Julius Evola: A hanyatlás misztériuma

Aki a haladás és az evolúció mára szinte minden ponton megcáfolt mítoszát elutasítja és helyette a legújabb kori történelem magyarázatában a történelem igazi értelmeként egy, a magasabb értékekkel kapcsolatos involúciót állapít meg, szembekerül a hanyatlás problémájával. Amennyiben az evolúció egy logikai ellentmondáson alapul, mivel több nem eredhet kevesebből és magasabb rendű alacsonyabb rendűből (hacsak nem pusztán a létezés előtti, rejtett lehetőség kibontakozását értjük alatta), úgy látszólag hasonló nehézség lép fel, amidőn valaki az involúciót akarja magyarázni. Hogyan lehetséges ugyanis, hogy ami magasabb rendű, lehanyatlik, vagy – és főként ez az érdekes –, hogy egy adott spirituális és civilizációs nívó elvész?

A feleletet nem lenne nehéz megadni, ha egy hasonlattal megelégednénk: egy egészséges ember is megbetegedhet (noha ebben az esetben is gyakran külső tényezőket és hatóokokat kell feltételezni); egy megszokott természeti törvény eredménye, hogy minden organizmus miután megszületett, kibontakozott és életében kiteljesedett, megöregszik, elgyengül, s végül meghal. Ez azonban egy megállapítás, nem pedig magyarázat, továbbá azt is feltételezi, hogy a két rend között teljes hasonlóság áll fenn: amikor azonban civilizációkról és politikai–társadalmi szerveződésekről van szó, mindez kétséges, mivelhogy ezekbe a természeti jelenségekhez képest teljesen más szerepben az emberi akarat és szabadság is belejátszik.

Ez az ellenvetés természetesen Oswald Spengler elméletére is vonatkozik, amely teljességgel az organikus létezők nyújtotta tényeket veszi hasonlítási alapul, elfogadva azt, hogy az élő szervezetekhez hasonlóan a civilizációk összessége is rendelkezik hajnali fázissal, egy virágzó szakasszal, amit az őszi elöregedés követ, majd egy elmeszesedés, végül pedig halál és feloszlás.

A ciklus a kezdeti organikus, szellemi, heroikus, Spengler által Kulturnak hívott formáktól a materializálódott, inorganikus, eltömegesedett és lehanyatlott, a szerző által Zivilisationnak nevezett alakzatok felé halad. Ez az elmélet kétségtelenül visszaad valamit az úgynevezett „ciklus-törvényekből” , illetve abból, aminek ezek által tradicionális jellege van, s amely törvények mellesleg nagyon széles körre, akár még metafizikai területre is vonatkoznak. Mindez a jelen probléma elmélyült tanulmányozásában kissé előrevihet bennünket. Ez az elmélet valóban a magyarázat kiindulópontját adhatja, mivel tényleg valamifajta lépésről-lépésre kimerülő erőről van szó – ami egyszerű, de érzékletes képpel élve, olyasmi, mint amikor egy táguló mozgást előidéző erőt bocsátanak egy dugattyúhengerbe, amiben a dugattyú a hajtóerő kimerültével fokozatosan lelassul és megáll, hacsak nem történik új erőbebocsátás (ami jelen esetben egy új ciklust indítana útjára). A szóban forgó erőt az emberi világ szintjén lényegében egy felsőbb, organizáló erőként kell felfogni, ami az alsóbb erőkkel kapcsolatba lép, mégpedig egy formát nyomva ezekbe. Amikor az eredeti feszültség meggyengül, az alsóbb erők elszabadulnak és fokozatosan uralomra jutnak, feloldódási tüneteket produkálva.

Ez a felfogás alkalmazhatónak látszik abban a sajátos keretben is, ahol a hanyatlás problémáját akarjuk körülhatároltan megvizsgálni. A Spengleréhez csak felszínileg hasonló kiindulási pont: a civilizációk – egyszersmind tehát az államtípusok – dualizmusa. Egyrészt léteznek a kizárólag alakilag és esetleges tényezők vonatkozásában eltérő, de principiálisan mindenkor egységes tradicionális civilizációk: tehát azok, amelyekben az általános szerveződés, az alárendelt valóságok összességének kialakítása és igazolása vonalán szellemi, szupraindividuális erők és értékek alkotják a hivatkozások tengelyét és legvégső pontját.

Másrészt létezik az antitradícióval azonos modern civilizáció, amely kizárólag földi, emberi, individuális és kollektív tényezők munkájára épül, egy olyan típusú élet teljes térnyeréseként, amely teljesen elszakad mindattól, ami több, mint élet. A hanyatlás a történelem alapvető jellegzetességeként nyilatkozik meg, hiszen a hanyatlásban a „tradicionális” típusú civilizáció meggyengül és egy „modern”, új és globális civilizáció egyre határozottabb, általánosabb és áthatóbb eljövetelének ad helyet.

De a különös probléma nem is ez, hanem hogy mindez miként lehetséges. Szűkítsük le most a kutatás területét és vizsgáljuk meg azt, ami egy hierarchikus [vagyis egy szent uralmi rendben megnyilatkozó] struktúrával és a tekintély princípiumával megfelelő kapcsolatban áll, tekintve, hogy a problémához ez adja meg a kulcsot. A ciklus-törvények alapján a tradicionális hierarchiák és akciójuk kapcsán rögtön vissza kell utasítani azt az elképzelést, miszerint ezek alapvető és kizárólagos jellegzetessége a magasabb rendűnek az alacsonyrendű feletti kényszere, elnyomó és erőszakos uralma lenne. Amikor ugyanis létezik s kellőképpen hosszan fennmarad egy hierarchia, különös nyomatékot kap a spirituális akció. Tradicionálisan ezért „cselekvés nélküli cselekvésről” lehet beszélni (kínaiul: wei-wu-wei), de használatos a „mozdulatlan mozgató” (egy olyan princípium arisztotelészi megjelölése, amely anélkül, hogy maga mozogna, minden mozgás fenntartója) és a „pólus” vagy tengely szimbolikája is, amely körül az alsóbb erők minden rendezett mozgása zajlik; különösen fontos elem az igazi tekintély és egy „olümposzi” minőségű uralkodóiság megléte és közvetlen megszilárdítása, nem erőszak segítségével, hanem a puszta jelenléttel; végül olykor a mágnes hasonlatát is használják, ami miként alább látni fogjuk, a tárgyalt probléma megértésében döntő jelentőségű. Ugyanakkor minden hierarchikus és állami rendszer erőszakos eredetének az elmélete – ami oly kedves témája a baloldali történetírásnak és ideológiának – végletes egyoldalúsága, sőt igénytelen és torz volta okán teljesen elutasítandó.

Általánosságban szólva, miféle képtelenség lehet azt hinni, hogy egy valódi szellemi tekintély és tradíció képviselői emberek után futkosnának, hogy azokat megragadhassák és a nekik megfelelő helyre őket leköthessék, s érdeklődést tanúsítsanak aziránt, hogy létrehozzanak és fenntartsanak olyan viszonylatokat, amelyek révén ők mint látható vezetők tűnhetnének fel. Minden normális és tradicionális hierarchia lényegi alapja nem a puszta alávetés, hanem az alacsonyabb rendűek részéről történő elismerés és beleegyezés. Nem a felsőbbrendű az, akinek az alacsonyabb rendűre szüksége van, hanem éppen ellenkezőleg, amire már Platón is rávilágított; nem a vezető az, akinek követőkre van szüksége, hanem a követők azok, akik vezetőt igényelnek, különösen a kritikus helyzetekben.

Az igazi hierarchia lényege abban áll, hogy egyes létezőkben tényleges jelenlét és valóság formájában él az, ami másokban csak mint előérzet, tendencia vagy gondolat van jelen, ezért az előbbiek ezeket elkerülhetetlenül vonzzák és nekik az utóbbiak természetes módon alárendelődnek, mégpedig kevésbé egy külsőlegességnek, mint inkább az ő igazibb „Énjüknek”. Az ősi hierarchiák világában ebben rejlik az áldozatra való készség, minden fényes hősiesség, minden szabad és férfias odaadás rejtélye – és másrészről a tekintély, a nyugodt erő és befolyás titka, amit a legfelfegyverzettebb és legrettegettebb zsarnok sem lehet képes magának kivívni.

Mindennek belátása egyúttal azt is jelenti, hogy az ember más megvilágításban látja nemcsak a hanyatlás problémáját, hanem általában minden felforgató változtatás lehetőségét is.

Ki ne halotta volna már azt, hogy ha egy forradalom győzedelmes, akkor ez annak a jele, hogy a régi vezetők elerőtlenedtek, az uralkodó osztályok lehanyatlottak? Alkalmasint ez igaz lehet, a rátekintés azonban egyoldalú. Ez olyasmi eset lenne, mint amikor valakinek láncon tartott, hamis vérebei vannak, amik végül őt magát is megharapják: mindez nyilván azt bizonyítaná, hogy az állatok gazdája többé nem elég erős. Más viszont a helyzet, amidőn elvetjük az Állam kizárólagosan erőszakos eredetét és kiindulási pontként a hierarchiát vesszük, aminek az imént jeleztük a leglényegesebb alapját. Az igazi hierarchia csak egy módon dőlhet meg: amikor maga az egyén kezd hanyatlani, s elemi szabadságát arra használja, hogy saját életét minden magasabb perspektívától megfossza, s mint afféle csonkra pusztán önmagára építse. Ekkor a kapcsolatok óhatatlanul megszakadnak és meggyengül az a feszültség, ami a tradicionális organizmust egyesítette és ami a politikai folyamatokat az egyén felemelkedésével és integrációjával, a rejtett magasabb lehetőségek megvalósításával hozta párhuzamba. Ekkor minden erő meginog a pályáján és végül – miután az elveszett tradíció racionális vagy haszonelvű konstrukciókkal való helyettesítési kísérlete kudarcba fúl – erről elszabadul. A csúcsok fent akár tiszták és sérthetetlenek is maradhatnak, viszont minden más, ami normálisan úgymond ezeken függött, elveszítve stabilitását, olyan lavinához lesz hasonlatos, amely először érzékelhetetlen, aztán egyre gyorsuló mozgással zuhan le a mélybe egészen a völgyig; a politikai uralomban az ennek megfelelő egymást követő fokozatok: liberalizmus, szocializmus, a tömeg kollektivizmusa, a kommunizmus.

Ez a hanyatlás misztériuma ama korlátozott közegben, amelyre vizsgálódásaink e helyütt irányultak; ez minden felforgató forradalom titka és belső vonatkozása. A forradalmár azzal kezdi, hogy a hierarchiát önmagában megöli, megcsonkítva így a később általa külsőleg is ledöntött rend alapjául szolgáló lehetőségeket. Nem lehetséges – a hierarchiaellenes és antitradicionális felforgatás értelmében vett – forradalom egy előzetes benső pusztítás nélkül. S miután ez az előzetes szakasz a csak „tényeket” látó és értékelő rövidlátók tekintetét elkerüli, elterjedhet a nézet, hogy a forradalmakat irracionális és szenvedélyes jelenségekként kezeljék, vagy kizárólag olyan materiális és társadalmi tényezőkkel magyarázzák, amelyek minden normális civilizációban csak másodlagos és alárendelt szereppel, valamint a csak mellékes okok funkciójával bírnak.

Amikor a katholikus theológia a primordiális ember romlására mint magára az angyalok szabad akaratú „lázadására” hivatkozik, alapjában ugyanarra a magyarázó elvre utal vissza. Egy szörnyű, az emberrel vele született hatalomról van szó, amit az ember szabadsága folytán egy spirituális pusztítás értelmében használ, mindazt visszautasítva ezáltal, ami magasabb méltóságát megalapozhatná. Ez egy metafizikai döntés, és a történelmen végigterjedő, antitradicionális, forradalmi, egyénieskedő, humanisztikus, laikus s végtére is „modern” szellem különféle formáiban megjelenő egész áramlat e döntés manifesztációja és úgymond fenomenológiája. Ez a döntés az első aktív és meghatározó ok a hanyatlás, a tradicionális formák feloldódásának misztériumában.

Miután az ember ezt megérti, nem lesz nehéz felfognia az ősi tradíciók ama meglehetősen rejtélyes utalását sem, ami a bizonyos szempontból mindig létező vezetőkkel kapcsolatos, akik (maguk, vagy „pozícióik”) mivelhogy nem szűnnek meg soha létezni, különféle szimbolikus jellegű akciók révén felkutathatók: az ő keresésük valójában egy reintegrációval egyenértékű, egy különleges hozzáállás megteremtésével, s ez ahhoz az alaptulajdonsághoz hasonló, amely a vasat jellemzi, amikor úgymond megérzi vagy felfedezi a mágnest és feléje ellenállhatatlanul vonzódik. Most csupán e megjegyzésre kell korlátoznunk magunkat, amit ha valaki akar, adott összefüggésben továbbgombolyíthat.

A mai kort tekintve, nincs értelme, hogy egy mély pesszimizmus uralkodjon el. Most is vannak igazi vezérek, noha a jelen körülmények közepette nem lehet őket felismerni, vezéri kvalitásukat el kell titkolniuk, hiszen csak a társadalmi mítoszok demagógjaiként, agitátoraiként léphetnének fel. A monarchiák korszaka ennélfogva lezárult, hiszen korábban a rend fenntartása érdekében jórészt elég volt akár egy szimbólum puszta jelenléte is és még arra sem volt szükség, hogy aki mindezt emberként megtestesítette, a feladatra a legalkalmasabb legyen.

Fordította: Németh Norbert
(tradicio.org

„Ne, ne csináljátok ezt!” - ezt sikoltotta Bándy Kata, mielőtt megölték

„Ne, ne csináljátok ezt!” - ezt kiabálta egy tanú szerint Bándy Kata megölésének éjszakáján. A keddi tárgyalási napon megdőlt a gyilkos unokatestvérének alibije.

