Baj van, útra kell kelni.

Baj van!

A rendszer, s így a teljes infrastruktúra összeomlott. Nincs gáz, áram, víz. Nem működik a telefon, az internet, nincs lehetőség kommunikálni a hatóságokkal. Nincs mentő, tűzoltó, postás. A rendőrség nem ura a helyzetnek, a katasztrófa védelem hozzánk még nem jutott el, s valószínűleg nem is fog. A katonaságnak nyoma sincs, pár – vélhetőleg szökött – katona jelent meg tegnap, de csak egyikük helybéli a többi mára már eltűnt. A benzinkúton nincs már se benzin, se gázolaj, s az emberek egymást ütik-vágják a maradék üzemanyag reményében. A helyi bolt teljesen kiürült, néhány hajfestéken kívül már mindent elvittek. Ki fizetve, ki fosztogatva. Teljes a káosz. Az elemes rádióban sugárzott adás napokkal van lemaradva az események mögött.
Nem működnek a szennyvízátemelők. A mélyebben fekvő részeken a hidrosztatikai nyomás tolja fel a szennyvizet. A fürdőszobában már elviselhetetlen a bűz… fertőzésveszély alakult ki. S óráról órára rosszabb a helyzet… folyik a szar a lakásba, lassan, feltartóztathatatlanul. Az utcán a tegnap még a helyzetről diskuráló szomszédok eltűntek, helyette elvétve lövések hallatszanak. Káosz mindenhol. Innen el kell menni, biztonságba kell helyezni a családod…

Baj van, útra kell kelni.

Egy ilyen világban nincs irgalom, nincs szánalom, nincs rend. A megmaradt rendfenntartók az aktuális elit védelmét látják el, melyek készletei kisebb kolóniák ellátására lesznek elegendőek. Akinek esze van, az menekül. Márpedig az elitnek pontos modelljei vannak és forgatókönyvek, megoldások azokra. Legalábbis ez lenne logikus. Helyek, élelmiszer, gyógyszerek, védelem. Kidolgozott élelmezési, közlekedési, védelmi, egészségügyi koncepciók.
Ezek a kisebb városállam jellegű kolóniák, hogy hol és miből alakulnak, nos, ne legyenek illúzióink. Vannak. A jövőben ezek lehetnek a legveszélyesebb helyek számunkra, az ott élő elit és kiszolgálói a legveszedelmesebb ellenfelek, akiket jobb elkerülni, mert a készleteik védelmének érdekében gondolkodás nélkül halomra lőnek minket. Szó nélkül, vagy esetleg egy rövid „fertőzöttek vagyunk” félmondattal segítve át minket a másvilágra. A jelenlegi helyzeti előnyükből adódóan olyan készletek birtokában lehetnek, melyek akár hosszú évekig biztosíthatják számukra a túlélést.

A szétesett fegyveres erőkből, a szervezett bűnözőkből verbuválódott fegyveres csoportok, avagy a fegyveres csürhék egy társadalmi összeomlásban valószínűleg centralizáltan egy-egy olyan terület köré fognak összpontosulni, mely készletekkel ellátott. Katonai lerakat, PV (Polgári Védelem) raktár, gyár, elosztó központok, bevásárló központok, lerohant menekült táborok. Ezeket a csoportokat és így a helyeket messze el kell kerülni. A férfiakat nagy valószínűséggel megölik, hacsak nem volt röviddel korábban nagyobb emberveszteséggel járó összetűzésük. Ez esetben a férfi a ranglétra legaljára kerülve a csoport tagjává válik, miközben feleségét a csoport megerőszakolja, esetleg utána meg is öli. A gyerekeket nem kímélik meg, ha nincs hasznuk belőlük. A lőszer takarékosság miatt ne reménykedjünk egy gyors tarkólövésben, nagyobb valószínűséggel halunk meg kés által. Hadd ne részletezzem. Kerüljük el ezt a veszélyt!

A fogyásban lévő élelmiszer és gyógyszer készletek, a vízhiány, a fertőzésveszély (szennyvíz!) és a fosztogatók miatti közvetlen életveszély ráveszi az embereket, hogy a periféria felé húzódjanak.

A jelenlegi lakóhelyeink, azok állapota, kialakítása stb. nem alkalmasak arra, hogy hosszú és akár középtávon védelmet nyújtsanak. A fosztogatók számára értékes préda és a védelmet előbb, mint utóbb biztosan áttörik. Ha ezt megvárjuk, meghalunk. Bármennyire is képzettek vagyunk, egy átlagos lakóházban nem tudunk ellenállni a fertőzésnek, vírusoknak, ahogy a fosztogatóknak sem. Hiába tudnánk – esetleg – kellő komfortot biztosítani a családunknak, az másnak is kellene!
Kevés az a szerencsés, aki olyan helyen és házban lakik jelenleg, és már most is úgy gondolkodik és él, hogy egy ilyen vészhelyzetben be tudja rendezni és biztonsággal élni a saját kis mikrovilágát. Egy alföldi tanya vagy egy hegyvidéki modern ház csak korlátozottan alkalmas…

A megoldás az elkerülés. Bármennyire nem akarjuk, el kell hagynunk az addigi élőhelyünket*. De vajon hová menjünk?
(*A mentális /=fejben történő/ felkészülésnek erre kell koncentrálnia: az addig megszokott életvitel, családi ház stb. teljes „megsemmisülésére”. Ha erre nem készül fel az ember, nagyon súlyos pszichés stressz éri, ami vészesen legyengítheti. Röviden… belebetegedhetsz, hogy minden megváltozott és üres tekintettel magad elé bambulva várod, a fotelből bámulva az üres tévéképernyőt, a fosztogatót, aki jó esetben fejbe ver egy fejszével, rossz esetben átvágja a torkod.)

Hová menjünk?

Ez az iromány elsősorban a városok Átlag Béla lakóiról, illetve lakóinak szól, nem a vidéki gazdáknak, még kevésbé a képzett szakembereknek. Az első két rész óta csak rosszabbodott a helyzet, mind a hazai, mind a nemzetközi. A felkészülés már félig nyilvános stádiumba érkezett. Katasztrófavédelmi összeírás és gyakorlat, fegyveres kiképzés a tűzoltóknak, Svájcban az atombunkerek (270.000 darab!) ellenőrzése… hosszasan lehetne sorolni az intő jeleket. A proaktív emberek egyre jobban félnek, illetve aggódnak a jövő miatt, és joggal. Persze, akik homokba dugják a fejüket és élvezik a jelen mesterségesen fenntartott cirkuszát és bábeli zűrzavarát, azok ebből semmit sem éreznek vagy érzékelnek.
A „lelkes” amatőrök – mert hála Istennek még mindig azok vagyunk! – filmekből, könyvekből, fórumokról próbálnak ötleteket meríteni és azokat a gyakorlatban is kipróbálni a jövőbeli boldogulásuk érdekében. (Hangsúlyozom: nem válhat ez mániává, egészséges mederben kell a felkészülést tartani! Ha tévednék… legalább hasznos tudásra tettem szert és sokat voltam a természetben alapon!) De amiről nem szólnak ezek az irományok és filmek, az egy olyan vészeseti terv készítése, amit akár bárki meg tud magának csinálni.
Volt idő, amikor nem értettem, hogy az egyszerű, ezen a téren valódi értékkel bíró tartalmat és tudást miért nem adják át, akár már iskolás korban. Voltak már háborúk, vannak is szerte a világban, s minden jel szerint baj közeleg, szóval szükség lehetne (és valószínűleg lesz is) erre a tudásra. De nem.  Nem adják át ezt a tudást. Egy magas beosztású, szakszolgálatos ismerősömmel folytatott beszélgetés mutatott rá arra, ami mindvégig ott volt az orrom előtt. Egy kisebb csoportnak tartottam képzéseket, saját pedagógiai vonal mentén. Nem a fizikai kipurcanás volt a fő téma, hanem a boldogulás és annak megtervezése. Akár hosszú távon is. A beszélgetés közben fölvetődött ennek a jelen világunkban nem hogy nem hasznos, hanem kifejezetten káros volta: „megtanítod őket eltűnni!”

Ott, akkor ráébredtem arra, hogy ami nekem néhány éve készségszintű tudás, amit átadni próbálok olyan embereknek, akik tartanak attól, hogy a jelenleg még meglévő „szappanbuborék” rövidesen kipukkan, szóval ez a tudás veszélyes. Veszélyes a jelenlegi rendfenntartásra, bűnüldözésre. Nem azon a szinten, hogy emberek megtanulnak tájékozódni, tüzet gyújtani esetlen vizet szűrni. NEM! Ami veszélyes az a tervszerű gondolkodás és az előkészület. Ebben persze benne vannak gyakorlati készségek is, amiket jelenleg pénzért cserébe (erre szakosodott közösségeknél) bárki elsajátíthat.

Miért is írom ezt ebben a megvilágításban? Mert egy rendfenntartói szinten meglévő, véleményem szerint a mostani témával parallel és önző gondolkodás az, ami nem teszi lehetővé akár mindenki számára annak a gondolkodásnak az elsajátítását, amely segíthet egy valóban reménytelen helyzetet megoldani, amiben jelenleg a lakosság java a rendfenntartásra /Katasztrófa Védelemre/ lenne ráutalva. Az már lényegtelen jelenleg, hogy ebben a pillanatban ők maguk és a családjaik sincsenek valódi biztonságban. A jelenlegi koncepciók, ha vannak, az egyént nem veszik figyelembe… nem tudok róla. Sőt! Kifejezetten azt a gondolkodást helyezik előtérbe, hogy tömbként tekintenek a lakosságra. Ez az egyik oldalról persze érthető, az ő oldalukról, de egy realizálódott veszélyhelyzetben közel sem biztos, hogy az általuk kidolgozott vészeseti koncepció megállja a helyét mindenki számára. Hiába jelennek meg a szomorú hírek a nemzetközi médiában ezután/ eközben, hiába hivatkoznak vis major helyzetre.

Vastagon le fogod szarni a parkettás, pizsamás szakember beszédét a TV-ben, amikor a töketlen intézkedést, elégtelen ellátást, a fosztogatásokat, gyilkosságokat a következővel fogja elkendőzni: vis maior* helyzet van.

*vis maior: olyan alapvetően természeti erők által okozott esemény, amelynek bekövetkezése egyrészt nem előre kiszámítható, másrészt emberi beavatkozással nem elhárítható.

Én úgy gondolom, ahogy a családunk jövőjét egy adott infrastruktúrával fenntartott civilizációs közegben megtervezzük (már aki), de nem tart sokból mindezt a központi ellátó elem nélkül is átgondolni. Az előző irományom (1. és 2. részek) erre vezeti rá az embert és az adott élőközegének a védelmére, ellátására és infrastruktúra nélküli használatára. Utaltam arra, hogy a pl. lakótelepeken élő embereknek rövidesen el kell hagyniuk az életterüket. Áll ez azokra is, akik ugyan kertes házban laknak, de a házban nincs alternatív fűtés, csak vezetékes víz van, nem védhető és nincs tartalék élelmiszer. Vagy csak úgy egyszerűen a felelősen gondolkodó emberekre, akik többre tartják maguk és családjuk életét egy tömbösített intézkedéseknél és hivatkozásoknál.
Az összes katasztrófafilmben, ahol az urbánus (=városi) környezet élhetetlenné válik, egy igen sarkalatos pont a menekülés, elvándorlás máshova. Fontos, hogy legyen hova, mert az reményt, lehetőséget ad egy reménytelen helyzetben. Egy VK (=vészeseti terv) elkészítése elvi szinten nem nagy dolog. Egyszerű elméleti tudásanyag elsajátításával, ami leginkább egy gondolkodásmód, bárki képes lehet összerakni a gerincét és ezzel már tett valamit. Amitől mindez egyedivé válik és professzionálissá az már persze gyakorlati tudást és tereptapasztalatot is igényel. Ez lesz az izomzat a vázon, ami lehet egy satnya, életre éppen, hogy alkalmas, lehet egy átlagos, ami talán elegendő a családtagok boldogulására is és lehet olyan teherbíró és alkalmazkodásra képes szervezet, amely az előre nem kalkulált helyzetek megoldására is képes lehet… mindez persze elvben.

Megpróbálom közérthetően szétszecskázva megfogalmazni a gondolataimat. Lesznek olyan gondolatok, utalások, kunsztok, amikre hivatkozok. Ezeket nem fejtem ki egyenként, nem részletezem. Vannak túlélős könyvek, amiket felütve el lehet olvasni. Nem a plagizálás és a száraz idézet a célom. Az csak a csontváz. A csontváz izomzat nélkül nem működik, az izomzat pedig irányítás nélkül nem működik rendszerben.

Amit megpróbálok leírni az a egyedi rendszer elkészítésének a receptje.

Már akkor tettetek valamit, ha van térképetek. Nem csak sima autós, hanem turista, vagy akár UTM. Jelenleg meg lehet vásárolni, le lehet tölteni szinte mindent a netről. Hiába tudod hova akarsz eljutni, hiába vagy tisztában most azzal az útvonallal, amit meg akarsz tenni, ha egy vészhelyzetben esélyed sincs a jól ismert helyeken közlekedni. Nincs jelzőlámpa, az utak bedugulva, fosztogatók, katonák… lényeg: nem tudsz arra menni biztonságosan, amit ismersz. Baromira egyszerűen le tudjátok ezt modellezni magatok is. Keress egy térképet a közvetlen élőközegetekről (most mindegy, hogy elektronikus, vagy papír). Nézd meg azt az útvonalat, amin meg szoktad közelíteni a szomszéd települést. Most azt felejtsd el és keress alternatív útvonalat. Olyat keress, ami nem dugul be, a megállított, lerobbanó autók nem torlaszolják el.
Máris rá fogsz döbbenni arra, hogy a közvetlen környezetednek is csak egy igen kicsiny, napi szinten használt útvonalait ismered. Kivételek persze a környéken túrázók, vadászók, gazdák… de nem mindenki ilyen. Nagyon jó a GPS, ha rendelkezel a töltési lehetőséggel. Én azt tartom biztonságosnak és átláthatónak, ha van térkép is. Továbbá az olcsóbb, bárki számára elérhető dolog. Tehát van térképed, amit meg kell tanulni használni. Nem én foglak megtanítani ebben az írásban, ez a Te feladatod, ha akarod, akkor minden lehetőség adott számodra jelenleg! Tanfolyam, internet, nyugodt gyakorlás… minden. Nem egy nagydolog, könnyen elsajátítható tudás és való életben sokkal többen hasznosítanák, mint az integrálást mégsem tananyag.
Tételezzük föl, hogy képes vagy iránytű és térkép segítségével egy folyamatos és biztonságos közlekedésre (no meg persze GPS-el). Elvben képes vagy eljutni A-ból, B-be úgy, hogy nincs szükséged utakra, járművekre. No, ekkor következik az, hogy hova a túróba menj! Mert hiába van egy nyaralód a Mátrában, ha Te Keszthelyen laksz és gyalog, családdal esélyed sincs arra, hogy ezt egy reális időn belül megtedd, az egyéb később említendő problémákról nem is beszélve! Ülj le a gép elé, a térkép elé és tervezz! Ha már tudsz térképet olvasni és képes vagy az abban lévő információk helyes értelmezésére, akkor meg tudod tervezni, merre menjetek és ezt a terepen, ha módosítani kell, akkor meg tudod változtatni.
Persze most joggal jöhet egy olyan fölvetés, hogy mindez gyakorlati tapasztalat nélkül hogyan… Nos aki megtanul térképet olvasni, megtanulja kezelni rendesen a GPS-ét, az gyaníthatóan megnézi közelebbről is a dudvát. Tisztában lesz a szintvonalak jelentőségével, a vizek jelölésével, merre folynak, mik a jelleghatárok stb. Tudod, hogy hova akarsz eljutni, mert az a hely számodra reményt, lehetőséget ad. A jelen helyzeted és e között a  hely között lévő távolságot a leendő kicsiny menekülő csoport terhelhetőségével egyenes arányban oszd föl több részre. Megjegyezném: a csoport terhelhetősége nem csak a fizikai állapottól függ!
Szerinted ki megy messzebbre egyhuzamban januárban?  Egy belvárosi konditeremben edződött igen jó fizikumú fiatal csaj, akinek nincs túratapasztalata, vagy az ezt a hobbyt magának megengedni nem tudó középkorú családanya, aki az alacsony jövedelmük miatt a hétvégi természetbeli kirándulást választja (családjának és magának) programként?  A válasz egyértelmű, de nem a fizikum, hanem ruházat, cipő/bakancs megléte és a némi gyakorlati tapasztalat miatt!
Azt neked kell tudnod, hogy mennyire terhelhetők azok akikkel menekülni szeretnél. Ennek tudatában tudod az útvonalat a térképre leképezni. Egy ilyen vészhelyzetben könnyen elképzelhető, hogy a két pont között a legrövidebb út a görbe lesz. Mindez azért, mert az egyenest más is használhatja, nincs fedezék, nem lehet biztonságos pihenő helyet kialakítani, nincs víz utánpótlás stb. A tervezett útvonal nem csak egy a legrövidebb és szerinted jó út. A tervezett útvonal legalább egyszer bejárt és megtapasztalt. Tudni fogod, hogy egy emelkedő után kell-e pihenőt tartani, merre találsz valóban vizet, merre lesz lehetőségetek biztonságban pihenni.

Az útvonal precíz megtervezése nagyon fontos és az is, ha jelentősebb távolságot tervezel, kalkuláld bele a fent leírtakat, továbbá azt is: mit fogtok enni, miként lesz energiátok az úton, mit csinálsz akkor, ha az időjárás nem kegyes hozzátok?  Egy átlag túrázó leginkább jó időben túrázik. Egy veszélyhelyzet erre nincs tekintettel sőt!

Hm, mit fogtok enni és inni?! Az egy dolog, hogy Te mit fogsz enni/inni… no és a családod? A gyermeked, feleséged, szüleid?! Persze sok mindent kibír az ember és kényszerhelyzetben szenved, tűr, a szervezete meg a terheléssel egyenes arányú tempóban kezdi lebontani a zsírt és az izomzatot is. Ezt tudjuk és azt is igen gyorsan leguglizhatjuk, hogy a szervezetünk egy ilyen jellegű folyamatos terhelésnél mennyi energiát használ fel és alap esetben mennyi kalóriára van szükségünk. Igen gyorsan nyilvánvalóvá válhat mindenki számára, hogy egy vándorlási helyzetben leginkább lassú és gyors felszívódású szénhidrátokra (cukrokra) van szükség. Persze a 10 esszenciális aminosav sem hiányozhat, de az előbbi egy ilyen igénybevételnél fontosabb. No de mennyi és azt hogyan viszi magával az ember és miként készíti el?
A mennyit gyorsan kiszámolhatja bárki magának internetes kalkulátorokkal. Van olyan kalkulátor, amely kiszámítja, hogy mennyi szénhidrátot, fehérjét stb.stb kell bevinni ahhoz, hogy az ember ne veszítsen testsúlyt. Egy ilyen igénybevétel mellett nekem kb. 4500kcal a napi energiaszükségletem. Az közel 1,3 kg főtt rizs… No de! Olyan magas a keményítő tartalma, hogy valóságban 10 deka rizsből csak 100kcal-t tud hasznosítani a szervezet. Az már 4,5 kiló fogyasztása/nap!!! Magad is láthatod, hogy az amúgy jelenleg olcsó és könnyen elkészíthető élelmiszert eheted, de messzire nagyon nem fog menni a család tőle. Nem az a célom, hogy konkrétan megmondjam: ezt és ezt vegyétek, mert ez jó. Sok lehetőség van, amit lehet kombinálni. Internet adott, így állítsd össze azt a vészeseti élelmiszer csomagot, ami számodra elfogadható élvezeti értékkel bír és ugyanakkor kellő tápanyag mennyiséget ad, nem csak salakanyagot!
Aki erre nem képes (vagy anyagilag megengedheti), az könnyedén vásárolhat magának vészeseti ételeket az ezzel foglalkozó cégektől. Nagyon fontos! Egy személy napi kalória szükséglete (vehetsz középszükségletet a csoport arányára) szorozva a létszámmal, szorozva a leendő útvonal idejével. Amint ez kész van, egy laikus gyaníthatóan nagyot fog nézni a szükséges mennyiségen és már el is érkeztél ahhoz, hogy mindezt miként fogja a csapat magával cipelni és mennyi vizet kell az emésztéshez, napi szervezeti szükséglet fedezéséhez magaddal vinni? Remélem, átmegy az a törekvés részemről, hogy nem a droid szintű túlélőkönyves javaslatot helyezem előtérbe, nem azt írom, hogy vegyél ezt és ezt és ennyit…. minden itt van az orrod előtt. Mindent meg lehet vásárolni, olcsón be lehet tárazni még banán chipset is. Arra szeretnélek rávezetni, hogy sajátíts el egy olyan gondolkodást, ami rém egyszerű és bárki számára elérhető. Ehhez nem kell Bear Grylls-nek lenni.

