POS az elektronikus pénzszivattyú- szabadalombitorlók (is ) a Bankok !!!!

Nap mint nap használjuk - Mégis mi folyik a kijelző mögött?

Heves társadalmi és szakértői vita övezi a bankkártya-piac körüli terveket, hisz a változások szinte mindenkit érintenek majd. A kártyás fizetések terjedése a készpénz rovására ugyanis jelentős, akár több tíz milliárd forintos megtakarítást is hozhat éves szinten. A kereskedők magas díjakat fizetnek a kártya elfogadásáért, ami hátráltatja az elfogadói oldal fejlődését. A boltosok által fizetett kereskedői jutalék nemcsak a bankok pénztárába kerül, hanem ezzel fedezik a POS-terminálok bérlését, üzemeltetését is. De mit is kell tudni ezekről a hétköznapjaink részévé vált eszközökről?
Drága a kártyaelfogadás - De miért?

A kereskedői jutalék az a díj, amelyet a kártyákat elfogadó kereskedők fizetnek az elfogadó bankoknak a szolgáltatásért cserébe. Ez általában tartalmazza az elfogadás költségeit (amelynek fix részét képezi az interchange díj), valamint a POS-terminálok bérlésére és üzemeltetésére fordított összeget. A kereskedői jutalék minden egyes kereskedőnél alku tárgya, amelyet az elfogadókkal kell megkötnie, ezért nehéz megállapítani, hogy átlagosan mekkora a mértéke, de összességében körülbelül 1 és 5 százalék között mozog. Ez a teher főleg a kisebb kereskedők hasznát teljesen elviheti.


Hogyan szerződnek a kereskedők az elfogadókkal?

Magyarországon jellemzően az a gyakorlat, hogy a terminálok az elfogadást biztosító szolgáltató tulajdonában vannak, erre pedig vagy egy bérleti díjat számolnak fel, vagy az amortizációt, és ezt beépítik a kereskedői jutalékba. A bérleti díjas konstrukciókat jellemzően a kisebb kereskedőknél alkalmazzák, mert náluk általában nincs meg az a kellő mértékű forgalom, ami a terminál árát "kipörgetné". Egy másik fontos oka annak, hogy a POS-terminálokat általában az elfogadók tulajdonolják, hogy a kereskedőknek sokszor egyszerűen nem áll rendelkezésére a terminál megvételére elegendő összeg, ezért inkább a bérlés mellett döntenek. Fontos megjegyezni azt is, hogy az elfogadók által biztosított terminálokon nem mindegy, hogy milyen szoftver fut, ezeket ellenőrzött körülmények között kell telepíteni, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Ez úgy történhet, hogy a megvásárolt POS-terminálra az elfogadó utólag telepíti a szoftverét, vagy előre kötnek szerződést, és a gyártónál kiválasztott POS-ra ez után kerül fel a szoftver.


A fentinél Magyarországon jóval kevésbé elterjedt módszer (de külföldön létező megoldás), amikor a kereskedő megveszi a terminált, így elvileg megspórolhatja a bérleti díjat, azonban ez utóbbi nem feltétlenül teljesül. Ugyanis elképzelhető, hogy gyenge alkupozíciója miatt egy kiskereskedő nem tudja a POS-terminál bérlés teljes költségét megspórolni, mivel a vele szemben erőfölényben lévő elfogadó a saját POS-bérlés címszó alatt beszedett prémiumát (vagy annak egy részét) is bevasalja rajta (vagy egyszerűen nem kínál olyan konstrukciót, amiben a kereskedő saját maga veheti meg a POS-terminált).

Mitől függ, hogy mennyit fizet a kereskedő?

1. A POS-terminálok üzemeltetésétől: az elfogadó bankok a POS-terminálok üzemeltetését nem mindig saját maguk végzik, hanem sokszor kiszervezik. Ilyen POS-üzemeltető cégek Magyarországon például a First Data, vagy a SIA. Ez azért is fontos, mert a kereskedői jutalék egy jelentős részét az elfogadók a POS-terminálok üzemeltetési költségéből eredeztetik. Ide tartozhat például a terminálok telepítése, karbantartása, a tranzakciók kezelése, elszámolása, az adatok eljuttatása a banki vagy kártyatársasági rendszerekbe, a terminálok engedélyeztetése és integrálása a kereskedő pénztárgépéhez.