Lehetséges, hogy mégis ketten voltak ott Bándy Kata megölésénél tavaly nyáron, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy egy kedden meghallgatott tanú szerint a meggyilkolt rendőrpszichológus többes számban kiabált támadóival.

"Ne, ne csináljátok ezt!" - idézte a Pécsi Törvényszéken a tanú Bándy Katát. A fiatalember azt állította, miközben az ablakában cigarettázott, hallotta a lány segélykiáltásait, később pedig a nyöszörgését. A tanú a Felsővámház úton egy vörösesbarna hajú lányt látott közeledni, aki hirtelen befordult az egyik meredek utcába. Ezután következett a sikítás, majd egy fekete Audi gördült ki lassan ugyanabból az utcából - vallotta a tanú.

Kihallgatták Péntek László unokatestvérének barátnőjét is, aki alibit igazolt a korábban tettestársnak hitt unokatestvér számára. A fiatal nő belezavarodott a vallomásába, ugyanis azt állította, ő és a vádlott unokatestvére, J. Olivér Komlón voltak éppen, ám a lány mobiltelefonjának cellainformációi szerint a készüléket Pécsen használták. A barátnő nem tudta ezt megindokolni a bíróságon.

A vádlott a hétfőn kezdődött büntetőperben összefüggő vallomást nem akart tenni. A felolvasott rendőrségi vallomásaiból azt tartotta fenn, amelyikben azt állította: Bándy Katát már hetekkel a gyilkosság előtt megismerte egy parkban, és nemcsak találkozgatott, hanem csókolózott, később pedig szeretkezett is vele. Kifogásolta azonban, hogy mindig csak esténként találkozhat a nővel, emiatt július 8-án kérdőre vonta őt, indulatba jött, és kézzel fojtogatni kezdte. Amikor észlelte, hogy Bándy Kata meghalt, "bepánikolt", ekkor magához vette több személyes tárgyát. Péntek László és Bándy Kata esetleges kapcsolatáról a hétfőn meghallgatott tanúk nem tudtak, illetve kizárták ennek lehetőségét. A tárgyalás szerdán szakértők és tanúk meghallgatásával folytatódik a törvényszéken.

(privatkopo.hu )

Visszafizettünk az IMF hitelből, mégsem csökkent az államadósság?

Ezen a héten egy olyan témát szeretnék tisztába rakni, mely meggyőződésem szerint a magyar emberek döntő többségének a fejében hamis adatként szerepel, és ennek következtében teljes zűrzavart okoz. Sajnos azt kell mondjam, hogy az emberek akkor hisznek el hamis adatokat, ha egy számukra fontos személy, mondjuk úgy, egy „szaktekintély” mondja nekik azokat. Egy kisgyerek például képes az iskolában verekedni iskolatársaival vagy sírva hazamenekülni, ha a többiek azt állítják, hogy nincs is télapó. Ő pedig szentül meg van győződve a télapó létezéséről, hiszen a számára a legfontosabb emberektől, a szüleitől hallotta. De ugyanez a kisgyerek más tárgyi tévedésben is hisz a szüleinek, nagyszüleinek vagy éppen a szomszéd bácsinak, és képes az ő hibás, hamis adatait átvenni és használni, sőt terjeszteni is. Egyszerűen nem kérdőjelezi meg a számára félistenként tisztelt embertől szerzett adatok helyességét.

Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm a rossz hírt, de a télapó nem létezik.

Ilyen jelenség figyelhető meg a mai magyar társadalomban is, oly módon, hogy az államadóssággal kapcsolatos adatokat a sokak számára megkérdőjelezhetetlen tekintély, Orbán Viktor mondja. Ebben a helyzetben – hasonlóan a szülők által vizionált télapóhoz – a hallgató hajlamos arra, hogy az Orbán által mondott dolgokat készpénznek vegye. Ezzel csak az a baj, hogy még a télapó nem létének lelepleződése egypár nap alatt elmúlik, és megoldódik egy kis sírással, az államadóssággal kapcsolatos hamis adatok miatti döntések és annak támogatása viszont 10-20 évre is meghatározhatja jövőnket.

Nézzük, melyik hamis adatra gondolok. Ez a hamis adat az, hogy az Orbán kormány most visszafizette az IMF hitel egy részét, amit az előző kormány felvett. Mindezt olyan szövegkörnyezetben tálalja a magyarok felé, hogy azt lehet belőle kiérteni, hogy visszafizettük, tehát csökkent ennyivel az adósságunk, érdemes volt tehát az elmúlt 3 évben elviselni az Orbán féle drasztikus megszorító csomagokat. Pedig ez egy többszörösen egymásra épülő hazugság. Először is nem úgy fizettük vissza az IMF hitelt, hogy azt megtermeltük, mint ország, hanem újabb hitelt vettünk rá föl. Még talán ezt is hallja de nem érti a magyar ember. A most lejáró IMF hitel törlesztő részletéhez a magyar állam, azaz mi magunk, úgy vett fel újabb hiteleket, hogy devizakötvényt bocsátott ki, dollárban. Az ebből a befolyó pénzből fizettük vissza az IMF hitel részletét. Sőt elárulok egy nagy titkot! Az előző kormány sem azért vette fel az IMF hitelt akkor, hogy elköltse a költségvetésben, hanem azért, hogy az előző kormányok által többek között az első Orbán kormány által felvett hiteleket törlessze.

Egy részéből pedig megemelje a valutatartalékok vészesen alacsony összegét, hogy minél kevesebb esélye legyen a spekulánsok forint elleni támadására. Jelenleg tehát nem csináltunk semmi mást, mint egyik hitelből kifizettük a másikat. A különbség mindössze annyi, hogy valamilyen érthetetlen okból kifolyólag az IMF hitelnél 2%-al drágább kamatozású hitelt vettünk föl, és ezzel váltottuk ki azt.

Pár százalékos kamatkülönbözet dollármilliárdokkal növeli az államadósságot. Többel, mint a mostani bankadók. Hoppá!

És elnézést, de kénytelen vagyok egy kis matematikát ide rángatni. Ugyanis sok ember csak legyint erre a 2%-ra, és Orbán sugallatára azt mondja, hogy ennyit megér a nemzeti szuverenitás (önállóság). Csakhogy kérem ez egy újabb hazugság, mert ahelyett, hogy növekedne a nemzeti önállóságunk, még mélyebbre ássuk magunkat az adósságcsapdába.
Nézzük a matematikát! Kibocsátottunk most 10 éves futamidejű dollárkötvényeket, 5,375%-os kamatra. Sajnos még olyan együgyű polgártársammal is találkoztam, aki olyan tudatlan, hogy a szerencsétlen azt hitte, hogy a 10 évre ennyi a kamat, és nem akarta elhinni nekem, hogy ez évi kamatmennyiség, és évente kamatos kamatok jönnek rá. Magyarul 3,25 milliárd dollárt vettünk föl 10 évre, visszafizetnünk 5,46 milliárd dollárt kell. Majdnem a dupláját, de ez minden hitel esetében így van. Amennyiben ugyanezt a hitelt mondjuk az IMF-től vettük volna újra fel, mintegy 2%-al kisebb kamatra, abban az esetben a 10. év végén „csak” 4,53 milliárd dollárt kellett volna visszafizetni. Jól látható tehát, hogy a 2% különbség, majdnem 1 milliárd dollár, azaz több mint 200 milliárd forint.