Én amúgy a hüvelyeseket javaslom és a zabot, árpát. Sokkal többet tud ezekből a szervezet hasznosítani mint az azonos mennyiségű rizsből és sok benne a lassú felszívódású szénhidrát, tehát nem csak a hasnyálmirigyünket kényszerítjük fokozott munkára, hanem hasznosítható „tüzelőt” is kapunk. Egy tábortűznél megrottyantott zabkása némi szárított hússal, billtong-al egy tápláló és olcsó vándorétel lehet. Persze az csak példa és még sorolhatnám, de a lényeg: találd ki a saját és a csoportod ízlése alapján, hogy mit lenne a legjobb fogyasztanotok és azt szerezd be.

A megteendő távolságról már írtam, arról is, hogy ezt fel kell osztanod annyi részre, amit napi szinten a csapatod képessége megenged. 20-30 km-es távon nincs nagy gond, de ha a családdal 100 km-t akarsz megtenni, akkor nagyon okosan kell kalkulálnod! Nem Kinizsi!!! Első két nap még megy a banda, de mivel nincsenek hozzászokva sem a távhoz, sem a vészhelyzetben szükséges rejtőzködéshez, védekezéshez, gyorsan fog fogyni az erő. Rendkívül fontos, hogy legalább az esti pihenőpontokon lehetőség legyen a körülményekhez képest nyugodt regenerálódásra! Amennyiben az életszerű tervezési stádiumban (tehát valóban bejárod a szakaszt) az optimális táborozóhelyeket felderítetted és a megteendő távolság indokolttá teszi, én javaslom az ún. feltöltő pontok létesítését. Nem kell málhás szamárként megszakadni a csomagok alatt az extrém környezetben és nem kell eret vágni magunkon, ha esetleg kényszerűségből kénytelenek vagyunk elhagyni a csomagunkat a teljes készlettel.
Nem kell komplett logisztikai bázisra gondolni, elegendő egy zárható kisebb műanyag hordóba bekészített pl. 2 kiló árpa, néhány konzerv, szárított, sózott, füstölt hús, némi édesség a moráljavítás érdekében stb., ami még terjedelemben és anyagilag belefér. Továbbá víz! Tökéletesen megteszi az olcsó palackozott ásványvíz. Légmentesen lezárva, a hűvös talajban a napfénytől védve nagyon sokáig iható marad.
Az élelmiszerről nem kívánok többet írni. Aki jelenleg is a szendvicsekben látja egy ilyen „túra” élelmiszerszükségletét, azt nem akarom meggyőzni, aki meg belátta a sötét realitást, az szán rá egy kicsi időt, hogy megtervezze magának és utána olvasson azon vezérvonal mentén, amit javasoltam. A víz ugyan nagyobb szükség, mint az élelmiszer, de annyiban talán szerencsénk van, hogy ha nincs brutális aszály, akkor valóban lehet találni útközben és nem feltétlen fontos a teljes szükségletet magunkkal vinni. Szűrők, fertőtlenítők manapság könnyedén vásárolhatók. Van egy kínai katonai vízszűrő. Az aránylag kicsi mérete ellenére meglepően hatékony és 6000ft átszámítva. Ezen felül persze léteznek praktikák, technikák, amikkel a szennyezett vizet ihatóvá lehet tenni. Túlélőszűrők, desztillálás és só tablettázás stb., ez már a guglizható anyag része.

Forró időben ugyebár sokkal nagyobb a víz és só veszteségünk, mint hideg időben. Ezt a megnövekedett pótlási igényt persze bele kell kalkulálni a tervezés alatt. Csak javasolni tudom, ha már létesítünk feltöltő pontokat, akkor ott legyen vizünk is. Magyarországon a felszíni vizek nem ihatók. Hiába van mellettünk egy csatorna, olyan fertőzést kaphatunk, ami komoly hasmenéshez, legyengüléshez, kiszáradáshoz vezethet. Az említett vízszűrő 1 mikronig garantált… tehát több vírus még veszedelmes lehet a szervezetünkre, de azért annyira nem rossz a helyzet! Gondold át józan paraszti ésszel! Egy domb oldalából szivárog egy kicsi csermely és vajon biztonsággal, vírus nélkül iható az amúgy sáros víz megszűrve, vagy nem? Vagy iható-e tisztának látszó tavacska vize, amelynek a nádasában akár egy elpusztult kutya oszlik bele a vízbe (persze ezt nem látod). Ennyi… így gondolkodj! Amennyiben csak a bizonytalan felszíni vizet tudod megszűrni, akkor forrald fel. 20 perc forralás után tutira elpusztul minden vírus benne, ha nem tudtad rendesen megszűrni, ennyi forralás után akkor is iható… maximum némi homok lesz a szádban, növényi darab. No persze, ha van szuper vízszűrőd, esetleg fordított ozmózis elvén működő (x százezerért) akkor akár a tengervizet is nyugodtan ihatod.

Hol is tartunk?

Ismered a környezetedet. Ismered az alternatív útvonalakat. Tudsz térképen tájékozódni. Megtervezted az útvonaladat, amin eljuthattok egy biztonságosnak gondolt pontra. Tisztában vagy a veled tartók fizikai állapotával (felszerelésükkel), tudsz kalkulálni mekkora utat tudtok megtenni napi szinten jó és rossz esetben. Tudod, hol lehet táborozni. Ismered az útvonalon a vízvételi lehetőségeket és rendelkezésedre áll akár a zsákokban, akár a feltöltő pontokon elegendő kalória/ víz utánpótlás. Én hiszem azt, hogy ez eddig nem bonyolult és nem kell hozzá nyóóóc diploma.

Ilyen világban természetesen igen fontos a védekezés, mivel a rendfenntartásra nem lehet számítani. Az, hogy kinek milyen eszköz állhat rendelkezésére, egyénileg változhat. Ami mindenki számára jelenleg legálisan elérhető az a nyílpuska, íj, vadász csúzli (no meg persze a szúró, vágó eszközök). Egy normál maroklőfegyverrel sem fogsz pontosabban lőni, mint egy 150 fontos nyílpuskával…. sőt! Sokkal pontatlanabbul (nem vagyunk Simonyi Ottók) és hangosabban. Erről a témáról sok fórumon lehet polemizálni. A nindzsa eszközöktől a házilag készíthető csőpuskáig a habitusától függően mindenki megtalálja a számára jelenleg legfontosabbnak tartott túlélő eszköz iránti képzelgési lehetőséget. Én úgy gondolom: nincs új a nap alatt. Reális keretek között, ami használható és elérhető azt már őseink feltalálták. A nagy prepper (=angolul prepare/preparation, azaz felkészülés) őrületben vannak gyártók, akik kielégítik ezt a fizetőképes keresletet is és lehet vásárolni pl. túlélő puskát, amire már egy hangtompítót rakni nem nagydolog. Ennek nagyon örülünk, de Átlag Béla szinten nem reális. Ami bárki számára reális lehet az egy 10.000ft-os 80 fontos nyílpisztoly, amivel 20 méterről biztonságosan el lehet találni egy pet palackot (tehát akár vadászatra is alkalmas). Könnyű, kicsi helyen elfér és a vessző utánpótláshoz nem kell egy üzem.

Nem ragozom a fegyverzetet. Amit írtam az egy elérhető minimális összegből beszerezhető reális önvédelemre és vadászatra is alkalmas eszköz bárki számára. Egy vadászembernek ez nevetségesnek tűnhet, egy átlag zsarunak, még inkább egy bercsényis harcosnak viszont egy túlélő helyzetben valóban használható harci/ vadászati eszköznek (remélem).

A tábor védelme rendkívül fontos! Hiába nincs közvetlen veszély, ezt a vészhelyzetben kihegyezett idegrendszer nem biztos, hogy így gondolja. Ki így kezeli a stresszt, ki úgy. Annak érdekében, hogy másnap aránylag pihenten tudjon az ember tovább menni fontos a nyugodt alvás. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket! Az, hogy egy optimális táborhely mi alapján lesz optimális, szakoldalakon elolvasható. Az őr állítása és annak váltása szintén elkerülhetetlen a csoport biztonsága érdekében. Ezen felül érdemes egy olyan héjvédelemben gondolkodni, amely a leginkább valószínű megközelítési útvonalakra koncentrál. Egyszerű hangjelző rendszerrel (pl. botló zsinóros, kolompoló sörös dobozok), egyszerű lengő/ süllyesztett csapdák. Nem kommandósoknak íródnak ezek a sorok, hanem Átlag Bélának. Ami itt olvasható az valóban könnyedén elsajátítható.

