A nukleáris kataklizma kockázata a profitért cserébe
The Washington Post
The Washington Post
Mira Kamdar, az Asia Society tagja, India-szakértő a The Washington Post-ban
arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben mindenki Grúziára és a
pekingi olimpiára figyelt, a világ talán legfontosabb eseménye
jószerével észrevétlen maradt. India és az Egyesült Államok jövedelmező
és veszélyes új nukleáris megállapodást kötött egymással.
Manmohan Singh
indiai miniszterelnök szerint a szerződés lehetővé teszi, hogy az
ország elfoglalja „az őt jogosan megillető helyet a nemzetközi
kapcsolatokban". Kamdar azonban nem hiszi, hogy a demokratikus és
modernizálódó India, melynek egyre több energiára van szüksége, ezzel
az „őrült, kockázatos" megállapodással elérheti a célját. Az ár ugyanis
az egész világ számára rettenetes lehet.
A történelmi megállapodás lehetővé teszi az amerikai vállalatok számára
az Indiával való nukleáris kereskedelmet, ami 1974, az első indiai
kísérleti atomrobbantása óta tilos volt. (1998-ban újabb kísérletet
hajtott végre, amelynek nyomán pár nappal később Pakisztán is
hasonlóképpen cselekedett.) A szerződés felfüggeszti a nukleáris
technológia más országokba irányuló eladásának tilalmát és energiával
látja el Indiát.
A szerződés új fegyverkezési versenyt indíthat el Ázsiában. Az instabil
Pakisztán az Indiával való nukleáris paritásra fog törekedni, Peking
pedig tiltakozni fog amiatt, hogy az Egyesült Államok Indiát a gyorsan
fejlődő Kína ellensúlyává akarja tenni. Semmivé válhat az a globális
erőfeszítés, hogy a nukleáris anyagok terjedését meggátolják. A
szerződés több milliárd dollárt von el a tényleges indiai fejlesztési
szükségletektől (mezőgazdaság, oktatás stb.). Megszünteti az ország
érdekeltségét új energiaforrások kifejlesztésében és a
környezetszennyezés csökkentésében. Ehelyett olyan energiaforrásra
összpontosítja a figyelmet, amely az ország energiaszükségletének
csupán 8%-át fogja adni - 2030-ban.
Az Amerikai-indiai Üzleti Tanács és az Indiai Ipari Konföderáció tagjai
persze milliárdos üzletekhez jutnak. A Bush-adminisztráció így reméli
felfuttatni a halódó amerikai nukleáris ipart és terjeszteni ezt a
„környezetbarát" energiaforrást. A nukleáris kereskedelemmel foglalkozó
üzleti körök hatalmas profitokra tehetnek szert Indiában. A lapok a
következő húsz évben 100 milliárd dolláros nagyságrendről és több
tízezer indiai és amerikai munkahelyről beszélnek.
Kamdar szerint a felek a profitért a „nukleáris armageddont" kockáztatják.
Az ipari csoportok a döntéshozóknál fáradhatatlan lobbi-tevékenységet
folytattak: a legismertebb lobbistákat sorakoztatták föl. A szerződés
ellenzőire „az atomsorompó ajatollahjai" és az „India ellenségei"
bélyeget sütötték. Mindenesetre India szabadon hozzájuthat a nukleáris
energiához és technológiához, amit a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség
ellenőrzése nélkül az atomfegyverprogramjában is felhasználhat.
Az amerikai és az indiai kormány megtett mindent, hogy a saját
parlamentjeiket meggyőzzék. A Kongresszus Párt baloldali koalíciós
partnere ennek ellenére Amerika-ellenessége miatt kilépett a
kormányból. A képviselőknek mesés vagyont ajánlottak a szavazataikért.
Az Indiai Kommunista Párt vezetője szerint júliusban átlagban több mint
5,5 millió dollárt kínáltak a honatyáknak, de volt olyan képviselő, aki
azzal dicsekedett, hogy 1 milliárd rúpiás (22,5 millió dolláros)
rekordösszeget kapott.
Ez súlyos csapás az indiai demokráciára, hiszen ezentúl a politikusok
jó pénzért mindenre kaphatók lesznek. A nagy vesztes pedig a nyomorgó
nép lesz, meg a panamában és korrupcióban mind jobban elmerülő ország.
A szerződés azt sugallja, hogy az atomtechnológia terjedése előtti
akadályokat nem kell komolyan venni. Oroszország már jelezte is, hogy
elég volt az igazságtalan „globális normákból", vissza kell térni a
régimódi reálpolitikához. A nukleáris fegyverek leszerelésére vonatkozó
kilátások egyre halványabbak.
A pakisztáni politika és az elit ráadásul rendkívül ingerült, amiért
vele nem kötöttek ilyen szerződést. India szomszédja alapos változáson
megy keresztül. Kétséges, hogy az atomarzenált szilárdan a kezében
tartó Musarraf tábornok távozása után a gyenge, megosztott polgári
kormány képes lesz-e vereséget mérni az iszlámista terrorcsoportokra.
Eközben Kína nem fogadhatja el az amerikaiak kettős politikáját. A
Bush-kormány kijelentette, Kínának „felelős szereplőként" kell
viselkednie a nemzetközi rendszerben, vagyis a globális játékszabályok
alól nem kaphat felmentést. Ezalatt pedig Washington megkötötte a
szerződést Indiával. A Fehér Ház felszólította Kínát, hogy „tartsa be a
nemzetközi normákkal összhangban álló energiabiztonságot és az
atomtechnológia-terjedést meggátoló elveket", ugyanakkor Indiát
látványosan kivonta eme elvek hatálya alól.
A megállapodás semmiképpen sem fogja Indiát varázsütésre Kínával
gazdaságilag vagy katonailag egyenrangúvá tenni. Sokatmondó, hogy a
Világbank adatai szerint az indiaiak 42%-a kevesebből él, mint a napi
1,25 dolláros szegénységi küszöb. Ha India Kínával a reaktorok és a
rakéták számában akar versenyezni, akkor ezt csak az emberi és fizikai
infrastruktúrába irányuló befektetések kárára teheti. Ez az igazi
tragédiája az amerikai-indiai szerződésnek.
http://www.washingtonpost.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése