A drónok után hadrendbe állnak a robokopterek is

Azt követően, hogy a felderítő és harci célokra egyaránt alkalmas drónok már bizonyítottak, a hadseregek újabb fejlesztésű eszközei is elkezdik szántani az eget: a pilóta nélküli helikopterek alapvető feladata a harcoló csapatok utánpótlásának biztosítása. A támadó célú pilóta nélküli repülőgépekkel - mint amilyen a Predator és a Reaper - végrehajtott támadások már megszokott részei a modern hadviselésnek. De egyetlen hadsereg sem masírozhat üres hassal - és bármelyik ütközetet ugyanúgy el lehet veszíteni az ellátás hiányosságai miatt, mint ahogyan az elégtelen tűzerő okán.

Mindez, kombinálva a gazdag országoknak a háborús veszteségek iránti növekvő finnyásságával, odáig vezetett, hogy megjelent egy új típusú drón: az utánpótlás-szállításba pilóta nélküli helikopterek is bekapcsolódnak. És mint a hadsereg által bevezetett legfejlettebb technológiák általában, előbb-utóbb ezek a repülő robotok is megtalálják a maguk szerepét a polgári használatban. Tavaly december óta már két kísérleti célú pilóta nélküli helikopter hajt végre küldetéseket: élelmiszert szállít az amerikai tengerészgyalogság afganisztáni előretolt állásaiba. A program annyira sikeresnek bizonyult - idézi fel a The Economist című brit hírmagazin -, hogy két alkalommal is, egészen 2013 szeptemberéig meghosszabbították az időtartamát.

Ezek a speciális helikopterek egy amerikai repülőgépgyártó cég, a Kaman K-MAX-einek módosított változatai. Számos katonai és polgári feladatot is képesek elvégezni, legyen az fakitermelés, távvezeték-építés vagy éppen függesztett légi teherszállítás.

Furcsa madár

A K-MAX-ek "synchropter"-ek, ami azt jelenti, hogy a kér rotorkör szöget zár be, és metszik egymást, mozgásuk azonban szinkronizálva van, és ezáltal a rotorok nem érnek össze. Farokrotorra nincs szükség, mert az ellentétesen forgó rotorok kiegyenlítik egymás nyomatékát. A pilóta nélküli repülést lehetővé tevő átalakítást egy, a Kaman és a Lockheed Martin által alapított közös vállalatnál végezték el. Idén augusztusra a két K-MAX "robokopter" összesen 485 bevetésen vett részt, több mint 900 tonna árut juttatva célba.

A pilóta nélküli változat azért épült a K-MAX alapjaira, mert az akár a saját tömegét meghaladó, 2 700 kilogrammnyi terhet is képes szállítani. Ellentétben a legtöbb merevszárnyú drónnal, amelyek repülését a földi pilóták vezérlik távolból, programozott pályáján a módosított K-MAX önálló repülésre képes, GPS-szel navigál az útvonal meghatározott pontjai között (igaz, távirányítással is működtethető).

A környezeti jellemzők tudatosítása érdekében a légi jármű számos érzékelővel van felszerelve, ezek elég pontos információt szolgáltatnak ahhoz, hogy akár teljes sötétségben is sor kerülhessen a rakodásra. Az amerikai hadsereg élénken érdeklődik olyan kifinomult kamerák alkalmazása iránt is, amelyek segítik a földet érést, és képesek érzékelni a lehetséges veszélyeket. A kameráknak polgári célú bevetéseknél kulcsszerep jut, például a tűzoltási vagy a keresési és mentési feladatoknál.

Kamera és páncélzat - a szállítási kapacitás rovására

A hadseregnél úgy vélik, hogy valamiféle önvédelmi fegyverzettel is fel kellene szerelni a járműveket - a kamerákat célzásra használva. Jelenleg a K-MAX-eken nincs semmiféle védelmi rendszer, de a Lockheed Martin azt állítja, hogy könnyen fel lehet vértezni őket páncélzattal, géppuskatartókkal vagy éppen olyan fáklyákkal, amelyeket azért lőnének ki, hogy félrevezessék a földről indított rakétákat. Mindez ugyanakkor csak a szállítási kapacitás rovására valósítható meg.

A pilóta nélküli K-MAX egy külső, 25 méter hosszú kábelre függesztve szállítja rakományát. A helikopterek önálló repülését az előretolt bázisig folyamatosan monitorozzák, ott pedig a földi személyzet veszi át a vezérlést, egy hordozható eszköz segítségével irányítva a rakomány leengedését. Ugyanakkor a helikopter emberi beavatkozás nélkül is képes a megadott koordináták szerinti helyre juttatni a rakományt. A Lockheed Martin üzletfejlesztési igazgatója, Jim Naylor a folyóiratnak elmondta, hogy a célkörnyezetben elhelyezett rádiójeladókkal tesztelték a jármű rakománylerakási precizitását. A K-MAX a teszt alkalmával három méteren belüli pontossággal teljesítette a feladatot.

A K-MAX-en négy szállítóhorog van, így képes arra, hogy egy küldetés során több helyre juttasson el szállítmányt. Mivel egyre nagyobb a bizalom az újfajta megoldás iránt, a tengerészgyalogságnál már új technikákkal is kísérleteznek. Májusban került sor az első "lebegő üzemmódú rakodásra", amikor is a rakományt úgy helyezték a szállítóhorogra, hogy közben a K-MAX mozgásban volt a levegőben. Ez komoly időmegtakarítással járhat ahhoz képest, mint ha le kellene szállnia a rakományért.