Figyelembe véve a magyar államadósságát és a folyamatosan megújítandó hiteleket – amit minden ellenkező híresztelés ellenére visszafizetni soha nem tudunk – a magyar költségvetés, ezzel a 2%-nyi kamatkülönbözettel éves szinten 350-400 milliárd forinttal fizet többet az uzsorásoknak. Ez sokkal több, mint az Orbán kormány által bevezetett bankadó mértéke. Ebből következik, hogy teljességgel érthetetlen az az álláspont, hogy azért nem veszünk föl az IMF-től hitelt, mert az eltörölné a bankadót. Így ugyan van bankadó, cserébe nincs gazdasági növekedés, és ráadásul pluszba dupla annyi kamatot fizetünk. Ennek az a folyománya, hogy ahelyett, hogy nőne a függetlenségünk, egyre jobban belemerülünk az adósságspirálba, még jobban függünk a „befektetőktől”, a spekulánsoktól.



A spekuláns befektetők persze, hogy megveszik a magyar kötvényeket, mert mi fizetjük a legnagyobb uzsorakamatot nekik. Ők még táncra is perdülnek örömükben, mi meg csak nyeljük az adóemeléseket.

Amikor valaki diadalittasan és örömtelien kijelenti, hogy elkapkodták a magyar állampapírokat vagy túljegyezték a magyar kötvényeket, az magyarul azt jelenti, hogy újabb uzsorások érkeztek hozzánk és magas kamatra, örömmel adtak nekünk pénzt és még hátba is veregettek minket. Amikor bármely politikus a hallgatóságával azt sejteti, hogy ez a fokmérője a magyar gazdaság iránti bizalomnak az otrombán és megtévesztő módon hazudik. Az állampapír értékesítés az nem a gazdaság iránti bizalom fokmérője, hanem csupán annyit jelent, hogy a világ pénzügyi elnyomói rengeteg pénzt dobtak a piacra, és helyezik ki uzsorakamatra az ilyen szerencsétlen flótásoknak, mint Magyarország. Ha már mindenáron az állampapír eladást akarja valaki bizalmi fokmérőként állítani, akkor nem az a mérce, hogy mennyire kapkodták el, hanem hogy milyen uzsorakamaton. Az elmúlt hónapokban Lengyelország például a mi 5,375% kamatunkkal ellentétben 1,3%-os kamaton bocsátott ki kötvényt. Szlovákia, Csehország, sőt még Ukrajna és Románia is több mint 1%-al alacsonyabb kamaton adta el állampapírjait. Ebből következik, hogy sikerként megélni azt, hogy a legmagasabb uzsorakamatra lejegyezték az állampapírjainkat, vagyis adtak újabb kölcsönt nekünk, tragikus és katasztrofális félrevezetése a magyaroknak.



Amúgy egy gazdaságba vetett bizalom igazi fokmérője nem az uzsorások rohama, hanem a termelésbe befektetők érdeklődése. Ugyanis egy ország akkor fog tudni felemelkedni – amúgy Orbán is ezt mondja – ha munkára épülő nemzeti jövedelmet, GDP-t tud felmutatni. Amennyiben viszont ezt a mutatót nézzük, hogy mennyi Magyarországon a beruházás, nos, ott kérem, nem hogy rohamról nem beszélhetünk, hanem mindössze arról van szó, hogy az előző kormányok által letárgyalt gyárak kezdik meg működésüket most, addig az elmúlt három évben ezen munka alapú termelő befektetők fejvesztve menekültek hazánkból, amiből egyenesen következi, hogy nem lesz milyen gyárat átadni a következő 3-5 évben. Magyarán az, aki örül vagy mást örömre késztet az uzsorás pénzügyi spekuláns befektetők újabb kölcsönének hírére, az nem tudom, hogy hogyan tervezi a harcot az államadósság ellen.
Érdemes tehát észrevenni, hogy semmilyen hitelt nem fizettünk vissza, csupán egy újabb hitellel finanszíroztuk annak lejártát, ráadásul magasabb kamaton, ami előbb-utóbb az államadósság újabb meredek emelkedéséhez fog vezetni. Ahhoz hogy az államadósság ne emelkedjen újra vagy növekednie kellene a gazdaságnak vagy újabb megszorításokat kell alkalmazni a népen. Ön szerint melyikhez állunk most közelebb?

Ráadásul elárulok egy nagy titkot Orbán Viktornak és azoknak, akik még nem tudták. Az IMF és a most állampapírt lejegyzett befektetők mögött ugyanazok állnak. Most jót röhögnek a markukba rajtunk, hogy nem az IMF-en keresztül vettünk fel tőlük pénzt, hanem a „piacról”. Hátradőlnek a székükben, rágyújtanak egy szivarra és elégedetten bólintanak arra, hogy minden a terveik szerint alakul. Így ugyanis sohasem szabadul az ország a markukból! Orbán viszont hatalmon marad. Nem baj, mondják ők, amíg veszi fel tőlünk, a magas kamatú hiteleket maradjon csak nyugodtan, nekünk jó ez így! Sőt még jó is, mert a magyarok vakon hisznek neki. Amíg hisznek neki, addig mi szépen megfejjük őket, hiszen hagyják, még menetelnek is érte, önként jönnek a vágóhídra. És elégedetten szippantanak egyet a szivarjukból.

Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2013.02.20.

Hogyan áll(t) el a tojás hűtő nélkül? - Nagyi elmondja…

A falusiak régen ismerték a módját, hogyan kell tartósítani a tojást télire. Mivel a tyúkok a téli hónapokban a kevesebb fény miatt nem tojnak napi rendszerességgel, ezért előfordulhatott, hogy mire jött a karácsonyi sütemény sütési ideje, a gazdasszonyok nem rendelkeztek elegendő friss tojással.

Ezért már ideje korán előre gondolkodtak, és még az augusztusi, szeptemberi tojásokból tartósítottak el párat. Hogy miért csak az ősz eleji tojások volt alkalmasak arra, hogy elálljanak egészen kora tavaszig? Nem tudom, de a hagyomány szerint, a Nagyboldogasszony napja – augusztus 15. – és a Kisboldogasszony napja – szeptember 8. – között tojt tojások megfelelő eljárással tartósítva bizony frissek és egészségesek maradtak, egészen Húsvétig is.

A tartósítás lényege abból állt, hogy az ezen időszakban tojt tojásokat a gazdasszony összeszedte, és egyesével sűrű meszes lébe rakta, pont olyanba, amivel a tanyák falát is meszelni szokták. A megszáradt tojások így fehérek lettek, és rájuk száradt egy vastag mész réteg. A kamrában egy nagy papír vagy fa dobozba vastagon búzát szórtak, amiből éppen annyi kellet, hogy elfedje a tojásokat. Nagymamám a sublót egyik fiókjába szórt búzát és ebbe helyezte el a megfestett, mésszel fertőtlenített tojásokat. Mikor a téli hónapokban a tyúkok nem tojtak elegendő tojást, elővette a sublót fiókjából az ősz eleji tojásokat, és ezekből készítette el az ételt. Abban az időben még hűtőszekrény sem volt, ezért mindent a kamrában, pincében, vagy az ásott kútban tároltak. Gondosan ügyelve arra, hogy ne romoljon, penészedjen meg semmi.  

Ma minden bizonnyal már nem felelnének meg ezek a tojások a hatóságok minőségi követelményeinek (?), azonban annak idején nem volt panasz a tojásokra. Nagymamám hat gyermeket nevelt fel, köztük a legfiatalabbat, édesapámat is, aki már elmúlt 60 éves. Testvéreikkel együtt jó egészségnek örvendenek a mai napig, és csak a híradásokból ismerik a szalmonellafertőzést.

Az „elálló tojások” dátuma a katolikus egyházi ünnepekhez kapcsolódott. Ez is azt bizonyítja, hogy milyen fontos is volt a paraszti világban a vallás és a hozzá kapcsolódó dátumok ismerete. Nagyboldogasszony napját augusztus 15-én tartják. Neve az ősmagyar hitvilág istennőjének nevéből ered, akinek az alakja a magyar kultúrában egybemosódott Jézus édesanyjáéval. Ezen a napon a katolikus hívők Szűz Mária mennybemenetelét ünneplik. Kisboldogasszony napját minden évben szeptember 8-án vagy valamelyik hozzá közel eső vasárnapon tartanak. Kisboldogasszony ünnepe egyben Szűz Mária születésének ünnepe is. Az egyik legfontosabb katolikus Szűz Mária-ünnep. E két dátum közötti időszakban elrakott tojások, a falvakban élők szerint, képesek voltak elállni egészen Húsvétig is.

Ezt ma már nehéz elhinnünk, pedig annak idején működött, és még ma is működhetne.

A tojások azonban sokat változtak az óta. Napjainkban hatalmas különbség van tojás és tojás között. Ahhoz, hogy jobban eligazodjunk a tojások világában, és fogalmunk legyen arról, melyik tojást javasoljuk a fentiek szerint tartósításra, érdemes megnézni ezt a rövid kis filmet: Tudatos Vásárlók Egyesülete: Tojásból lesz a csoda http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&

Mi tehát az igazság a tojások minőségét illetően? Az igazság a tyúkban van, akinek ha megadjuk az esélyt arra, hogy úgy éljen, ahogyan azt a Jóisten elrendelte, gondoskodik arról, hogy olyan tojást kapjunk, ami akár Húsvétig is eláll, hűtőszekrény nélkül is. 

Szerző: Bárány Angéla, vidékfejlesztési agrármérnök

Felhasznált irodalom:

Tojásból lesz a csoda - http://www.youtube.com/watch?v=ksqhop_2j-I 

Kisboldogasszony: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kisboldogasszony

Nagyboldogasszony http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyboldogasszony

Kép forrás: http://kertesz.blog.hu/?token=5d9c7e0d2647ff36b55f9b6058186ff9&

Javasolt cikkek: divany.hu: Alapkonyha: tojásügyi kisokos - http://divany.hu/alapkonyha/2012/08/17/tojas_kisokos/

privatbankar.hu: Így tudhatjuk meg, hogy milyen tyúk tojásait esszük - http://privatbankar.hu/fogyaszto/igy-tudhatjuk-meg-hogy-milyen-tyuk-tojasait-esszuk-247448

Forrás: http://www.felsofokon.hu/ut-a-fenntarthato-fejlodes-fele/2013/02/20/elallo-tojasok-es-minden-amit-a-jo-tojasrol-tudni-kell

MEGOLDANI A (NEM-LÉTEZŐ) BŰNÖZÉST

Szerencsére nincs jelentős erőszak- és lopásrablás- bűnözés Magyarországon. Olyan ez, mint az infláció és a munkanélküliség, melyek sekély hívatalos mértékeit egész Európa irigyli tőlünk. Bármilyen sületlenséget lehet lenyomni egy nép torkán, ha nincs aki erőteljesen közvetítje az átlagember hangját, már pedig nálunk a média, az önkormányzatok, a szakszervezeti vezetők és egyéb civil egyesületek valami miatt nem igen jeleskednek e téren. Szóval, mivel állítólag nincs nálunk jelentős közbiztonság hiány, ez csak olyan tegyük fel írás, azaz tegyük fel hogyan lehetne orvosolni józan eszű, logikus megoldásokkal egy nem-létező problémát. A teljes megoldás persze, a bűnözők szigorú büntetése mellett, a munkanélküliség felszámolása lenne, de erre bizonyára még sokáig várhatunk.

Tegyük fel, hogy vannak szépszámban és egyre többen olyanok, akik vendégségbe hívják magukat mások otthonába (általában az éjjeli órákban) és távozáskor magukkal viszik az ott talált aranyezüst csecsebecséket (házassági gyűrű, apró ékszerek, szuvenír-érmek, stb.), amiket aztán nyugodtan kézpénzre válthatnak az ország egyik számos zálogházába teljes anonimitás garanciával, hiszen zálogosításkor nálunk 3 millió Ft-ig nem kell kérni személyazonosításra vonatkozó adatot az ügyféltől... Tudjuk, hogy ilyesmi nem történik meg nálunk, de ha tegyük fel mégis gyakori lenne, vajon nem lenne célszerű szigorú személyazonosításra és ellenőrzésre kötelezni a zálogházakat?

Tegyük fel, hogy vannak szépszámban és egyre többen, akik szenvedélyesen gyüjtik a fémeket és akiket néha olyannyira elragad a szenvedély, hogy mások tulajdonában lévő fémtárgyakat is begyűjtenek, amikor éppen nem köztulajdonban lévő vasúti csavarokat, villany és távközlési kábeleket, zsilip berendezéseket, stb. Ez persze nem igen fordul elő nálunk, de ha tegyük fel mégis gyakori lenne, vajon nem lenne célszerű állami monopoliummá tenni a fémkereskedelmet annak érdekében, hogy a kereskedők nem a profitra és a mennyiségre koncentráljanak, hanem a szabályok betartására? Ezt a lehetőséget meg is említette tavaly valamelyik parlamenti képviselő, de aztán nem lett belőle semmi. Olyan ötlet is felmerült, hogy az életveszélyt okozó fémlopások terrorcselekménnyé legyenek minősítve, de ez is az ötletelés színten maradt.

Egy "cella" a kecskeméti börtönben...

Tegyük fel, hogy vannak szép számban és egyre többen olyanok, akik -az átlagembertől eltérően- nem félnek a börtöntől, mert jó hírnevüket illetően nincs veszítenivalójuk, sokgyerekes családokban úgy is hozzászoktak a börtönéletet jellemző zsúfoltsághoz (sőt egyre többen már börtönben születnek) és tudják hogy a börtönben amúgy is gyakran jóismerősökkel és rokonokkal lehet találkozni. A bűnöző körökben tudják azt is, hogy viszonylag jó az ingyenes koszt, télen állandó az ingyenes a fűtés (nem mint néhány iskolákban), nem kötelező dolgozni, van ingyenes konditerem is és még diplomát is lehet ingyen szerezni, nem beszélve az ingyenes orvosi ellátásról, beleértve a fogászati kezelést amit a tisztességes emberek közül egyre kevesebben engedhetik meg maguknak és így tovább. Azt is tudják a rutinos bűnözők, hogy a kevés börtön mindig zsúfolt, aminek köszönhetően az elitéltek sok esetben csak hónapok után vonulnak rács mögé, amikor felszabadult egy hely... feltéve persze, hogy aztán önkéntesen be is vonulnak. Ráadásul -az áldozatok és potenciális áldozatok ezt kevesen tudják, de a rutinos bűnözők annál is inkább- tavaly április óta húszezer forintról ötvenezerre emelkedett az értékhatár ami alatt egy lopás, sikkasztás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, szándékos rongálás, csalás, stb. csupán szabálysértésnek számít, vagyis általában nem jár börtönbüntetéssel. Szóval tegyük fel, hogy a felsoroltak miatt sokan csöppet sem rettegnek a börtöntől, ami ezáltal nem is jelenthet számukra komoly visszatartó erőt. Ez persze csak feltevés, a fantázia szüleménye, de ha mégis lenne ilyen, vajon nem kellene több és egyben szigorúbb börtön azért, hogy legyen megfontolandó ára a bűnözésnek, hogy bűnözők tömegei ne furikázzanak szabadon hónapokig cellahelyre várva, hogy ne kelljen következmény-nélküli szabálysértésnek minősíteni egy félhavi minimálbér értékű lopást és, hogy valóban lehessen alkalmazni a három csapás törvényt a rutinos ragadozókkal szemben? Persze, ilyenkor az a szokásos válasz, hogy nincs erre pénz, de vajon mi kerül több pénzbe: az, hogy felépüljön egy tucatnyi új fegyház (ami egyébként jól jönne a haldokló építőiparnak) vagy az, hogy tovább virágozzon a mindennapi, megélhetési bűnözés?

Nagy ára van annak, amikor elszaporodik az erőszakos és vagyon-elleni bűnözés egy kis országban. Sokan (először a falukban és a kisvárosokban, de hamar a nagyobb városokban is) nem tudnak már nyugodtan aludni s ez előbb-utóbb károsan hat a lakosság egészségi állapotára. Azon sem kell csodálkoznunk, hogy a mindennapi, megélhetési bűnözés elszaporodása következtében egyre kevesebb turistának van kedve meglátogatni a magyar vidékeket és egyre több német vagy osztrák nyugdíjjas véglegesen elmegy, akik egy magyar faluban szerették volna befejezni életüket (és közben persze elkölteni a nyugdíjjukat). A legnagyob árat azonban a következő magyar nemzedékek fizethetik, mert a mindennapi, megélhetési bűnözés elszaporodása azzal jár, hogy a sok kisbűnözőkből és a kis bűnbandákból előbb-utóbb nagybűnözők és félelmetes bűnszervezetek jönnek létre, amelyek könnyen irányítás alá veszik a politikai hatalmat egy kis országban...

Szélvéső

Nagy lehetőséghez jutott Kína a Hormuzi-szorosban

Kína átvette a délnyugat-pakisztáni Gvadar kikötő üzemeltetését. A lépéssel stratégiai fontosságú kijárathoz jut a Hormuzi-szoros felé, biztonságosabbá teheti tengeri olajszállítmányainak útvonalát, egyben logisztikai alternatívához is jutott.

Kína importolaj-szállítmányainak 80 százaléka az Indiai-óceán és a Csendes-óceán közötti Malaka-szoroson keresztül halad át, és Peking számára megnyugtató egy új lehetőség. Szakértők szerint az Afrikából és a Közel-Keletről származó olaj és gáz Kínába szállításának útja Gvadar jóvoltából ezer kilométerekkel rövidülhet le.

A kikötő építésének 250 millió dolláros költségeihez Kína 75 százalékban járult hozzá, de 2007-ben a szingapúri Port of Singapore Authority (PSA) kapta meg 40 évre a kikötőt. Feltételezések szerint Pervez Musarraf akkori pakisztáni elnök nem akarta Washington neheztelését kiváltani azzal, hogy a kínaiaknak adja a kezelési jogot.

A PSA és partnerei azonban a sajtóban nem részletezett okokból nem tudták teljesíteni szerződésben vállalt kötelezettségeiket, köztük további több százmillió dolláros beruházásra tett vállalásukat. A kikötő működtetéséhez, illetve szolgáltatásainak biztosításához még jelentős infrastrukturális fejlesztésekre van szükség. Jelentések szerint lényegében nincs is használatban, állítólag tavaly november óta nem látogatta hajó.

Az üzemeltetésre korábban szerződött PSA és a Chinese Overseas Port Holdings Ltd. közötti megállapodás ünnepélyes szentesítésén hétfőn jelen volt Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök is. A kínai külügyminisztérium szóvivője kedden kérdésre válaszolva annyit jegyzett meg, hogy Kína és Pakisztán együttműködése elősegíti a térségi stabilitást és fejlődést.

A szerződés szerint a kínai vállalat teljes felelősséggel tartozik a kikötő működtetéséért, de az Pakisztán tulajdona marad. A hasznon osztoznak. Kína a most folyó 12. ötéves programjában már arra készült, hogy felgyorsítja a vasúti- és az autópálya összeköttetés megépítését Gvadar és az északnyugat-kínai Hszincsiang Kasi (Kasgár) városa között.

A vasútvonal építésének ötlete még Pervez Musarraf elnöksége idején vetődött fel 2008-ban egy olajvezeték kiépítésével együtt. Úgy tudni, a beruházások előkészületei már megkezdődtek.

A kikötő átvételéről szóló bejelentésre különbözőképpen reagáltak Pakisztán szomszédjai, míg például Újdelhi aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Peking úgymond "az Arab-tengeren potenciális haditengerészeti bázishoz jutott", Teherán kommentálás helyett bejelentette, a kikötőtől harminc kilométerre nyugatra, a maga területén, új tengerészeti bázist épít.

Liu Csien Kína iszlámábádi nagykövete igyekezett megnyugtatni a nemzetközi közvéleményt, és azt hangoztatta, hogy egyetlen országnak sem kell fenntartásokkal kezelnie a kikötő átvételét, egyben alaptalannak nevezte a feltételezést, miszerint Kína katonai célokra szeretné használni a Gvadart.

Megfigyelők mindazonáltal arra hívják fel a figyelmet, valószínű, hogy Kína a pakisztáni haditengerészet számára fejleszti majd a kikötőt, és hosszabb távon - potenciálisan - maga is számol vele. Pakisztán és Kína között olyan fokú a politikai bizalom, hogy erre reális lehetőség mutatkozik.

http://hvg.hu/vilag/20130219_Oriasi_lehetoseghez_jutott_Kina_a_Hormuzi

Fokozott készenlét

A szombati megmozdulás után komoly erők feszültek egymásnak. Senki ne ringassa magát illúziókba, hogy komoly erőcsoportosítás nyomásgyakorlása nélkül le fognak mondani valakik a sok ezer milliárdos jogtalan követelésről.

Állítólag már feljelentett a NAV-nál egy ál-érdekvédő szervezet vezetője, szeretettel és tárt ajtókkal várom a NAV embereit, nyitott könyv vagyok számukra is. Volt, van és mindig lesz olyan aki a saját egóját és irigységét táplálva beáldozná a nép és a nemzet érdekét, saját érdekében.

A legújabb híresztelések szerint, a civil oldalt dr. Léhmann György és Barabás Gyula képviselné. Na ott lenne vége a dalnak. Több okból is. Léhmann úr többször kinyilatkozta, hogy a bankokat megilleti a deviza árfolyam különbözete, amely kijelentése olyan ismeretbeli hiányosságokra mutat rá, hogy nem képviselhet egy 3-4 milliós társadalmat. Ami Barabás Gyulát illet, csak annyit tudok róla, hogy kb. 8 hónappal ezelőtt a Bankszövetség egyik tisztségviselője telefonon elmondta, hogy csak a BAÉSZ-al nem tudnak szót érteni, itt van például Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke, akivel kiváló kapcsolatokat ápolnak. Én ezt el is hiszem, hogy így van, hiszen évekig az MNB-től kapta a fizetését Barabás úr.

Az én véleményem az, hogy olyan személy nem képviselheti a civil oldalt elfogulatlanul, aki korábban bármilyen kapcsolatot ápolt a bankárkaszttal és arról se feledkezzünk meg, hogy az ügyvédi kamara elnöke óva intett attól, hogy bárki megkérdőjelezze ezeket a szerződéseket.

Minden jel arra mutat, hogy egy háttérpaktum keretén belül igyekeznek kiszorítani még a tárgyalások közeléből is. Ebbe becsatlakozni látszik az Evangélikus Egyház püspöki tanácsa is, aki Doubravszky György mellett tette le a voksát és ugyancsak ismerethiányosságról tettek tanúbizonyságot kiadott közleményükbe. Egy nagyon veszélyes játszma van kialakulóban, mert eddig az egyházak szó nélkül tűrték a több ezer öngyilkosságot. A politikai pártok megosztó gyakorlata után az egyházakat is be fogják vetni, hogy elfogadtassák a közvéleménnyel a pénzügyi jogok biztosát, aki úgy néz ki, hogy máris visszaél hivatali hatalmával.

Vigyázó szemeinket egy pillanatra sem hunyhatjuk le, fokozott készenléti állapotban kell lenni. Mindenki folytassa a már megkezdett toborzó munkáját lakhelyén, mert ha a szükség úgy hozza, akkor sokkal nagyobb létszámban kell megjelennünk.

Alább a Bankcsapdások közleményét olvashatják.

Kásler Árpád
Kelt: Gyulán, 2013. 02. 18

---

A Bankcsapda Érdekvédelmi Civil Szervezet „Közleménye” a pénzügyi jogok biztosa által felállítandó devizahiteles háromoldalú tárgyalódelegációval kapcsolatban:

Amit Doubravszky György pénzügyi biztos kijelentett a Bankcsapda Egyesülettel való találkozásakor 2013. február 15-én, pénteken:

Aki a konferenciáján részt vett, felszólalt, azokkal biztosan nem kívánja a civil oldalt létrehozni. Így se Makkos Albert közgazdász, se Róna Péter, se Barabás Gyula nem lehet a civil oldal képviselője, valamint az érdekképviselettel foglalkozó szervezetek vezetőivel sem kívánja a civil oldalt képviseltetni.

Egyelőre azt tudjuk kivel nem kíván együttműködni, tárgyalásokat folytatni a „devizahitelezés” új pénzügyi biztosa.

Aggodalmunkat fejezzük ki azzal kapcsolatban, hogy az Állam és a Bankok iránt elfogult pénzbiztos, vajon milyen szakmai szempontok alapján „válogathat” a civil oldal képviselői közül… Továbbá milyen szempontok alapján válogatja majd ki az Állam és a Bankok képviselőit, gondoljuk naivan, hogy nemcsak a civil oldal összetételét szerkesztheti önállóan.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a pénzügyi jogok biztosa hivatali feladatán, hatáskörén jelentősen túlterjeszkedve a civilek, károsultak képviseletével kapcsolatos állásfoglalását kirekesztően gyakorolhatja.

Láthatóan már most nem szerencsés, hogy a pénzügyi biztos által ellátandó kiemelten fontos feladatokat egy bankot alapító személy láthatja el, ennek a hátrányos következményeit már érzékelhetjük, ráadásul a bankalapítási ötlete (elfogultsági ok) éppen a deviza konstrukció banki károsult ügyfeleire alapoz, illetve abból kíván építkezni.

Az új pénzügyi biztos által összeállítandó háromoldalú tárgyalásoktól, melyet a „devizahitelezés” állítólagos megoldása érdekében kíván létrehozni, teljes mértékben elhatárolódunk. A civil oldal elkötelezett, hiteles érdekképviselőinek és érdekvédőinek a teljes mellőzésével létrejövő tárgyalódelegáció hitelességével és elfogulatlanságával kapcsolatban aggályaink keletkeztek.

Falus Zsolt Ferenc
B.É.C.S.

http://kaslerarpad.hu/?p=2726

"Ellenségem ellensége a barátom"- szól a mondás. A több ezres Kossuth téri tömeg, pártszónokok és "érdekből fizetésért érdekképviselők" nélkül is azt kapta, amit ígértek a számára. Árpi nem hazudott. A "kormány barátkozási szándéka és segítőkészsége" azt mutatja, és hogy megint csak egy szólás-mondással éljek, "sok az eszkimó, de kevés a fóka" (természetesen a mohó fókavadászok féltenek bennünket... a volt bűntársaiktól). Valójában arról szól a fáma, hogy a nagyobb halaktól - a kisebb bankoktól - is akadnak nagyobb "halak". Ezek a "kisebb halak" eleszik előlük a hatalommámorukat, és felsőbbrendűségüket tápláló eleséget, vagyis a sok kis "planktont", a megvezethető és táplálékul szolgáló emberek tömegének vagyonát, munkaértékét, és életlehetőségeit.

Miért barátom az, akit a "másik" ellenségem küldött, hogy "segítsen"? Mert "pénzben nincs barátság", és ez elsősorban azokra érvényes, akiknek lehetőségükben áll megszerezni mindent és eldönteni, hogy ki legyen a "kedvezményezett". Mint már oly sokszor írtam, a Bilderberg Group legfelsőbb irányításának nem áll érdekében, hogy "hű csatlósaik" ellopják előlük a koncot (mert pénzben nincs barátság). A harc a bankok ellen, összekapcsolódik a nagyobb bank -és nagy befektetői érdekeltségek azon érdekeivel, hogy ne csak operatív úton likvidálják a mára már szükségtelen, mohóság táplálta önérdekből született "katonáikat" (szexbotrányok, általuk generált csalások kiteregetése, csőbehúzás stb.), és kivégzésüket rábízzák a cirkuszt és kenyeret követelő népre.

A "Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei" elég világosan megfogalmazza a feladatokat, és a tennivalókat. Doubravszky Györgynek azt a feladatot kell végrehajtani, hogy kormányszinten húzódozzanak egy kicsit, mint a "szűzlány" (tőlem és a Gellért-szobortól), miközben látványosan támogatni kell az amúgy jogos és törvény szerint is elítélendő törvénytelenséget feltáró és kifogásoló BÁÉSZ-t. Nekünk, kisembereknek, átlagpolgároknak, megvezethető és megvezetett emberkéknek, nincs is más választásunk, csak annyi, hogy elfogadjuk, a most a kormány által nyújtott "jobbot". Még akkor is, ha tudjuk, nem a mi érdekünkben teszik amit tesznek, hanem felsőbb érdekek, távlati megfontolások miatti parancsra. Igaz, ugyanez a kéz írta alá több ezer hiteles halálos ítéletét, és ez a kéz tartotta a markát a bankok felé a csalás takargatásáért is. Nem kell megijedni, nem vagyunk hülyék. Árpi sem az, de ne feledjük, a "baráttá leereszkedő" ellenség, és számukra is ellenséggé vált ellenségeink sem azok. "Ellenségem ellensége a barátom"- szól a mondás. A több ezres Kossuth téri tömeg, pártszónokok és "érdekből fizetésért érdekképviselők" nélkül is azt kapta, amit ígértek a számára. Árpi nem hazudott. A "kormány barátkozási szándéka és segítőkészsége" azt mutatja, és hogy megint csak egy szólás-mondással éljek, "sok az eszkimó, de kevés a fóka" (természetesen a mohó fókavadászok féltenek bennünket... a volt bűntársaiktól). Valójában arról szól a fáma, hogy a nagyobb halaktól - a kisebb bankoktól - is akadnak nagyobb "halak". Ezek a "kisebb halak" eleszik előlük a hatalommámorukat, és felsőbbrendűségüket tápláló eleséget, vagyis a sok kis "planktont", a megvezethető és táplálékul szolgáló emberek tömegének vagyonát, munkaértékét, és életlehetőségeit.

Miért barátom az, akit a "másik" ellenségem küldött, hogy "segítsen"? Mert "pénzben nincs barátság", és ez elsősorban azokra érvényes, akiknek lehetőségükben áll megszerezni mindent és eldönteni, hogy ki legyen a "kedvezményezett". Mint már oly sokszor írtam, a Bilderberg Group legfelsőbb irányításának nem áll érdekében, hogy "hű csatlósaik" ellopják előlük a koncot (mert pénzben nincs barátság). A harc a bankok ellen, összekapcsolódik a nagyobb bank -és nagy befektetői érdekeltségek azon érdekeivel, hogy ne csak operatív úton likvidálják a mára már szükségtelen, mohóság táplálta önérdekből született "katonáikat" (szexbotrányok, általuk generált csalások kiteregetése, csőbehúzás stb.), és kivégzésüket rábízzák a cirkuszt és kenyeret követelő népre.

A "Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei" elég világosan megfogalmazza a feladatokat, és a tennivalókat. Doubravszky Györgynek azt a feladatot kell végrehajtani, hogy kormányszinten húzódozzanak egy kicsit, mint a "szűzlány" (tőlem és a Gellért-szobortól), miközben látványosan támogatni kell az amúgy jogos és törvény szerint is elítélendő törvénytelenséget feltáró és kifogásoló BÁÉSZ-t. Nekünk, kisembereknek, átlagpolgároknak, megvezethető és megvezetett emberkéknek, nincs is más választásunk, csak annyi, hogy elfogadjuk, a most a kormány által nyújtott "jobbot". Még akkor is, ha tudjuk, nem a mi érdekünkben teszik amit tesznek, hanem felsőbb érdekek, távlati megfontolások miatti parancsra. Igaz, ugyanez a kéz írta alá több ezer hiteles halálos ítéletét, és ez a kéz tartotta a markát a bankok felé a csalás takargatásáért is. Nem kell megijedni, nem vagyunk hülyék. Árpi sem az, de ne feledjük, a "baráttá leereszkedő" ellenség, és számukra is ellenséggé vált ellenségeink sem azok. Van aki látja ezt, és láttatni is akarja: Igaza van Árpinak, "nem kell félni", mert a LIBOR-botrányt sem egy túlbuzgó oknyomozó riporter, vagy egy gyónási titkot megszegő, a pápa lemondását előre látó, illegalitásba vonuló pap hozta nyilvánosságra, hanem az amerikai elnökséget is befolyásoló és eldöntő médiamágnás Bilderberg-tag "felső vezető", Rupert Murdock. Gondolom sokak számára világosságot gyújt az a szituáció is, hogy az ilyen önleleplezések mit jelentenek, milyen célokat szolgálnak, csakúgy mint Doubrovszky "együttérzése".

Már nem is tudom, kinek az öreganyja mondta, hogy bárkit, "csalásokkal, lopott -történelemmel, -ideológiával és fajelmélettel, hamarább utolérnek, mint a sánta kutyát". Valami Shlomo rémlik, Köves, vagy Morel, nem emlékszem... de az biztos, hogy aki mondta, tudta, kikre gondolt. Én már gondolni sem merek valami etnikumra, fajra, vagy vallásra, mert magatartásom "jogkövető", igaz hogy én is csak kullogok a jog után és sohasem érem utol, hogy betartsam, mint a magyar bíróságok, de én nem tudom betartatni, ők meg nem akarják...
Az Orbán-kormány valóban nehéz helyzetbe van, és kénytelen áttolni Hágának a döntés felelősségét, mivel a magyar törvények ugyan lehetővé tennék a széllel szembeni vizelést, de azt már nem vállalják kormányék, hogy a jog alkalmazásáért cserébe rájuk borítsanak egy USA, egy nyugat-európai és egy izraeli bilit, amikor az orosz esernyőért sem tudnak fizetni, vagy cserébe adni (akkor is kapnak néhány kokit, ha van rajtuk sapka, meg akkor is, ha nincs)...

Tulok