Megérkezvén a Back-up pontra, az aktuális helyzettől függően rendezkedik be a csoport, vagy tervezi a továbbjutást. Lehet, hogy vannak olyan szerencsések, akiknek ezen az alternatív élőhelyükön lesz minden, ami szükséges lehet a további életükhöz és meg is tudják védeni magukat. Ahhoz, hogy a back-up ne legyen egy kirabolható éléskamra agresszív csoportok szemében, ne úgy gondolkodjanak ezekről a pontokról, mint a békeidőben létesített könnyedén elfoglalható önellátó szigetekről, kell némi szemléletváltás. Hiába rendezkedett be egy közösség pl. Somogyban a teljes önellátásra, hiába termeli permetezőszer nélkül magának a burgonyát. Hiába van generátora, állatállománya, gabonája…

Sokan úgy gondolják, hogy ha most vidéken létesítenek maguknak egy olyan élőközeget ahol meg tudnak termelni mindent és oda vissza tudnak vonulni abban az esetben, ha összeomlás történik, akkor már meg is oldották az átvészelés jelentős problémáját. Nem akarom Őket bántani, mert legalább próbálnak valamit tenni. Arra viszont rámutatnák: bármennyire is készültek föl, a rablásra „szakosodott” hordák meg arra fognak felkészülni, hogy az ilyen békeidőben létesített önellátó gazdaságokat (is) kirabolják. Persze erre is ki lehet dolgozni több lépcsős védelmi koncepciót. Van arra lehetőség, hogy mikroközösségek reális kereteken belül megvédjék magukat és a közvetlen környezetüket. Persze nem katonai erő ellen, de a fosztogatók ellen ez tervezhető és szervezhető.

Talán ez lesz a következő téma: A mikroközösségek lehetőségei szélsőséges társadalmi körülmények között, ami már most kezd nyilvánvalóvá válni számomra, hogy ez a téma is kezd olyanná válni szép lassan, mint a foci: mindenki ért hozzá egy kicsit. Senkit nem szándékozom meggyőzni és recepteket kreálni arra, hogy mit csináljunk akkor HA. A szándékom továbbra is egy gondolkodásmód átadása amellyel (én a jelenleg még elérhető könyvekkel, netes anyagokkal) elvben bárki egy bizonyos szinten meg tudja tervezni, hogy mit tud reálisan tenni akkor, ha bekövetkezik a HA…

 

 

Írta: Papica   

Fordulatok az amerikai politikában

Jelentős változásoknak vagyunk tanúi ma az amerikai külpolitikában. A folyamatosan háborús uszítást folytató külügyesek lapátra kerültek, repült több nagykövet, külügyminiszter és más utazó tisztviselők. Helyettük jöttek a szintén cionista beállítottságú, de széles mosolyú küldöttek. Colin Powell elismerte, hogy az USA hibát követett el, amikor nem fontolta meg eléggé az iraki bevonulás következményeit. A NATO Oroszországban szeretné megtartani az EU védelmi ülését, meghívva rangos orosz képviselőket. Ugyanis az USA nem adta fel rakétavédelmi elgondolásait, csak éppen pénz nincs rá. Valahogy nagyon, de nagyon jó lenne Moszkvával kiegyezni. Az USA nem először követ el ilyen párfordulást. Ugyanez volt a viselkedése a koreai háború után, vagy éppen Vietnam után. Jött a nagy békeduma, legyünk jóban ezután, a CIA félhivatalos oldala pár napja a kommunizmus dicséretébe kezdett, hogy a Szovjetunió milyen nagy, szép és hatalmas ország volt, mennyi szépet és jót tett.

Ennek a sunyi politikának az oka lelki téren pontosan olyan, mint amikor egy rossz, gonosz ember hirtelen súlyosan megbetegszik. Hogy sikerüljön túlélnie a betegséget, megígér mindent, megjavulók, jó ember leszek, csak ne kelljen felfordulnom. Aztán a gyógyulása után egy darabig nagyon jó ember lesz. Mosolyog, mindenfelé híreszteli, hogy jó útra tért. Mindenkivel barátkozik, egészen addig, amíg valamely érdekét fel nem kellene adnia valahol. Abban a pillanatban, amikor kissé biztonságban érzi magát, és amit elmúlt a háromnapos csoda, és az ő érdeke helyett esetleg másé kerülne előtérbe, vagyis amint egy kicsit erőre kap újra ugyanaz a gonosz, ugyanolyan álnok gyilkosság válik, mint aki előtte volt. Ez a mostani látszólagos barátságos, belátó hangvétel sem más, mint az érem egyik oldala.

Az éremnek azonban legalább két oldala van, de inkább három. Az egyik oldala a nagy békülékenység, a hirtelen jött "szeressük egymást gyerekek". A másik oldalon ott vannak azok a folyamatok, melyekből nem csinálnak reklámot. Az USA támogatná a szíriai ellenzék európai (rejtett USA) fegyverekkel való ellátását. Miközben engedékeny hangot üt meg, szépen mosolyogva nyújtja az egyik kezét, a másikban ott az élesre fent kés. Soros a lepénzelt emberein keresztül be akarja fúrni magát Moszkvába, hogy ott hasznot húzzon (mert most ott lehet) és persze ha már ott van, akkor bomlasszon, ahol csak lehet. A koreai helyzet kiéleződése is nekik köszönhető. Mielőtt mindenki Észak-Koreára fújna, azért emlékezzünk vissza. Három évvel ezelőtt a két Korea nagyon nagy gesztusokat tett egymás felé. Történtek határnyitások, átjárás egyik országból a másikba, semmi mást nem kellett igazolni, csak a rokoni kapcsolatot. A közeledés láttán az USA azonnal támadásba lendült, és a következő választáson nyertes USA-barát dél-koreai vezető mindent felborított. A viszony újra megromlott, és rosszabb lett, mint előtte. Tehát a jelen helyzetért sem kell csak az egyik felet okolni csak. Sőt!

Sok olyan dolgot lehetne felsorolni, amely az USA álnok viselkedését igazolja, de az érem harmadik oldala, ami a legsunyibb. Az érem éle. Ez a legkisebb, a legvékonyabb felület, ebből látszik a legkevesebb. Legyen ez a CIA és az USA különböző bomlasztó szervezetei. Azok, amelyek pénzelik az oroszokkal szemben a kaukázusi terroristákat, Kínával szemben lázítják a belső népeket, amelyek a narancsos mételyt terjesztik mindenfelé a világban. Ez az érem legkevésbé látható része, de ez határolja, fogja körbe az egészet. Ha jól meggondolom, ez az érem igazi valója, az igazi arca. Az az érem, ahol itt jó dolgok vannak, alapvetően békés, és nagyrészt a rávésett szavak a jó felé mutatnak, ott nincs nagyobb hiba. De ahol nincs más felvésve, csak halál és összeesküvés, azt az érmét igenis be kell olvasztani. Legyen bármi a többi oldalakon, mutassa bármely szép oldalát. Az semmi egyéb, mint álca. Pontosan olyan, mint amit most az USA folytat. Megroppant, és most gyorsan álcázni kell, egy kis időre rejtőzködni, hogy új erőre kapjon, és tovább folytathassa azt, amit az igazi valója tesz és tett folyamatosan.

Az atlantisa férgeknek soha nem szabad bedőlni, Nincs olyan tette, nincs olyan szava, amely mögött ne húzódna meg az árulás. Már eleve a legszebb mondatába is beépítve. Igaz-ember vagy gaz-ember. A különbség csak egy betű. De ők most annyit tesznek, hogy i-gazemberekké váltak. Senki ne dőljön be nekik.

Kemény Gábor

HAARP: Tények és legendák

Amikor szélsőséges időjárási anomáliák, vagy természeti katasztrófák következnek be bárhol a bolygónkon, mint például most hazánkban is, szinte törvényszerűen fölvetődik az időjárás-befolyásolás vagy a katasztrófák mesterséges előidézésének a kérdése. Természetes dolog ez, hiszen az emberek válaszokat és magyarázatokat keresnek a szokatlan vagy rendkívüli jelenségekre, és a sokszor egymásnak is ellentmondó szakértők és álszakértők nem segítik ezt elő, sőt, ellenkezőleg, még nagyobb zavart okoznak a fejekben. Ebből adódóan a legelképesztőbb összeesküvés-elméletek kaptak és kapnak szárnyra napjainkig is, melyek egyik 'örökzöld slágere' a HAARP rendszer.

A HAARP-nak nevezett létesítmény pontos célját és feladatát ugyan nem kötik a nyilvánosság orrára (bár számos mérési eredményt és adatot megosztanak a honlapjukon), mindazonáltal nem kell tudományos kutatónak lenni ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le arra vonatkozóan, hogy egy ilyen komplexum mire lehet alkalmas és mire nem. Átlagos műszaki és technikai ismeretek birtokában ezek a kérdések megválaszolhatóak.

Mindenekelőtt nézzük meg az időjárás és az időjárás-befolyásolás kérdését. Teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy a fent nevezett létesítmény nem tudja befolyásolni az időjárást. Az időjárásról minden meteorológiával fogalakozó tudja, hogy a Troposzférában ‘alakul ki’. A Troposzféra a talajszinttől számítva csupán 11 km magasságig terjed. Minden, ami az időjárást befolyásolhatja, itt jön létre, itt alakul ki, változik stb.. A felsőbb rétegek, mint például az Ionoszféra, már nincsenek hatással az időjárásra. A szelek, a viharok, a csapadék, egyszóval minden, amit mi időjárásként érzékelünk, ebben a szűk 11 km-es tartományban jön létre - ezért ezt befolyásolni csak itt, ebben tartományban lehetséges, vagy lenne lehetséges.

A HAARP-nak nevezett létesítmény rövidhullámra méretezett kereszt-dipól antennáival a rövidhullámú tartományban lehet tevékenykedni, amely a rádiófrekvenciás spektrumnak egy bizonyos szelete, és 3 MHz-től 30 MHz-ig terjed. A rövidhullámról – nagyon röviden – annyit kell tudni, hogy az Ionoszférához ‘van köze’, amely 80 km-től 420 km-es magasságig terjed átlagosan. Az Ionoszférán belül is elsődlegesen az F1 és F2 rétegnek van jelentősége a rövidhullámok szempontjából, amelyek 300 km-től 420 km között 'találhatóak', és az alacsony-pályás nem geostacionárius műholdak pályáját is 'eléri'. Az F1 és F2 réteg a nappali órákban válik ketté, az éjszakai órákban viszont összeolvadnak egy réteggé, és egyesülve följebb emelkedik. Nagy teljesítményű rövidhullámú rádiófrekvenciás jelet ide sugározva érdekes kísérleteket és megfigyeléseket lehet folytatni, de ennek az időjárásra nézve befolyásoló hatása nincsen. Főleg nem okoz földrengést – ugyanis ez a másik ostobaság, amit fölvetnek ezzel a rendszerrel kapcsolatban.

A kíváncsi természetű ember ezek után fölteszi a kérdést, hogy akkor mire jó ez az egész, és főleg a 3,6 Megawattnyi teljesítményt miért éri meg belepumpálni az antennákba. Nos, nem kell Alaszkáig menni, ha különleges, nagy energiaigényű antennarendszereket keresünk. A korabeli Szovjetunió területén is épültek nagyon furcsa, különleges rendeltetésű antennarendszerek, melyeknek technikai részleteiről nem nagyon szerettek információt közölni a működtetői – sőt nagyon morcosak lettek, ha valaki kíváncsiskodott. Ezek többnyire a ballisztikus rakéták korai előrejelző rendszerének az elemeit képezték, és noha ezeknek egy részét mára üzemen kívül helyezték (mert van helyette korszerűbb megoldás), a mai napig is működik olyan rádiótechnikai berendezés Oroszország területén, amelyről nem lehet tudni pontosan, hogy mi a funkciója.

Egy Alaszka területén telepített nagy teljesítményű, széles sávú berendezéssel akár 'kiüthető' az Oroszország felől indított, támadó ballisztikus rakéták irányítórendszere a pályájuknak egy bizonyos szakaszán, de az alacsony-pályás műholdak számára is okozhatnak vele kellemetlenségeket, többek között ilyen funkciója is lehet a komplexumnak. Felhasználható még szélessávú zavarásra, vagy akár nagy nyereségű antennacsoportként egy hatalmas 'fülként', amely nagy távolságból képes figyelemmel kísérni a bármilyen célú rádiókommunikációt a rádiófrekvenciás spektrum bizonyos részein. Továbbá sok érdekes kísérletre és megfigyelésre adhat lehetőséget egy ilyen rendszer, de egy dolog egészen biztos: az időjáráshoz semmi köze, a földrengésekhez meg pláne.

A légkör- és ionoszféra kutatás több tudományágat foglal magába és a tudományos eredmények felhasználása is számos területen valósul meg, beleértve a kommunikációs technológiákat alkalmazó állami és magán struktúrákat, és a katonai és védelmi célú alkalmazásokat egyaránt. A kutatások magas költségei, valamint az összetett műszaki és tudományos ismeretekkel rendelkező szakembergárda biztosítása miatt több állami intézmény, egyetem és magán cég összehangolt tevékenységére van szükség egy ilyen léptékű program megvalósításához, így nem csoda, ha elsősorban Oroszország (SURA) és az Egyesült Államok (HAARP) foglalkozik ilyesmivel.

Ha Magyarország nem lenne ilyen nyomor ország, mint amilyen, semmi akadálya nem lenne hasonló egyetemi kutatások végrehajtásának, akár különleges antennapark megépítésével is. Jellemző, hogy a Műegyetem fejlesztőcsoportja által tervezett alig 1 kg tömegű miniműhold (MASAT 1) megépítésére is több mint ötven cégtől és szervtől kellett összekalapozni a bekerülési költségeket. Be kell látnunk, hogy még Észak-Korea is messze előttünk jár lehetőségekben - na persze náluk nem kell eltartani egymillió cigányt, és a zsidók sem hordták szét talicskával a nemzeti vagyonukat (ráadásul zsidó sincs), a szabadkőművességet hírből sem ismerik, és az államvezetés sem tette kiszolgáltatott kamatgyarmati országgá a hazáját, de ez már más kérdés és nem is témája ennek az írásnak.

Az alábbiakban az elmúlt hónapok során egy, a HAARP komplexummal folytatott kísérletet ismertetünk, amelyből következtetni lehet a jelenlegi kutatási irányukra. Mindenek előtt azonban idézzük föl ismereteinket az Ionoszféra alsóbb rétegeire vonatkozóan.

A légkör alsó, nagyjából 11 km-es magasságig terjedő szakasza a Troposzféra. Az időjárási jelenségek jellemzően ebben a légrétegben zajlanak le. A 11 km és 80 km között található rétegben található a Sztratoszféra. A 80 km feletti magasság neve Ionoszféra, melynek a rádióhullámok terjedése szempontjából nagy szerepe van. Nevét onnan kapta, hogy az itt található gázokat a Nap sugárzása erősen ionizálja, a semleges gázmolekulák atomjaiból elektronokat taszít ki, így pozitív töltésű ionokat és szabad elektronokat hoz létre. E szabad elektronok egy semleges molekulával negatív iont alkotnak, vagy egy pozitív ionnal találkozva rekombinálódnak. A töltött részecskék nagy koncentrációjának következtében az ionoszféra egyes rétegei elektromosan vezetővé válnak, és az elektromágnes hullámokat bizonyos frekvenciákon képesek visszaverni, reflektálni.

Az Ionoszférát is több, különböző tulajdonságú rétegre osztják fel (D, E, F1, F2). Nincs egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy a legalsó D réteget az Ionoszférához, vagy még a Sztratoszférához sorolják, de a lényeg az, hogy 40 km és 80 km között a nappali órákban jön létre a napsugárzás hatására, és az éjszakai órákban eltűnik. Ez a réteg inkább elnyeli, csillapítja az elektromágneses hullámokat, különösen a középhullámok felső, és a rövidhullámok alsó tartományában, nagyjából 1,5 MHz és 10 MHz között.

A csillapító hatás függ a földrajzi helyzettől, az egyenlítőtől távolodva csökken a sarkok felé haladva. A mi szélességű körünkön például jól megfigyelhető, hogy ez a csillapító hatás a nyári hónapokban meglehetősen erős, télen pedig csökkenő tendenciát mutat. Mindez a mindennapi gyakorlatban annyit jelent, hogy ezeken a frekvenciákon télen, különösen éjszaka sokkal könnyebb nagy távolságú, akár kontinentális rádió összeköttetést létesíteni, mint nyáron, vagy nappal. A nyári hónapokban nappal szinte csak közeli összeköttetések hozhatók létre ezeken a frekvenciákon, ami annyit jelent, hogy a Föld felszínét követő felületi hullámként legfeljebb 80-100 km, és az Ionoszféra F rétegéről visszavert térhullámként is legfeljebb 300-400 km-re korlátozódik az áthidalható távolság a D réteg csillapító hatásának következtében. Így elmondhatjuk, hogy nappal, de különösen nyáron és nappal a közeli (pár száz km-en belüli) közvetlen összeköttetés nehezen biztosítható, ugyanis a rövidhullámú tartomány felsőbb része (10 MHz-től 30 MHz-ig) csak távolabbi összeköttetésekre alkalmas, mivel az első visszaverődési zóna hullámhossztól függően 800-900 km-re is lehet, a közvetlen összeköttetés lehetősége pedig párszor tíz km, tehát kialakul egy széles holtzóna.

A nemrég nyilvánosságra hozott felvételből és a HAARP-kísérlet leírásából arra lehet következtetni, hogy az amerikaiak többek között erre a jelenségre keresnek valamilyen használható megoldást, ami nagymértékben javíthatná a horizont alatti radarok felderítő képességeit is. A kísérlet egy olyan terjedési módot idéz elő mesterségesen, amit leginkább a sporadikus E-terjedéshez, vagy a szórthullám-terjedéshez (scatter) lehetne hasonlítani, amelyek az ultrarövidhullámok bizonyos tartományában jönnek létre különleges légköri körülmények között.

A közölt felvétel állítólag 2012. november 12-én készült, amikor a 4,34 MHz ez frekvencián az NVIS technikával kisugárzott (erről bővebb cikk később) rádiófrekvenciás sugárzással úgynevezett ködfényfelhőket, vagy más néven nagy sűrűségű fény plazmafelhőket sikerült létrehozni, amit a 3,6 megawatt teljesítményű adóberendezés – a 3,6 megawatt egyáltalán nem számít különlegesen nagy teljesítménynek, viszonyításként elmondhatjuk, hogy az Alföldön a solti nagyadó legnagyobb teljesítménye 2 megawatt – a magas légkör viszonylag kis területére koncentrált sugárzással idézte elő, amely mint egy mesterséges tükör 50 km-es magasságban, képes reflektálni a rádióhullámokat, amelyek lehetnek radar jelek, vagy kommunikációs célú rádióadások egyaránt. Ám ennek az eljárásnak jelenleg az a gyenge pontja, hogy a létrehozott reflexiós góc meglehetősen instabil, és a kísérletek során csak néhány percig maradt fönt.

A beszámolók arról szólnak, hogy a kutatók ezt az időtartamot próbálják megnövelni. A kísérletek során volt, amikor 45 másodpercig tartott, máskor tíz percről számoltak be, az eddigi leghosszabb időtartam egy órás volt. A céljuk a minél sűrűbb és tartósabb plazmagóc létrehozása, az elmúlt hónapok során állítólag ezen dolgoztak.

Könnyű nekik mondhatnánk, van pénz, paripa, fegyver, megfelelő háttér a kutatáshoz, nem úgy, mint nálunk. Mi magyarok a legkiválóbb szakembergárdával rendelkeztünk korábban a rádiókommunikáció bizonyos területein, sőt a védelmi szférában annyira hatékonyak voltunk, hogy az amerikaiak nyomására kellett felszámolni és szélnek ereszteni a világviszonylatban is kitűnő szakembergárdát. Amire pedig nem volt elég anyagi forrás, azt a magyar szürkeállomány megoldotta ésszel, nem kis fejtörést okozva az amerikai cioncsürhének.

Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezne tudásban és emberanyagban egyaránt, de ha nem lesz rövidesen rendszerváltozás, akkor mindez az enyészetté válik, tehetséges fiataljaink pedig elhagyják az országot - és a 'nakiket' fogják tudásukkal gyarapítani. A magunk részéről egyfajta értékmentést folytatunk ezen a téren is, sok évtizedes tudást próbálunk megőrizni és a változások után hazánk szolgálatába állítani. A jobb időjárás közeledtével – és zsebpénzünk függvényében – a központi táborban megkezdjük saját terjedési kísérleteinket és egyedi antennák kifejlesztését, amelyhez műszaki érdeklődésű bajtársaink is bátran csatlakozhatnak.

MNA híradó és rádiótechnikai csoport

A „deviza”-hitel rablóhitel!

Forrás: Hiteltársulás

* * *

Varga István: Válasz a Portfolio.hu "Nincs is frank a devizahitelek mögött " - Ez komoly? című cikkére

A forint gyengülése katasztrofális helyzetbe hozhatja nemcsak a devizában elszámolt adósságok gazdáit, hanem a bakrendszert és az országot egyaránt. A devizaalapú adósságok sokkal gyorsabban nőnek forintban, mint a jövedelmek, vagy amint azt a törlesztés csökkenti. A vállalkozások, háztartások egyre inkább fizetésképtelenek. Múlt év végén a deviza alapú háztartási jelzáloghiteleknek már a fele problémás volt, 1100 milliárd forintnak megfelelő állomány törlesztése 90 napon túl késett, 700 milliárd forintos mennyiséget már egy éve nem fizetnek vissza. 111 ezer ingatlan vár kényszerű étékesítésre. Ugyanakkor a forintban elszámolt kölcsönök törlesztésekor csak az ötöde késik, a támogatott kölcsönöknek csak 8 százaléka. A forint további gyengülése a pénzrendszert is veszélyezteti, a problémás háztartási és vállalkozási kölcsönök nagyobbak a hitelintézetek saját tőkéjénél és háromszor nagyobbnak a jegyzett tőkéjüknél. Előre tekintve, az összes 2004-2008 között nyújtott devizához kötött kölcsön hosszútávon kifizethetetlen.

A bajok fő oka a devizában elszámolás. Ezért roppant fontos tisztázni a deviza szerepét és megfékezni az adósságnövelő hatását. A portfolio.hu portálon Palkó István bemutatta a deviza alapú hitelezés hátterét, ám a kiváltó okát illetően tévesen, miáltal a következtetése sem helyes. Szerinte a bankok a hitelt kérők érdekében vontak be kis kamatú, olcsó külföldi forrást és ezért az adósoknak el kell fogadniuk járulékos hatásként az árfolyamkockázatot. Kimutatható, hogy a devizában számolás okát, érdekét és felelősségét a hitelezők érdekkörében kell keresni.

A portfolio.hu elemzése szerint a lakáshitelek kamattámogatásának 2003-as megszűnése túlságosan megdrágította a forinthiteleket, ezért kerestek a bankok kisebb kamatra, rövid futamidejű külföldi forrást, hogy ebből nyújtsanak hosszú lejáratú hiteleket. Az elemzés maga is három problémát lát ebben az eljárásban adósok terhére. Egyrészt a források gyakori megújításának kényszerét emelkedő kamatokkal, másrészt a deviza drágulását a forintjövedelműeknél és az ebből eredő banki vesztességeknek az adósokra terhelését.

E három probléma sokkal mélyebb, a kiváltó oka pedig nem az adósok érdekének figyelembe vétele. Kezdjük az utóbbival. A deviza forrásként való felhasználása nem az olcsó hitelnyújtás érdekében történt, hanem azért, hogy fennmaradhasson a nagy forintkamat az államadósság finanszírozásához. Az okozati kapcsolat fordított. A kedvezőbbnek látszó hitelezés bevezetése tette lehetővé a forint kamatlábának nagy értéken tartását. Nagy kamatlábbal nem lehet hosszúlejáratú, pl. lakáshitelt nyújtani, a gazdaság sem működhet túlzott kamattal. Tehát le kellett volna szállítani azt az alapkamatot, ami biztosította az államkötvények tetemes hozamát. Az ezredfordulón a kormány úgy oldotta meg a dilemmát, hogy kamattámogatást adott a lakásvásárláshoz, így fennmaradt a nagy forintkamat és beindulhatott a jelzáloghitelezés is. Az európai közösséghez csatlakozáskor az állami támogatást meg kellett szüntetni. Kellett egy megfizethető, alternatív hitelkonstrukció ahhoz, hogy a forintkamat szintje megmaradhasson. Tehát csak látszólag volt az olcsóbb hitel a kölcsönt kérő érdeke, valójában a pénzpiac érdeke volt a nagy forintkamat fenntartása.

A válasz másik felét a pénzügyi közvetítőrendszerben találjuk. A magyar bankrendszer euró és dollár elszámolású országok bankjai és részvényesei tulajdonába került a ’90-es évek második felében, lényegében olyan leánybankokká váltak, melyek az anyabankok érdekét és utasításait követik. A nagy kamattal számolt, nagy hozamú államkötvény - és jegybanki kötvény – a nemzetközi pénzpiac érdeke, ezért az anyabank átcserélhette a leánybankjai forintbetétjét euróra és élvezte annak hozamát a magyar papírokba fektetve. Tehát a magyar forintbetéteket swap műveletekkel euróra cserélték, az eurót svájci frankra, így az anyabank forintot, a leánybank devizát birtokolt. A leánybank a kapott devizát, mint olcsó hitelt nagy propagandával kínálta, a magyar háztartásoknak, vállalkozásoknak – természetesen az olcsóság ellenében az árfolyamkockázat vállalásával. Így az anyabank lefedezte a forinthozamot, a leánybankján keresztül azt a magyar adósokra terhelte. Ha romlott a forint, ugyan csökkent euróban számolva az államkötvény hozama, de nőtt a leánybank bevétele a megnövekedő törlesztésekkel. Azaz a magyar háztartások fedezték és fedezik az államkötvények, jegybanki kötvények nagy hozamát a nemzetközi banki kapcsolatok javára. Ezt az érdeket és összefüggést a portfolio.hu elemzése nem mutatta be.

Meg kell jegyezni, hogy a volt szocialista országok bankjait lényegében ugyanazok az európai, amerikai bankok vették meg, így ezek a bankok több országban rendelkeznek leánybankkal. A kelet-közép európai államokban az európai csatlakozáskor ugyan ez a hitelezési politika jelent meg: nagy kamat az ország pénzében és kisebb kamat devizában. Több ország felismerte e politika veszélyét, korlátozták is érvényesülését. Bennünket is figyelmeztetett az IMF a devizakitettség veszélyére, de nálunk elmaradt a beavatkozás.

Tehát nem az adósok érdekében történt az olcsó hitelezés, hanem fordítva. A nagy forintkamat fenntartása érdekében jelent meg egy alternatív hitelezési mód. Ugyanis, a gazdaság leállt volna – mint ahogy most leállt – lakásépítési hitelek nélkül. A nagy forintkamatot az állam kényszerűen tudomásul veszi, ha a független jegybank a piaci kamatot követi. A piaci kamat pedig a bankközi kamatláb. A bankközi kamatlábat pedig a leánybankok határozzák meg az anyabankok elvárására.

Ez a hitelezési politika súlyos szakmai hibákra épül. Elsőként említhető, hogy hosszú futamidejű jelzáloghitel forrását csak hosszú lejáratú jelzálogkötvény adhatja. Ez több évszázados tapasztalatra épülő tankönyvi tétel, amit törvény is garantált. Jelzáloghitelt csak erre jogosult jelzálogbank adhatott, mely más banküzletet nem folytathatott, hogy az átlátható gazdálkodása és jelzálog fedezetei biztonságot nyújtsanak a jelzálogkötvény lejegyzőinek. Éppen a rövid idejű forrás megújítási kockázata miatt tiltotta a törvény az üzleti hitelintézést együtt a jelzáloghitelezéssel. A kockázat áthárítása az ügyfélre pedig csak a megkötött szerződések utólagos módosításával lett volna lehetséges, amit a polgári jog nem ismert. A jelzáloghitelek éppen hogy kisebb kamattal voltak elérhetők, mint a fogyasztási hitelek, mert ez a banküzem olcsóbb volt és a jelzálogkötvények jegyzői is szerényebb hozamot vártak el a tartós befektetésért. A ’90-es évekbeli bankeladások után azonban eluralkodott a spekuláció, a hitelintézeti törvény banki inspirálásra felrúgta a fenti szakmai követelményt és az üzleti bankok 20-25 éves jelzáloghitelt kezdtek nyújtani néhány hónapos források megújításával, mert ennek költségét az adósra háríthatták a kondíciók utólagos változtatásával. Természetesen mód van a lejárati idők különbségének áthidalására, de a nagyon hosszú hitelnek nagyon rövid forrásból táplálása olyan megújítási kockázatot generál, mely aláássa a hitelintézetek stabilitását és ezzel az egész pénzügyi közvetítőrendszert. Tehát nem egy problémával állunk szemben, amit az elemzés említi, hanem egy alapvető veszéllyel, amit az adósok még oly nagy tehervállalása sem háríthat el.

A második problémát a portfolio.hu elemzése az előre nem látható mértékű forintgyengülésben látja. Ez sem egy egyszerű probléma, ez egy fenntarthatatlan állapot, mert megfizethetetlen szintre emeli a devizában elszámolt kölcsön törlesztő részletét, kamatát, díjait azzal, hogy gyorsabban növeli az adósságot, mint ahogy a törlesztés csökkenti azt. Az adós elveszti jelzáloggal terhelt ingatlanát, és mégis egy kifizethetetlen adóssága is megmarad, a banknak pedig a teljesítetlen követelése. Téves azt gondolni, hogy senki sem tudott 15-20 százaléknál nagyobb árfolyam ingadozást elképzelni. Elég egyetlen pillantás a múltra. Kerekítve, egy svájci frank 1980-ban 20 Ft volt, 1990-ben 40 Ft, 2000-ben 160 Ft. A forint értéke nyolcadára csökkent húsz év alatt. Az árfolyam változásának valószínűségét pedig 20-25 évre előre kell figyelembe vennünk. Egy húsz éves kölcsön kiátlagolva kevesebb, mint fél százalékkal mérséklődik havonta, miközben az elmúlt öt évben a svájci frank árát követve átlag két és fél százalékkal nőtt havonta. Semmilyen gazdasági valószínűsége sincs, hogy a magyar forint hosszabbtávon erősödjön a svájci valutához képest, annak viszont kiemelten nagy a valószínűsége, hogy gyengül. A hitelintézetek egyetlen napra sem engedik meg az árfolyamkockázatot, mégis elvárták a háztartásoktól, vállalkozásoktól, önkormányzatoktól a nyitott árfolyamkockázat akár több évtizedes vállalását. Ez az elvárás nem támasztható alá szakmai érvvel, csupán jól meghatározható hitelezői érdekkel.

A hitelezők számítottak a forint jelentős gyengülésére, ami több okból könnyen belátható. Egyrészt, az euró övezethez csatlakozásának idején menekülő valutát, svájci frankot ajánlottak elszámoló eszközként. Másrészt, a PSZÁF, MNB és a kormány részvételével a bankok stresszteszteket végeznek, szimulálják a rendkívüli piaci elmozdulásokat közel kétszáz féle paraméter beállításának lehetőségével. A forint hosszú távú gyengülésének az ügyfeleik elé tárása eleve kizárta volna a deviza alapúnak elnevezett szerződéseket.

A forintjövedelmű ügyfélnek forintban folyósított és forintban törlesztett kölcsöne devizában felszámítva típustermékké vált. Ekkor a hitelnyújtó úgy kínálja a kölcsönt és várja el a törlesztést, mintha svájci frankban történne mindkét művelet. A ’mintha adtam volna, de nem adtam’ az eljárás virtuális része, effektíve a svájci frank, euró, jen nem jelenik meg. Ezt a ’mintha’ elemet a polgári jognak kell megítélnie. A törvényhozás már megítélte és – 2010 októberében – eltiltotta a hitelintézeteket a hitelek devizában számolásától forintjövedelműek részére. A bankrendszer nem tiltakozott – hiszen számítható, hogy az ilyen ügylet tönkremenése csak idő kérdése.

A portfolio.hu harmadik problémaként említi a felelőtlen hitelfelvételek és a laza hitelezés, valamint a válság együttes hatására bekövetkező banki veszteségeknek a még fizetőképes adósokra hárítását. Az elemzés óvatosan említi, hogy a hitelezők visszaéltek a törvénybe is iktatott szerződésmódosítási jogukkal, hiszen ez az áthárítás nem lehet ok. Ezt a Kúria joggyakorlat elemző csoportja állapította meg, miszerint a hitelező nem módosíthatja a kölcsönszerződéseket normális üzleti kockázata körében. Számítani lehetett a törlesztés drágulására és a nem-teljesítés arányának növekedésére.

Végül meg kell jegyezni, hogy a portfolio.hu elemzése jól mutatja be a swap műveleteket, a forintbetétek devizára cserélését, az azonnali és a határidős, spekulatív un. lábát a szerződéseknek. Éppen ez a bemutatás igazolja, hogy ilyen műveletekbe a forintkölcsönre igényt tartó háztartások, vállalkozások nem vonhatók be sem tudtukkal, sem tudtuk nélkül. Nem felelnek meg az ilyen ügyletek törvényi követelményének. Az, hogy a hitelintézetek végeznek ilyen swap műveleteket az a pénzpiaci aktivitásuk része. Ez a pénzpiaci üzleti tevékenység a hitelintézetek összes aktivitásának nagyobb része és független a deviza alapú hitelezéstől. Illetve az összefüggés részleges a korábban írottak szerint. Ezért sem lehet az itt zajló eseményeket a kölcsönt felvevőkre terhelni.

A fentiek szerint az olyan hosszúlejáratú hitel, mely a forrás megújítás költségét és a devizapiaci események kockázatát egy "mintha" eljárással hordozza, mérgezett termék, vagy pontosabban maga a méreg.

Varga István, 2013. 03. 20.

Gazdag István: A komikus, akin az oligarchia (már) nem nevet

Február végén az olaszországi választások csattanós pofont adtak a brüsszeli EU-bürokráciának és általában is a globalista oligarchiának. Brancsbelijük, Mario Monti – akit korábban a „gondviselés emberének” kiáltottak ki, azt várva tőle, hogy gatyába rázza az olasz pénzügyeket, helyette azonban még mélyebb recesszióba taszította országa gazdaságát – a szavazatok alig tíz százalékát tudta megszerezni, messze leszakadva a balközéptől és Silvio Berlusconitól is. A választások igazi nyertese Beppe Grillo ex-humorista lett, aki 25 százalékos eredményével immár az ország harmadik politikai erejét tudhatja maga mögött, és rendszerellenes Öt Csillag mozgalmának (M5S) „erkölcsi” győzelme mennydörgésként visszhangzott a súlyos legitimációs válságot átélő Európában.

Az óriási euroszkeptikus fordulaton túl, amelynek Olaszország a választásokon is tanújelét adta, valójában egy illegitim technokrata-kaszt által erőltetett neoliberális globalizmus világos elutasítása kristályosodott ki Grillo személye körül. Dacára ugyanis az általuk elért látszólag tisztes (30 százalék körüli) eredménynek, valójában mind a pszeudo-jobboldalnak, mind a reál-baloldalnak fityiszt mutattak a választók, hiszen 2008-hoz képes az előbbi több mint 6 millió, az utóbbi pedig csaknem 4 millió szavazatot vesztett. A voksolástól távol maradottak és a Grillóra szavazók együttes aránya azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden második olasz hátat fordított a hagyományos pártrendszernek.

Így aztán az M5S felemelkedése fogcsikorgatásra késztet egyeseket, mindenekelőtt a költségvetési megszorítás szószólóit. Sokatmondó tény, hogy az olasz választási eredmények nyilvánosságra kerülése után a világ tőzsdéi nyomban esni kezdtek. Ráadásul ezen a választáson a jobb- és baloldal közötti látszatellentétről is újból lehullott a lepel, miután tökéletes egyetértésben fújtak riadót a „populizmus, nacionalizmus, Európa-elleneség” erősödése miatt, amelyet szerintük Grillo mozgalma képvisel. Valójában a háttérben már bontogatja szárnyait „a történelem legsötétebb óráival” és a „(fasiszta) fenevad visszatérésével” riogató polkor-propaganda.

Ennyi rágalom egyetlen emberre szórva azt bizonyítja, hogy az illető valamibe nagyon beletrafált. Való igaz, hogy Beppe Grillo nem hivatásos, tehát nem megélhetési politikus. Ez azonban egyáltalán nem jelent hátrányt, amikor oly sok inkompetens „profi” követte egymást a hatalmon, hogy végül Olaszországot (és ugyanez érvényes az EU összes tagállamára) közös erővel mély gazdasági és társadalmi apátiába taszították. Grillo viszont kétségtelen bátorságról tesz tanúbizonyságot. Összezavarva a frontvonalakat és így magát a rendszert is, amely morbid befolyásával fojtogatja az euroatlanti blokk minden országát, az olasz nemzet védelmezőjeként lép fel azokkal szemben, akik arra szövetkeztek, hogy kiürítsék a lényeget az ország szuverenitásából.

Persze az érintettek szemében kétségtelenül „demagógnak” számít, amikor a parlamenti képviselők különleges kedvezményeinek eltörlését és fizetésüknek az átlagos olasz bérszínvonalhoz való igazítását szorgalmazza, vagy amikor fellép a politikusok álláshalmozása ellen. Ugyanakkor viszont olyan „konstruktív” javaslatai is vannak, mint például az aktív környezetvédelem, a megújuló energiaforrások fokozott igénybe vétele, az információhoz való hozzájutás teljes liberalizálása vagy a spekulatív finánctőke helyett a gazdaság termelő ágazatainak helyzetbe hozása, mindenekelőtt az újraiparosítás előmozdításával. Ami miatt azonban rövidesen valószínűleg magának az ördögnek fogják kikiáltani, az a közel-keleti kérdésben elfoglalt heterodox álláspontja. Az izraeli rezsim következetes kritikusaként Beppe Grillo már eddig is ipso facto antiszemitának számított, mintha a dél-afrikai apartheid rendszer elítélése automatikusan dél-afrikai-ellenessé minősítene bárkit is.

Más kérdés, hogy humoreszkjeiben, komikusként előadott one man show-i során és internetes honlapján – amely a leglátogatottabb olasz blog, és amelyet a világ húsz legbefolyásosabbja közé sorolnak – mindig a legcsekélyebb félreértés nélkül adott hangot anticionizmusának. Leginkább az Iránnal kapcsolatos ikonoklaszta megnyilatkozásai csapják ki a biztosítékot a szentföldi latorállam szekértolóinak körében. Szerinte ugyanis – egyébként a tényekkel és az igazsággal összhangban – a USrael és vazallusai által folyamatosan támadott, katonai támaszpontokkal bekerített és minden eszközzel destabilizálni próbált iszlám köztársaságnak jogában áll megvédenie önmagát, akár minden eszközzel. Egyik tavaly nyári interjújában, amelyet a Yedioth Ahronoth vezető izraeli napilapnak adott, Beppe Grillo világossá tette, hogy „mindazt, amit Izrael és az arab-muzulmán világ kapcsán tudunk, megszűri a Memri nevű fordítóügynökség, amelyet egy volt Moszad-ügynök vezet, manipulálva és elferdítve az arabok szavait az izraeli propaganda javára”.

Érthető módon nincs benne tehát semmi, ami elnyerhetné a kardcsörtető oligarchák tetszését, és az is nyilvánvaló, hogy szociálisan érzékeny, korrupcióellenes humanistaként, intranzigens néptribunként, a leszerepelt politikai osztály kíméletlen bírálójaként, főként pedig a részvételi demokrácia elkötelezett híveként a fősodratú média ellenszenvét is kivívta. Miután azonban az olasz választók akaratából gyakorlatilag „királycsináló” pozícióba került, a bal- és jobboldali pártkoalíciók mindenre hajlandók a behálózására. Grillo azonban nem egyszerűen a pártokrácia, hanem a nyugati neoliberális modell ellensége, vagyis mind Bersani, mind Berlusconi tökéletes ellentéte, ahogyan egyik híve fogalmazott, „egy olyan tradicionalista, aki tökéletesen használja az internethez hasonló ultramodern eszközöket a modernitás ellen”.

Az a tény, hogy a cionisták és cinkosaik rágalmazzák, mindenki más számára automatikusan „kóserré” teszi őt, aki megértette, hogy nem elég felháborodni, hanem cselekedni is kell a globalista plutokráciától és a zsoldjukban álló eurokratáktól való megszabadulás érdekében. Kétségtelenül nehéz játszma lesz, de nincs kizárva, hogy a legutóbbi választások egy új politikai rendszer nyitányát jelentik Olaszországban, amely mindig is politikai laboratóriumnak számított Európában. Remélhetőleg ez alkalommal is.

MD 2013. III. 20.

Rabok legyünk, vagy szabadok?

A hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk. Ha ezek a hülyeségek nem volnának, akkor nem is lennénk rabok.

Mert, ha például, nem hinnénk el, hogy okostelefonra van szükségünk, akkor nem vennénk 100 ezerért egyet magunknak, és akkor nem nyomkodnánk naphosszat az érintőképernyőjét, hogy újabbnál újabb színes képek között böngésszünk.

És akkor maradna időnk intelligens dolgokkal foglalkozni, és egy fokkal máris szabadabbak lennénk. Ha pedig nem hinnénk el, hogy az egyik, vagy másik politikai oldal képviseli az igazságot, és a másik, vagy egyik az igazságtalanságot, akkor nem mennénk ki politikai tüntetésre, és nem ordítanánk rekedtre a hangunkat, és akkor nem fájna még utána napokig a torkunk.

Ez is adna egy kis szabadságérzés növekedést. És, ha nem gondolnánk, hogy az újságban olvasható borzalmas, és mocskos híreket el kell olvasnunk, akkor nem lenne egy egész napra tönkredepressziózva a lelkünk, ami szintén növelné a szabadságfokunkat. Ha nem hinnénk el, hogy drága autót kell vennünk, mert attól vagyunk valakik, akkor nem kéne olyan sok milliót megkeresnünk, és akkor nem kéne annyi igazságtalanságot elkövetni más emberek rovására, nem kéne becsapni, kizsigerelni, vagy konkrétan meglopni őket. Így szabadabban fellélegezhetnénk. És, ha nem hinnénk el, hogy nekünk egyre több pénz jár, miközben másnak meg egyre kevesebb, akkor nem kéne a természetet se kizsigerelni, nem kéne annyi állatot meggyilkolni, nem kéne szétvegyszerezni a Földgolyót. Ez szintén megszabadítana minket egy sor baljós körülménytől.
Ha nem hinnénk azt, hogy a feleségünk, vagy a férjünk (kinek ez, kinek az) azért létezik, hogy minket boldoggá tegyen, akkor nem is tőle várnánk a boldogságunkat, és akkor nem veszekednénk vele követelőzve hol ezért, hol azért. És akkor kevesebb lenne a veszekedés az életünkben, ami szintén azt eredményezné, hogy szabadabbnak érezzük magunkat.
Nagyon sok a hülyeség, és mind csak arra szolgál, hogy mi rabok legyünk. Ezeket kell nyakon csípnünk ahhoz, hogy szabadok legyünk.

Van egy nagyon jó buddhista mondás:

„NE HARCOLJ A SÖTÉTSÉG ELLEN, HANEM GYÚJTS GYERTYÁT!”

Sok sikert kívánok az ÖNGYÚJTÓ megtalálásához!

Szeretettel: Laár András

A lopás, mint társadalmi rang

Nagyon érdekes hozzáállást figyelhetünk meg az emberek részéről a lopással kapcsolatosan. Mivel ezt olyan széles rétegeknél mérhetjük fel, amely átfogó képet ad a társadalomról, éppen ezért mondhatjuk nyugodtan azt, hogy szinte szabályt lehet felállítani rá. A szegény néprétegektől haladva a gazdagabb társadalmi rétegekig megfigyelhető, hogy egyre inkább elfogadott a lopás ténye. A szegényebb emberekről pedig általánosan elmondható, hogy egyre inkább elutasítják azt (jelen esetben a magyarokról beszélünk). 

Társadalmi szempontból ennek van egy igen nagy jelentősége. Mivel az elkövetkezendő változásnak erkölcsi alapúnak kell lennie, ezért csak olyan néprétegek hajthatják azt végre, akik a társadalom szegény rétegéből kerülnek ki. Vezető szerepre csak olyan embereket lehet helyezni, akik ugyanebből a néprétegből kerülnek ki, mivel egyedül nekik van igényük az erkölcsös politikára, nekik van képük arról, hogyan működhet a világ lopás nélkül, és ők ismerik a lopás nélküli életet. A jövő társadalmi rendjében ugyanis pontosan ezt az elemet kell kiiktatni. 

A lopásnak napjainkban rengeteg neve, álcája van. Hívják privatizációnak, állami pályázatnak, prémiumnak, de lehet kenőpénz, csúszópénz, de lehet feldolgozás, kivitelezés, megsemmisítés címén leakasztott eszméletlen összeg is. Az emberek a kommunizmus óta tudják, a magasban nagyban lopnak, itt lent meg kicsiben. A kommunista társadalom igazából fizetéskiegészítésként élte meg a kisebb lopást, amelyet igen sokszor elnéztek az embereknek. Így épültek fel nyaralók, házak kalákában az építőanyag raktárakból, készültek gépek apránként hazalopva, miközben a fejesek teljesen más értelemben véve loptak, gyakorlatilag maga a teljhatalom volt a megszerzett - lopott tulajdon. Ebben a társadalomban szocializálódott embereknek a lopásról teljesen más képe alakult ki, mint az az erkölcsös társadalmakban elvárható lenne, és ezt hozták magukkal. Minden ember számára a vezetés, a politika semmi egyebet nem jelentett - társadalmi szinten - mint magát a húsosfazekat, a tejhatalmat, a lopás és meggazdagodás lehetőségét. A rendszerváltás is ebben a szellemben folyt le. 

A rendszerváltás alapállása csupán annyi volt, hogy eddig ti loptatok, mostantól mi lopunk. Mivel a nyílt cionista hatalmi gondolkodás immár nyíltan megjelent a magyar politikai közéletben, ezért már nem mint rejtett tejhatalom jelent meg a lopás, hanem a maga egyszerű valójában, luxusházak, autók, nyaralások, luxusirodák, és megannyi luxus képében. Ezek alapja - mivel addig vagyona senkinek sem lehetett - egyértelműen semmi másból nem keletkezett, mint lopásból. Felesleges hitelekre, részesedésekre, örökségre és bármi hasonlóra hivatkozni. Azok a vállalkozások, amelyek ezen felül össze tudták szedni magukat, semmi másból nem stabilizálódtak, mint abból a pénzből, amit a tolvajok lefelé továbbosztottak a cégeiken és a megrendeléseiken keresztül, így számukra mint megélhetési forrás a lopott vagyon teljességgel elfogadottá vált. Kialakult egy szemlélet, amely abból áll, hogy kerülj közel a tűzhöz, lopj, és a lopott vagyonból költekezz, ezzel fenntartasz boltokat, vállalkozásokat. Ennek a rendszernek a teljes működése alapvetően a lopáson alapszik. Ma a parlamentben egyébről sincs szó, mint arról, mit hogyan lehet ellopni, és a lopást hogyan lehet hivatalossá tenni. Voltaképpen egy hatalmas maffia az egész. 

Ha ezt a rendszert meg kívánjuk változtatni, azt csak és kizárólag egyetlen módon lehet megtenni. Ha alapvetően olyan emberekből kezdünk egy új rendszert felépíteni, akik életvitele nem a lopáson alapszik. Nem tartoznak semmilyen gazdag, már felkapaszkodott réteghez. Természetes, hogy ez a helyzet valójában senkinek sem jó. Ennek az egésznek az átalakítása az ő érdekük is - már a jelenlegi működő vállalkozói rétegé, amely folyamatosan csúszik egyre mélyebbre -, mert hatalmas szellemi tehertől szabadulna meg ez a réteg, amely a lopás elviseléséből, és annak a mindennapi életbe illesztéséből adódik. De magát a váltást és a vezetést ők nem vezényelhetik, mivel ez a gondolkodás annyira az életük részévé vált, hogy ők maguk sem fogják fel. Olyan lépések, melyek a számukra teljesen hétköznapi, egyszerű vállalkozói lépések, mások számára súlyos lopások (ezt a szellem nem fogja fel, de a lélek nagyon is. Így ellentmondásban él egy emberben a szellem és a lélek, amely sok lelki eredetű betegség alapja). A mai gazdasági vezető réteg egyszerűen képtelen lenne bármilyen egészséges gazdasági és társadalmi változtatást végrehajtani. Így ebben a folyamatban csak a szegény rétegek fiaira, lányaira lehet számítani.

Mivel azonban a politika pénz kérdése, ezért az is egyértelmű, hogy a jelenlegi politikai képletekben gondolkodva lehetetlen valódi változást létrehozni, mivel ennek egyszerűen nincs anyagi támogatása a politikához szükséges nagytőke részéről. Így a szegények számára marad a történelemben már megszokott változtatási lehetőség, mert nincs más. Elvenni, ami kell. Ha úgy tetszik egyetlen módszer működik, kierőszakolni azt, amire szüksége van. Ennek módjai lehetnek aktívak és passzívak. Az aktív a megmozdulás, tüntetés, sztrájk, vagy maga egy forradalom. A passzív változata az állampolgári engedetlenség, a nemszavazás, a rendszer nem elfogadása, annak kicselezése minden lehetséges eszközzel, az ellenállás szellemi és fizikai téren. A stabil 50 % körüli nemszavazói réteg megmutatja számunka, hogy a magyar társadalom bizony megérett a változásokra, mivel a társadalomnak lassan a többsége utasítja el magát a rendszert. A passzív ellenállás is képes fellazítani, megdönteni egy rendszert, de célra az aktív formák vezetnek célra.

A jövő rendszerében pedig a lopás a nemlétező kategóriába kell, hogy kerüljön, mert másképpen a gazdaság nem hozható helyre, nem újraépíthető. Ezen alapszanak a Vezető által jóváhagyott újjáépítési terv vezérelvei. 

Kemény Gábor