Kiiktatható az "emberi tényező"

Bár a K-MAX végsebessége mindössze 100 csomó körüli (kb. 180 km/h), de a pilóta nélküli légi jármű összes előnyét élvezi: sohasem fárad el, nem lesz beteg, és nem megy szabadságra. A helikopter-pilóták ugyanis szűkös erőforrásnak minősülnek, mivel éveket vesz igénybe a kiképzésük. Terry Fogarty szerint, aki a Kamannél a pilóta nélküli rendszerek felelőse, az egyfős személyzettel ellátott K-MAX-ekkel napi 12 órán át lehet repülni, de a pilótáknak váltaniuk kell egymást. Ezzel szemben a pilóta nélküli K-MAX-ek a nap nagy részében a levegőben tartózkodhatnak. Továbbá olyan helyzetekben, amikor a pilótát a rossz látási viszonyok akadályozzák a földet érésben - mondjuk, egy porfelhő miatt - a drónváltozat folyamatos haladásra képes.

A K-MAX mellett más, automata helikopterrendszerek kidolgozása is folyamatban van. Az egyik ilyen, a HERMES (Helicopter Remote Manipulation of External Slingloads) gyártója az amerikai fegyveres erők egyik cége, az Advanced Optical Systems. Pilóta nélküli helikopterük érzékelők segítségével talál rá a rakományra, és automatikusan képes felvenni a földről - anélkül, hogy bárki is segítené ebben a tevékenységben.

Biztonságos földet érés

Az épületek, fák és elektromos vezetékek veszélyt jelenthetnek a rakodási övezetben. Az amerikai haditengerészet Autonomous Aerial Cargo/Utility System (AACUS) rendszere viszont ezeknek a problémáknak a felmérésével kezdi a munkát, mielőtt kiválasztja a megfelelő leszállóhelyet. Ezt követően a rendszer megszerkeszti azt a biztonságos megközelítési útvonalat, amelyen át a földi vezérlés segítsége nélkül leszállhat a helikopter.

Megfelelő repülési körülmények között mindez elegendő, de a cél az, hogy el tudja végezni a feladatot meredek, egyenetlen terepen, nagy szélben is, jóllehet az AACUS-szal felszerelt helikopter képes kommunikálni a földön tartózkodó emberekkel, hogy megtudja, hol van az alkalmas leszállóhely. Nemcsak üzemanyag, lőszer vagy egyéb felszerelések szállítását végezheti, de kimenekítési feladatokra is alkalmas. (Bár megfogalmazódnak aggályok azzal kapcsolatban, hogy végezheti-e egy robothelikopter a sebesültek szállítását anélkül, hogy megfelelő egészségügyi személyzet lenne a fedélzeten.)

Ha a K-MAX-ek továbbra is sikeresnek bizonyulnak, a következő lépés az lehet, hogy még drónhelikopter áll hadrendbe a tengerészgyalogságnál. És persze a dolog a hadsereget is érdekelné, utána meg jönne a kereskedelmi célú alkalmazás. Mindazonáltal ahhoz, hogy a pilóta nélküli drónok, robokopterek polgári felhasználására is sor kerülhessen, változniuk kell a légtér használatát szabályozó rendeleteknek is, különösen azokon a területeken, ahol más légi járművek is közlekednek. A repülésügyi hatóságok már most foglalkoznak a kérdéssel, de szeretnék látni a fejlődés irányát az automatikus biztonsági rendszerek területén.

A vakcinától a gyorsétteremig

Egy amerikai start-up cég, a Matternet egy kisméretű pilóta nélküli elektromos helikopter kifejlesztésén dolgozik, amely a maga 2 kilogrammos hasznos tehernyi kapacitásával gyógyszereket, vakcinákat és vérmintákat szállítana távoli helyekre. A felhasználó elhelyezné a küldeményt a raktérben, megnyomna egy gombot a helikopteren, hogy szálljon fel és teljesítse a szállítási feladatot. Andreas Raptopoulos, a Matternet ügyvezető társalapítója elmondta: a cég reméli, hogy még az idén lefolytathatják a megvalósíthatósági vizsgálatokat a Dominikai Köztársaságban.

Nagyobb elektromos helikoptereket is gazdaságos lehet átalakítani pilóta nélkülivé. Egy német cég, az E-Volo a közelmúltban nyerte el innovációjával a Lindbergh-díjat, repülőalkalmatosságuk Volocopter névre hallgat. A maga 16 rotorjával úgy néz ki, mintha egy gyerekek számára készült számítógépes repülőjáték felnagyított változata lenne - viszont elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy felnőtt.

Megfelelő szoftverrel ellátva a személyzet nélküli Volocopterek az áruszállítás területén jelenthetnek alternatívát, hiszen képesek kikerülni a zsúfolt utakat. Egy website a közelmúltban fel is ajánlotta, hogy miniatűr robothelikopterekkel szállítja a címre a megrendelt tacost. És bár ez most még csak tréfa, de egy nap a gyorsételek kiszállításánál valódi megoldás lehet a robotjárművek alkalmazása...

(bumm.sk)

Amerikai gyilkosok és gyilkos csatlósaik

1968-ban közel ötszáz fegyvertelen civilt mészároltak le My Lai (Son My)-nál, Vietnámban amerikai katonák. Az áldozatok zömében nők, gyerekek és idősek voltak. A nők közül sokakat megerőszakoltak. Előfordult, hogy csoportosan hajtották végre bestiális tetteiket, majd az áldozatok testét meg is csonkították. Csak egy katonát találtak bűnösnek és ő is csak három és fél év szobafogságot töltött le (azaz, el lett ítélve három és fél év heverésre, Coca Cola ivásra, pizza evésre és TV nézésre).

1988-ban, az Irán Air 655-ös járatát lelőtte egy amerikai rakéta melyet a USS Vincennes hajóról indítottak. Mind a kétszázkilencven utas, köztük hatvanhat gyerek és a tizenhat főnyi személyzet meghalt. Az Egyesült Államok soha nem vállalt felelősséget a gyilkosságért és nem kért bocsánatot érte.

2007-ben, kiszivárgott videók leleplezték, hogy amerikai helikopterek “lőjük szét őket” videójátékot játszottak, aminek célja az volt, hogy minél több embert géppuskázzanak le a legrövidebb időn belül. Egy videómegosztóra felkerült harminckilenc perces videó három esetet mutat be. Hol utcán sétáló emberekre tüzeltek, hol minibuszban ülő védteleneket likvidáltak, hol egy épületbe belépő csoport lett cafatokra lőve. Olyan helyzetben gyilkolták le őket, ahol esélyük sem volt védekezni, de nem is számítottak arra, hogy egy nehézfegyverekkel felszerelt Apache helikopter célba veszi őket. Mivel a halottak között volt a Reuters TV két iraki újságírója, ezért a hírügynökség megpróbálta megszerezni a videót az Információs Szabadság Törvényre hivatkozva, azonban nem sikerült nekik. A felvételeket végül a Wikileaks szerezte meg 2009-ben, és 2010-ben hozta nyilvánosságra “járulékos gyilkosság” néven.

Mivel a “járulékos” kifejezés meg lett említve, így emlékeztetni kell az amerikai lakosságot, hogy amikor visszafogottan kuncognak a “járulékos veszteség” szó hallatán, akkor a különböző országokban folyamatosan zajló civilek legyilkolására gondoljanak, melyeket drónokkal hajtanak végre. Természetesen nincs szó itt se felelősségre vonásról, ártatlanok kártérítésről, bocsánatkérésről. Ezek megkérdőjelezhetetlen háborús bűnök. Sőt, az amerikai drón-politika tovább terjed, szinte minden nap egy új országra.

A közelmúltban egy újabb videó bukkant fel az interneten. Ha eredetinek bizonyul a felvétel, akkor újabb háborús bűncselekményt írhatunk a számlájukra. A felvételeken szír felkelők (Amerika által fizetett zsoldosok) a szír kormány katonáit ütlegelik, majd golyózáporral kivégzik őket. Ez a legutóbbi mészárlás csak egy az önkényes kivégzések hosszú sorából, szerte Szíriában. A magyarázat egyszerű: az amerikaiak, a szaúdiak, a katariak és a törökök által támogatott felkelők egy torokmetsző gengszter banda. Persze az USA mossa kezeit, amikor háborús bűntettekről van szó, sőt szörnyülködve csodálkozik és az egészet úgy próbálja beállítani, mintha tőlük független társaság túlkapása lenne, így bújva az ártatlanság álarca mögé.

Az álarc mögött ott rejlik a valóság. Az USA nyakig benne van ezekben a gyilkosságokban, és csak akkor emel vádat, mint 1968-ban My Lai esetében vagy 1978-ban a 655-ös járat esetében, illetve 2007-ben az iraki videókkal kapcsolatban, mikor cáfolhatatlan bizonyíték van arra, hogy háborús bűncselekmény lett elkövetve. Az USA kiképzi, pénzeli és fegyverzi ezeket a hátborzongató gyilkosokat, és mikor nem teheti nyíltan, akkor szövetségesein keresztül, mint Törökország és Szaúd-Arábia végezteti el a piszkos munkát. Ezeknek a háborús bűnöknek elkövetése tovább folytatódik, mert az USA háborúba szállt az Iszlám ellen és ebben a háborúban minden eszköz megengedett, ami a cionista érdekeket szolgálja.

Persze, arra az esetre, ha mégis kitudódna a háborús bűntett akkor, az USA körültekintő módon elintézte, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörén kívül maradjon. És emellett, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsában az USA-nak van vétójoga, ami mindig elég annak biztosítására, hogy a Tanács ne tudja az USA-t bíróság elé vinni.

De a világnak egyre inkább a tudomására jut, hogy az USA, akárcsak cionista Izrael, nem törődik azzal, hogy háborús bűnöket követ el. Illetve azzal sem törődik, ha nevében követnek el háborús bűnöket, csak az érdekli, hogy ki ne tudódjon a bűntett. Ezért van Breadly Manning, egy amerikai katonai börtönbe zárva megkínozva, pedig még nem volt tárgyalása és nem is lett elítélve. Ezért szándékozik az USA, kiszolgálójával az Egyesült Királysággal együtt, kézbe kaparintani Julian Assange-ot a videók állítólagos nyilvánosságra hozásáért.

Akárhogy is legyen, az USA a magáról képzelt kivételezettségének érzetétől túlcsordulva nem fogja abbahagyni a háborús bűnök elkövetését. Csak igyekezni fog megakadályozni bűnei kitudódását, például azáltal, hogy az alternatív rádiókat és televíziókat bezárja, kitiltja.