2. A kereskedő méretétől: a kisebb kereskedők általában jóval nagyobb díjat fizetnek, mint a nagykereskedők. A kereskedői jutalék ugyanis nagyban függ attól, hogy egy szereplő mekkora forgalmat bonyolít, hiszen az elfogadónak ebből származik a bevétele. Ugyanakkor a nagykereskedők, benzinkút-hálózatok alkupozíciója jóval erősebb, mint egy sarki fűszeresé, hiszen a multik olyan nagy tranzakciós forgalmat bonyolítanak, amelyért az elfogadók erős árversenyre kényszerülnek.

3. A kereskedő kockázatától: egy másik fontos szempont a kereskedői jutalék árazásánál az is, hogy egy POS-terminál kihelyezése jelentős kockázatokkal jár az elfogadóknak. Például egy kiskereskedőnél elhelyezni, üzembe helyezni a terminált, telepíteni rá a szoftvereket, az alkalmazottaknak oktatást tartani egy kezdeti befektetést igényel részükről. Ha azonban a kiskereskedő néhány hónap múlva valamilyen okból bezár, akkor ezek a költségek soha nem térülnek meg, illetve akár maga az eszköz is könnyen "eltűnhet".

4. A kereskedői szegmensre jellemző kártyatípustól: a kártyaelfogadás fix eleme az interchange díj, ami viszont a belföldi és a nemzetközi kártyás tranzakcióknál, illetve például kártyatípusonként is eltérő lehet. Ezért az sem mindegy, hogy egy adott kereskedő vagy szolgáltató melyik üzleti szegmensben fogadna el kártyát. Így például egy hotelnek adott ajánlat, ahol jellemzően több a nemzetközi tranzakció, jelentősen eltérhet egy azonos forgalmú és kockázatú élelmiszerboltnak tett ajánlattól.


Mennyibe kerül egy POS-terminál?

Egy modern POS-terminál beszerzési ára körülbelül 80-100 ezer forintra tehető, de a technológiai tulajdonságok változásával ez az összeghatár jelentősen módosulhat. Fontos jellemző, hogy milyen kártyákat képes elfogadni az eszköz, vagyis hogy csak mágnescsíkos, vagy ezen felül chipes, illetve érintésmentes fizetésre alkalmas kártyákat is kezel-e a terminál. A különböző dizájnelemeken és kijelzőkön kívül a mobilan használható, hordozható eszközökért felárat kell fizetni, utóbbiak például futárszolgálatoknál, mozgó kereskedőknél használatosak. Összességében akár 2-300 ezer forintba is belekerülhet egy profi, modern, prémium terminál.


Hogyan kommunikál a terminál a bankkal?

Fontos jellemző még az adatkapcsolat gyorsasága is a kártyaolvasóknál: a régebbi, elavult, "betárcsázós" gépeknél akár egy percig is eltart egy tranzakció feldolgozása, az újabb, gyorsabb adatkapcsolatra alkalmas eszközök néhány másodperc alatt elküldik a tranzakciós adatokat. A terminálok ebből a szempontból "szűk keresztmetszetnek" számítanak, de ha a mögöttes telekommunikációs kapcsolat nem megfelelő minőségű, az ugyanúgy lassíthatja az elfogadást. A betárcsázós terminálok üzemeltetésére bérelt telefonvonalat kell fenntartani, de léteznek már SIM-kártyával ellátott gépek is, amelyek GPRS-adatkapcsolatra képesek. Ezek mellett a modernebb eszközök interneten, vagy 3G mobilinternet hálózaton küldik a tranzakciós adatokat az elfogadóknak.

Változóban az elfogadói piac

Az elfogadókat tekintve már nem csak a bankok versenyeznek az ügyfelekért, egy uniós irányelv ugyanis lehetővé tette, hogy nemzetközi szolgáltatók is megjelenjenek a magyar piacon. Az új szereplők nem bankok, hanem kifejezetten az elfogadásra specializálódott cégek, amelyek alaptevékenységként foglalkoznak a kártyaelfogadással. A legnagyobb ilyen szereplő a Six Payments Services, amely néhány év alatt jelentős ügyfélkörre (és forgalomra) tett szert Magyarországon.

Emellett az elmúlt néhány évben a hazai pénzforgalmi szolgáltatók közül is többen kezdték el kiépíteni az elfogadói hálózatukat. A legnagyobb szereplő ugyanakkor továbbra is az OTP Bank, amely nem hivatalos információnk szerint közel 60 százalékát uralja a piacnak, nagyobb szereplő mellette még a K&H Bank. A versenyt várhatóan élesebbé teszi a közeljövőben a Sixhez hasonló nemzetközi cégek piacra lépése, illetve az, hogy az Európai Bizottság a folyamatot további szabályozásokkal készül támogatni. A verseny szorosabbá válása összességében a kereskedői jutalékok csökkenésének irányába hathat.

Svájcban már "váltogathatják" az elfogadókat

Ami viszont erősebb versenyhelyzetet teremthet az elfogadói oldalon, az egy olyan konstrukció, mint amilyet már Svájcban is alkalmaznak. Itt a díjstruktúra úgy alakul ki, hogy a kereskedő külön fizet a terminálért, és külön az elfogadásért.

Ez egy olyan megoldás, amely során egy kereskedő lízingel, vagy megvesz egy POS-terminált, és a terminál mögött az elfogadókkal kötött szerződéseket lehetősége nyílik megváltoztatni. Ehhez azonban egy olyan fejlesztést kellett elvégezni, amely lehetővé teszi az elfogadók közötti "váltogatást". Ez úgy valósítható meg, ha a terminál üzemeltetője (network service provider), aki a tranzakciókat képes küldeni az elfogadó bankoknak, már felépítette az elfogadó pénzintézetekkel az ehhez szükséges technikai kapcsolatokat.

Okostelefonból mobil kártyaolvasó

Már létezik több olyan eszköz is, amely okostelefonokat és táblagépeket képes kártyaolvasó terminállá alakítani. Az európai piacon már a svéd iZettle, a német Payleven, a brit mPowa, és a két amerikai, az Intuit és idén nyártól a PayPal megoldásai érhetőek el. Ezen kívül egy induló olasz cég, a Jusp is nemrég kezdett saját eszköze sorozatgyártásába. Magyarországon többnyire a hagyományos mobil kártyaolvasók terjedtek el egyelőre.

A Jusp eszköze audio jacken keresztül, a többi Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikál a mobiltelefonokkal és táblagépekkel. A kapcsolat létrejötte után egy alkalmazáson keresztül válik használhatóvá az "instant" POS-terminál. A megoldások chipes kártyákat kezelnek, az érintésmentes fizetésre jellemzően nem alkalmasak. Főleg olyan kiskereskedőknek és szolgáltatóknak jelenthet ez a hibrid eszköz jó megoldást, akik mobil fizetéseknél akarnak kártyát is elfogadni (például taxisok vagy mozgóárusok).

A kártyát elfogadó az okostelefon kijelzőjén megadja a fizetendő összeget (a Paylevennél például opcionálisan az eladott termékről készített fotót és megjegyzést is lehet csatolni a tranzakcióhoz). Ezután a kártyát a leolvasóba kell helyezni, a vásárló pedig megadja a PIN-kódját, és megtörténik a tranzakció. A számlát SMS-ben vagy e-mailen keresztül küldik el a vásárlónak, a fizetési adatokat pedig a kereskedő bármikor megtekintheti személyes platformján.

Az eszközök közül a legolcsóbb a Jusp megoldása, amely 39 euróba kerül majd, az elfogadást pedig 2,7 százalékos jutalékkal biztosítják az eszközön. Az iZettle és a Payleven 2,75 százalékos, az mPowa 2,95 százalékos jutalékkal, a PayPalról annyit tudni, hogy 3 százalék alatti jutalékkal dolgozik majd). A költségek számításánál fontos az is, hogy a táblagép vagy okostelefon megvétele is kiadást jelent.


Magyarországon még nem ez a kérdés

A hazai bankkártya-elfogadói piac fejlesztési irányairól az elmúlt néhány hónapban heves vita alakult ki, ugyanis a kártyapiaci szereplők között jelentős érdekellentétek állnak fenn. A legfrissebb hírek szerint az állam a nemzetközi interchange díjakban korlátozná a belföldi kártyáknál alkalmazott bankközi jutalék szintjét. Ezzel az lenne a cél, hogy a fejlettebb, de az európai átlagtól még mindig elmaradó kártyakibocsátói oldal helyett az elfogadói oldalt támogassák, és végső soron a készpénz-használatot visszaszorítsák. Ebben a vitában gyakran felmerül az az érv is, hogy a bankközi jutalék csökkentése valójában nem segíti kellően az elfogadói oldal fejlődését, csak a kibocsátást akadályozza, mert a kereskedők valódi terhe a POS-terminálok bérléséből, megvételéből fakad.

Fapipa

Ahová egyszer az USA és vele a globális pénzoligarchia beteszi a lábát…

Az USA, – persze csupa emberszeretetből – aktivizálta magát Pakisztánban is, no meg az egész térségben.
Ahol az USA és a multi cégek megjelennek, ott valójában mindig a háttérhatalom, azaz a globális bankvilág lép színre inkognitóban.
A történet mindig így kezdődik, először jön a politikai mézes-mázas győzködés, no meg a nem kívánatos szomszédok közti ellentétszítás, annak érdekében, hogy kipöccintsék az esetleges ellenlábasokat. Majd ezt követően betolja a globális pénzoligarchia a tulajdonában és irányítása alatt lévő multi cégeit (ezek titkos rendeltetése, egy országból a profitot kiszivattyúzni). Teszi mindezt arra hivatkozva, hogy munkalehetőséget teremt (értsd: rabszolgamunkát)

Ez a hír sem szól másról:
Richard Olson, Amerika pakisztáni nagykövete nyilatkozta, hogy “USA támogatja TAPI-t (Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India Pipeline,) de nem támogatja a Pakisztán-Irán gázvezetéket” mivel segíteni akar Pakisztánnak leküzdeni az energia válságot. (mert ők már csak ilyen önzetlenek.) Mint mondta, már világos iránymutatásokat is adott a Pakisztán-Irán gázvezetékkel kapcsolatban.

Ugyanis Pakisztán és Irán a közelmúltban aláírt egy megállapodást Iszlámábádban a gázvezeték megépítéséről, mikor Asif Ali Zardari elnök is látogatást tett a szomszédos országban a múlt héten, hogy megvitassák az iráni vezetéssel a kapcsolatok fejlesztésének és a gázvezeték kiterjesztésének lehetőségeit.

“Van egy világos politikánk Pakisztán-Irán gázvezetékről” mondta Olson, keddi Tarbela Dam*-nál tett látogatása során, a témára kitérve azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak érdekében áll, hogy továbbra is segítse a Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India (TAPI) gázvezeték projektet, hozzátéve, hogy így csökkentse az országot sújtó energia válságot.

* A Tarbela Dam project egy Világbank projekt, melyet még 1968 júliusában hagytak jóvá a világ legnagyobb földtöltési típusú gátja az Indus-on. A projekt teljes befejezése 1984-ben volt, költsége pedig 1490 milliárd $-ra rúgott. A Világbank, valamint még két Nemzetközi Fejlesztési Társaság banki hitel formájában támogatta. A Tarbela koncon a következő multik osztoztak: az Impregilo a projektre közös vállalatot hozott létre és vezetett, a közös vállalt tagjai: Costruzioni generali Farsura, Impresa Astaldi Estero, Compagnie de Constructions Internationales, Compagnie Francaise d’Entreprises, Societe de Construction de Batignolles, Hochtief, Philipp Holzmann, Strabag Bau, Ed Zueblin, C. Baresel, Conrad Zschokke and Losinger.
Pakisztán jelenleg építi a Diamer-Bhasha gátat az Indus folyón, ezt az új gátat részben finanszírozza az USA-ban, de a két finanszírozó az ABD – Asian Development Bank (a nagyobb) és a Világbank, akik most éppen nem tudnak dűlőre jutni egymással.

Az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Patrick Ventrell szerdán a projektet kommentálva azt mondta, hogy a Pakisztán érdeke, hogy elkerüljék a szankciókat. Pakisztánnak is súlyos energiaválsággal kell szembe néznie, amely miatt sérülhet az ipara, különösen a textilipar.
Mint mondta, “Segítünk Pakisztánnak befejezni a Gomal Zam és Sadpara gátakat,” , és hozzátette, hogy az Egyesült Államok célja, a pakisztániak jobb élete.
Azt mondta még, hogy a különböző energetikai projektekben résztvevő amerikai támogatás több ezer pakisztániak adna munkalehetőséget.

Ahová egyszer az USA és vele a globális pénzoligarchia beteszi a lábát ott katasztrofális eladósodás, államcsőd veszi kezdetét, mindig pusztulás és halál jár a nyomában.

Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda

Egymilliárd márkáért vette meg Romániától a németeket az NSZK

A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) több mint egymilliárd márkát fizetett 1968 és 1989 között a Ceausescu vezette kommunista Romániának azért, hogy jóváhagyja az erdélyi szászok és a bánsági svábok kitelepedését – írta hétvégi számában a Jurnalul National című román lap a német közszolgálati rádió riportját ismertetve.


A második világháború után még 400 ezer német élt Romániában, akiket a kommunista rendszer Hitler szövetségeseinek tekintett, kifosztott és elnyomott. Ceausescu idején 225 ezer romániai német vándorolt ki az NSZK-ba, akiknek a szabadságáért a német állam fejpénzt fizetett – emlékeztettek a német rádióállomás összeállításában. Csaknem 210 ezer romániai német kitelepedési engedélyének megszerzése Günther Hüsch ügyvéd érdeme, aki személyesen alkudozott értük a román titkosszolgálattal, a Securitatéval – derült ki a riportból.
Hirdetés

Az ügyvéd részleteket is közölt a titkos művelet tarifáiról. Az NSZK eleinte 1800 márkát fizetett minden háziasszonyért, kiskorúért, képesítés nélküli személyért, 5500-at minden egyetemistáért és csaknem 11 ezer márkát minden felsőfokú végzettségű kivándorlóért. 1970 után képesítéstől függetlenül mindenkiért 8000 márkát fizetettek. Ehhez még hozzáadódtak a Ceausescunak küldött ajándékok.

MNO

Jeruzsálem után Magyarországon is lesz siratófal

A kormány óriási felhajtást szervez 2014-re, a holokauszt hetvenedik évfordulójára. Többek között siratófalat építenek Olaszliszkán.

Az antiszemitizmus hazájában, azaz Magyarországon óriási a készülődés a holokauszt hetvenedik évfordulójára. A Népszabadság birtokába került dokumentumok szerint grandiózus tervei vannak a kormánynak arra, hogy 2014-ben, a hetvenedik évforduló alkalmából meghirdetett emlékévben méltóképp emlékezzen a holokauszt áldozataira.

Emléknap, emlékhely, emlékbélyeg

A kormány a közelmúltban határozatot fogadott el "a magyarországi holokauszt hetvenedik évfordulójához kapcsolódó megemlékezések és programok megvalósításával összefüggő feladatokról". Néhány részlet már ebből is kiderül, például az, hogy Radnóti Miklós-emléknappá nyilvánítják november 9-ét (a költő halálának napját), a jelenleg használaton kívüli Józsefvárosi pályaudvar épületében létrehozzák a Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye - Európai Oktatási Központ nevű intézményt, emlékbélyeget bocsátanak ki.

Az emlékév elméletileg 2014. január 27-től, a holokauszt nemzetközi emléknapjától kezdve a következő év január 27-ig tart, gyakorlatilag viszont tovább, hiszen a magyar-izraeli kormányülést 2015-ben tartják.

Holokauszt, mint összmagyar tragédia

Az előterjesztés szerint - annak érdekében, hogy az emlékév minél szélesebb körű hatást fejthessen ki a magyar társadalomban - érdemes arra törekedni, hogy a holokauszt minél inkább nemzeti, összmagyar tragédiaként jelenjen meg, és ne kizárólag a zsidóság tragédiájaként.

A Miniszterelnökségen készült koncepció szerint a következő intézkedésekre számíthatunk: tudományos konferenciák, kiállítások és kulturális rendezvények sorát szervezik majd, az Izraeli Filharmonikusok például a Művészetek Palotájában lépnek fel. Magyar túlélők és magyar - vagy Magyarországhoz kötődő - Világ Igaza-kitüntetettek részvételével világtalálkozót tartanak. Feltárják a deportálások és munkaszolgálat során elhunytakat rejtő tömegsírokat, elsőként a kőszegi Guba-hegyen lévőt - derül ki a Népszabadság információiból.

Augusztus 2-án, a roma holokauszt nemzetközi emléknapján átadják a helyreállított komáromi Csillagerődöt, az Országos Roma Önkormányzat közreműködésével emlékművet állítanak a cigány áldozatoknak.

Holokauszt-leckék a közigazgatásban dolgozóknak

Ahol lehetséges, emléktáblát avatnak az elhurcolt diákok és a gyermekmentő tanárok emlékére. A holokauszttal kapcsolatos ismereteket bevezetik a leendő közigazgatási szakemberek képzésébe a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Oktatási programok indulnak diákoknak és pedagógusoknak. Helyreállítják a sárazsadányi Zsidó Kereskedőházat. A sátoraljaújhelyi zsidó temetőben emlékhelyet alakítanak ki Teitelbaum Mózes csodarabbi sírjánál, akiről azt tartja a legenda, hogy megjövendölte Kossuth Lajos nagy államférfivá válását. 2014-ben a Rumbach Sebestyén utcai, a kőszegi és a szabadkai zsinagógát újítják fel, 2015-ben a debrecenit.

Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke szerint a Józsefvárosi pályaudvaron létrehozandó új intézményre azért van szükség, mert a Páva utcai emlékközpont mára kinőtte a rendelkezésére álló területet: a kutatás egyre nehezebben megoldható feladat a mostani körülmények között.

Siratófal Olaszliszkán

A közép-európai siratófalat a koncepcióban lévő indoklás szerint az egykori zsidó közösség emlékére alakítják ki. Feldmájer Péter hozzátette: a vészkorszak után elhagyatottá vált olaszliszkai zsinagóga állaga folyamatosan romlott, majd az építőköveket is széthordták. Csak egy fal maradt: egy képzőművészeti alkotással kiegészítve ennek felújításával hozzák létre a siratófalat.

Azt, hogy maga a program mennyibe kerül még nem lehet tudni, a kormányhatározat szerint az érintett minisztériumoknak most kell kidolgozniuk a költségvetést.

2013-ban tartotta meg alakuló ülését az Országházban a Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság, amelynek feladata a magyar zsidóság deportálásának hetvenedik évfordulójáról történő megemlékezés előkészítése.

Lázár szerint elmaradt a bocsánatkérés

A bizottság elnöke, Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár köszöntő beszédében azt mondta: a kormány azért hozta létre a testületet, mert kiemelten fontosnak tartja a szembenézést és a bocsánatkérést, amely a kommunista diktatúra alatt elmaradt, az elmúlt huszonkét évben pedig felemásra sikerült.

Mint mondta, az állam felelőssége ebben speciális, hiszen a szörnyű tettek elkövetői között voltak magyarok, de akik elszenvedték, mindannyian magyar honfitársak voltak.

Fiatalok megszólítása a cél

Emlékeztetett arra: a zsidó szervezetek kezdeményezésének hatására döntött a testület létrehozásáról a kormány, a kabinet célja ugyanakkor nem az, hogy kijelölje a bizottság munkáját, azt akarja elérni, hogy civil kezdeményezések sokasága határozza meg a 2014-es megemlékezéseket. A legfontosabb feladatnak a fiatalok megszólítását tartja, de mint mondta, a tudomány világát is inspirálni kívánja a kabinet a múlt feltárásában, a zsidó szervezeteket pedig néhány vidéki, történelmi jelentőségű zsinagóga sorsának rendezésében támogatná.

Az emlékbizottság munkájában részt vesz többek között Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, több zsidó szervezet vezetője mellett Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, valamint az Egyesült Államok, Izrael, Németország és Ausztria budapesti nagykövete.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter azt kérte a bizottságtól, hogy munkája során ne csak a múltra koncentráljon, hanem arra is, hogy a múltból kiindulva hogyan taníthatók a felnövekvő nemzedékek.

Elégedettek a zsidók a kormánnyal

Balog Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzeti alaptantervben fontos szerep jut a holokauszt oktatásának, a tananyag kidolgozásában pedig jelentős támogatást nyújtottak a zsidó szervezetek. Jelezte, hogy ebből kiindulva a roma közösség történetének kidolgozásában is támaszkodik a tárca a cigány elit segítségére.

Feldmájer Péter (Mazsihisz) köszönetet mondott a kormánynak azért, hogy kezdeményezésükre létrehozta a bizottságot, mert, mint mondta, a Magyarországon élő mintegy nyolcezer holokauszt-túlélő számára fontos az együttérzés kinyilvánítása. Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke szerint 2014-ben minden településnek természetes módon kell múltja felé fordulnia. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a deportálások a mai határainkon túl is zajlottak. Szabó György, a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány elnöke jelentősnek minősítette azokat a lépéseket, amelyeket a kormány tett a zsidóság irányába.

Mindenki elkötelezett

Ilan Mor izraeli nagykövet hangsúlyozta elkötelezettségét a bizottság munkája iránt, és közölte, országa kutató intézete is készen áll a magyar kormány munkájának segítésére. Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok nagykövete is elismerését fejezte ki a kormánynak és aktív részvételt ígért a bizottság munkájában, Michael Zimmermann, Ausztria nagykövete pedig a nemzetközi együttműködés szerepét hangsúlyozta a holokauszt feltárásában és az emlékezésben.

SSZ
Népszabadság, alfahir.hu

Amíg meg nem döglesz, dolgozol! – Jelentés a bangladeshi szerencsétlenségről

A bangladeshi fővárosban, Dhakkában szerdán összeomlott ruhaüzemnél a halálos áldozatok száma jelenleg 352. A romok alatt még mindig keresik a túlélőket, de a mentőmunkások azt mondják, egyre ritkábban és gyengébben hallanak hangokat a romok alól.

Tegnap 29 embert mentettek ki. A munkát nehezíti, hogy az épület romjai nagyon meggyengültek. A falak bármikor beomolhatnak, így maguk a mentőmunkások is veszélyben vannak. A katonaság, a rendőrség és a mentők 24 órában dolgoznak a helyszínen.

Letartóztatások

Az összeomlott épület miatt hat embert tartóztattak le, közülük három az épületben található, Rana Plaza nevű ruhagyár tulajdonosa volt. Az épület bérbeadóját a rendőrség keresi, feleségét már őrizetbe vették. Mindegyikük ellen “halált okozó hanyagság” miatt emelnek vádat.

Az épületben található, többemeletes ruhagyár 3122 (!) munkása közül egyelőre nem tudni, hányan voltak szerdán, a szerencsétlenség idején munkában. A romok alól mintegy 2500 embert mentettek ki.

Szabályozások? Kit érdekelnek?

A bangladesi szervek szerint az épület tulajdonosa az épületbiztonságról szóló törvényeket sok ponton megszegte. A túlélők szerint már kedden hatalmas repedések voltak láthatók az épület falán, ezért többen nem mertek bemenni, de a főnökeik azt mondták, hogy az épület biztonságos. A ruhagyár tulajdonosai tehát tudatosan figyelmen kívül hagytak egy ilyen súlyos jelzést is.

Alamgir belügyminiszter nyilatkozata szerint az épület engedélye eredetileg öt szintről szólt, a tulajdonos további három szintet engedély nélkül épített rá.

Több ezer ruhaipari munkás, főleg nők tüntettek Dhakka utcáin a kibírhatatlan munkakörülmények miatt a szerencsétlenséget követően; az ország vezetősége nemzeti gyászt rendelt el.

Kinek az érdeke?

Bangladesben nagyon jelentős a ruhaipar, melynek szinte teljes termelését nyugati cégek vásárolják fel. Ilyenek Európában, Hollandiában például a C&A illetve H&M elnevezésű, szinte mindenhol megtalálható boltok, az Egyesült Államokban pedig a nem kevésbé elterjedt és népszerű Wal-Mart. A Rana Plaza szintén számos nyugati céggel állt szerződésben, többek között az olasz Benettonnal, a brit Primarkkal és a spanyol Mangóval. Mindegyikük sietett kijelenteni, hogy a szerencsétlenség idején ÉPPEN nem volt semmiféle szerződéses munkájuk kiadva a Ranának. A Primark hozzátette, hogy új szerződésmodell kialakításán dolgoznak, hogy ebben az épület minősége is feltételként szerepeljen.

Tavaly novemberben pedig már észbe kaphattak volna, amikor ugyanitt egy ruhagyárban kiütött tűz 112 halálos áldozatot követelt. De ez nem volt elég. Aztán miután elmúlt decemberben meg lett szellőztetve, hogy milyen nagy százalékban dolgoztatnak gyerekeket ezek a cégek, a Wal-Mart (a kedélyeket kicsit lecsillapítandó) nagy csinnadrattával bejelentette, hogy “saját ellenőröket fognak küldeni a helyzet kivizsgálására, és természetesen ahol gyerekmunkát vagy egyéb szabálytalanságot tapasztalnak, azonnal felbontják a szerződést.” A birkanép kedélye erre természetesen azonnal megjavult, a hátuk mögé dobták a transzparenst és hagyták a csudába a hírt. A cég betartotta az ígéretét — KÉT ellenőrt is kiküldött Bangladesbe, mindkettő megnézett egy-egy üzemet, szabálytalanságot mindenhol találtak, szerződést felbontották. Szép, tekintve, hogy a Wal-Mart mintegy 7000 ruhabeszállítója közül majdnem ennek a fele, 3200 cég bangladesi székhelyű…

Ám legalább valamit reagáltak — a holland cégek közül a H&M nem foglalkozott az üggyel, a C&A képviselője mindössze egyetlen telefonos beszélgetés erejéig, abban pedig közölte, hogy a hírek “teljesen megalapozatlanok, MERT A C&A CSAK BECSÜLETES CÉGEKKEL KÖT SZERZŐDÉSEKET.” Igen, a becsületesség így szokott Nyugatról Keletre terjedni. Tanulhatnánk már mi is ebből a leckéből, mire számítsunk a “nyugati, tőkeerős cégek hazánkba hozatala” kapcsán.

Z. Ribka – Hollandia

(A fotók az EPA archívumából származnak)

Pakisztán és Irak védelmi együttműködési megállapodást írnak alá

Pakisztán és Irak elvi jóváhagyását adta, hogy hamarosan aláírja a megállapodást a védelmi együttműködés fokozására.

A megállapodás értelmében az iraki fegyveres erők személyzete a pakisztáni oldalon kap képzést, azt mondta Shah M. Jamal, a pakisztáni nagykövet Bagdadban – jelenti az INP.
Ugyancsak részt vehetnek egymás katonai gyakorlatain és küldöttségek látogatását tervezik hadihajókra.
A nagykövet azt mondta, hogy a közelmúltban felajánlotta, 35 iraki pilóta ebből 12 tiszt képzését a PAF Akadémián (Risalpur), évente.

Pakisztán és Irak hamarosan aláír négy másik olyan megállapodást is, amelyek lendületet adnak majd a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatoknak, -mondta, hozzátéve, hogy várhatóan miniszteri találkozókat is szerveznek hamarosan, hogy felülvizsgálják a partnerség erősítésének további lehetőségeit.
Jamal nagykövet reményét fejezte ki, hogy a kapcsolatok a két ország között is gyorsan előre mozdulnak minden közös érdekű területen, és a béke helyreállítása érdekében Irakban.
A pakisztáni Külügyminisztérium is aláírja hamarosan a megállapodást egy konzultációs mechanizmus létrehozására, – tette hozzá.
Azt mondta, minden lehetséges erőfeszítést megtesznek a kétoldalú kapcsolatok, különösen gazdasági és kereskedelmi együttműködés fokozására, mind magán- mind állami szinten.

forrás: Pakistan Defence