Olasz értelmiségiek vitája a kultúra jövőjéről
A költségvetési megszorítások, amelyeket a kultúrát marketing-eszköznek
tekintő kormány rendelt el, veszélyeztetik Itália legnagyobb kincsét -
fejti ki a La Repubblica című olasz lapban Giampiero Vitelli, aki az általános helyzetképet toscanai példákkal illusztrálja, de az ellenvéleményt is idézi.
Az észak-olaszországi tartomány egymaga 615 múzeumot számlál, vagyis
hatezer lakosra jut egy, ami abszolút világrekord. Firenzében található
a világ tíz legismertebb műalkotásából három, Olaszország
leglátogatottabb múzeumai közül hét, Európa harminc leglátogatottabb
múzeuma közül öt. Minden második Olaszországba látogató külföldi
Toscania művészetével kíván ismerkedni.
Ugyanakkor Olaszország, amely a G8 országai közül kulturális kincsekben
a leggazdagabb, a kulturális beruházások terén az utolsó helyen áll
közöttük. Múzeumai közül egy sem szerepel a világ húsz leglátogatottabb
hasonló intézménye között; egyetlen olasz egyetem sem található az első
190 között a rendelkezésére álló erőforrások szempontjából. Az EU
országai közül Olaszország a 17. helyen áll a kultúra
finanszírozásában, a 28-ik az innováció, a 24-ik a képzés és a 29-ik a
kutatás terén.
Toscanában a látogatók Firenze, Siena és Pisa járt kulturális
útvonalain áramlanak, a számtalan kisebb múzeumba ritkán érkezik
látogató. Monterchi központjában zárva a vendéglő, a kolostor
omladozik, arra, hogy a Madonna del Parto - Piero della Francesca
freskója - ott található, csak egy tábla hívja fel a figyelmet. Végül
egy fiatal nő kinyitja a rozsdás kaput. Három napja egy látogató sem
volt. A szomszédos Sansepolcro múzeumában néhány őr társalog egy másik
Piero della Francesca előtt, a hétvégére várnak egy japán
turistacsoportot. Az üres duomóban két gyertya világítja meg a 8.
századi szent arcát.
Egy olyan pillanatban, amikor beavatkozása a legsürgősebb lenne, az
állam a válság és a takarékosság nevében sújtja a kultúrát. „Az ügyben
az a legmeglepőbb, mondja Giorgio Bonsanti történész professzor és
restaurátor, hogy a lakosságot közömbösen fogadja a dolgok alakulását."
Az elkövetkező három évben a költségvetési korlátozások elérik az 1
milliárd eurós rekordszámot. Múzeumok, színházak, könyvtárak,
kutatóközpontok és iskolák lesznek képtelenek kiegyenlíteni a
számlákat, a fizetéseket. A korlátozások nyomán 428 színház zárta be
kapuit. Olaszország, ahol a nyugati antik művészet kincseinek 60
százaléka található, képtelen lesz karban tartani művészeti örökségét.
„Egy korszak ért véget" - mondja Gian Bruno Ravenni, Toscana tartomány
kulturális szektorának vezetője. A tartomány kulturális keretéből 66
millió eurót vonnak el és akár további 433 milliót és 1733 kulturális
munkahelyet is elveszthet.
„A források megkurtítása arra kényszerít, hogy a végletekig kifacsarjuk
a lehetőségeket - fejti ki Francesco Giambrone, a firenzei Maggio
Musicale fesztivál igazgatója. - Ennek a lépésnek az az üzenete, hogy a
kultúra szórakoztatás, a szabadidő eltöltésének egyik kiegészítő módja.
A cél azonban rafináltabb: előbb külföldre kölcsönözni, majd
helyettesíteni."
Igazból a vita nem kulturális jellegű, többről, döntőbb és gyakorlati
dologról, a sorsunkról van szó - írja a Giampaolo Vitelli. „A kultúra,
mondja Jean Clair, a párizsi Picasso-múzeum és a velencei Biennálé volt
igazgatója - szellemi kincs, egy ország történelmének tanúja,
demokráciájának emlékezete. Ha áruvá silányítják egy, a megvetés
táplálta kulturális forradalomban, megszűnik létezni: és ki fog
derülni, hogy valójában nincs többé mit eladni."
Az állam úgy döntött, hogy a kultúrát többé nem költséges
befektetésként kezeli, hanem közvetlen és azonnali pénzügyi
bevételként. Ez azonban logikailag lehetetlen, hacsak nem verik dobra
az országot. Giorgio Van Straten író szerint „először fordul elő, hogy
a pénzügyi mérleg abszolút értéke betör az eszmék terébe. Egy olyan
politikai fordulat epilógusa ez, amely a minőség helyébe a mennyiséget,
a kultúráltság (civiltá) helyébe a reklámot állította."
Olaszországban a kultúra jövője aggodalommal tölti el a hozzáértőket.