A fentiek fényében az USA a szövetségeseit sem fogja visszatartani háborús bűnök vagy hétköznapi bűnök elkövetésétől. Amíg bármelyik rezsim az egyre terjeszkedő cionista entitás nyílt vagy burkolt támogatásához hozzájárul cselekedetivel, addig az USA szemében nem lesznek felelősségre vonva semmilyen bűnükért. Ezért van az, hogy Izrael háborús bűnöket követhet el, Szaúd-Arábiával és Bahrainnal egyetemben.

Tehát amikor a következő alkalommal a hencegő Hilary Clinton-t hallod prédikálni a szabadságról és a demokráciáról, jusson majd eszedbe, hogy a szónoklat mögött gonosz szándék rejlik, a szándék mely a kiszolgálóikat háborús bűncselekmények elkövetésére sarkallja.

(Press Tv)
Fordította: Márton László

Kik veszélyeztetik a világ békéjét?

Az 1979-es iráni forradalom és annak amerikai báb uralkodójának megbuktatása óta Irán egy iszlám állam. Ezalatt az idő alatt, 1979-től a jelenig, Irán nem támadott meg soha senkit. Egyszer se. Minden vallási csoport békében él Iránban, még a zsidók is, akik az életüket annyira kényelmesnek találják Iránban, hogy visszautasították az izraeli kormány által felajánlott bevándorlási lehetőséget!

Ezalatt az idő alatt Izrael, mely önmagát egy zsidó államnak aposztrofálja, 1981-ben megtámadta Irakot, lebombázta Osirik-i erőművét, azt állítva, hogy az egy titkos fegyvergyár volt. 2003-ban, az ország lerohanása után, a romokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy Izrael hazudott. 1982-ben, Izrael megtámadta Libanont. Ez elvezetett a Sabra-i és a Shatilla-i mészárlásokhoz. 2003 februárban, Izrael több alkalommal betöréseket hajtott végre Gázába és Nablusba.

2007 szeptemberben Izrael bombázta Szíriát, megint azt hangoztatva, hogy nem megengedett fegyverlaboratóriumot bombáztak szét. Megint nem volt bizonyíték az izraeli állítás alátámasztására. 2006-ban, Izrael megtámadta Libanont, megölt 1200 embert, többségében civileket és több ENSZ megfigyelőt, és emellett teleszórta a vidéket aknákkal. 2008 februárban, Izrael megint rajtaütött Gázán, megölve több, mint 1000 embert. A HAMAS beleegyezett egy tűzszünetbe, és be is tartotta azt, mikor Izrael megint támadott, megölt 6 HAMAS tagot, és beindította az Öntött Ólom hadműveletet. 1300 gázai, főleg civil lett meggyilkolva. A nemzetközi törvények megsértése között volt a fehér foszfor gyújtóbombák civilek és nem-katonai célpontok elleni használata. Az ENSZ indított ugyan vizsgálatot, de Izrael visszautasította az együttműködést. 2010 májusban, Izrael megtámadott egy Gázába élelmiszert és orvosi felszerelést szállító nemzetközi hajórajt, nemzetközi vizeken. 9 embert embert meggyilkoltak, köztük egy amerikait, New York-ból.

Ugyanennyi idő alatt, az Egyesült Államok, ami hivatalosan egy szekuláris állam, megtámadta El Salvadort (1980), Libiát (1981), Sinai-félszigetet (1982), Libanont (1982-1983), Egyiptomot (1983), Grenadát (1983), Hondurast (1983), Csádot (1983), Perzsa Öblöt (1984), Libiát (1986), Boliviát (1986), Iránt (1987), Perzsa Öblöt (1987), Kuvaitot (1987), Iránt (1987), Hondurast (1988), Panamát (1988), Libiát (1989), Panamát (1989), Kolumbiát, Boliviát, és Perut (1989), Fülöp-szigeteket (1989), Panamát (1989-1990), Libériát (1990), Szaud Arábiát (1990), Irakot (1991), Zairt (1991), Sierra Leonét (1992), Bosznia-Hercegovinát (1993-máig), Macedóniát (1993), Haitit (1994), Macedóniát (1994), Boszniát (1995), Libériát (1996), Közép-afrikai Köztársaságot (1996), Albániát (1997), Kongó/Gabont (1997), Sierra Leónét (1997), Kambodzsát (1997), Irakot (1998), Ginea/Bissau-t (1998), Kenyát/ Tanzániát (1998-1999), Afganisztánt/Szudánt (1998), Libériát (1998), Kelet Timort (1999), Szerbiát (1999), Sierra Leónét (2000), Jement (2000), Kelet-Timort (2000), Afganisztánt (2001-máig), Jement (2002), Fülöp-szigeteket (2002), Elefántcsontpartot, (2002), Irakot (2003-máig), Grúziát/Dzsibutit (2003), Haitit (2004), Grúziát/Dzsibutit/Kenyát/Etiópiát/Jement/Eritreát (Terrorellenes Háború 2004), Pakisztáni drón támadások (2004-máig), Szomáliát (2007), Dél-Oszetiát/Grúziát (2008), Szíriát (2008), Jement (2öö9), Haitit (2010), stb.

Szóval, ki veszélyezteti a világ békéjét?
(whatreallyhappened.com)

Fordította: Márton László

A zsidó megszállás következményei:

Elegem van abból, hogy azért dolgozom három ember helyett, hogy bankok, végrehajtók, ügyvédek, behajtók és más ingyenélő hiénák fölözzék le a munkám gyümölcsét.
Elegem van abból, hogy 56%-os kamatra kapok hitelt az osztrák és német banktól, azért, hogy az osztrák és német bürger ugyanezt a kölcsönt 1,5%-oskamatra kapja meg otthon, miközben a fenekét is kinyalják, hogy máskor is legyen az ügyfelünk, Herr Schmidt.

Elegem van abból, hogy miközben a világ legrosszabb hitelét fizetem a világ (egyik) legrosszabb fizetéséből, öt és fél év után előzetes figyelmeztetés nélkül felmondják a hitelszerződésemet egy hónapos csúszásra, nemlétező és állítólag kiküldött levelekre való hivatkozással, amit kézbesítési vélelemmel iktatnak, és azonnalbüntetőkamattal sújtanak. Hogy rögtön másfélszeresére növeljék a tartozásomat, mielőtt lejárna a hiteltörlesztésem.
Elegem van abból, hogy félanalfabéta ügyfélszolgálatosok telefonálnak a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban, és ahelyett, hogy megköszönnék, hogy évekig eltartottam őket és a családjukat, rögtön bűnözőként kezelnek, ha pár hetet kések a hiteltörlesztéssel. Köszönés helyett az anyám nevéről, a születési időmről és más személyes adataimról faggatnak, majd figyelmeztetnek, hogy a beszélgetést rögzítik. Ezután felvilágosítanak, hogy jogukban áll a végrehajtásnak és a büntetőkamatolásnak ezer módja, ezért jobban teszem, ha fizetési kérelemmel fordulok hozzájuk írásban.
Elegem van abból, hogy miután évekig hizlalták az ülepüket a véres verejtékkel megkeresett pénzemen, az alapvető tiszteletet sem képesek megadni, és ultimátumokat nyújtanak be.
Elegem van abból, hogy a közműszolgáltató kéthavi tartozásért már kikapcsol, és járulékos költségekkel továbbítja tartozásomat a végrehajtó felé. A kikapcsolás, a bekapcsolás, a heti háromszori felszólítás költségeit természetesen velem fizetteti meg, a megkérdezésem és beleegyezésem nélkül. A végrehajtó nemlétező bírósági ítéletre hivatkozik, és utólag tájékoztat arról, hogy a tartozásom másfélszeresére emelkedett.
Elegem van abból, hogy az önkormányzat piaci kamatokkal terheli meg a kamatmentes kölcsönömet, és egyetlen kérelemre sem válaszol, viszont szintén a végrehajtóhoz továbbítja a tartozásomat.

Elegem van abból, hogy nem néznek polgárnak, és már csak a hivataloktól, a biztosítóktól, a bankoktól és a behajtóktól kapok levelet.

Elegem van abból, hogy az ország éves költségvetésének dupláját forgatják külföldön off shore számlákon, és csak pumpálják kifelé a pénzt az országból.

Elegem van abból, hogy mikor már minden bőrt lehúztak rólam, mérhetetlen mohóságukban a húsom és a csontom is kell nekik.

Elegem van abból, hogy hülyének nézzenek, hogy a markukba röhögjenek, hogy a törvényesség látszata mögött fehérgalléros bűnözők sarcoljanak mindenhol.

Elegem van a mérhetetlen korruptságukból, hazugságaikból, kielégíthetetlen pénzéhségükből.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/1998-elegem-van

Az oktatás szándékos lezüllesztésével a magyar társadalom értelmi színvonalát igyekeznek lesüllyeszteni.

A pedagógus béremelés elmaradása kapcsán óriási felháborodást váltott ki, amikor a tanárok kiálltak, és azt merték mondani, hogy ilyen fizetés mellett méltatlan helyzetbe hozzák őket a politikusok.

Él ebben az országban rengeteg dühös ember, akik valamiért még mindig nem értik, mi múlik azon, hogy kik és hogyan tanítják a gyerekeinket. Ők acsarkodnak a kéthónapos nyári szünet miatt, amit sok pedagógus elcserélne arra, hogy akkor vegyen ki szabadságot, amikor akar és amikor szüksége van rá, ahelyett, amikor lehet. Akik így gondolkodnak, nem találkoztak olyan pedagógussal, aki reggel negyed 8-kor várja a gyerekeket az osztályteremben, – egy átlagos irodai dolgozó munkaideje ugye 8-kor kezdődik –, a szólamokban nyolctól kettőig tartó munkaidőt reklamálnak. Biztosan iskolai szakkörről, edzésről sem hallottak még, amit a tanítók, tanárok, testnevelők – azok, akik negyed nyolctól a munkahelyükön vannak – délután 5-ig, fél hatig tartanak. A mi gyerekeinknek. Aztán hazamennek, nekiállnak dolgozatot javítani, összeállítani a másnapi óráikra, sokszor bűntudattal telve a saját gyerekeiknek mondva azt: Ne haragudj, kicsim, még készülnöm kell holnapra.

Mivel nálunk a külföldi példák majmolása, vagy csak sóvárgás a kolbászból font kerítés után egyébként is bevett gyakorlat, álljon itt egy külhoni példa. Finnországban a tanárképzésbe felvételizők 10 százaléka jut be. Ami azt jelenti, hogy tudatosan ezt a pályát választják; kiválogatják a jelentkezők közül a legalkalmasabbakat, azokat, akik tényleg tanítani akarnak. Mert a szakmának presztízse van, mert a szülők segítik és nem gáncsolják őket, hiszen tudják, értik, ők is a gyerekekért vannak. Ezért ott tisztességes, magas bért kapnak, nem kéri rajtuk számon a 8 általánost végzett bolti eladó vagy a takarítónő, hogy miért több a fizetésük, mint nekik, hiszen mindenki úgy gondolja, ez így a normális. Mivel eljövendő generációk szellemi fejlődéséért, – és az iskolában töltött időben a gyerek testi épségéért is – vállalnak felelősséget, rendben is van, hogy ne annyit keressenek, mint az, aki napi 8 órában műkörmöt épít. Az oktatási rendszerük ennek megfelelően annyira hatékony, hogy világszintű felméréseken a dobogós helyeken teljesítenek. Motivált, felkészült pedagógusok, megfelelő feltételek, együttműködő szülők és gyerekek – ennyi a recept.

Félreértés ne essék, volt pedagógusként jól tudom és elismerem, hogy rengeteg alkalmatlan ember van a pályán, éppen a fent említett presztízs, erkölcsi és anyagi megbecsültség elmaradása okán. De azt is látom, és ez nagy örömmel tölt el, hogy vannak tisztességes, jól felkészült szakemberek, akiknek a gyerek fejlődése a lényeg. És nem kevesen! Szülőként teljes bizalommal odamehetek a gyerekem tanító nénijéhez, még sosem zavart el, hogy nincs rám ideje, sőt, megkérdezte, miért nem hívtam föl este otthon a mobilján, hogy mihamarabb megbeszéljük a problémát. Megfogta a kezem, megnyugtatott, ha kétségeim támadtak, türelemre intett, és kérte, bármikor keressem, ha kérdésem, gondom támad. Az én visszahúzó gyerekem, akivel felkészültem a legrosszabbra, hogy talán sírva fog iskolába járni, minden reggel fütyörészve indul, és délután is énekelve galoppozunk haza a suliból. Mindketten bízunk a tanító nénikben.

Nem olyan tanító nénikre gondolok, akik 25 éve szerezték a diplomájukat, az addig megszerzett tudásból és rutinjukból éldegélnek és belekeseredtek a sok hiábavaló magyarázatba. Hanem olyanokról, akik konferenciákra járnak, folyamatosan képzik magukat, interaktív táblával tanítanak, és szeretik a talpraesett gyereket azért, mert kis ügyes, a zárkózottat pedig azért, mert nem az. Legrosszabb esetben pedig szakmai kihívásként tekintenek rá, és abba fektetik energiájukat, hogy feloldják, segítsék, közösségbe illesszék.

Aki még nem találkozott ilyen pedagógussal, az sajnos rosszul választott iskolát a gyerekének. Amit rengeteg körülmény befolyásol. Kis faluban, munkahelyi kötöttségek, közlekedés vagy egyéb okok miatt ezt sokan sajnos talán nem is tehetik meg. Viszont azért, mert valakinek nincs pozitív élménye a pedagógusokkal kapcsolatban, ne alkosson elhamarkodottan véleményt, és ne szidja az egész pedagógus társadalmat kevés információból levont téves következtetések, és szájhagyományként terjedő buta sztereotípiák alapján.

Aki tőlük irigyli a nyári szünetet, a 90 ezer forintos fizetést, a kevés és a könnyű munkát, annak azt javaslom, ne mindenféle alap nélkül alkosson véleményt, próbálja ki! Ne 20 évre, csak egy félre. Ha sikerül fegyelmeznie, csendet-rendet tartani és 45 percig lekötni 30 különböző érdeklődésű gyerek figyelmét, és végtagtöréssel sem vitt el senkit a mentő, ő pedig nem zavarodott bele a stresszbe, akkor lehet pályát módosítani, hiszen a pedagógusképzés korhatár nélkül mindenki előtt nyitva áll. De addig maradjon csendben, legyen hálás, hogy van valaki, aki az ő gyerekével is foglalkozik, írni-olvasni tanítja, amíg ő szotyihéjat köpköd a lakótelepi padok mellett, vagy munkaidő után dolgozatjavítás helyett talk showt néz a tévében

http://www.civishir.hu/szerintem/a-pedagogus-8-oraban-nem-mukormot-epit/1013080429?fb_action_ids=499707223374307&fb_action_types=og.likes&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582

Izraeli felmérés szerint többségük “apartheid” politikát akar

A kétharmad azt mondja, ha Ciszjordánia hozzájuk lesz csatolva, a palesztinok ne legyenek jogosultak szavazni, és négyből három szegregált utakat akar. Izraeli katonák egy ciszjordániai település előtt haladnak el. 10 izraeli zsidó közül majdnem hat mondta, hogy az ország már apartheid politikát gyakorol.

A Haaretz napilapban megjelent felmérés szerint, az izraeli zsidók több mint kétharmada azt mondja, hogy a Ciszjordániában élő 2.5 millió palesztintól meg kell tagadni a szavazáshoz való jogot, ha a területet Izrael magához kapcsolja, és ezzel valójában hozzájárulnak egy apartheid állam létrehozásához. Négyből hárman izraeliek és a palesztinok számára különválasztott utakat akar Ciszjordániában, és 58%-uk úgy véli Izrael megkülönböztető politikát folytat a palesztinokkal szemben.

A megkérdezettek egyharmada eltiltaná Izrael arab polgárait az ország parlamenti képviselőinek megválasztásától. 10-ből közel hatan azt mondják, hogy az állami hivatalokban való foglalkoztatásnál a zsidókat előnyben kell részesíteni. 49% azt mondja, zsidó polgárokkal jobban kell bánni, mint az arabokkal, 42% nem akarna egy épületben lakni arabokkal és ugyanennyien nem akarják, hogy gyerekeik egy iskolába járjanak az arabokkal.

Egy kommentár Gideon Levy-től, ami a felmérés eredményeit kísérte, nagyon zavarónak írta le a találtakat. ”Maguk az izraeliek... nyíltan, szégyentelenül és büntetlenül nacionalista rasszistáknak vallják magukat,” írta. ”Jó ebben az országban élni, mondja a legtöbb izraeli, nem a rasszizmusa ellenére, hanem talán pont amiatt. Ha a nyilvánosság elé kerülne egy ilyen felmérés a zsidókkal szembeni viselkedésről egy európai államban, Izrael óriási botrányt csinálna belőle. Mikor róla van szó, a szabály nem számit.”

A felmérést egy közvélemény kutató cég, Dialog végezte, akik 503 embert kérdeztek meg Izrael közel 6 milliós zsidó népességéből. Az utóbbi hónapokban, Ciszjordánia vagy a benne lévő jelentősebb zsidó települések lehetséges Izraelhez kapcsolásáról elhangzott beszédek egyre hangosabbá váltak, ahogy a konfliktus tárgyalásos megoldására az esély minden idők legalacsonyabb szintjére süllyedt. Izrael védelmi minisztere, Ehud Barak, nemrég a nemzetközileg elismert Zöld Vonal és az Izrael által épített elválasztó fal közötti területek Izraelhez kapcsolása mellett érvelt.

A felmérés eredményei alátámasztják Izrael arab polgárainak állítását, akik a népesség 20%-át teszik ki, hogy ők rasszista megkülönböztetést szenvednek el. A felmérés megválaszolóinak csaknem fele azt mondta, az izraeli arabokat át kell adni a Palesztin Hatóságnak, és egyharmaduk azt mondta, hogy az Izraelben levő arab falvakat a PH közigazgatása alá kell helyezni, cserébe a ciszjordániai zsidó településekért. A Haaretz tudósítása szerint, a felmérés azt is megmutatta, hogy az ultra-ortodox zsidóknak voltak a legszélsőségesebb nézeteik az arabok felől, 70%-uk támogatta szavazati joguk törvény általi tiltását és 95%-uk kiállt a munkahelyi megkülönböztetés mellett arabokkal szemben.

(guardian.co.uk)

280 millió egy újabb szennyre

Felháborító, hogy amíg egyre többen kapcsolódnak be a Megtisztulás éjszakája kapcsán a szennytől, mocsoktól való megszabadulásra a tűz segítségével, addig a másik oldalon "gyártják" azokat. Régen örültünk, ha egy-egy új magyar film megjelent, mely feldolgozta a kötelező olvasmányokat is. De hol vannak már a szép magyar irodalmi művek, történelmi regények? A régi színészeink? Az erkölcs?

Már nem csak buzifelvonulás, de buzi filmünk is lesz, ráadásul állami támogatással. A Magyar Nemzeti Filmalap ugyanis gyártási támogatást ítélt meg a Coming Out című film elkészítésére, melynek főszereplője Csányi Sándor lesz. Nem mást, mint Magyarország leghíresebb buziját fogja játszani. Na már erről is híresek leszünk.

"A szexualitását teljes mértékben felvállalja és küzd a köcsögök jogaiért ebben a közegben" - nyilatkozta a rendező. Várhatóan áprilisban kezdik forgatni, addig is további szereplőket várnak. Ja, és még nem említettük az összeget, mert nekünk (az államnak) ez közel 280 milliót ér. Megosztásban persze, mert 150 millió alaptámogatásról és 130 millió többlettámogatásról döntöttek.

Lelki szemeim előtt látom, ahogy a filmbemutatóra a vörös szőnyegen majd a buzik sorfala közt jelennek meg a szereplők. A filmvásznon talán 18-as karika is lesz.

Vásárhelyi Virág

Veszteséges a lourdes-i kegyhely működése

A La Croix beszámolója szerint az egyházmegyei könyvelés bejelentette, hogy a lourdes-i kegyhely a 2011-es évet egymillió eurós deficittel zárta, és egyben adományozásra kérte fel a kegyhely sorsát szívükön viselő híveket.

Annál is inkább, mivel a pénzügyi jelentés szerint a 2012-es év sem ígérkezik jobbnak. Lourdes gazdasági helyzetéről a La Croix-nak Thierry Castillo, Tarbes és Lourdes egyházmegye gazdasági vezetője beszélt, aki 2010. szeptember 1-je óta a kegyhely közvetlen pénzügyi felelőse is.

A 2011-es hiány okai több tényezőre vezethetők vissza. Csökkent a zarándokok által a helyszínen hagyott adományok összege: a perselyekbe bedobott pénzek 3%-os, a gyertyákra és fogadalmi felajánlásokra szánt összegek pedig 3,5%-os visszaesést mutatnak – mondta el Thierry Castillo. A könyvelő szerint az adományok csökkenése elsősorban a szervezett zarándoklatok keretében érkező hívek számának 5%-os csökkenésével magyarázható.

„A deficit másik lényeges oka, hogy nagyon kevés végrendeleti hagyatékot kaptunk: 2010-hez képest a különbség 1,2 millió euró. Ehhez járulnak még hozzá az általunk végzett kereskedelmi tevékenységek negatív mutatói” – folytatta Castillo. A kegyhely ugyan előállít és értékesít különböző termékeket, gazdasági szempontból elsősorban mégis azoktól az esetleges bevételektől függ, amiket a hagyatékok és az adományok jelentenek.

A 2011-et megelőző éveket Lourdes szerény, a költségvetés 1-3%-át kitevő többlettel zárta. A 2008-as év a jelenések 150. évfordulója miatt kiemelkedően sikeres volt, de a kegyhely a hagyatékok és az adományok viszonylag magas összegeinek köszönhetően 2009-ben is nyereséges időszakot hagyott maga mögött.

„Az adományok mértéke 2010-től kezdett érezhetően csökkenni, de ezt a hiányt akkor még néhány jelentős összegű hagyaték kompenzálta, így ezt az évet 400.000 eurós többlettel zártuk – mondta el a gazdasági felelős. – Majd következett 2011. a maga egymillió eurós hiányával. Mára kénytelenek vagyunk szembenézni vele, hogy a kegyhely kiadásai nem állnak arányban azokkal a bevételekkel, amiket garantálni tudunk.”

A hiány kezelését célzó intézkedésekkel kapcsolatban a könyvelő elmondta, hogy nem vesznek fel új alkalmazottakat a nyugdíjba vonulók helyére: „2013-ban ezzel nyolc alkalmazott bérét takarítjuk meg.” Másik személyügyi változtatás, hogy hússzal kevesebb szezonális munkaerőt foglalkoztatnak majd. Április elejével, a „zarándokszezon” beindulásával ugyanis az állandó alkalmazottak mellett a kegyhely minden évben alkalmaz szezonális munkaerőt is, akik száma a döntés értelmében 2013-ban 140 helyett már csak 120 lesz. Leépítést és elbocsájtásokat azonban semmiképpen sem szeretnének eszközölni.

További intézkedések gyanánt a kegyhely megpróbál évi 150-200.000 eurót lefaragni a működési költségeiből, illetve igyekszik emelni bevételeit. „Határozottabban kívánjuk kommunikálni az adományozók és a zarándokok felé, hogy az ő felajánlásaik képezik Lourdes elsődleges bevételi forrását (a költségvetés 76%-át) – folytatja Thierry Castillo. – A püspökünkkel, Nicolas Brouwet-val azt a célt tűztük ki, hogy 2015-re helyreálltjuk a gazdasági egyensúlyt.”

„Tisztában vagyunk vele, hogy nagy bizalmat kell vetnünk a jövőbe, ha a pénzügyi egyensúly helyreállítását az emelkedő bevételektől reméljük, ez a bizalom azonban nem alaptalan.” Az októberi árvízkárokat követően az emberek külön kérés nélkül, maguktól siettek a kegyhely megsegítésére: „Rengetegen kerestek meg minket e-mailben, telefonon a világ minden tájáról, és adományokat ajánlottak fel a károk enyhítésére. (...) Ez életmentő volt, hiszen saját erőnkből még a biztosítási összeggel együtt sem tudtuk volna finanszírozni a kétmillió euróra rúgó helyreállítási munkálatokat. (...) Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki akár önkéntes munkával, akár anyagi eszközökkel hozzájárult a károk enyhítéséhez.”

La Croix/Magyar Kurír

A vallásüldözés öt szakasza

A társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.

1. Sztereotípiák kialakítása

A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.

Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen „jellemző” a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét,  homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.

2. A célcsoport rágalmazása 

A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.

A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.  

3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása

Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.

A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet, a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban, hiszen Egyház és állam szétválasztása, ugyebár...
  
4. A célcsoport kriminalizálása

Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.

Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.   

5. A célcsoport nyílt üldözése

Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.

Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében. A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.

Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg.

Forrás: Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye
Magyar Kurír (mk)

Irán valóban testvérnépünk

A JEHUDÁK MÉGIS MAGUKAT ERŐLTETIK RÁNK

PEDIG ŐK NEMCSAK IDEGENEK, HANEM ELLENSÉGEINK IS

Háromezer iráni diák tanul nálunk és a magyar-iráni genetika 80 %-ban megegyezik. Érdekes, hogy a buzgómócsing hírlevélküldők és netes oldalak, valahogy az ilyen témákat nem küldözgetik a netes címekre, csak a buzizsidó anyagokat. Egyelőre nálunk csak a jászok perzsa-iráni közös múltját fogadják el hivatalosan. A műsorban egy rakás azonos szót idéznek, ami mindkét nyelvben azonos. Az egészből az derül ki, hogyha valaki Iránban pár magyar mondatot mondana, akkor valamit biztos fölfognának belőle. Közben Orbán kormánya kétmarékkal szórja a milliárdokat az MTA jehuda tudósainak, hogy ellenséges aknamunkájukat tovább folytassák ellenünk. Eddig még egyetlen MTA elnök sem söpörte ki a marxista-kommunista gyökerű „tudósokat”. Az iráni nagykövet sok minden közös dolgot megfigyelt a magyarok és irániak között amiket föl is sorolt. Kép: a perzsa tévéből egy perzsa fej, ami kisértetiesen egy magyar huszárra hasonlít

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/ir%C3%A1n-val%C3%B3ban-testv%C3%A9rn%C3%A9p%C3%BCnk