelefonokat gyártó kulcsüzemeiben.

A kulcsüzemekben a létszámcsökkentést tömeges elbocsátások keretében kívánják lebonyolítani. A cég tegnap bejelentette, hogy 2012 végéig több mint 4000 munkahelyet szándékozik felszámolni magyarországi, mexikói és finnországi okostelefon-gyártó üzemeiben. Komáromban 2.300 főt bocsát el 2012 végéig. A vállalat magyar igazgatója szerint a magyar részlegben megmarad a munkahelyek egy része, melyek az okos telefonok európai normákhoz igazítását végzik, de ez a létszám csak töredéke lesz a mostani 4400 munkahelynek.

A nevezett üzemekből a termelést olyan ázsiai üzemegységekbe helyezik át, amelyek közelében a telefonok alkatrészeit gyártják.

Orbán Viktor évértékelő beszédében a nyugati cégekkel példálózott. Közöttük a NOKIÁVAL, mint olyan céggel, amelynek hálásak lehetünk, hogy hány embernek adnak munkahelyet. Eddig tartott. Orbán jobban tenné, ha évértékelői előtt tájékozódna a valós helyzetről. A Nokia még ebben az évben beindítja a távol-keleti üzemeit.

Kemény Gábor

Európában mindenhol kiveszik a tagállamok kezéből a légitársaságokat

Európában a légitársaságok becsődölésének és privatizációjának sorozatát láthattuk az elmúlt hónapokban.

2011 szeptember végén Lettország állami többségi tulajdonú légitársasága, az AirBaltic lett meglehetősen furcsa körülmények között privatizálva. Akkor az AirBaltic társaságban az állam 52,6% részesedéssel bírt, 47,2% pedig a Baltic Aviation Systems (BAS) kezében volt. Addigra a korábban veszteségesen működő vállalat csődvédelem alá került, és a két fél hosszas tárgyalássorozaton volt túl egy újabb állami tőkeinjekcióval kapcsolatban. Szeptember 16-ára a második legnagyobb tulajdonos elfogadta az állam által állított összes feltételt, ennek ellenére az állam folyamatosan késleltette a tőkeinjekcióval kapcsolatos döntést. Szeptember 20-án az állam még mindig nem hozott döntést a tőkeinjekcióról, illetve nem adott engedélyt arra sem, hogy a BAS egyoldalúan tőkét emeljen, viszont váratlanul bejelentette, hogy eladja összes részesedését a légitársaságban. Aki kicsit is nyitott szemmel jár, azt láthatja, hogy valamennyi periféria államban hasonló esetek történtek az elmúlt hónapokban.

A Spanair fő hitelezője az SAS svéd légitársaság volt, de a veszteséges vállalatot az állam folyamatos tőkeinjekciókkal tartotta életben és a gépek tekintélyes része állami tulajdon volt. Tavaly év végén a Ryanair felszólította az Európai Uniót, hogy a Spanair ne kapjon több állami támogatást. Volt egy utolsó próbálkozás a légitársaság megmentésére, de hosszas időhúzás után a katari hitelezővel végül nem született megállapodás. Január közepén a Spanair csődbe ment és beszüntette működését - 4000 ember azonnal elvesztette az állását - a katari légitársaság hitelezés helyett felvásárolta a gépek nagy részét, a Ryanair pedig járatsűrítésbe kezdett a térségben.

Ezzel egyidőben Svédország, Írország, Portugália, Lengyelország, Magyarország és Csehország mintegy kézi vezérlésre azonnal beszüntette a légitársaságok állami támogatását. Norvégia szintén bejelentette, hogy kivonul minden légitársaságból, ahol tulajdoni részesedése van.

A török állam felvásárolta a Polskie Linie Lotnicze részvényeit, de a légitársaság ajánlatot kapott az Air France, a Ryanair és a Lufthansa részéről is. Portugália szintén bejelentette az állami légitársaság privatizációját. Gyakorlatilag minden periféria államban azt láthatjuk, hogy a korábban az állam által támogatott légitársaság csődbe megy, és a legnagyobb európai légitársaságok közül valamelyik felvásárolja a gépeket - ha azok megfelelő színvonalúak - és azonnal járatsűrítésbe kezd.

Michael O’Leary a Ryanair pénzügyi vezetője azt nyilatkozta a kialakult helyzetről, hogy "a pénzügyi válság miatt az államok nem engedhetik meg maguknak, hogy tovább működtessék a veszteséges vállalatokat. Bármerre nézünk, olyan reptereket látunk, aminek a közeljövőben kérdésessé válhat a működése." Ez a nyilatkozat nem egyedüli, és úgy tűnik, az Európai Unió minden téren az összeomlásra készül. Az eladósodott tagállamok, különösen a periféria államok gyakoratilag bármelyik pillanatban csődöt jelenthetnek, és ha beindul egy láncreakció, az európai légi közlekedés is megbénulhat.

Ennek elkerülése végett kezdtek bele az állami tulajdonú vagy résztulajdonú légivállalatok felszámolásába. A legnagyobb európai légivállalatok, a Ryanair, Air France, Lufthansa mivel nyereségesen működnek, újabb és újabb hiteleket kapnak, így be tudják magukat vásárolni a piaci résekbe. Azt láthatjuk, hogy a veszteséges vállalatok beszüntetésének felelőssége is többnyire hárítva van, egyetlen kormány sem vállalja magára. Január 9-én az Európai Bizottság felszólította Magyarországot, hogy követelje vissza a Malévnek 2007 és 2010 között adott anyagi segítséget. A WizzAir kifogásolta, hogy a Malév állami támogatása "versenyellenes", és hogy az álam "a veszteséges légivállalat támogatásával felborítja a piaci viszonyokat". Mindeközben a Wizzair vezérigazgatója ugyanaz a Váradi József, aki korábban a Malév vezérigazgatója is volt, de 2003-ban eltávolították pozíciójából. A Wizzair járatsűrítésbe kezdett és a nagyobb légitársaságokkal karöltve foglalkoztatják a Malév felszámolásával állását vesztő Malév pilóták egy részét. Ezzel a kormány gyakorlatilag privatizálta a Malévet, és ehhez hasonló történések zajlottak le minden periféria államban az állami tulajdonú légitársaságok vonatkozásában. A Ryanair szintén erőteljes kampányolásba kezdett, még az utasokat is felszólította, hogy ne vegyék igénybe az állami tulajdonú légitársaságok szolgáltatásait, mivel azt "a saját adójukból tartják fenn, és ezen felül még a kelleténél jóval drágább jegyet is megfizettetetik velük".

Miközben az állami tulajdonú légitársaságok becsődölnek, a Ryanair, az Air France és a Lufthansa gyakorlatilag mindenhol átveszi a felszámolt vállalatok helyét. Ami most zajlik, az az európai polgári légiközlekedés központosítása az Európai Unió központi tagállamainak légitársaságai alá. Mindenki gondolkodjon el rajta, mi lehet a célja ennek a stratégiának...

Molnár István

Óvakodj március idusától: avagy a gazdasági összeomlás és a háború kettős csapása

„A romlás soha nincs oly rejtve az ember elől, mint mikor közel van és ránk zúdítja szörnyű dolgait.” – Edward Young, Éjszakai gondolatok

A világgazdaság egy olyan válság küszöbén áll, ami véget vethet a modern civilizáció általunk eddig ismert korszakának.

Egyik nemzet, vagy inkább bankkolónia, a másik után omlik majd össze. A globális szegénység és munkanélküliség szociálisan és gazdaságilag fenntarthatatlan szintre emelkedett a jelenlegi pénzügyi, politikai és bürokratikus rendszer keretein belül, ami csupán egy maroknyi ember érdekeit tartja szem előtt a tömegekkel szemben.

Találó, hogy a nyugati civilizáció összeomlása éppen annak ősi bölcsőjéből, Görögországból induljon el. Ez az egykor nagy nemzet áldozatul esett az új zsarnoki világrend bevezetését a színfalak mögül irányító bankárok mesterkedésének.

Gus Lubin „Óvakodj március idusától, vagy talán egy pár nappal későbbi időponttól” című cikkében azt fejtegeti, hogy Görögország szerkezeti összeomlását a globális befektetők március 20-ára várják.

Egyesek úgy gondolják, hogy egy görög csőd és a világgazdaság összeomlása jót tesz majd bolygónk fejlődésének. Ez különösen igaz a növekedést ellenző radikális elit és New Age körökre, akik meg vannak győződve arról, hogy világot tönkreteszi a gazdasági fejlődés és a modern iparosodás.

Egyáltalán nem bánják, ha a Görögországhoz hasonló nemzetek összeomlanak. Azzal próbálják igazolni gazdasági hadviselésüket és a pénzügyi rablást, hogy a nemzeti gazdaságok elpusztításával a környezetet védik. A Görögországhoz és az Egyesült Államokhoz hasonló nemzetek tönkretételének valódi oka azonban a politikai hatalom konszolidációjára irányuló törekvés, hogy ezáltal létrehozhassák hőn áhított globális rendőrállamukat.

A banki elit politikai és gazdasági fennhatósága alól kibúvó nemzetek (lásd Líbia) kormányait megdöntik vagy egyszerűen lebombázzák az országot, az Egyesült Államokhoz hasonló államokat pedig olyan mértékig fosztják ki, hogy az összeomlás elkerülhetetlen legyen.

A civilizációk harcának kirobbantása a globális gazdaság elpusztítása, a környezetvédelem, a népességcsökkentés és a státusz quo megőrzése érdekében

A növekedésellenes nyugati elit egy harmadik világháború kirobbantását tervezi a közel-keleten, Izraellel és a nyugattal az egyik és Iránnal és az iszlám országaival a másik oldalon. Úgy gondolják, hogy a világgazdaság a környezet ellensége és a civilizációk harca megoldhatja ezt a problémát a háborún és gazdasági összeomláson keresztül.

A nyugat és az iszlám közötti összecsapást úgy tervezték meg, hogy mindkét civilizáció elpusztuljon és romjaikon felépülhessen az új, globális poszt-ipari civilizáció.

Az iszlám erősödése sem spontán módon ment végbe, hanem a brit és amerikai titkosszolgálatok gerjesztették. Szándékosan helyeztek hataloméhes, színpadias politikusokat a muzulmán társadalmak élére, hogy megelőzzék a nemzeti demokráciák kialakulását és az iszlám világ fejlődését.

Az iszlám fundamentalizmust ellenző, a nyugatnak a muzulmán országokról kialakult képét eltörölni képes, befolyásos vezetőket eltávolították az útból, a CIA és az MI6 közreműködésével. Ez történt a legendás hírű Ahmad Shah Massoud afgán Mudzsahedin vezetővel is, aki demokratikus jövőt akart háború tépázta hazájának, de a CIA által kiképzett al-Qaeda 2001. szeptember 9-én egy merénylet során végzett vele.

Az illuminátus elit figyelmét Amerikában, Angliában, Izraelben és Iránban a civilizációk hamvain felépítendő globális diktatúra felállítása foglalja le, nem pedig az általuk leigázott országok túlélése.

Ahhoz, hogy azt gondoljuk, az amerikai vezetés nem engedné a Hormuz-szoros lezárását, mert az káros hatással lenne a világgazdaságra, azt kell feltételezzük, hogy az Egyesült Államok vezetőit érdekli a világgazdaság sorsa. Éppen ellenkezőleg. Azt akarják, hogy Amerika és a világ gazdasága összeomoljon. Titokban kifejezetten örülni fognak a Hormuz-szoros lezárásának, bár a nyilvánosság előtt kígyót-békát kiabálnak Iránra a világgazdaság védelmében.

Ha pedig azt gondoljuk, hogy Irán nem vetne be minden eszközt a Hormuz-szoros lezárására, mert az egyenlő lenne egy hadüzenettel, hamis elképzeléseink vannak Irán céljait és módszereit illetően.

A rezsim gyökerei a nyugati titkosszolgálatok sötét földjében eredtek. Az árnyék CIA és árnyék Mossad 1953 óta dolgozik együtt az iszlám fanatikusokkal Iránban, amikor azzal bízták meg őket, hogy az utcákon agitáljanak a demokratikusan megválasztott Mohammed Mosaddegh kormánya ellen.

Amikor 1979-ben a Sah ideje lejárt, a CIA és az MI6 manipulátorai ismét iszlám fundamentalistákat juttattak hatalomra Iránban, miközben a világ felé az iráni rendszer ideológiai ellenségeinek mutatkoztak. Komeini hatalomra jutása a globalista illuminátus elit tervének része volt.

Az elit varázslói hosszú távra terveznek. Tudták, hogy a Szovjetunió egy napon megbukik és idejében előkészítették a geopolitikai és ideológiai terepet az eseményre, így az sem véletlen, hogy a Szovjetunió bukását követően az Irán és a nemzetközi terrorizmus által képviselt iszlám fundamentalisták vették át az ellenség szerepét.

Diktatórikus államok, nem pedig nemzetek és népek háborúja

2012. február 3-án a következőket olvashattuk Washington blogjában:

„Az amerikaiak kevesebb, mint egyötöde áll egy Irán elleni katonai támadás vagy titkos akció mellett… az izraelieknek pedig kevesebb, mint fele akarja megtámadni Iránt és 65%-uk azt szeretné, ha az egész Közel-Keletet beleértve Izraelt is, atommentes övezet lenne.”

Amerika, Izrael és Irán népének elege van a háborúkból. A szeptember 11-hez hasonló megrendezett támadások nélkül a „halál Amerikára” és hasonló szólamok és a háborús láz nem léteznének.

A diktatórikus háborúra éhes hatalom „orvosai” először elterjesztik a háború lázát a nép között, majd eladják nekik az orvosságot, amivel szerintük kigyógyulhatnak a lázból. Ez egy gonosz, barbár és pszichopata módszer.

Nyilvánvaló, hogy az elit miért akar háborút. A háború még több hatalmat ad a kezükbe és még több hasznot hoz nekik, azonkívül nem kell annyit foglalkozzanak a nép igényeivel. A háború káoszt jelent, a káosz pedig szorosabb hatalmat. Káoszból rend. A régi jól ismert politikai játék.

Irán sorsának diktatórikus őrzői, a mullahok nem az iszlám vagy az ország érdekében plántálták az emberekbe történelmi küldetésük fontosságát, hanem szabadkőműves, globális mestereiknek engedelmeskedtek. A mullahokat nem érdekli Irán biztonsága és túlélése, csupán azok szolgálata, akik hatalomra juttatták őket.

Iránt, csakúgy, mint Izraelt, a háború oltárára szánták. Iránban és Izraelben nincs igazi, szabad politikai kultúra, mert vezetőik diktatórikus mítoszokat gyártó gonosztevők, akik nem kívánják szétválasztani a társadalmat az államtól.

Georg G. Iggers történész, 1958-ban megjelent „A hatalom kultusza” című könyvében a következőket írja:

„A modern diktatórikus állam kultúráját a politikai hatalom irányítja. A nyugati civilizációban az állam mindig támogatta az oktatást, a művészetet és a tudományt és gyakran heterodox politikai és vallási tanok terjesztését írta elő cserébe. Azonban a művészet és a tudomány állami eszközként való felhasználása és ezek alárendelése az állam politikai útmutatásának a XX. század találmánya.”

Irán és Izrael mártírokat és harcosokat előállító diktatórikus gyárak és ezek a mítoszgyártók nemcsak ott, hanem Amerikában is átvették hatalmat.

Amerika, Izrael, Irán és más résztvevő országok katonái áldozati bárányok lesznek ebben a megrendezett háborúban. A tömeges agykontroll és politikai manipuláció áldozatai.

George Washington fogalmazta meg legtalálóbban a probléma lényegét: „Ha a szólás szabadságától megfosztanak, csendben és némán vezethetnek bennünket, mint birkákat a vágóhídra.”

Forrás: The Excavator


Huntington szerint a hidegháború végeztével az államok immár nem (politikai) ideológiák alapján fognak szembenállni egymással, hanem kulturális, civilizációs alapon, melyben a liberális demokrácia (a „nyugati civilizáció”) csak egy lesz a sok közül és nem is a legerősebb. Megállapításai A hidegháború utáni világ szabályait a kulturális identitások adják. Az emberek a politikát nemcsak érdekeik előmozdítására, hanem saját identitásuk meghatározására is használják. A világpolitika főszereplői továbbra is a nemzetállamok, melyek már civilizációk szerint tömörülnek. Alaptézisei

A civilizációk halandók, és ki vannak téve a változásnak. Globális civilizáció nem fog kialakulni. A modernizáció nem eredményez „nyugatiasodást”.

További 5 főtézise

A mai világ sokoldalú és sokpólusú. Jelenleg a civilizációk közötti erőegyensúly módosulása zajlik. Új, a civilizációkon alapuló világrend alakul ki. A Nyugat mindinkább konfliktusba kerül más civilizációkkal. El kell fogadni, hogy a nyugati civilizáció nem egyetemes, megújulása államainak összefogásán múlik. Huntington nézete szerint a politikai ideológiák civilizációkon belüli összecsapását felváltja a vallás és a kultúra civilizációk közötti összecsapása. Huntington civilizáció alatt a legmagasabb kulturális csoportosulás, a kulturális identitás legtágabb szintjét érti, ez alapján 8 civilizációt különböztet meg, melyek határvonala nem mindig követi az országhatárokat:

1.Kínai (Sinic) – Kína, Vietnam, Korea, Tajvan, Szingapúr, illetve a kínai diaszpórák főleg Ázsiában

2.Buddhista – Arunácsal Prades, Nepál egyes részei, Bhután, Szibéria egyes részei, Kalmukföld, Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Tibet - noha kulturálisan külön entitásként kezeli, Huntington szerint nemzetközi értelemben nem alkotnak egy „nagy” civilizációt

3.Japán (egymagában, mint a nyugati és a kínai keveréke)

4.Hindu – India, Nepál részei, és a hindu diaszpórák szerte a világban)

5.Iszlám – A muszlim országok, valamint Albánia, Bosznia-Hercegovina és Kelet-India

6.Ortodox kereszténység – Oroszország, Görögország, Kelet-Ukrajna, ill. más, ortodox vallású területek

7.Nyugati kereszténység – Európa, a „nyugati keresztény” egykori szovjet tagköztársaságok, USA, Ausztrália, Új-Zéland

8.Latin-Amerika – Közép- és Dél-Amerika országai

9.Az Afrikai, vagy Szub-Szaharai (a Szaharától délre) civilizáció – egy lehetséges 8. civilizáció, mely még nem létezik, de kialakulása valószínűsíthető

10.Több állam két civilizáció között ingadozik, vagy épp „civilizációt vált”, ezeket Huntington külön kategóriába („magányos államok”) sorolja. Ilyen Törökország, Haiti, a Karib-tengeri volt brit gyarmatok illetve Etiópia. Izrael is külön sorolható, de borzasztóan közel a Nyugati civilizációhoz. (wikipedia részlet)

Kép: Huntington világtérképe megfelel a jelenlegi valóságnak, de a kelet-nyugati összecsapás még nem történt meg, de az erők már egymásnak feszülnek, amit először Kína csinált meg Amerikával szemben, utána az oroszok erősödése, Dél-Amerika talpra állása majd az arab tavasz fejleményei mind-mind ezt támasztáják alá. Ebből a képből kell nézni Izrael és Amerika vergődését és az EU halálát

http://elhallgatotthirek-hungariannews.blogspot.com

Tobin-adó pro és kontra: megadóztassuk-e a tőzsdei ügyleteket?

Az Európai Unió, Franciaország és Németország is fontolgatja a tőzsdei ügyleteket megadóztató Tobin-adó bevezetését, amelyet Turkson bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke is kívánatosnak tart. A Magyar Kurír három katolikus gazdasági szakembert kérdezett meg a Tobin-adóról, amiről köztük is megoszlanak a vélemények.

Be kell vezetni a Tobin-adót, ami teljesen jó adófajta ahhoz, hogy megregulázzák a nagyon szélsőséges tőzsdei folyamatokat – mondta a Magyar Kurírnak Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, a Sapientia főiskola Keresztény elvek a gazdaságban képzésének szakfelelőse. – Hogy a tőzsdei mechanizmusokból adó keletkezik, amit aztán a közjóra lehet fordítani, ezt én üdvözlendőnek tartom. 

A pénzügyi tranzakciós (feltalálójáról, James Tobinról elnevezett) adó bevezetését a Vatikáni Rádió híradása szerint nemrég Turkson bíboros, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke szorgalmazta a január 30-i EU-csúcs alkalmából. Turkson bíboros felszólalt a Katolikus Fejlesztési Ügynökségek Nemzetközi Szövetsége (CISDE) igazgatótanácsának éves ülésén, a hollandiai Soesterbergben is. A január 25-27. között tartott tanácskozáson a tagszervezetek mellett kilenc európai püspök és a Szentszék képviselői is részt vettek. A CISDE tagjai egyetértenek azzal a stratégiával, amelynek célja, hogy felszámolja a szegénységet és megvalósítsa a világszintű igazságosságot. A szervezet régóta javasolja a pénzügyi tranzakciós adó (Tobin-adó) bevezetését.

A vatikáni bíboros hangsúlyozta: olyan pénzügyi szektort kell kialakítani, amely a társadalom egésze számára teremt gazdagságot. Szerinte a pénzügyi tranzakciók megadóztatása lehetne az egyik módja annak, hogy a gazdaságot és a pénzügyi világot valós hivatásuk és társadalmi funkciójuk korlátain belülre visszaszorítsuk. Hangsúlyozta: korrekt adómértéket kell alkalmazni, amely arányban van a műveletek összetettségével, különösen a másodlagos piacokon végrehajtott akciók esetében. Turkson úgy látja, a pénzügyi tranzakciós adó nagyon hasznos lenne a társadalmi igazságosság és a szolidaritás alapelvei szerinti globális fejlődés és fenntarthatóság előmozdításához, és hozzájárulhatna egy megtakarítási világalap létrehozásához, amely támogatást nyújtana a válságtól sújtott országok gazdaságainak, továbbá a monetáris és pénzügyi rendszereik helyreállításához. 

A Tobin-adó bevezetését évek óta fontolgatja az Európai Unió is: számítások szerint évi 55 milliárd euró folyna be belőle. Az Európai Bizottság a kötvény- és részvényügyletekre 0,1 százalékos, a határidős ügyletekre 0,01 százalékos adó kivetését javasolja. Franciaországban augusztusban akarja bevezetni ezt az adófajtát Nicolas Sarkozy elnök, ehhez előbb azonban meg kell nyernie a májusban esedékes választásokat, és  az adót ellenző francia jegybankot sem ártana meggyőzni. Támogatná az adó bevezetését Angela Merkel német kancellárasszony is, azonban saját elmondása szerint kormányában nincs egyetértés ezügyben. 

A Magyar Kurír a felvetéssel kapcsolatban megkereste Laura nővéren kívül Kiss Ulrich jezsuita szerzetest is, a Management by Jesus szemináriumok vezetőjét is. A Tobin-adó bevezetését ő is támogatja: mint kifejtette, a tőzsdei spekulánsok „virtuális számokkal játszadoznak”, nincs mögöttük tőke, amire pedig még a kaszinóban is szükség van. Kiss Ulrich hozzátette: rengeteg deficitet lehetne finanszírozni ebből a tőkéből. Hogy mire vetnék ki pontosan az adót? „Ha például Soros spekulál a dollárra vagy a fontra, akkor ennek a forgalomnak az alapja lenne a Tobin-adó adóalapja. Ha hárommilliárdra kockáztat, akkor ennek a fél vagy egy ezrelékét kellene befizetnie adóként. Ezek „nevetségesen alacsony számok”, csak attól lesz nagy a bevétel, hogy „iszonyú összegekkel játszadoznak”, olyan összegekkel, amivel egyébként nem rendelkeznek. Tőzsdére ugyanakkor „mindig is szükség volt a kapitalizmusban, csak ez már nem tőzsde, hanem rafinált társasjáték” – fogalmaz a jezsuita. – Tobinnak az volt a célja, hogy a spekulációt leállítsa, és ha hallgattak volna rá, nem tört volna ki a válság 2008-ban. 

Gyökeresen más véleményen van azonban Mike Károly, a Corvinus tanára, a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet munkatársa. Az egyház társadalmi tanítása morális iránymutatást nyújt a hívők számára, de nem mentesíti őket az alól a feladat alól, sőt kötelességüké teszi, hogy azt konkrét problémákra a legjobb szaktudásuk szerint alkalmazzák. A lehető legnagyobb tisztelettel a bíboros és a püspök atyák erkölcsi tanítása iránt, az általuk elfogadott gyakorlati elemzéssel szemben komoly közgazdasági ellenérvek fogalmazhatók meg – mondta el a Kurírnak a közgazdász. 

Szerinte igen kétséges, hogy a javasolt adó valóban jó eszköz-e a felvázolt társadalmi célok eléréséhez, mivel a tőkemozgásokra kivetett adók csökkentik a gazdaság rendelkezésére álló tőke nagyságát. Ennek egyik nem szándékolt hatása, hogy csökken a munka termelékenysége, és végső soron a bérszínvonal. A másik valószínű hatása a gazdasági visszaesés, ami az egyéb adóbevételeket is csökkenti, vagyis összességében a szegénység enyhítésére is kevesebb lehet az állami forrás. 

Mike szerint az ilyesfajta adó mellett egyetlen komoly közgazdasági érvként az hozható fel, hogy bizonyos körülmények között esetleg csökkentheti a pénzpiaci árfolyamok változékonyságát. De a józan ész inkább az ellenkezőjét mondatja velünk – fogalmaz. – Aki spekulál, az a jövőre vonatkozó előrejelzései alapján befolyásolja a jelenbeli árat, amelybe így beépül a jövőre vonatkozó tudás. Ha az adó miatt ritkábbak a tranzakciók, a jövő gyakrabban okoz meglepetéseket, az árak nagyobbakat ugranak fel-le. A megfogalmazott célok eléréséhez szerencsésebb lenne más eszközöket keresni.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Az ENSZ a szegények megsegítésére költené a világadót

Az ENSZ a világ minden pénzügyi tranzakciójára egy új világadót vetne ki, amit egy globális szociális szolgálat finanszírozására használna, hogy alapvető jövedelemmel, ingyenes egészségügyi ellátással, oktatással és lakással lássa el a „szükséget szenvedőket”.

A kezdeményezés része az ENSZ egy hete New Yorkban elindított missziójának, amivel egy úgynevezett „szociális védelmi alapot” (Social Protection Floor – SPF) akar létrehozni a Bizottság a Társadalmi Fejlődésért fennhatósága alatt. Ez a szociális védelmi alap lesz az ENSZ figyelmének középpontjában 2015-től kezdődően, amikor a Millenniumi Fejlesztési Célok projekt befejeződik.

„Ezeknek a szolgáltatásoknak a finanszírozását ebből az új világadóból biztosíthatjuk,” írja a Deseret News, Jens Wandel-t, az ENSZ Fejlesztési Programjának igazgató helyettesét idézve, aki azt mondta, hogy a projekt hosszú távú finanszírozási tervének középpontjában egy „minimális mértékű (0,005%-os) tranzakciós adó lenne, ami 40 milliárd dollár bevételt generálna.”

„Senkinek nem kellene egy bizonyos bevételi szint alatt élnie,” nyilatkozta Milos Koterec, az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottságától. „Mindenki számára biztosítani kellene, hogy hozzájuthasson az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, alapszintű oktatáshoz, lakáshoz, vízhez, higiéniai és más alapvető szolgáltatásokhoz.”

Az ENSZ a globális szocializmus utópisztikus retorikáját használja legújabb kísérletéhez, hogy még egy bőrt lenyúzhasson a nyugati adófizetőkről.

Most a világ szegényeit használja ürügyként a közös alap létrehozására, talán mert az előző erre irányuló kísérletén, az ember okozta globális felmelegedéssel kapcsolatban bevezetni kívánt karbon adón, egyre több ember kezd átlátni.

Az „Ellenálló nép, ellenálló bolygó: Egy jövő, amit érdemes követni” című ENSZ jelentés a „fenntarthatatlannak” ítélt nemzetek megbüntetésére szólít fel, „a természetes erőforrások és külső gazdasági hatások beárazásával, aminek része a karbonkredit rendszer, a kibocsátás kereskedelem, különböző adók és szabályozások.”

Az ENSZ globális szerepének megerősítése érdekében készített 2010-es ENSZ tervezet például a globális felmelegedés propaganda átdolgozását fontos feladatként említi, hogy a túlnépesedés hazugságán és a vagyon újra felosztásán keresztül tönkretegye e középosztályt és a kivándorlás növelésével segítse a világkormány megalakulását.

A néhány hete zajlott durbani klímacsúcson az ENSZ arra ösztönözte támogatóit, hogy a különböző valós és annak mondott környezetvédelmi veszélyeket kihasználva minél nagyobb vagyonra és hatalomra tegyenek szert. A konferencián megfogalmazott tervezet szerint az ENSZ kötelezővé tenné, hogy a nyugat tartsa tiszteletben „földanya jogait a klímaadó megfizetésén keresztül,” ami tulajdonképpen egy mindenható világkormány alapvető finanszírozását biztosítaná.

Még ha egyet is értenénk az elképzeléssel, hogy még több pénzt fizessünk egy globális szervezetnek, az ENSZ-t bízni meg egy ilyen hihetetlen vagyon kezelésével igen naiv elképzelés, tudva mennyire korrupt szervezetről van szó, amit például az olajat az ételért botrány is hűen illusztrál.

Az ENSZ híres arról, hogy a segélyakciókra kijelölt pénzt saját vagyonának gyarapítására használja, mint például a földrengés sújtotta Haiti esetében, ahol az erre szánt 732,4 millió dollár kétharmada az ENSZ alkalmazottak fizetésére és a gépezet fenntartására ment el, a földönfutóvá lett lakosság megsegítése helyett.

Forrás: Infowars.com

A rák nyolc előjele

Magyarországon évente 30 ezren halnak meg daganatos betegségekben, az áldozatok negyede 65 évnél fiatalabb. „Tévhit, hogy a ráknak nincsenek előjelei, tünetei” – hívja fel a figyelmet dr. Simon Tamás, a Magyar Rákellenes Liga elnöke. A professzor szerint nyolc olyan gyanús tünet van, amelyekkel, ha rövid időn belül nem múlnak el, orvoshoz kell fordulni, ugyanis egyértelműen betegségre utalnak, bár nem feltétlenül daganatos betegségre.

A nyolc tünet a következő:

– indokolatlan fogyás,

– nyelési nehézségek,

– duzzanat a mellben vagy más testrészeken,

– nem gyógyuló seb, fekély,

– anyajegyen, szemölcsön látható változások,

– székeléssel és vizeléssel kapcsolatos változások,

– nem múló köhögés, rekedtség láz nélkül,

– vérzés szokatlan helyen és időben, valamint

– váladékfolyás.

A tünetek időbeni felismeréséhez fontos az önvizsgálat is: 45 év alatt például tapintással felfedezhető a mellben vagy a herékben lévő elváltozás, valamint a szájüregi daganatok jó része is önellenőrzéssel felfedezhető lenne.

A felismerést segítik a rendszeres szűrővizsgálatok is. Az Európai rákellenes kódex az alábbi szűrővizsgálatokat ajánlja:

– 25–65 év közötti nők háromévente vegyenek részt nőgyógyászati rákszűrésen;

– 45–65 év közötti nők kétévente vegyenek részt mammográfiás mellrákszűrésen;

– 50–70 év közöttiek vegyenek részt vastagbélrák szűrésen;

– 50 év feletti férfiak gondoljanak a prosztatájuk egészségére;

– továbbá kívánatos, hogy 50 év felett mindenki vegyen részt rendszeresen általános orvosi vizsgálaton.

A rák megelőzésének nyolc szabálya

Az Európai rákellenes kódex a daganatos betegségek megelőzésére is megfogalmazott nyolc szabályt. Ezek a következők:

– Ne dohányozzon!

– Mozogjon többet!

– Ne hízzon el!

– Egyen mindennap friss gyümölcsöt, zöldséget!

– Kevesebb alkoholt fogyasszon!

– Óvakodjon a leégéstől!

– Ismerje és kerülje el a rákot okozó vegyi anyagokat!

– Igényeljen védőoltást a vírus okozta rákok ellen!

(origo)

A nyers étrend “szinte emberfeletti” erőt ad- egy atléta szerint

Michael Arnstein, gyümölcskedvelő atléta a 15 mérföldes munkába való ingázást nem autóval, busszal vagy vonattal oldja meg, hanem futva. Fut az irodába, kocog a környező házak között és végül a new york-i Central Parkon át, ahol csak azért áll meg, hogy gyümölcsöt egyen. Mielőtt elkezdené a távot, körülbelül 15 narancsot fogyaszt el. A nap végére 6000 kalóriát eszik meg, étrendje elsősorban nyers zöldségekből és gyümölcsökből, elsősorban gyümölcsökből áll.”

Nyers étrendjének hála Arnstein úgy érzi, mintha “szinte emberfeletti” erő költözött volna belé, ami minden nap megnyilvánul egyre javuló futásidejében és látása élesedésében.

A nyers élelmiszerek felé fordult, amikor már semmi más nem használt

“Kipróbáltam mindent a vitamin boltokban”- mondja Arnstein egy CNN interjúban Dr. Sanjay Guptanak. ”Kipróbáltam minden étrendkiegészítőt, nagy fehérjetartalmú étrendet, kipróbáltam mindent.” Hozzáteszi, hogy csak a nyers ételek, zöldségek fogyasztása “teljesen átalakított, mint embert.”

Házában négy hűtőszekrényt tart és bevásárlásait nagykerekben végzi. Véleménye szerint: “sokat eszem, mint a legtöbb állat a természetben.” Mégis, egészséges életmódja párosulva a sok testmozgással képessé teszi őt arra, hogy súlyát kordában tartsa. Büszke arra, hogy mindössze 3-5% testzsír van a testén és hogy ő a hetedik leggyorsabb amerikai futó 100 mérföldön.

A nyers étrend további előnyei

Arnstein, saját YouTube-csatornáján azt is állítja, hogy a nyers étrendnek egy sor más egészségügyi hatása is van rá.

Javuló látás

Látása “figyelemreméltóan javult” miután áttért a nyers étrendre. Megjegyzi, hogy minden lényegesen élesebbnek látszik.

Jobb bőrminőség

Arnstein azt mondja, hogy soha nem száraz a bőre és sosem csipás a szeme amikor felébred.

Jobb energiaszint

“Érzem hogy élek, energikus vagyok” -mondja. A nyers élelmiszerek nem csupán “mentális világosságot” adtak, de abban is segítettek, hogy maratoni ideje javuljon.

Erősebb immunrendszer

Azt mondja, hogy: “sosem leszek beteg, nem sérülök le”. Elmagyarázza, hogy még 100 mérföld lefutása után is frissnek érzi magát, teste sosem sérül le.

Arnstein mindenkit sürget arra, hogy próbálja ki a nyers étrendet, még ha csak mindösszesen két hétig tart is az. Ez alatt az idő alatt- de lehet, hogy nem is kell hozzá két hét- az emberek meg fogják tapasztalni annak a diétának az előnyeit, amit ő csak “józan ész” diétának hív.

Források:
http://www.youtube.com/user/TheFruitarian