Az, hogy a korlátozások bejelentését követően Mario Resca személyében a
McDonald's egyik volt vezetőjét nevezték ki „szupermenedzserré" azzal a
megbízással, hogy a párizsi Louvre Abu Dhabiban létesülő fiókmúzeumának
példáját kövesse, csak egy csepp a tengerben számos olasz értelmiségi
szerint. Szerintük a mai politikában a kultúrának, a tudás forrásának a
helyét már más foglalta el.
„A kereskedelmi televízió és a reklám tölt be mindent - mutat rá Aldo
Schiavone, a Bölcsészeti tudományok felsőfokú intézetének (Istituto
superiore delle scienze umane) elnöke . „Egy hosszú butítási folyamat
végén vagyunk: a művészettörténet a turizmus és az ingatlanspekulációk
ürügyévé vált¸ a kulturális múlt egy olyan politikai osztály
szavahihetőségének eszköze lett, amely külföldön minden tekintélyét
elvesztette. Már nem a kultúránkról van szó, hanem a demokráciánkról."
„Egy középszerű vezető osztály akkor tarthatja fenn magát, ha az
országot a maga színvonalára süllyeszti" - teszi hozzá Mario Lolli
Ghetti, a toscanai örökségvédelmi hivatal igazgatója, aki úgy látja,
hogy ez a vezetés „a kultúrát úgy fosztja meg értelmétől, hogy
olyasvalaminek tünteti fel, aminek profitot kell termelnie. Ha
Michelangelo Dávidja is márkává válik, akkor már nincs különbség a
művészet és a marketing között. Az örökségvédő intézményekben az
átlag-életkor 54 év. Az állam már több éve nem biztosítja, sőt tiltja
az értelmiségiek pótlását, holott nekik kellene alkotniuk a cementet,
amely a nép egységét biztosítja."
A toscanai középkori falvak ennek a kulturális marketingpolitikának a
jelképei: a még érintetlen múlt a turizmus szükségletei szerint nyílik
csak meg. De van ellenkező vélemény is. Patrizia Asproni, a múzeumi
szolgáltatásokat nyújtó Confcultura elnöknője így érvel: „Igazából
voltak, akik szerencsére ráébredtek, hogy a kultúrának profitot kell
termelnie. A kaszt (a politikai és kulturális értelmiség - Globusz-net)
ellenzi ezt, mert egy régi nemzedékhez tartozik, nem akar lemondani
kiváltságairól és nem akarja elveszteni vétójogát. Az olasz múzeumok
azért haldoklanak, mert nincs marketingjük. Egy külföldi Itália-múzeum,
mint a Louvre vagy a Guggenheim, igazi siker lenne: kiaknáznák a
raktáron lévő műveket és az embereket elvinnék a kiállításokra. Las
Vegasban a világ minden részéről érkező milliárdosok a Bellagio hotel
éttermében a chicagói múzeum Rembrandt-képei mellett ízlelik
kaviárjukat. A kultúra sok pénzt ér, de egy elit saját javára tartja
fogságban."
Cristina Adicini, a firenzei múzeumok főintendánsa erre így válaszol:
„Ha a köztulajdonban lévő művek bérleti tarifájáról való vitára
szorítkozunk, az azzal magyarázható, hogy fáradt nép vagyunk.
Elborzaszt, hogy párhuzamba lehet helyezni egy olajkutat a mi
kultúránkkal. Az előbbi terméke szennyez, elégetik és elfogy. Az utóbbi
megtisztít és megmarad."
Montale közelében Giuliano Gori valósággal ellentéte Mario Rescának.
Birtoka romantikus parkjába a legjobb kortárs művészeket hívta meg,
szabad a belépés, hetven alkotás készült egy megadott területre,
egységes összefüggésben. Nem lehet őket áthelyezni. Kevés ennél
tanulságosabb hely található Olaszországban. „Ha a nagy olasz
művészetet áthelyezik, elveszti értékét. Ha nincs ott mögötte Toszkána,
nem lehet elmondani Japánban, hogy mi a reneszánsz. Ahhoz, hogy
tájékoztassanak egy alkotás létezéséről, elég egy másolatot exportálni,
ahhoz nem kell maga a mű. Hacsak a kultúra helyett nem a pénzre
koncentrálnak".
Ez annak a problémának a lényege, amelyet ez a tartomány érzékeltet
Olaszország számára. „A kultúra nélkül - mondja Gori - az élet csak
túlélés, akkor nincs különbség a jó és a rossz között. Ez a mi
válságunk: egyre nehezebbé válik ez a megkülönböztetés, amelyet
feleslegesnek, károsnak állítanak be. Ledöntik a kultúra és a gazdaság
közötti határt. Az állam felszámolja a kulturális javakat, kezdve a
tájjal, mert az olasz politika elvesztette a jelenkoriság
(contemporaneitá) helyes értelmezésének kulcsát. És arra törekszik,
hogy többé ne a közkultúra, hanem a magánprofit formálja a társadalom
együttélését."
http://ricerca.repubblica.it/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése